Esztergom és Vidéke, 1886

1886-05-30 / 43.szám

ÍSZT1ÍRG0M VIII. ÉVFOLYÁVI 43. SZA\Í. VASÁRNAP, 1886. MUIfS. 30. MKGJELENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész «i

vre fel. évre . negyedévre IlLOEIZETESI Aß Egy 8'ám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt - kr. 1 frt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, . hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 7ő kr. 100—200-ig . 1 frt SO kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGAN-HJKDETESEK megállapodás szerint legjutáiiyosabban közöltetnek. NY1LTTÉR sora xQ kr. — Pénzügyi függetlenség, Bndapest, mtv'us 28. II. (B. 0.) Bizonyítékok, hogy külföldi őke jó közökben szakértelemmel, lelkiismeretesen és teremtő eszmékkel íezelve haszouhajtó és biztos tért taál Magyarországon a gazdászati mezőn, nindenütt föllelhetők. Legnagyobb tényeg ugyan más térre tartozó eleven Hzonyíték erre, melynek vasérvei Magyarország egyik határától a Kelet íozdeíéig terjednek, a jelenleg osztráknagyar ál lain vasút egyike a legnagyobb és legjobban kezelt vasuttársaíáguak Európában, melynek igazgatása nintaszerü. Itt is hasonlólag külföldi, illetőleg 'ranezia lőke jött jeles mérnökök, izakéríők és hivatalnokok kezelése ilatt Magyarországba, s a külföldi )ernbázó pénzerőknek tőkében és kanatokbau nevezetes és rendes hasznot lozott, és végre az egész országnak v kuiiöldi tőke gyarmatosít ási tevékenységének utján, a beszármazott )énznek polgári kötelmeit oly jelesen eljesité, hogy eme franczia tőkén aladtott közlekedési vállalat ma már egy ion! vállalatnak teljes polgárjogát | •irja. A külföldi kezdeményezésnek és| zakérteleninek behoza'ala Magyaror-! zágra nézve ép úgy mint minden más ' rszágra. nézve is áldásdús. De vannak visszaélések, melyek, a le nem küzdetnek, oda vezetnek, ogy a tőkeszegény Magyarországból még pénz fog Amerikába a leguyaktörőbb üzletek és geniálisan szervezett milliószédelgések hazájába kivitetni. E mellett kizárva egyáltalán nincs, hogy amerikaiak, kik a yankeek országában laknak, intézeteket találnak, melyeknél az ottani fogalmak szerint a tőkesikkasztások vagy bármely más eltűnés által a takarékbetevők, illetve a hitelezők hatalma alul elvonatik. Bűnös könnyelműség tehát, ha Magyarországban egy családfő a pénzt, melyet ő magának és gyermekeinek megtakarít, egy amerikai takarékpénztárba küldi, melynek igazgatói saját hazája törvényeinek elérhetlenek, neki magának pedig teljesen ismeretlenek. Mert oly mértékben, amint haszontalanul (minthogy Magyarországban és Ausztriában bőven vannak a takaréktárak és biztosítóintézetek) Magyarországról külföldre és tengerentúlra pénz vitetik ki, maga Magyarország fináncziális és közgazdászati függetlenségének korát késlelteti. Csak ismételhetjük: hogy minden körülmények kö-1 zött megtartja erejét és érvényes ma- j rad. Még akkor is, ha az illető amerikai biz'ositó társaságok, vagy is takarékbankok még fizefcósképesek. Még akkor is, ha azok nem vetemednek arra, hogy a rájuk együgyű, tudatlan európaiaktól bizott takarékfilléreket szédelgő, Amerikában honos műveletek révén elsikkasztják. Még akkor is, ha az illető, Európában ismeretlen igazgatók mindannyian becsületes emberek. akkor is, ha a rájuk bizott Még idegen pénzt nem teszik ki ama napon ti veszélynek, mely a kárkoczkázatok szerfölötti, őrületes kiterjesztéséből ered, s mely egy egyetemes játékbauk-rendszer szédületes, kiszámithatlan nagyságával valamennyi világrészre kiterjed. Még akkor is, ha e számos ismeretlen nagyságok elég szakértelemmel és jó szándékkal birva New-Yorkban, és San-Franciscoban a magyar takarékbetéteket aképeu gyümölcsöztetik, hogy a tőke el ne vesszen. Mert hiányozuak az ez idő szerinti jogszolgáltatásnál Amerikában az ott uralkodó fináncziális és közgazdászati morál, s ama teljes biztossághiány, mellett, mely az állami, törvényhatósági és jelzálogos kölcsönöket burjánozva szintúgy ellepi, mint a vasúti értékeket, — az anyagi, közönséges biztosítékok, melyeket Európában minden tőkekihelyezés biztosítására teljesen uélkülözhetleneknek tekintünk. Az anyagi biztosítékok, amelyeket amaz amerikai igazgatók jóakarata meg nem teremthet, melyekkel azonban, hibáikat fölhasználva mások rossz akarata és üzérkedés! kórsága a biztosítottak kárára visszaélhet, ma Amerikában oly tökéletlenek, hogy minden ép eszű európai azon meggyőződésre jut, miszerint számára biz.os tőke elhelyezés végett az amerikai biztosítékok egész lépcsőzetén még csak egy évre sem, annál kevésbé pedig 20, vagy 30 évre, avagy egy egész emberélet tartamára terjedő biztosítási szerződések tekintetében ama fináncziális és Ijogi biztosíték nem kínálkozik, melyet í idegen vagyonnak minden kezelője j szükségképen kell, hogy föltétlenül megkívánjon, ha csak a köteles felügyelet vétkes elhanyagolásában magát bűnössé tenni nem akarja. A magyar állam nemzet gazdászati függetlenségét ami iloti, csak arra »bivatkozhatunk«, amit évek előtt erre vonatkozólag mondottunk; és pedig: hogy a fináncziális önkormányzat terén, annak kifejlesztésére az egyes polgárok, testületek, törvényhatóságok, társulatok, érdekeltek csoportozatai kell, hogy nem üres szónoklatokkal, hanem tevékeny erélylyel vegyenek részt a reformban, mig végre ama káros és kóros szokás meg fog szűnni, hogy az adózok egy része az adó terhét hordozó polgárok egyetemétül, vagyis: az államtól ajándékokat, vagy m u n k aszó 1 galt atáso k at követel, ni el y ek a belföldi megtakarított tőke segítségévet a szabad társulás utján sokkal jobban, sokkal olcsóbban és sokkal gyorsabban és még önérzetes polgárok jelleméhez illőbben, is, megszerezhetők. Ismételjük, hogy minden államnak politikai függetlensége legsarkala'osabb alapjaiban tökéletlen mindaddig, mig a politikai állami önállóság ama fináncziális és anyagi erő által nem biztosíttatik, mely épen azért nélkülözhetlen marad, minthogy minden államnak közgazdászati és fináncziális erői az ország véderejének, s a védelem bonyolódott katonai rendszerének költséges készülékét táplálni és föntarlani kénytelenek. Minden állam, mely a-külföldi iiiteíijusban születtem! május derekán Ünneplem nevedet, drága Zsóíikám ; Enyém ez a hónap, enyém ez a kor : Aranyos a felhő, szellős a bokor ; Ég, föld csupa pezsgés, esupa fény . . A tavasz költője vagyok én. Oly enyhe a dél is, mint a fris reggel. A fehér akáezok tele méhekkel. Bimbózik a rózsa, s a mig kifakad, A reménység zöldje hozzá csalogat. Ismeretlen holnap int felém . . . A tavasz keltője vagyok én. Nem nézem aggódva a nyár viharát, Élvezem gond nélkül, a mit ^ ma ád. Oda se tekintek, ha az ég dörög, Napvilágos réten koszorút kötök ; Tavaszszal csak bízik a szegény . . A tavasz költője vagyok én. Ökröm, lovam nem szánt termő ugaron A Aidáin-pacsirta füttyét hallgatom, S dalba kapok én is, heverve hanyatt ; Gyakran odakun ér még az alkonyat, Fejem' alatt a rög nem kemény •A tavasz költője vagyok ón. . Lábam az erdőben nem keres irányt. A kakuk vigasztal, ha valami bánt ; . Nefelejts harmatja gyógyítja sebem', Gyöngyvirágok kelyhe csilingel nekem, Méla magány ringat kebelén .. A tavasz költője vagyok én. Óh gyönyörű május, vágyak hajnal;., Te vagy a természet menyasszony-hava ! Mig távol a küzdés forgószele zúg, Szivem óhajtása csendes, kicsi zúg Szép májusi álmok szigetén . . A tavasz költője vagyok ón. RUDNYÁNSZKY GYULA. CSATATÉR HIENAI. (Elbeszélés a német-franczia háborúból.) (Az Esztergom és Vidéke számára fordította : F.) I. A »de la téte d'or Hotel,« Nancyban, a vásártéren fekszik, hol befödött csarnokokban eladásra szánt főzelék- és más élelmiszerek találhatók, Kevéssé a wörthi csata után, egy nyúlánk fiatal ember haladt a csarnokok íelé, ki szemeit majd a pompás virágokon és főzeléken, majd pedig a rácsozat által körülvett eladó tárgyakon legelteté. Alkalmasint valakit keresett; de mivel a keresettet nem találá, a 25-ik számú rácsozathoz lépett. Az álló-hely körös-körül szalonna oldalókkal vala ellepve ; még a kirakat is mindkét oldalról fel volt halmozva, egyedül a középen maradt némi tér a mérlegnek s a húsvágónak. Egy kövér asszony meglehetős telt arczczal s húsos kezekkel ült a szalonnatornyok között,' s a mint észre lehetett venni, némi kedvetlenség foga el, mivel egy vevője sem akadt. A fiatal ember az asszonyhoz közeledett s a legtisztább franczia kiejtéssel szólitá meg. — Asszonyom, itt azelőtt Özvegy Duvalné szokett ülni; azonban én most hasztalanul keresem a vásártéren, szeretném tudni, hogy hát most hol lakik? A kövér asszony esetlen szempilláit fölemelte s közönyös hangon feleié. — Duvalné régebb idő óta nem jön a térre, én azt gondolom, hogy a legutóbbi időkben teljesen visszavonult s jelenleg St. Dicierben lakik.« Azalatt mig a fiatal embert tudósitá, kis szemei, melyek a homlok és arcz közötti kövérségtől bemélyedvc valának, egyszerre fölelevenültek, s oly hangosan kiáltott fel, hogy szomszédnői is figyelmesek lettek. — Dieu, me protege! Hisz ön Duval ur!.. • — ön ' téved asszonyom —• válaszolt nevetve a fiatal ember.' Talán némi hasonlatosság, mely oly I sokszor elő szokott fordulni. Különben ! köszönetemet fejezem ki szives tudósitásáj ért. Isten önnel. — Megeszem egész szalonna készletemet, ha ez nem az ifjú Duval — mormogá a kereskedőnő. Az igaz, hogy még kis korában hagyta el atyai házát s Németország különböző helyein kóborolt, de ő még sem ment ki az emlékezetemből. A Duval-féle arezok nem egy könnyen felejthetők. A fiatal ember egészen oly bajuszszal bir, a milyennel boldogult atyja, sőt éles szempillantásai, nézése s büszke magatartása, melyek némi tekintélyt kölcsönöznek neki, arra vallanak, miszerint a Duval családhoz tartozik. Talán épp azért, mivel már küszöbön áll a háború, szégyenli elárulni azt, hogy Németországban volt; — azonban engem tévútra vezetni nem fog ! — Ugyan mi baja van önnek Rampais asszonyság? — kérdé a szomszédim. —•• De hát kérem, nézze meg ezt a fiatal embert jól Panchelotte asszonyság — feleié ez neki — és mondja meg nekem, hogy magatartása valamint járása nerii-e hasonló a boldogult öreg Duvaléhoz ? — Tökéletesen, Rampais asszonyság, azonban azt fel nem fogom,. mjért ne bírhatná tulajdonságait; meglehet,, hogy a fia. — Azt már én is mondottam, de ö.ta-