Esztergom és Vidéke, 1886

1886-06-20 / 49.szám

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. eges/, evro fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI AR Egy 8?ám ára 7 kr. 6 frt - kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERYfsTfÖSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHTVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN- MRD ET ESEK megállapodás szerint legju­tányosabban közöltetnek. NYILTTER sora 20 kr. ilvános vidéki könyvtárak. Budapest, jun. 18. Lltalános és nagy a panasz a magyar yvolvasó közönség ellen. Alapját L nélkülözi a könyvirók és kiadók 3rgése, mely fél, hogy előbb-utóbb íletes pangást idéz elő irodalmunk •rí. Ez roppant nagy csapás lenne izeti közművelődésünkre minden szel­i téren való haladásunkra. Nagyrészt Btt irodalmának köszöni a magyar izet, hogy az irigykedő és ellenséges gat kénytelen volt őt bevenni a turnemzetek sorába s ott olyan he­szoritani neki, mely hely ha ter­izetszerűleg nem nagy is, de a köz­telet, hogy ne mondjuk bámulatot tudta vivni magának. )e mint mondiuk, nagy veszély fenye­i e szellemi haladás további folyamát, uagyar könyvpiacz a legújabb időben eu uem mondható ugyan tulproduk­íek, de a jelenlegi produkcziót is rágósnak kezdik tartani azok, kiket mk arra kényszerit, hogy az után nek. Az ideális lelkesedésre kezd étkezni a kijózanodás kellemetlen és angolé nézete. \z iró nem iner könyvet irni, mert í egy könnyen tud még a jó mun­ak sem kiadót szerezni, a kiadó * tartózkodik a miinek saját rizikó­i való kiadásától, mert egyre vilá­abban látja át azt az igazságot, hogy ryarországnak nincsen még elegendő yságú magyar olvasó közönsége, íz a megszomoritó tény. Ez az asztó jelenségek alapoka. És hol van ennek eredete ? Nem nehéz meg­magyarázni. Azzal a gonddal, mely a magyar irodalom felvirágoztatására for­ditatott, sehogysem áll arányban az a gond, mely a nép művelődési és spe­czialiter oivasási igényeinek ébresztésére és fokozására lett forditva. Még eddig hiányzanak erre nálunk a legprimití­vebb alaptényezők. Ezúttal csak egyet­lenegyre akarjuk felhívni a közfigyel­met. Olyan tényezőjére a kulturális haladásnak, mely első sorban az anyagi eszközök hiánya miatt lankadó irodalom fel segélyezésére, talpra állítására lenne hivatva. Ilyen tényező lenne a nyilvános könyvtáraknak egyelőre a nagyobb vi­déki városokban való létesítése. Akár csak Németország példájára hivatkoz­zunk, hol ez az intézmény régóta honos és a legáldásosabb gyümölcsöket termi. Ott úgyszólván minden jóravaló fa­lunak meg van a maga nyilvános könyv­tára, melyet állam és község tartanak fenu, s amelyből kéuyelmesen és iugyen meríthet bárki is szellemi táplálékot, oktató ós mulattató olvasmányt. Ez lenne nálunk is a leghathatósabb talán az egyedüli eszköz arra, hogy a magyar közönséget rászoktassuk a könyv­olvasásra. Ha már egyszerre erre szokott akkor már nem nagy nehézséggel hozzá szokik a könyvvásárláshoz is. Nem csak jó országutak, rendezett közbiztonsági állapotok, kéuyelmes igaz­ságszolgáltatás megfelelő számú iskolák ezek nem egyedüli hévmérői a valódi kultúrának. Ha egyszer annyira leszünk, hogy minden magyar családnak minden ma­gyar háznak nélkülözhetlen és elmarad­hatlan bútordarabja lesz a könyvesszek­rény, akkor lesz csak haladottságunk műveltségünk valódi és teljes. Oldják meg a szép czél elérésére a vidéki városok az első lökést, mely a lavinát mozgásba hozza. Alakítsunk a vidéken nyilvános könyvtárakat; szerezzük be ezekbe a magyar irodalom kiválóbb produktumait, tegyük ezeket áldozatok nélkül hezzáférhetőkké a közönség ré­szére és mindakettőn segítve lesz iro­dalmon is, közönségen is. Szellemi tápot kell nyújtani első sorban »F appetit rient en mangeant« tartja a franczia közmondás : evés köz­ben jön meg az étvágy. Tudtunkkal eddig csak a legnagyobb vidéki városnak : Szegednek van nyil­vános könyvtára. Ez is egy nemeslelkű férfiú bőkezűségének köszöni. De az a nap, a melyen megnyílik az első ön­alapitotta vidéki nyilvános könyvtár, fontos mozzanatot fog jelezni a magyar kultúra történetében. A KIS LUTRI. Nagyon sok népbolonditó él abból, hogy a szegény babonás ember álmát egy pár hatosért, vagy néhány liter borért — fejtegeti. Minden időben léteztek álomfejtők, a kiknek hivatásuk volt a jelenből a jövőt meghatározni. Fából vaskarikát csiuálni. Reges regen az ó-korban a delfi jós­dában valami Pithia nevű papnő jósolta a jövőr. Az álomfejtők főképen a 14 — 16. században szerepeltek, és igen nagy tekintélyben állottak. — Az álomma­gyarázó könyvek meg a csíziók még manapság is közkedveltségű olvasmá­nyok a műveiétleu és babonás köz­népnél. Mindig voltak olyan tudatlan babonás emberek a világon, akik az álmok je­lentőségét az álmoskönyvekből akarták kioskodni. Kétféle álmoskönyv van leginkább elterjedve a köznépnél. Egyik a »Leg­ujabb eg3'ptomi almoskönyv«, melynek czimlapján egy pár vén asszony nézi a lutris bolt előtt a kihúzott számokat s az egyik nénémasszony azt mondja a másik nénémasszonynak : „Nézze csak komámasszony, 10 krért mit nyertem ? Tiz krajezárért mily gazdag asszony lettem" ! Ilyen kisebb fajta álmoskönyvet egy hatosért veszteget a Mitugrász zsidó a kukutyiui országos vásáron. A másik fajta álmoskönyvnek már a czime is olyan hosszú és unalmas mint a szentivánóji álom. »Legújabb és legjobb egyiptomi-chal­deai nagy álmoskönyv, a legrégibb ál­moskönyvekből valamint hírneves egyip­tomi és chaldei bölcsek föltalált kéz­irataiból összeállítva. Függelékül : ki­merítő utasítással és számos tanács­adással a lottójáték minden nemeire nézve, úgyszintén kabalisztikás kiszá­mításokkal, melyek szerint mindenki legvalószínűbben nyereményekhez juthat továbbá a planéták magyarázatával mind­két nemű személyek számára stb.« A boritok előlapjatele van pingálva bá­lái madárral sárkány nyal boszorkány nyal „EsztergomósVidoliB" tárcája. ENYORSZÁGBÓL POKOLBA. )|H en tudom, jól tudom mar; Egykor engem is szeretett — { Ép úgy ölelt, ép úgy csókolt... L Nos. a vége mégis mi lett? I ... Az ön keble, fehér keble Szőke" asszony, veszélyes ut — Én is, más is, róla bárki Menyországból pokolba jut. GRÓF VAY SÁNDOR. ;SATATER HIENAI. (Elbeszélés a néraet-franczia háborúból.) Esztergom és Vidéke számára forditotta : P.) (7-ik folyt) .sszonyom kérve kényszerítem ne ter­vissza. Nem látja, hogy a mi életünk sélyben forog? Legalább elfogatásunkat iljük, mert felfedeztetésünk mily könnyű! • kétszáz lépésnyire járnak tőlünk az nség előőrei s a legkisebb nesz elárul­bennünket. - Jól beszélt — susogá az asszony — sietésemben összes drága öltözékeimet a sátorban felejtettem, s miután férjem a csatatéren elhullt egy hamar ily diszöltö­nyökre szert nem tehetek. — Hogyan asszonyom — válaszolt a kisérő — ön férje emlékét, a díszruhákat akarja elhozni, mely nem egyéb mint gyöngy ós arany! Valóban asszonyom ha ön őszinte lett volna irányomban, úgy drágaságaiért életemet és szabadságomat tettem volna koczkára; különben menjen ön én majd őrködni fogok. — Pszt! — itt pénzre tehetünk szert — suttogá Duval. — Ez az ember nem is gondol arra, hogy mily könnyen eshe­tik el, mivel önmagára nem is vigyáz. Jer, én elölről, te pedig hátulról kapod meg s a ligetbe visszük, hol kényünk-kedvünk szerint bánhatunk el vele. A másik pilla­natban a gyilkosok megragadták a kísérőt, halállal fenyegetve őt, ha egy szót is szól, s a hegyen fölfelé egy sűrű ligetbe hur­: czolák őt. — Uram — szólitá meg Duval franczia nyelven — ön csak földije hazafiuságának köszönheti azt, hogy a poroszok kezeibe nem esett, ön beláthatja, hogy erőszakkal kellett helyére hurczolnunk, mivel egy kiáltása azonnal tiz katonát csalt volna elő, kik a sátrak egyikében leselkednek. Most pedig bátor leszek önt kérdezni mily rangot visel ? — Fővezér vagyok — válaszolt az idegen — mert még nem volt tisztácan önmagá­val, hogy hogyan ítélje meg e két ember támadását. A barátságos szavak azonban, melyekkel Duval őt illeté elámiták őt. De egyszerre elbizakodottá lön, midőn Duval felfed ezé előtt azt, hogy ő Mac Mahon megbízása folytán a német táborban a kém szerepét játszotta. Mig egymással beszélgetének, messze­hangzó kiáltások törék még a mély csen­det, melyeket a sátorban lévő asszony idézett elő rémületében, meglátva az üres szekrényeket s kincsei hiányát. A kiáltásra a porosz tábor azonnal figyelmessé lőn, s égő fáklyákkal kezök­ben azony irányban haladának, a honnan d hangok hallatszottak; nem kevéssé vol­tak meglepetve, látva a franczia sátrakat s azoknak egyedüli tulajdonosát a. felbőszült asszonyt, ki teljes erővel igyekezett sze­rencsétlenségét a megjelenőknek tudtára adni, de nem értvén őt, minden vonako­dása daczára a német táborba vitetek. — Fővezér uram — szólt Duval barát­ságosan — ne kisértsem meg az elhur­czolt asszony kiszabadítását? — Azt tanácsolom, hogy ne — vála­szolt a fővezér. A poroszok majd szabad­lábra helyezik őt és elbocsájtják. Külön­ben a franczia hadsereg nem vészit általa semmit, ha mindjárt fogságban is ma­rad. — Amint ön parancsolja — feleié Dó­val — de most azon lesznek, hogy ön ne késedelmezzen sokáig e veszélyes helyen. Mi önnel megyünk, hogy kéznél lehes­sünk, ha valami veszély fenyegeti Egy kerülőt téve átlépték a cserjéket, melyek utjokban állottak, s egyesen az útra tár­tának. Az uton azon gondolkodott Dnvál, nem volna-e jobb a fővezért megölni, vagy a poroszok kezeibe szolgáltatni 'vagy pedig egyenesen a franczia táborba kisérni. Ez utóbbi legalkalmasabbnak kínálkozott mivel ez eljárás által némi jutalomra is számíthatott. Elszántan lépett tehát előre, midőn egy­szerre az előörök egyikét meglátá. — En az őrökhöz közelebb veszem ma­gam — monda ő — mialatt négykézláb mászott előre, bizonyos helyen várjatok meg. — A fővezér és Clamart azonnal köve­ték tanácsát, mig ő énekelve haladott előre, mintegy figyelmessé téve az őröket. — Ki az ? kiáltá az őrök egyike. Duval azonban egy szurony távolságra közeledett, mialatt a következőket monda. — Jó barátom! már távolról be kell magamat mutatnom mivel nem szeretném, ha golyó fúródnék testembe. Német va­gyok. Tudod barátom, én kémkedni me­gyek a franczia táborba, hogy jelen állá­sukról biztos tudomást szerezzek. Itt van

Next

/
Oldalképek
Tartalom