Esztergom és Vidéke, 1886
1886-04-25 / 33.szám
— 15 fegyelmi, köztük két nagyobb kiliágási ügyben hozott végzést. — Az egyesület és annak alkotó részei tehát összesen 12 gyűlésen igyekeztek az egyesület érdekében hasznosan munkálkodni: munkálkodásuk ezen gyűlések jegyzőkönyveinek 113. pontjában van feljegyezve. Az egyesületnek — a segédtiszt által eszközölt — múlt évi levelezését feltüntető iktató 266. számmal záratott. Az egyesület anyagi helyzete messze van ugyan attól, hogy minden kívánalomnak megfeleljen, de ha tekintetbe vesszük egyesületünk fiatalságát, az el- kerülhetlen beruházásokat, kielégítőnek mondható. A pénztáros számadása 482 frt 40 kr. bevételt, 461 frt 8j kr. kiadást, 21 frt 32 kr. pénztári maradványt mutat. A bevételhez nagyban hozzájárult ngs Hazay Ernő ur 100 frtos adományával, továbbá egy bál 56 frt tiszta jövedelme, tek. Héya Tivadar ur 50 frfcnyi alapitó tagsági dija, egy nyári mulatság 25 frtnyi jövedelme. Ellenben meg kell vallani, hogy a ruhatár — visszatérítési összegek a tűzoltóktól igen rosszul folytak be, s tagsági dijak is vannak hátralékban. A befolyt jövedelmet legnagyobb részben övék s hozzá csákányok és balták, továbbá lámpások, kisebb szerelvények és jelvények, ruhaszövetek beszerzése, világítási kiadások, s ruhatár — megtérítések emészték fel. — Az egyesület szerei, szerelvényeinek értéke, a használatra leirt 10 százalék levonása után is, mint azt a leltár 40. száma mutatja, — 919 frt 51 krt, azaz a megelőző j évhez képest 166 frt 20 krral többet képvisel. A leltárban nem foglaltatnak a községi fecskendő, a gyári hydrofor, szerkocsi, toldó-, kampós- és szeges- létrák és az őrház, melyeknek tulajdonjoga nem illeti ugyan az egyesületet, de melyek teljesen a tűzoltó-; század használatára és rendelkezésére vannak leírva. Mellékesen felhozom e helyen azon nézetemet, miszerint a mezőváros közönsége habozás nélkül adhatna az egyesületnek az őrházra, szertárra és fecskendőre nézve tulajdonjogot. Mert a mellett, hogy igen viszás állapot, miszerint az egyesület idegen telken — mint az ez évben is terveztetik — építsen s más tulajdonát képező fecskendőn saját költségén javításokat eszközöljön: a mezőváros éppen semmit sem koczkáztat; minthogy alapszabályaink értelmében, ne- táni feloszlás esetén a tűzoltó-eszközök úgyis a község tulajdonába mennek át. Áttérek most már a legfontosabbra, a tűzoltó-század működésére. — Jelen- 1 tésem ezen része világossá fogja ten- ! ni, mennyire felelt meg — vagy igyekezett megfelelni a század kitűzött feladatának, a hozzá kötött várakozásnak ? mennyire érdemli meg és várhatja jogosan a közönség pártolását s a közjó iránti áldozatkészséget? Máj. 1-én kezdte meg a század az éjjeli őrséget, s folytatta — a száraz nyarat s őszt tekintve — a kitűzött időn túl okt. 13-ig, az esős időszak beálltáig. Ezen idő alatt 166 éjen át virrasztót! esti 8 órától reggeli 4 óráig két- két tűzoltó az őr tanyán; a tisztek pedig egymást hetenkint fölváltva ellenőrizték az őrséget. E szolgálat elenyé- szőleg csekély kivétellel, pontosan lelkiismeretesen teljesittetett. A közbeeső 6 vásári napon reggeli 8 órától esti 8 óráig nappal is végeztetett őrségi szolgálat. — Gyakorlatot tartott a század 11-et, melyeken a tűzoltók legnagyobb része szorgalmasan megjelent; a hanyagok a fegyelmi bizottság utján megintettek; büntetésre szükség nem volt. A szept. 27-iki zárgyakorlat után Kobek István főparancsnok úr a tűzoltók és vendégek számára saját költségén mulatságot adott, őket megvendégelte, s a mulatság hangulatát és díszét úgy ő, mint Lu- czenbacher István tisztb. főparancsnok úr saját, valamint nagyra becsült családjaik megtisztelő jelenlétével emelték. ___________ (Folyt, köv.) ___ _ EM LÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL. Esztergom vármegye helységei száz év eiőtt. XI. Szén t-L él e k-H u 11 a. Kora-1 binszkynál tótfalu, egy mföldre Eszter-! gomtól, Döntőshöz tartozó fiókegyház, j a Pálosrendiek pesti házának birtoka. A lakosok föld és szőlőmivelésből él- j nek és sok tüzelőfát eladnak Esztergomban. Van mészkemenczéje is s a| meszet az egész megyében, sőt távo- j labb vidékre is széthordják. Válvi szerint is tótfalu, földesura a vallásalap, ezelőtt a pesti Pálosatyák birtoka volt, lakosai kath., fekszik Esztergomhoz 2,; sz-Kereszthez 1 órányira, határa sovány, rozsnál és zabnál egyebet nem ÍLren terem, (persze akkor még a j [krumpli nem igen termesztetett) többnyire erdőségből áll s elég tágas legelőt szolgáltat. Az előtt üveg-bányái nevezetesiték (innét a Hutta név), most pedig mész-keménczéik, melyekből pénzelnek lakosai. Gyümölcs is elég terem, de a nagy hegyek és erdők miatt nem mindig érik meg. Hajdani jelesépületü klastromnak romjai is láthatók határában s a magas Pilishegy is itt emelkedik.« Lakosai jelenleg is tótok, akik azonban mész- és fakereskedés következtében gyakori érintkezésben lévén a magyarsággal, magyarul mind tudnak. Plébániáját az esztergomi sz.-Ferencz-rendi zárda főnöke kezeli. NÉMETH VICTOR. GAZDASÁGI LEVEL. (Néhány szó a gyümölcstenyésztés érdekében. A polg. Olvasókör számára irta : Perger Lajos.) VIII. A gondos ápolás dija gazdagon meg lesz jutalmazva a termés mennyisége és minősége által. Az elhanyagolt fák rendbehozásánál első: a fák kitisztítása. Le kell metszeni az olyan ágakat melyek sűrűn állnak egymást, de főképen a sok nedvet szívó fattyú hajtások. A satnya fák fölsegélyezésére igen jó szolgálatot tesz a kilúgzott hamu. A fa gyökerét felássuk egy méternyi szélességben egy ásó nyomnyi mélyen, oda terítjük a hamut s aztán földdel betakarjuk. A szőllőket pusztulás fenyegeti, annál tanácsosabb tehát a gyümölcs tenyésztéshez gonddal szorgalommal hozzá látni. Szaporítsa legalább minden gazda azon fákat melyek oltás nélkül is jól teremnek. Esztergomban úgy látjuk igen jól terem a baraczk ezt minden udvarban szőllőben lehet tenyészteni, de természetesen nem azt az apró ragyás fajtát, hanem anemesebb fajú, ököl- nyi nagyságú, szép piros színű, kellemes gyümölcsöt. Némely (úri) ember tréfás jókedvében a gyerekek fejét baraczk ózza ; az ilyen tréfálózásnál kedvesebb emlék a gyermekek előtt is egy nemes gyümölcsű baraczk fa ültetése. Családos ember, a kinek egy kis birtoka van vétkezik az apai szeretet ellen, ha megtűri, hogy kertje szőllője pusztán álljon, vagy legfölebb sertésnek való gyümölcs teremjen benne. A ki gyermekeit szereti ne elégedjék meg azzal, hogy ő maga szereti gyermekeit; hanem arra törekedjék; hogy gyermekei is szeressék őt, a inig életben van s áldják emlékét, ha a világból elköltözött. Ki gyümölcs fát ültet az olyan emléket állit, mely akkor is az ő atyai szeretetéről fog beszélni, midőn már porai összekeveredtek azzal a földdel, a melyet életében munkájának verítékével áztatott. A gyümölcs fák ültetése hasznot eredményez, emeli a jólétet s a talaj értéket s ez által előmozdítja a megelégedést és békét, s szépíti a vidéket; hozzáférhetővé teszi a gyümölcs élvezetét szegénynek úgy mint gazdagnak. Közönségesen a gazda emberek egymásnak bort, búzát békességet kívánnak; ezek ugyan az első szükséges dolgok, de szebb az élet ott, hol a szükséges mellett a hasznos is megvan ; a búza kenyérhez fűszeres gyümölcs is kerül. Tejjel mézzel folyó Kánaánnak mondják hazánkat ; mert olyan búza mint itt nem terem a földön sehol, borunkat dicséri s irigyli a fél világ, gyümölcsünk kitűnősége elsőséget vív ki magának bármely vidék fölött; kötelességünk azért szorgalommal tölhasználni mindent, hogy ' széppé, gazdaggá, boldoggá tegyük a ' hazát, melyre a jó Isten bőven szórta áldásait. (Vége.) A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Nem lehet nagyobb élvezete a nőnek, mint ha a I csalót megcsalhatja. * A szerelem megnemesiti az embert. * A ki az asszonyokat dicséri, sohase csinál rossz vásárt. * A lányokat válogatni a feleséget választani szoktuk. * Hideg az a szerelem, a melyben legalább csak egy csipetnyi féltékenység nincsen. * Még a milliók sem kamatoznak boldogságot. A boldogság kamatai többet érnek a millióknál. * Valódi férfiú sohase becsmérelhet egy nőt. * Egy goromba iró mondta (természetesen német) hogy jól gondolja meg magát minden fiatal ember mieiőtt megnősülne vagy öngyilkossá válnék. * Nincsenek nehezebb gondok az anyai gondoknál. " * Jobban imponál a nőknek a hősiség, mint a szellem hatalma. * A férj meg a feleség elválaszthatatlan egész a sirig. A sir szelén joga van a vissza maradottnak újabb elválaszthatatlanságot szerezni. * Senkise vénül meg hamarább, mint az, a ki örök fiatalságról álmodik, a szegény — vén leány. birodalmában. Igen, igen. Majd ha vége lesz ennek a nyomorúságnak, napkeltétől sötét estig való szakadatlan munkának ; itt hagyják e fulladt levegőjű helyiséget és elköltöznek szebb házba, márvány lépcsőkkel, tágas tiszta udvarral, csinos két szobával, utczára nyílóval, első emeleten... oh, milyen boldog életünk is lesz akkor! Az a szegény asszony is ott a fülkében hamarabb meggyógyul az üde levegőtől s micsoda öröm lesz azt nézni, a hogy a szoba uraknak párolgó Ízletes ételeket fog töltálalni... No mert hát nagyon természetes, hogy az egyik szobát kiadják. Minek is lenne nekik kettő? Ugyan ki fogott lakni ? Lássuk csak. Itt van Csajágh ur; az bizonyosan eljön, hiszen olyan de- dék, jóravaló lélek. De hát a másik? Mert sokkal nagyobb lesz ám a szoba, sem hogy kettő el ne férne benne. Ki is lesz csak az a másik? Kit szeretne melléje leginkább? Jaj, hogy megszórta kezét az a tű! De minek is bámul ide az a fiatal ember onnan átellenből!... Piros vér bugygyan ki ujjúból gyöngy alakban... No bizony! érdemes is. Csak azért se törli meg; még azt hiszi, ő miatta történt ! 8 a varrógép tovább tovább zörög, tovább suttog a szökefürtös fejecskének tündérszép meséket rózsás jövőről, barna fiatal emberről, a ki bizony szivesen eljönne j majd hozzájuk lakni — oh, hogyne jönne! — ha engedné! De nem engedi, nem bi- í zony, kell is nekik ! Még azt gondolná, valaki vágyódik rá ! De hát akkor ki is lesz csak az a másik ? ... Egy este, mikor hazajött, sajátsá-! gos zavart hangokat hallott ki a szobából: Csajágh Ferkó. Könyörgő,' ismerős hang1 - ütötte meg füleit. — Oh uram, legyen irgalommal ! Csak két hónapig várjon még! — Micsoda? Várni, várni, mindig várni! ! Hát én levegőből éljek ? micsoda ? Szénát [ egyem, szalmát egyem ? micsoda ? mezítláb járják? micsoda? Maguk múlt fertályban se fizettek, most se fizetnek ? micsoda ? he ? micsoda ? — Oh hiszen tudja ön, hogy két hó mulvt gyárban leszek alkalmazva jó lize- tés mellett. Addig anyám is felgyógyul. Mindent, mindent megfizetünk akkor! — Lárifári! micsoda? Múlt fertályban 40 ft, most ismét 40 ftra summa summarum 80 frt. Micsoda? Nem várok tovább! érti? he? mi? micsoda?- Csak két hónapig — két rövid hónapig — — Egy órát se ! egy perczet! egy mi- nutumot se! Micsoda? Holnap ott legyen nálam a 80 ft! Érti! Micsoda? Fizetnek vagy kidobom innen magukat ! Tudja ? micsoda? mi? Csajágh Ferkó kábultan botorkázottvisz- sza a lépcsőkön. Hallotta a mogorva ház- tulajdonos dobogását a lépcsőkön lementében ; aztán hallotta egy gyönge beteg asszony nyögését is: — Én édes istenem! Mi lesz velünk! mi lesz velünk! Odakiin az utczán sivitva zúgott végig a fergeteg. Meg-meglobogtatta a lámpák lángjait, s azok, mintha valami titkos dolgot beszélne nekik, ide-oda hajladoztak igenlőleg. Majd odább rohant a szél kavarogva, sűrű havat szórva a háztetőkről s ujjongva, kaczagva vágta a szemközt jövők arczába. Néha-néha megbosszanko- dott — talán nem hitte el valamelyik gázláng a meséjét — s dühös haraggal rontott ajtónak, ablaknak, mintha be akarná kiáltani gúnyos, kárörvendő hangon : »Itthonn vagytok-e? Csajágh Ferkó dideregve haladt útezá- ról utczára. Agyában kábitó gondolatok követték egymást, belseje lángolt valami megmagyarázhatatlan érzéstől, szüntelen egy arezot látott maga előtt, ki sir, könyörög, kétségbeesik. Majd úgy tetszett neki, mintha kinos nyögését hallaná egy beteg asszonynak, ki az utcza kövezetére kidobva fekszik, mellette reszketve térdel valaki... valaki... megdermedve a hidegtől, megtörve az éhségtől, zilált hajjal, sápadt arczczal. .. nem! nem! Végig simitá jéghideg kezével forró homlokát. A lángok biztatva, csalogatva integetének neki: Nézd, arra lakik a te jó professzorod, a ki úgy szeret, mint a saját gyermekét. Ha elmégy hozzá, kö- nyörögsz neki szépen, segitsen meg azzal a 80 fttal, bizony, bizony nagyon szive- ! sen megteszi. Aztán mibe kerül az neked? Nehány alázatos, szép szóba, Nos? Mért ránczolod a homlokod? Talán a büszkeség? Oh barátom azt legjobb, ha eldobod magadtól; úgy bizony ! S tovább hajladoztak, integettek egymásnak szánakozó mozdulatokkal: Úgy bizony! — Vagy tudod mit ? Amarra lakik egy jó ismerősöd ; félig-meddig rokonod. Mesz- j szeterjedö nagy irodája van ; ott igen sok ember megél. Ha oda mennél, azt monda- I nád neki büszkén, emelt fővel: Uram, én beállók önhöz elsőtől (hiszen már csak két hét!) Íróknak havi 20 forintért, do csak oly feltétellel, ha négy hóra előre fizet, hát azt ő igen szivesen megtenné, mert nagy szüksége van az ilyen pontos emberre. Nos? ngy-e? igazunk van? Igen ám, szegény fiú. De mi lesz akkor az érettségi vizsgából? Hogy készülsz el, ha minden időd el lesz foglalva? hogy jársz (Folytatása a moíloklotoii.)
