Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-17 / 5.szám

Városi s megyei érdekeink közlönye. MEGJKI.ENIK HETBNKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. EI.ŐFIZRTÉ'.RI ÁR: egé*z óvrtf . . . 6 Irt — Icr. t«^» t i . r,o . Euy p/ám ár« 7 l«r fél évre n«j»y«tlévre . SZERKESZTŐSÉG: jSzENT-^NMA-UTCA 317. lio»!> A hip *7,ellnmi i<*s7.ét illető l(<V/,leiiióiiy"lf kül<1»it<l3k­KIADÓ IHÍTV A T A L: jSzBCHENI-TÉR IIOTÍÍ ii hivatalos s a limgtiii hirdetések, a aji Itter«« r/.áut lifla­le«M 4 nyelt, elíWizettfsi pénzek ÚH reelniii;ílHgi>jí inló/.eiiilőlc. HIRDETÉSEK HIVATALOS MIIM)l<rrK,SKK 1 8r.ótól 100 NV.ÓÍJÍ — frt 75 kr íoo-'ioo-i^ . í „ r>o „ aoo-iHto-ifr . 2 „ gr, „ FJÁly^díj 30 kr MA(JANIIHMHÍTÍÍSIOK inríiíállíi^ods/,nriiit lelmlö iitány(tsnI.'IMUI kíi/.öItotii«k. NYll.TTKIt Mora 20 Kr Farsangoló világunk. Esztergom, jan. 16. Hosszúra szabták az idei farsangot. Talán azért, hogy farsang utáu men­tél több hosszú ruhát szabjanak a nő szabók. Hanem azért egyetlen egy valódi bál se lesz, a minek különben csak örülünk. Esztergom városának és vidékének közönsége a bálokon fővárosi pompá­val szokott megjelenni, a mi pedig aligha hágy vissza kedves reminiscen­tiákat a böjti morphoudirozások szá­mára. A farsangolás nálunk emberemléke­zet óta nem egyéb egy kis kedélyes szórakozásnál. Nem ebben a háború­ban ismerkednek meg egymással a hó­dítók s a meghódítottak. A családi tűzhely varázsa és egyszerűsége mel­lett sokkal inkább meg lohet találni a feleségnek valót lányt, mint a báli te­rem fényében. A báli termekből mi­nálunk még kevés lányt vezettek az oltár elé. így hát a farsangolásnak viszonya­inkhoz képest a szórakozáson kivül egyéb hivatása nincs is. Legczólszerűbb ennélfogva, ha mentől kevesebb pazarlás és fényűzés jellemzi. Az egyesületi ós testületi estélyek teljesen megfelelitek a mi igényeinknek. Egész családias jellegű vigasságok ezek, melyeken nem kél versenyre sőt had­járatra a mód és a látszat. Mennél igénytelenebb, mennél egyszerűbb a meg­jelenés, annál vonzóbb, annál kedve­sebb maga az estély, örvendetes tehát, hogy az idei hosz szú farsangot igen ezélszerűen szabá­lyozza ós mérsékli az idei farsangi programm, mely nem szab elénk báli thémákat, hanem csak egyszerű kis es­tólyeket, melyeken azonban sokkal in­kább leltet vigadni, mint a feszes bá­lok on.| Legyen tehát az idei farsangoló vi lág teljesen olyan józan ós egyszerű a költekezésekben, mint a milyen egysze­rűek azok az esztergomi estélyek, me­lyeket Carnevál az ő kis noteszébe jegyzett. A fényűzés legnevetségesebb ott, a hol teljesen tárgytalan s legveszélye­sebb ott, a honnan kiszorítja a termé­szetes egyszerűséget. Kövesse tehát farsangoló világunk az idei hosszú farsangban a jó kedv ta­tanácsait, de a jó ízlés meg a józan mérséklet nagy becsű törvényeit is. Akkor azután nem lesz okunk a di­nom-dánomból szánom-bánomba esni. Segíts magadcm és az Isten is megsegít. II. A takarékpénztár székhelye Buda­pest ; » központ gyűjti össze az összes betéteket, helyezi el azokat a törvény értelmében kamatozó magy. állampapí­rokban és sorsjegyekben, avagy a mi­nisztérium által kijelölt záloglevekben. Á gyflmölcsözőleg elhelyezett betétek jövedelmeiből azok kamatai, valamint jaz intézet összes igazgatási s egyéb j kiadásai fedezendők. Az első berendezés költségei, úgy­szintétt a felmerülő hiány mindaddig, míg az intézet igazgatása s egyéb költ­ségei a gyflmölcsözőleg elhelyezett be­téttőkék jövedelmeiből ki nem kerül­nek, a postaforgalmi pénzekből előleg­képen fedeztetnek. Ezen előlegek, mihelyt a postataka­rékpénztár mórlege íelesleget mutat fel, a postaforgalmi összegek javára kamat nélkül visszatérítendők. Azon felesleg, mely a betétek után fizetendő kamatok az igazgatási és egyéb költségek, — valamint a nyert előlegek visszafizetéseié fordítandó összegek fedezése után az óv végével fenmaradt, első sorban tartalékalap képzésére fordítandó. Ezen tartalékalap, mely egy millió forintban állapittatik meg, a postatakarékpénztárt esetleg érő veszteségek fedezésére szolgál ós egy millió forint erejéig mindig ki­egészítendő. A tartalékalap vagyona a törvénybon emiitett mód szerint gyümölcsözőleg elhelyezendő, jövedelmei pedig mind­addig az alaphoz csatolandók, mig az a megállapított magasságot el nem ér te, ezután pedig a kincstár javára es­nek. A tartalékalap az államkincstár tu­lajdonát képezi ós abba tényleg át­megy, amint rendeltetése megszűnt. A m. kir. postatakarékpénztár köz­vetítő hivatalai mindazon postahivata­lok, melyek a magy. korona területén a miniszter által a postatakarékpénz tári teendőkkel meg vannak bízva; ezen hivatalok a takarékpénztári ügye ket a postaszolgálatra nézve előirt rendes hivatalos órák alatt tartoznak elintézni s minden ily ügyben közvet­lenül a takarékpénztárnak vannak alá­rendelve. A m. kir. postatakarékpénztár idő­vel a magy. korona területén kiterjedő egész postahálózatra fog kiterjesztetni; — egyelőre a külső szolgálat közve­títésével 1886. február lén 700 postahivatal fog megbízatni, melyek azután a szükséges és egyéb körülmé­nyekhez képest folyton havonkiní ujabbakkal fognak szaporittatni. Minden közvetítő hivatal fogad el betéteket és teljesít visszafizetéseket. Betevő mindenki lehet, még a kis­kornak is, minden egyes betevő részére az első betét alkalmával egy saját ne­vére szóló betétkönyvecske állíttatik ki, melybe minden további betét ós visszafizetés valamint tőkésített kama­tok bejegyeztetnek. A legkisebb betétösszeg 50 kr. ; de hogy a tőkegyűjtés a szegényebb néposztáíynak megkónnyittessék, 5 kros levél bélyeggel ellátott takarékla­pok kaphatók minden levóljegy eláru­sító helyűéi, mely takaróklapokra to­vábbi 45 kr. bélyeg reáragasztatván, az mint 50 kros betét, bármely köz­vetítő postahivatalnál el fogadtatik. A betét maximum nincsen korlátoz­va, de csak 1000 frtig kamatoztatik s ezen összegig a betét a törvény ér­telmében nem foglalható le ós arra zálog vagy megtartási jog sem szerez­hető. Az 1000 frton felüli összeg nem kamatozván, ha a betevő követelése ezen összeget moghaladja, a takarók­pénztártól írásbeli felszólítást kap, hogy az 1000 frtot meghaladó összeg felől intézkedjék. Ha a takarékpénztárhoz eme felszó­lításra 30 nap alatt válasz nem ér­1 kezik, úgy a betevő javára az 1000 Az „EsitflrgonBsVidBks" tároája. Ssha tibbé. • á Hazajöttem újra ide ti közétek, Hazajöttem ismét, taláu el se hagylak, Oh milyen jól esik ez a régi teszek ! Szebben ragyognak itt sugári a napnak. Édesebb a gyümölcs, szebbek a virágok. Oh a távolban is gondoltam reájok ! Messziről piroslott teteje a házuak A kéménynek füstje fel az égbe szállott, Mintha hálát adna az édes atyának, Ahogy engem újra közeledni látott. Hasztalan kerestem egy imádott képet. . . Miért olyan csöndes, kihalt itt az élet? ! Lenn az udvar végén egy aggastyán lépdel, Alig ismerem meg drága jó atyámat, Átölel ezerszer reszkető kezével, Beára néz és aztán szeme könybe lábad. Szegény árva gyermek ! — suttogja az ajka, S rároskadt a korhadt, megfeketült padra. Nem kérdezem többé o se szólít engem, Néma szavaiból világosan értem, Meg van irva minden leomló köny cseppben, Milyen pótolhatlan az én veszteségem. Az anyaszeretet édes melegével, E világnak miuden öröme se ér fel. El el a vidékről messze megyek újra, Nem találtam itt sem azt amit kerestem, Csak egy perőzuyi üdvöt végnólküli búmra, Oh de itt nem lehet, nem szabad pihennem. Ami még biztatott a viharban, vészben, Eltűnt az, elveszett, örökre, egészen. Sok fájdalom tépett, oh de ilyen egy sem,, Sokat elvesztettem, oh de nem ily kincset, Sok emésztő bánat, csalódás ért engem, Utamra a végzet töviseket hintett, S szivem miudezt olyan könuyen elviselte, Oh de hol vau balzsam erve a sok sebre ! Barátság szerelem ! múló ábrándképek, Tünde délibábok a lét sivatagján, — Régente, egykoron futottam felójök, A valót a gyönge féuyért odahagyván, I Bennetek kerestem vigaszom a harcban, Istenem teremtőm, oh ne hagyj el J engem! ; Küldd el őrangyalod arra a sirhantra, Hints mennyei áldást, nyugalmat föléje, Mig én a világban egyedül, magamra Bolyongok, az üdvöt soha.el.nem érve! i Mi nekem a földnek minden kincse éke ? A mulandóságnak, a halálnak képe. SZIRMAY GERŐ LAJOS. Ciik-csak. — Farsanyi képek, — („Zeneszó zendül, ide csendül, (Id« csillan a gyémánt, gyöngy selyem.„ Endrődi. ... És az Ur születése után ezernyolcz­száznyolczvanhat évvel és hat nappal, újra beköszöntött Karnevál berezeg ő fensége, felvidítandó a búbánatos lelkeket.. . Egy láz vonul végig Esztergomon, ennek a vidékén és a világon, láz, mely borzon­gatóbb, mint a hideglelés, tüzesebb, mint a forróláz, veszedelmesebb a náthánál, mely­nek neve: tánczláz. Nem ismer türelmet, nem orvost, nem határt. Gyógyszere a muzsika, a csárdás, a pe r /sgc. (No meg a nőknél a férj !) Hány százezer szivecske hánykódik az izgatottság lázában farsang elején ! Hogy nő a szivsúlymérőben a higany ! Hogy csökken a papák zsebében a bankók ázsiója ! * Repdesve száll a lélek a vigalmak gyö­nyöre elé. Aranyos ábráudok, bűbájos álmok, bohó tervek űzik és kergetik egymást. Hatvankét napos farsang ! — Most vagy soha — mehetek férjhez. — Most vagy sohasem —> megyek tönkre. * Őt, Lolát, a kis Lolát, először viszik bálba. Kebele feszül és a sima, büszke nyakon nagyra nőnek az erek. — Ó, mily szép leszek én ! Kivágott ruhája, hosszú uszályával su­hogva terül el körülte ; meztelen vállain gyémántok ragyognak ; hajába virágot ttfz ; kezére húsz gombos fehér keztyűt húz. . . Érzi, hogy a sakaság nyugtalan kíváncsi­sága rája nehezül, hallja, hogy a telek­könyviadomák sorról sorra járnak ; látja, hogy annak a szeme, a ki neki tetszik, rajta függ... És tizennyolez éves szive nagyot dobban. — Te vagy az egyetlen férfi a világon ! A többi nincs, nem volt és nem is lesz soha !. . És a másik, és Lili ? Anyja sir, apja úgy tesz mint a férjek legnagyobb része szokott — káromkodik. A mama tulHezitálja : görcsöket kap, a papa nem tud görcsöket kapni, de bőrtárczája egy százassal könnyebb lesz .. . A táncz javába i folyik. — Az ajkak félig nyitva kéjt lehelnek, a szemekben szenvedélyes tűs ég s a fedetlen vállak alabastromja kaczérkodva ad tápot a vágy­nak. . . Langyos, búja lég fogja körül az érzé­! keket. Illat kábit, kebel izgat. Czikáznak ja pillantások, röpködnek a megjegyzések, járja a csárdás a zene hullámzó haugjai­! nái. . . j Csak Lili vár, csak ő marad ülve. Vig, 1 és az nem igaz; szomorú, és ez igaz. A hol összesúgnak, azt hiszi, hogy őt csú­folok; a hol nevetgélnek, azt hiszi, hogy őt nevetik. Az ajka szederjes lesz, az arcza halavány, fehérből halovány sárga; s az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom