Esztergom és Vidéke, 1886

1886-06-03 / 44.szám

ESZTERGOM r es ÍIDEKI MEGJELENIK HETENKTNT KÉTSZEPx VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. eges/, évre fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI ÁR Egy szám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN-HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjut á n y o s fi h 1 J a n k ö /. ö 11 e t n e k. NYILTTER sora fcO kr. JOBB ERKÖLCSÖKET! Nagy-Öl ved, jun. 1. (P. L.) Hazánk fővárosában társaLIIUÍ életünk vezérszereplői kezdeményezésével egy uj társulat alakult E r k ö 1 c s íi e m e s i t ő egyeü 1 e t« czim alatt, melyben a czél eléggé ki van fejezve. Ha valaha, ugy jelen társadalmi szonyaink között, mikor a belga és illiciai socialdemocraticus eszmék harosai terjeszkednek s midőn egy uj italmi erő romboló hatásától félünk, ra kell iparkodnunk, hogy az uj szló alá társuljunk, nemcsak a lovasban, hanem a vidéken is, mert •gy az erkölcsiség lazult a fővárosban régi dolog, de hogy a baj elhara>dzik a vidéken is, látják azok, kik nyelemmel kisérik az emberiség halaisát erkölcsi tekintetben. A hírlapok bünkrónikái oly sok atistikai adatot nyújtanak, hogy inte félni lehet, mikép az emberiség >• percentje oly uton halad, mely a rsadalmi rend felforgatására törekMily csodálatos az élet és bent az ibér, — daczára annak, hogy a irosztény vallás, bár különböző alak formában ad kifejezést a vallásosgnak, de egyben meg egyez, hogy indenik jó, becsületes, erkölcsös, valsos polgárokat igyekszik nevelni a zának: a hitvédők, az igehirdetők, gfőbb törekvése, hogy a béke aposlai legyenek. De ez a béke csak egészséges, vallásos és erkölcsös életű társadalomban szilárdulhat meg. Mily csodálatos az élet és bent az ember, daczára minden humánus társulat jó alapszabályai és nemes ezóljának, derék törekvésének, a társadalmi élet békéjét fentartani, a jóllétet előmozdítani, egymás terhét könnyíteni és ez által a földi élet küzdelmeit enyhíteni még sem képes a mostani társulás. Bűn terem ott is, hol az vetve nincs. Ugy látszik, bogy a jó ós rossz elve folytonos hadilábon él egymással. A rossz a jó törekvése elé rendeseti akadályokat gördít, a béke útjára viszályt és gyűlölséget szór s az erkölcsi tisztaság és jótettek helyébe becstelen cselekvényeket soroz. Azt, hiszem az »Erkölcsnemesitoegyesület« egyik főhivatása volna a nemtelenségek irtása, a minek megint a nevelés, oktatás és tanitás által lehetne legszebb sikert biztosítani. Fel kell tehát éleszteni elsőben is a valódi vallásosság- érzületét, moly lassanként ritka vendég kezd lenni; pedig ép a vallásosság az, mely öröm, bánat, fájdalom és boldogság, csapás és áldás teljes perezeinkben enyhítő és vigasztaló szellemként szerepel, s mely egész életünk vezércsillaga. A vallásos érzületnek felülről kell jönni, mert a kicsinyek a nagyokat nézik, és akként alkalmazkodnak. Az erkölcsnemesitő egyesületet tehát örömmel üdvözöljük, ha nemcsak az országnak, nemcsak a fővárosnak, zati oltárt emel, ahol a vallásosság, jellemtisztaság, szeretet és munka elveinek áldozhat mindenki. Az erkölcsnemesitő egyesületek országos elterjedése közelebb hozná az »egy akol és egy pásztor« ideális óhajának megvalósulását. hanem a legkisebb községnek is áldoA haszonvételek megváltásáról. Dömös, jun. 2. Az 1871. XVIII. 58. §-ban elrendelt huszonnégy óra eltelte előtt, nagy hamar épen akkor midőu a képviselők más munkákkal vannak elfoglalva, községünkre nézve egy legfontosabb tárgyban a kisebb kir. haszonvételek megváltása tárgyában f. hó 25-án közgyűlés tartatott Dömösön, melyben a bírótól azon nyilatkozatot hallottuk, hogy a dömösi kisebb kir- haszonvételek megváltásával megkináltatolt. Ugyaucsak ennek fivére ki valamint a biró, korcsma haszonbérlő Dömösöu, de egyszersmind községi képviselő is nyilatkozott, hogy tizenkétezer forint a dömösi regáléért oly csekélység, mit ö és társai megadni í hajlandók lennének. Mások ismét a község kizárásával a birtokosabb szőlősgazdákat említették fel. Ha valakinek előnyös ajánlatok tétetnek, erről az illető nem tehet, sőt bizonyos tekintetben ez csak dicséretére válik, hanem hogy a községi közgyűlésen a biró mint elnök, és a képviselők egymás malmára hajtsák a vizet azt talán józan gondolkozású hazafi helyeselni nem fogja. Ilyen esetben őket a gyanútól azon tisztességes és határozott nyilatkozat fogja megmenteni, ha nem csak társaik előtt, hanem a sajtó utján is tudtunkra adják, hogy addig mig a közgyűlésben a biró mint elnök, ós társai mint képviselők működnek, a kisebb kir. haszonvételek megváltásairól lemondanak, és nehogy Dömös községe kárt szenvedjen egész odaadással azon lesznek, hogy előnyös feltételek mellett azokat maga a község váltsa meg. Igaz, hogy erre a dömösi biró és társai azon alaposnak látszó nyilatkozattal válaszolhatnak, hogy ő illetve ők voltak, kik a közgyűlést azon czélból hívták össze, hogy a képviselők a község nevében ajánlatot tegyenek az uradalomnak : hogy ők voltak, akik indítványára a tizenkétezer forint ajánlat jegyzőkönyvbe felvétetett; hanem erre igen könnyű a viszon válasz, mert mindaddig mig sajtó utján az illetők nevezetesen : a biró, fivére, az izraelita albérlő, és társaik a megváltásról le nem mondanak, bennem #

a, gyanú csak nagyobbodni fog. Ugyan is ha ugy hangolják a közgpItwL Mry fifcmnf^ ígérjen, akkor ok lesznek ti többet Ígérők ; ha sokat igér a közgyűlés, akkor ismét azon méltó gyanú fagja őket terhelni, hogy ha nem is pénzbeli, még is valamely más kedvezményben részesülhetnek. Véleményem szerint tehát csak akkor fogják magokról a gyanút elhárítani, ha mint községi képviselők sajtó utján kezünkbe adják a megváltásról lemondásukat, és ezt a községre bízzák. Igaz a törvény (1871. XVIII. F.6. 42. 76. §.) szól arról, hogy képviselő EsztorgomósVidákc" tárcája. ÖNKRE téve sok reményem Oda annyi vélt öröm ! De azért nem zúgolódom Szivem, fejem nem töröm .. Eszembe jut, hogy az ég is Vihar után kiderül, S mosolyogva sugárt hintni Trónjára a nap felül. Majd csak fordul énnálam is S ha majd sorsom jobb leszen. Elmúlt bajra vissza nézve — Kétszeres lesz örömem ! A CSATATÉR HIENAI. (Elbeszélés a német-franezia háborúból.) i Esztergom és Vidéke számára forditotta : F.) I ( 2-ik folyt.) Belépett, s az ajtót és ablakokat beik va, egy kis zsámolyra ült. Duvalné y másikat vont elő, s fia kezét övéibe lyezvén csodálkozva kérdé: Te Németországból jösz? — Igen, anyám, én Némotországból jö- j vök, de az egész idő alatt nem valék ott, ! hanem a világ különböző helyein tevém utamat. De mit érdekelnek téged utazásaim. Jöjj, nézd meg inkább a pompás tárgyakat, melyeket neked hoztam. Kabátja hátsó zsebéből két csomagot vett elő s anyja ölébe helyezvén, azonnal felbontotta, Sápadt arcza egyszerre vérvörös szint öltött, mihelyt a tárgyakat meglátta. •— Ah, — susogták ajkai — az öreg Juliette újra felruházhatja magát, mint valamikor szokta volt tenni. Köszönöm, fiam, köszönöm. — Ez még nem az egész — szólt a fiú, — te neked nom csak szépen ruházkodnod, hanem jól enned és innod is kell. Itt van 20 Napoleon arany, melyeket ej/yedül a te számodra tettem el. Az öreg alig meré szemeit mozgatni, látva az aranyakat s hallva azok pengését. — Ez sok pénz, — monda ő — én mindig azt hallottam, hogy a németek szegények s az aranyat még csak nem is ösmerik. — Ne hidd azt anyám, a németek nagyon is jól ismerik az aranyat, s városaik és falvaik, pénznemében hiányt nem szenvednek. Hát akkor miért sóvárognak a francziákaRajna után? — Ők most bizonyára megfogják kapni, fiam. — Meglehet, anyám, de még sem egészen bizonyos, mert a mint láttam, a mi fegyvereseink inkább hanyatlanak, a helyett, hogy előre haladnának. — Oh az csak hadicsel, fiam; nem egyéb mint fortély! — Megfogod látni, hogy egy két nap múlva a poroszok szét lesznek darabolva, s nem marad semmise belőlük. — Bárcsak adná az ég, hogy mindez igy történnék, an\ám; hanem jó lesz, ha véleményeinkkel hallgatunk, mert az ember sohase tudja, nem-e hallgatózik valaki; mi inkább a történendőket fogjuk bevárni, s örülni fogunk, ha senki se tör a nyakunkra. Sokáig folyt a beszélgetés a fiu és az anya között, mig végre a szürkület beállott, s Pierre elbúcsúzott, megígérvén azt, hogy mig Nancyban tartózkodik, többször meglátogatja anyját. — Természetesen ennek mindennap meg kell történnie, — válaszolt az anya. Reménylem, hogy többnyire itt fogsz tartózkodni s nem kóborolsz ide oda. Különben is mit akarnál Németországban ? Én azt hiszem, hogy a francziának ott sohase lehet igazi jó kedve.. Duval elhagyá a házat és lassan ballagott a kivilágított utczákon keresztül. A meleg levegő majd fél Nancyt az ajtók elé csalá, s csoportokba összegyűlve beszélgetének és nevetgéltek a járó-kelők a történt napi események fölött. A legvígabb élet megint csak a Szaniszló-téren, s az előtte elterülő kávé házban pezsgett. Most az egyszer nem ült le szokott helyére a kis márvány asztal mellé, hanem lassú lépteit a diadalkapu felé vette, hol nehéz oszlopokon álló vendégfogadóba lépett be, melyben a félhomályban egypár ember járt föl-alá. Az oszlopok egyikénél megállapodott s óvatosan nézett köröskörül, A fogadó bejáratánál, egy félig kialvó lámpa alá húzódva várt a tábornagy szolgájára. Csendesen utána mént, s vállait érintve, tovább f oly tata útját. A mulató erdő bejáratánál megállott, s bizonyos jel által adá tudtára a szolgának azt, hogy őt kövesse. Sietve haladának a fasorokon keresztül, melyek a pompás erdőt keresztbe metszek. Vagy száz lépés után megállapodott, s igy kezdé halk beszédét: — Mi a világ csodája indíthatta Bertrand uradat arra, hogy Nancyban tartózkodjék, hol az ellenség majdnem sarkában van ? — Dehogy — feleié Bertrand— amint tudom ez csak egy pár napig fog igy tartani, mig a fontos ügyek rendbe hozatnak. Különben uram ügyeit nem vagyok feljo-