Esztergom és Vidéke, 1886

1886-05-02 / 35.szám

osztalék 380 írtra növekedett részvényenként. Ugyanily közhasznú működést látunk fejleszteni a jelzálogkölcsönöknél; itt az emelkedés következő: 1840-ben 30.700 frt: 1850-ben 2,051.944 frt 11 kr, 1860-ban 5,844.568 frt 29 kr, 1870-ben 140,084.017 frt 26 kr, 1880-ban 17,857.109 frt 21 kr, 1885ben 25,089.755 frt 36 kr. Hogy mily mérvben használtatik ez intézet a hitelforgalom és legelővigyázóbb tőke elhelyezés központjául, a vagyonkimutatás összszámai bizonyítják, melyek az igénytelen kezdetű 1840-ik évben 68-003* frt 31 krt mutattak, s 1860ban, már 10,133.475 frt 05 krra emelkedtek; azóta 25 év multán 1885. végével megtizszeresedtek és pedig 101,205.423 frt 38 krra, Az elhelyezett tőkék összege, mely az értékpapírok utján szintén a magyar állami és egyéni hitelt szolgálják 1859. óta midőn 42.918 frt 25 krt tettek ki 25 év alatt 28,085.754 frt 16 krra, ugyanez időben a különféle tőkék 1860 óta 42.386 frt 96 krról 27,703.474 frt 54 krra emelkedetk, ide nem értve 25,614.342 frt 58 krnyi hitelkötvényeket, A tartalékalap, mely 1870-ben 63.939 frt 84 krnyi ma már e féle társulatoknál egyedül álló módon három és félszer meghaladja a részvénytőkét mely 2,400,000

ftt.i. 8,804.954 ft 17 krt tesz ki. Hogy mennyire felette áll ez intézet a gazdasági krízisek veszélyeinek és a véletlen szeszélyeinek, ki.ünik abból, hogy az 1872krach idején a takarékbetétek összege 30,141.254 frt 97 krról 1873. végéig takarók és póuztárjegybetétek együtt 32,771.296 frt 74 krra emelkedett,E számok, melyeket azért neveztünk meg, mert a magyar nemzet gazdasági haladása iránt tiszteletet gerjesztenek a nélkül, hogy bővebb körül írásra, vagy frázis szépítésre lenne szükség azt bizonyítják, miszerint a magyar nemzet a takarékosság a rendezett munka és a pénzügyi governement képződése fárad aim as és meredek utján czéljához a Magyar állam pénzügyi függetlenségéhez mindinkább közeledik. Az 1873. évet követő 10 év alatt magyarország takarékbetéteinek összege 188,893,428 írtál mi a lakosságra felosztva fejenként 13 frt 63 krnak felel meg, 1883 végével 373,671.689 frtra tehát fejenként 27'frt 21 krra emelkedett, Hogy ezen gazdasági jólétre és pénzügyi erőre valló állapot, melynek még gyarapodnia kell, eléretett mindazok hazafias buzgóságának érdeme, kik Magyarországban a takarékosság behozatalán, rendezésén és népszerűsítésén fáradoztak. A magyarországi takarékbetétek 27 frt 21 krnyi fejenkénti átlagszáma máris megközelíti a nagy német ez irányban elért eredményét, hol a népesség számának megfelelően fejenként 30 frt 22 kr takaríttatott meg. Miután Európában ugy mint ez egész világon csak is a művelődés, jelét és anyagi erővel rendelkező önálló nemzetek részesülnek figyelemben, teljes joggal igényli Magyarország e téren is a más államokkal való egyenrangúságot s azok becsülését. MEGYEI KÖZGYŰLÉS. - 1886. apr. ?9. — A megyei törvényhatósági bizotíság csütörtöki ülésén a főispán betegsége mia't Kruplanicz Kálmán alispán elnökölt, ki a következő beszéddel nyitotta meg az ülést : »A legmélyebb és legőszintébb sajnálattal vagyok kénytelen a tekintetes megyei bizottságnak tudomására hozni, miszerint Gróf Majláth György szeretve tisztelt főispánunk egy a bal muta'ó ujján véletlenül ejtett szúrás következtében már 8-ik hete hogy Pesten beteg s igy a mai közgyűlésre sem jelenhetett meg. Bejelentem továbbá, miszerint ő méltósága ugyanazon levelében, a melyben engem ezen akadályról értesít és az elnökösködósre felkér, általam a tekintetes bizottságnak hazafiúi tiszteletét és üdvözletét kijelenteni kéri. Mely üdvözletéhez én is részemről a legmelegebb rokonszenvvel és a tekintetes bizottság iránt mindenkor érzett mély hálával csatlakozva, a közgyűlést ezennel meguyitottnak jelentem ki. Mielőtt azonban a napirendre térnénk, méltóztassanak megengedni, hogy az elnöki székből egy előterjesztést tehessek. Ugy a tekintetes bizottság, valamint a megye és város'összes lakossága tudja hogy ő Eminentiája a bíboros herczegprimás folyó év október havában pappá felszentelésének 50-ik évfordulóját ünneplendi: s tudjuk azt is, hogy nemcsak e megye és városban, de az ország fővárosában és több más városban is most már előkészületek tétetnek, hogy ezen ünnepély minél fényesebben megtartassék. Nincs itt ma annak a helye, de az idő is sokkal rövidebb arra, hogy ő Emineutiájának megszámlálhatlan egyházi és hazaírni nagy érdemeiről csak vázlatban is megemlékezzem, de nincs arra szükség, mert tudom, hogy a megyei közönség osztatlan óhajával találkozom, midőn a tekintetes bizottságot arra kérem, miszerint kegyeskedjék határozatilag kimondani : 1) hogy a megye mint olyan, ezen ünnepélyekben részt venni óhajt : 2) hogy ez alkalomból elhatározza, miszerint ő Eminentiájához egy calligraphicus czimmel és díszes bekötésben egy üdvözlő feliratot intéz, a melyet egy küldöttséggel, átnyujtatni rendel : 3) hogy esetleges kivilágiás alkalmával a megyei alispánt megbízza, miszerint a megyei székháznak fényes kivilágkásáról gondoskodjék ; felhatalmazván egyúttal nevezett alispán urat, hogy úgy ezen kivilágítást, mint diszfelirat költségeire szükséges pénzösszeget a megye tehetősebb lakosaitól önkény tes adakozás utján beszerezni szíveskedj ék.« Az alispánnak ezen előterjesztése közhelyesléssel fogad'atván, a diszfelirat átnyujrására hivatott küldöttség tagjaivá a főispán s ennek akadályoztatása esetén az alispán elnöklete alatt következők lettek megválasztva ; Majer István, Andrássy Gyula, Hazay Ernő, Reviczky Károly, Bakay Imre, Gangéi János, Niedermann Pál, Boroukay Lajos Andrássy János, Barta Annin, Meszéna Ferencz, a városi polgármester, és a két járási szolgabirák. A. számtalan s többnyire egyes községeket, vagy magánosokat érdeklő tárgy elintézésén kivül megemlitendőnek tartjuk, hogy a törvényhatósági bizottság Maiina Lajos városi képviselőnek a városi közönségnek Pap János polgármester nyugdíjaztatását elrendelő határozata ellen beadott fellebezését elutasítván a jelzett határozatot helybenhagyta. A látogatott közgyűlés ezek után d. u. 1 órakor véget ért. szerint; Dietrich ezredes nála mir tisztviselőnél búcsúlátogatáson léve megbízta azzal, hogy a város iránt é zett háláját, a képviselőtestület tud mására hozza, Távozása sajnálatt tudomásul vétetett, Ezzel kapcsolatosan Dóczi Feren indítványozza, hogy Waldkirch ezr dessé történt kinevezése alkalmáb üdvözöltessék. Elfogadtatott, Brucsi János, Bártfai ellen foly matban levő vizsgálat miben állá iránt tesz kérdést a polgármesterbe! Mire az elnök részéről azon válás adatott, hogy a vizsgá'at befejez legközelebb határozat fog hozatni. Ezzel a napirend első tárgy »Av ros határának részletes felmerésére v natkozó miniszteri rendelet« vétete j fel. A netáni foglalások megvizsgálá s jelentés tétel végett bizottság ku detett ki. A torna-terem és tüzoltő-telep ép tése tárgyában Szabó Alajos képvisel szemben a nagy költséggel ezen ügy< egyszerűen félretétetni kéri. Takács Géza az épilés mellett foglí állást, hasonlólag nyilatkoznak Dócz Marosi. Brenner József a tornahelyiség fe pitése mellett szól, ellenben a tüz tótelep építését nem pártolja. Frey Ferencz az épités mellett sz lal fel. Brucsi János ellenzi az épitkezé Dr. Helcz Antal jeles beszédébe az építkezés mellett szólal fel. Végi kimondatott, hogy a terv és költség vetés megvizsgálása s vélemény adási Mercz főmérnök felkéretik. Ezzel délre járván az idő a kö: gyűlés berekesztett s az elmaradt tá gyak elintézése a legközelebb megta: tandó közgyűlésre halasztatott. VÁROSI KÖZGYŰLÉS. Aprili3 30-án. Keményíi János tanácsnok h. polgármester csekély számú képviselők jelenlétében az ülést megnyitván, a napirendre térés előtt előterjeszti miEgy nagy appelláló. (Városházi vázlat.) A ki a városi ügyeket némi figy lemmel szokta kisérni, az egy uj eu bert talál a sorompók előtt, a ki r visori hangjával, makacs kritikai sze lemével s protestáló appellátáival b zonyos érdekességre tett szert. Ez az uj ember a régi sorompó előtt: Maiina Lajos. Az érzékeny idegíí kisvárosiak ne szeretik az efféle szabású embereké Szereplése miudaddig nem is len népszerű, mig teljes sikert nem mut Ezek az agglegények leggyakoribb példányai. Azok, akik azért nem nősülhettek meg mert ezt anyagi körülményeik nem engedték, egészen más fajtájúak. Ezek solidak, türelmesek, csendesek. Nem bántanak senkit, nem akadnak fel mindenen. Szelíd rezignáczióval tapodják az örömtelen utat, mely sok tövist terem s kevés virágot. Sokszor valami nagyobb czélt tűznek maguk elé, hogy szórakozzanak. Egy-egy csendes tanulmányba mélyedve, megtömik agyukat munkával, mely földolgozásra vár; gondolatokkal, melyek fölött töprengve, ne érezzék szivük ürességét. Csak azáltal érzik, hogy élnek, mert szenvednek. Néha önzőkké teszi őket az idő, az egyedüllét, az ápolt, vagy elnyomott fájdalmuk ; máskor hasonlókká lesznek a vén leányokhoz; igénytelen vágyaikat kielégíti egy hü kutya, néhány cserép világ. Sokszor elégedetteknek, nyugodtaknak érzik magukat, de soha boldognak. Néha elhiszik magukról, hogy mégis azok ; azután ha be-bepillantanak véletlenül egy családi tűzhely szeretetteljes körébe, szivükbe nyilallik a régi fájdalom. Nekik a házasság szigete: »idegen föld iás beszéd Szomorú lelkük számkivetve :

a. mint tündérmesét.« Egyszer egy társaságban találkoztam egy igen kedves, rokonszenves agglegénynyel. Egész lénye csupa jóság, kedélyeség volt. Igen csodálkoztam azon, hogy ilyen adag sziv mellett nőtelenül maradhatott. »Miért nem házasodott meg ez a kedves, finom ember ?« kérdeztem egy fiatal leánytól, ki közelebbről ismerte. »Nem tudom!« felelt ez nevetve. — Megkérkezném töle, hanem utóbb azt hinnék, hogy valami házassági ajánlatot akarok neki tenni !« »Maga kis bohó. Hát majd megkérdem én.« Meg is kérdeztem. 0 rám nézett hosszasan, mély, jóságos szemeivel, mintha fürkészni akarná indiscrét kíváncsiságom okát. ^>Mért kérdezi, kisasszony?« »Mert ugy gondolom, hogy ön nagyon boldoggá tudott volna tenni valakit. Látom hogy van esze és szive, nem olyan rideg és kedélytelen, mint legtöbben a már nem fiatal nőtelenek között. Szeretném tudni, az ön, vagy más hibája-e az, hogy nem értékesíthette e jó tulajdonait? »A sors hibája!« felelt szomorúan. »Az volt életemnek vágya, szivemnek minden reménye, hogy vala megnősülhessek, szerezhessek egy kis családi kört, melyért éljek és dolgozzam. De nem volt semmihez szerencsém. Mire hosszú, lassú évek folyása alatt felküzdtem magamat erre az állásra, hogy megvalósíthassam ábrándomat, az szétfoszlott mint a kőd. — Az a leány, akit szerettem, várt rám évekig, de végre is, nem maradhatott vén leány. Pedig ennek az eshetőségnek nézett elébe, az én lomha szerencsémre várva; szülei unszolták, ö férjhez ment; én megöregedtem ! Ez az egész!« »De most már igen szép existencziát teremtett magának« folytattam a társalgást. »Mar?« kérdezte ő keserűen. »Most mikor fejem megderesedett, mikor szivemre burkot vont a fásultság, talán a közöny, mikor már félig-meddig belefáradtam az élet haszontalan küzdelmeibe, s nem tekintem a létet egyébnek, keserű kötelességnél; most kezdjek egy uj életbe? Mintha egy szegény mezei virágot, mely már elhullatta szirmait, biztatni lehetne, hogy újra nyíljék! Mintha egy kialudt szivet fel lehetne újra ébreszteni! Már késő!... Különben vén asszonyhoz nincsen kedvem, kinek az élet nagyobb része már mögötte fekszik; fiatal leányt meg nem merek elvenni. »Legalabb nincs senkire gondja! gasztaltam, VI»Mondja inkább: nincs a kin a leli csüggjön, a kiért dolgozzék!« Szegény agglegény! A harmadik féle agglegények azok, ki martyrjai a gyermeki vagy testvéri szere tétnek. Ezeknek van szivük s olyan jövedelm állásuk, hogy eltarthatnának egy családo de áldozataik szivöknek. Rendesen va két-három leánytestvér) ük, öreg apju anyjuk, a kiket eltartanak. Szivük tünde álmodozását elfojtják a kenyérkeresés a£ godalmas nehézségeibe; ifjúságuk verőf nyes napjai elmúlnak az iroda füstös n héz légkörében s álmukat soha sem vált be valósággal az élet. Ezek küzdenek, dolgoznak, de kevés élveznek. Szeretnek, de szivök mégis meghal. Minden örömük az önfeláldozás tuda megnyugvásuk a lelkiismeret édes zete. Erélyes, határozott, komoly férfiak asszonyi gyöngédséggel. Lehet e őket kinevetni? Nem! De kilenczven között e két utols tiszteletreméltó fajtából alig van tiz pe dány. A többi ama kathegoriába tartozik, melyet legelöl vázoltam, kiknek életi onei