Esztergom és Vidéke, 1886

1886-05-16 / 39.szám

VASÁRNAP, 1886. MÁJUS. 16. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI AR egész évre férévre . negyedévre 6 frt — kr. 3 frt - kr. 1 frt 50 kr. Egy szára ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi res/.ét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 frt 50 kr. 200—300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. megállapodás szerint legjutányosabban közöltetnek. NYILTTER sora 20 kr. • Ámítások Dömösön. Dömös, május 14. Egy lelkésznek nem szokott kedve lenni liiveivel szembe szállani, de ha hivatala és személye követelik, hogy felszólaljon, ezt tenni kötelessége azon bátorsággal, mely a végsőtől sem retten vissza, a szükség úgy hozván maával. A közönség talán emlékezni fog azon hitvány üzelmekre, melyekkel az ájtatoság szine alatt mult évben a »dömösi csodafa alatt« némely fauati3US zarándok tévútra vezette a dömösi kath. híveket; ez idén ismét jelentkeznek a vészmadarak és új csodákkal ikarják ámítani a dömösieket. Nevezeteseit : 1. A »Két zarándok törtenete« és »a B. Sz. Mária hét paraucsolatja« izim alatt új röpirat jelent meg, mely ;öbbek között erről tudósít minket: •>úgy vegyétek ezen Jézus öt sebeire mii ékeztető jeruzsálemi sz. olvasót, nint mely az én sz. Fiamnak, JézusKrisztusnak megfeszítésekor hullatott réréből van készítve«, és »ezen sz. eveiét, melyet különös kérésemre az m sz. Fiam irt nektek.« Váljon mit? >Hogy az ördög konyháján készült )orból és pálinkából ne igyatok, csak s valódi bort és tiszta törköly-pálinkát zabád inuotok.« 2. A dömösi hivek közöl bizonyos Jngváry Eszter megjelent alolirott dőtt azon kérelemmel, hogy szabad egyen az erdőben a B. Sz. Képét nás helyen felállítani, mint ahol ez mult évben (a csodafa alatt) felállíttatott és mint tudjuk tilalam daczára különös áhítattal imádtatott, mit alolirott, mint plébános természetesen rosszalt és ellene tiltakozott; és mégis 3. Bizonyos özv. öreg Gajdos Józsefné egész komolyan beszélte egy dömösi úri nőnek, hogy a dömösi plébánosnak álmában megjelenvén a B. Sz. Mária, őt megintette, hogy ne szegüljön ellene a dömösi csodáknak, miért is ő ezen külöuös ájtatoskodásokat már megengedte; miután valóban folyó hó 9-én délután egy csapat asszony az erdőnek tartott, hogy ott májusban mulassa magát az idololaxia jeleneteiben. 4. Május 10-én reggeli tiz órakor, mult évben Dömösről kiutasított s jeruzsálemi útjairól hires Muzsikné asszony kedves férjével ismét eljött Dömösre. Mi végre ? Bizonyosan, hogy aki mult évben fanaticus tanai miatt több társával sikkasztások miatt börtönbe került, ez évben ismét egy kis martyromságot szenvedjen. 5. Bizonyos csavargó zarándok, ki több évek elő't magát boldogult Farkas székesfehérvári püspök rokonának vallotta, és öltönyöket, rongyos nadrágot koldult, hogy ezeket mint különös magyar szabásuakat a prímás cselédjeinek felmutassa, ez idén Húsvétkor mint sánta reszkető öreg Dömösön ismét megjelent, holott az előtt mint igen fürge zarándok jelentkezett, bennem különös csodálkozás benyomását hagyván hátra a felett, hogy egy sánta, bekötött sebes lábakkal, gyalog, hosszú útra indult, és aki egész testében reszkedett, midőn más utczába ment, ezen bajból rögtön felgyógyult. 6. Tudtomra esett, hogy alulírott arról gyanusittatott, mintha a »dömösi csodafa« czimü röpiratban megjelent verseket ő irta volna. Nincs szándékom pet'be szállani senkivel, hanem bátor vagyok felhívni bárkit : bizonyítsa be mikor irtam verseket, különösen hol s mikor az imént emiittetteket ? Mindezeknél fogva czólom először tiltakozni azon rágalmak ellen, melyek személyemet az ámítások résztvevőivel összeköttetésbe hozzák; másodszor czélom felhívni az illetőket arra, hogy vessenek véget most kezdetben azon ámitási üzelmeknek, melyek szomorú következményeit előre senki be nem láthatja. NEDECZKY GÁSPÁR, dömösi plébános. Szőlősgazdáink érdekében. Esztergom, máj. 15. Az időjárás mostohasága tönkre tette szőlősgazdáink ez idei legszebb reményeit. A fagy megszüretelt még májusban. Esztergom lakosságának nagy része szőlősgazda. A vidék termőföldje nagyrészt szőlő. És gabonacsúrök és pajták helyett sokkal több pinczénk és présházunk van. Még az utolsó zsellérnek is az a végső czélja, hogy szert tegyen néhány kapás szőlőre s egy szerény kis pinczére, a hová termését megérlelés végett összegyűjthesse. Nagy csapás tehát az, mikor egy éjjel alatt egy egész esztendő minden gyümölcse elpusztul s a lakosság nagy része aggódva tekint bizonytalan jövője elé. Még nagyobb csapásra is el vagyunk készülve. A phylloxera, melyben az esztergomi szőlősgazda alig akar hinni, néhány esztendő múlva már teljesen kiirtja hegyeinket. Nagy tevékenység, sokjóakarat és szorgalmas igyekvés kell majd hozzá, hogy az ellenálló fajokkal néhány esztendő alatt csatakészen álljunk, s hogy az elhullók helyébe azonnal kész tartalékot legyünk képesek teremteni. Mit fog azonban a szőlősgazdák nagy része a stagnálás első éveiben csinálni? Hiszen az amerikai szőlőfajok s.m olyan csodavesszők, hogy egy két esztendő alatt már a legpompásabb fürtöket teremnék ? Gondoskodnunk kell a lakosság zöme érdekében. Mert a lakosság zöme csak abban hisz, a mi már töukre tette. A phylloxórában még kételkedik. Oda kellene hatni, hogy az esztergomi nép gyümölcs tenyésztéá ós konyha kertészkedés által találjon kárpótlást. A gyümölcs piaczunkon idegen fákról való, sőt legtöbb esetben még messze termő fákról is. A gyümölcsért kiadott pénz tehát nem marad városunkban. A konyha kertészet is annyira el van hanyagolva, hogy szőlősgazdáink nagy része minden utó gondolat nélkül komáromiaknál és idegeneknél szerzi be a t?lre való zöldséget, káposztát, olaszt répát stbit. Már pedig ezért is hatalmas összegek szivárognak ki városunkból. czizmatalpról, drágaságról, a szomszédaszszonyok csetepatéiról, stb-rŐl. Egyszer hogyan-hogyan nem, elég az hozzá, hogy nyelvgyakorlat közben csúnyául összekapott vén satrafájával. Ez életében, ebben a bölcsőtől a sing tartó hadjáratban a Rubicon volt. Kapor ur is azt mondta: alea jacta est (a koczka-e van vetve) és 2 heti udvarlás után Csó- 1 kos Evelinnel az oltár előtt mondta el a »holtomiglan-holtomiglan<<-t. A menyegzőre következő reggel Kapor ur ölébe ültette nejét, ki bodros fejét odahajtva a férj keblére, hogy fehér homloka közel essék annak ajkához. Kapor ur komoly képet vágott: nagy dolog fúrta az oldalát. Fölcsapott instruktornak. Gar^onkodása alatt hozzászokott, hogy minden egyes óhaját, illetőleg parancsát gazdasszonya a legpontosabban teljesítse. Hát biz' ő kigyelme a feleségét is gazdaszszonynak nézte, a kit szülei egy kis pénzmaggal láttak el, hogy Kapor urnák még a gondolatait is kitalálja s lelkét, ifjúságát, kényelmét feláldozza szeszélyének. No mert a mai szülők örülnek, ha ily módon megszabadulhatnak egy »angyalká«-tól. Természetesen, Kapor ur azt hitte: a felesége majd ugy tánczol, amint ő kegyeskedik fütyölni. Pedig ez »pium desiderium.« — Kedves fiam! Edes Evelinem! Látod babám te még csak idegen vagy az én háztartásomban; hát bizony nem is veheted rossz néven, ha miheztartás végett némi utasítással szolgálok. Kedvesem, te leszel az én pacsirtám, t.-i. jókor reggel felkelsz, aztán tüzet raksz a konyhában, megfőzöd a reggelit, még pedig úgy, mint én elottevaló este megrendelem. A reggelit nekem az ágyban szolgálod fel; mert tudod, én már évek óta úgy szoktam meg, s szeretem hinni, nem kívánod, hogy kedvedért erről leszokjam. Te reggelizhetel a konyhában vagy nappali szobánkban, tetszésedtől függ, de én mindenesetre az ágyban akarom elkölteni, jegyezd meg magadnak. Az ebéd és vacsorát a te Ízlésedre bizom. Ezzel homlokokon csókolta Evelint, kibontakozott karjaiból s eltávozott. A menyecske ajkbiggyesztve vetette magát a hintaszékbe. Gondolatai, mint a párjavesztett galamb kóvályogtak. Szórakozottan babrált fürtéi közt. S halkan sóhajtva mondta: Ez hát a meny ország, mely után annyira vágyódtam? . . . Eh! de mit sentimenfcáliskodom?! Majd csak hajlik az én öregem is, ha én akarom. Jó, tüzet rakok, megfőzöm a reggelit; mert hát mit csináljak, ha még cselédem sincs ? De, hogy én az öregemnek az ágyban szolgáljam fel a reggelit? Hahaha, férj uram, felkopik az állad, mig én ezt megteszem. Egy darabig himbálózott még a székkel, végre, úgy látszik, valami ötlete támadt és örömében tapsolva ugrott talpra. Takarításhoz, majd az ebéd elkészítéséhez fogott, s olyan rendben — ami különben ritkaság — végzett el mindent, hogy Kapor ur egy fél tuczat czuppanó csókkal fejezte ki elismerését, amin a menyecske nagyon elszégyelte magát. Másnap Evelin már jókor talpon volt, künn a konyhában sürgőtt-forgott. A tűz jobb pirositót szolgáltatott arczának, mint aminőt a pirula-kupeczek (patikusok) árulnak, amint a reggelit főzte. Utóbb szépen megreggelizett, mindent rendbehozott, átöltözködött s eltávozott hazulról. Eközben Kapor ur egyre reszelte a torkát, köhécselt; mert hát a reggeli csak elmaradt. Végre megunta a várakozást, odalopózott a konyhaajtóhoz hallgatózni. Persze semmi nesz sem ütötte meg fülét. A gyomra már igen gorombán beszélt. Mit volt mit tennie? Mikor hivogatására sem került elő a feleség: kiment a konyhába, előszedte a reggeli maradékait és farkas-étvágygyal költötte el. Dessertnek mérget nyelt, mit csak tüzes szavakban önthetett ki. Hanem ünnepélyes fogadást tett, amit a fezekak is tanúsíthatnak, hogy majd megmutatja, ki az ur a háznál! Íz „EszlargoniísVidikB" tároája. . ~ — HAT IGAZ;... M

AT igaz volna, igaz az, hogy Mindörökre elvesztelek . . . S hogy utat hozzád és a múltba Í

Immár többé soh'sem lelek. Igaz, hogy már mindennek vége, Hogy oda van minden remény ? Igaz, igaz és mégis, mégis Mindörökké kereslek én ! GRÓF VAY SÁNDOR. AZ ILSÖ DEBÜT. Kapor ur sehogy sem tudta elhinni, egy azok a préselt, fodrokban plántált, ongoragyilkoló, parázsszemű, ezerhetes is lányok angyalok volnának, akik az em)ert a pap előtt elvállalt bilincsek árán nár a földón is a paradicsomba juttatják, 3gfölebb ha szósz az. Ezért aztán nem is ,karta beadni a derekát, bármennyi ajániitot kapott is, sehogy sem akart jegyet áltani a menyországba. Negyvenöt éves koráig csak győzte az sllenállást, s óriási asketizmussal hallgatta én gazdasszonya felolvasásait: a söprűről,