Esztergom és Vidéke, 1886

1886-04-22 / 32.szám

ESZTERGOM VIII. ÉVFOLYAM 32. SZA\ i. CSÜTÖRTÖK, 1886. APR. 22. ESZTERGIM és VIDÉKE MEGJELENIK HETENKÍNT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉSJSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre 6 frt — kr. fél évre 3 frt — kr. negyedévre 1 frt 50 kr. Egy s?ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHÍVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM, hová a lap. hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100-200-ig .' 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGAN-HJRDETESEK megállapodás szerint legjután vosabba-n .közöltetnek. NY1LTTÉR sora 20 kr. ZSEGEINK MAGYAROSODÁSÁRÓL Esztergom, ápril 21. Kossuth Lajos nagy hazánkfiától ijabban érkezett, s a közművelődési igyesület javára közrebocsátott érdekes üzetben olvassuk azon faji gyöngesé•ünket, mely itt-ott különösen Erdélyien és Hunyadmegyében példáit adá az lnemzetlenedés szomorú kinövéseinek ly időben, a midőn a nemzeti ujjáébedés korszaka beköszöntött, s ennek ifogyhatlan dicsőitése alatt, mely márcz. 5-én éven kint megújul, a tudatlan láhság alattomban növekedett számban s erőben a magyarság rovására. Ezt a körülményt nagy hazánkfia a íji önérzet nem bírásában keresi s )leg annak tulajdonítja, hogy a társa alom ez érdemben nem látszott semmit szre venni, következéskép nem is érezte sükségét a jelen ideig annak, hogy az Iveszett erők az édes hazai nyelv szá iára megnyerettek volna. Elmondja ő legnagyobb tapintatossággal a módo at is, melyek a visszahóditásra legiztosabb sikert ígérnek. Ezzel mi nem foglalkozunk, hanem lhivjuk a mi Hunyad megyénkre a gyeimet t. i. Esztergom megyére, mely ; országban levő törvényhatóságok közt kosainak számára nézve 15-íknek van rozva. E megye ugyan nem bir oláh lakosggal, mely a hódítási szerepben kinő osztályzatot vívott ki, hanem jentékeny számmal van benne képvilve a németség és tótság. Hogy mennyiben vakmerősködtünk megyénkkel a hunyadmegyei állapot szembesíteni, szolgáljanak arra nézve e becses lapokban ft. Németh Viktor szt. kereszti lelkész ur által a községek helyzetéről szóló Korabinszky és Vályi nyomán készült ismertetések, melyekben találunk oly megyénkbeli községet, a hol arról tétetik említés, hogy száz esztendő előtt elegyesen volt benne magyarság, németség vagy tótság. S ma mit látunk ? — azt, hogy vagy tisztán tótok, vagy németek. Hát hol a magyarság ? — Elenyészett. Ilyen pl. Csolnok. Továbbá legyen szabad hivatkoznunk Kuralra, mellesleg mondva nincs szándékunk egyes személyekre czélozni, a hol a kath. elem mai nap is tót, még pedig 13 próbás, a mit leginkább mutatott akkor, midőn körülbelül két évtizeddel ezelőtt az ugyanottan köztiszteletben álló plébános az iskolások számára magyar á-bé-czét vett sajátjából hogy magyarul tanuljanak olvasni, A kis nebulók örömmel fogadták az ajándékot, de nem igy az anyák, kik első feíhevülésükben mintegy commandószóra tűzbe hányták a könyveket. Erre a buzgó plébános nem csüggedett, hanem magához hivatta leczkéztetés végett a magyarfaló anyákat, azonban eredménytelenül, mert a magyarul semmit nem értő anyák szigorúan foglaltak álláspontot a mellett, hogy gyermekeiket nem hagyják magyarul tanulni, sőt az ellen is emeltek panaszt, miért tanulnak gyermekeik magyarul még imádkozni is. Ámde a kitartó igyekezet s főleg az 1868-iki népoktatási törvény még i^s diadalt aratott végre valahára, mert jelenleg már ott magyarul is tanítanak. Nagy igazság rejlik tehát Kossuth hazánkfia abbeli mondásában. A házi tűzhely s nem az iskola a nemzetiség szentegyháza, s a nő, az anya, annak papnője, kinek keze alatt a nemzetiség Vestatüze ki nem alhatik. Ennek erejével nem birkozhatik meg az iskola, s a hol (helyben maradó népnél) az iskola nyelve a házi tűzhely nyelvével ellentétbe jő, ott okvetlenül az iskola huzza a rövidebbet. Az iskola csak ugy érhetne el positiv eredményt, ha az iskolába kerülő gyermekkel belépésekor már a haza nyelvén lehetne szólani. De mikor a tót vagy németajkú gyermek jön az iskolába, a tanító hogy tanításának foganatja leg ven a paedagogiai és didactikai elvek nyomán eszközölt tanításának csak is a gyermek anyanyelvén kell történnie. Hogy a tanító a gyermek gondolatkörébe bele élhesse magát, tanítási tárgya iránt kedvet és hajlamot ébresszen, nem azon nyelven kell a gyermekhez fordulnia melyet a gyermek éri? Igy van aztán, hogy a tót vagy német gyerek megtanul anyanyelvén olvasni s csak ezután fog a magyar olvasás és Íráshoz, a min túl egy pár versnek szajkó módjára történt bemagolása után alig terjeszkedik, legfeljebb a táblára irt néhány szót megtanulja magyarul s ezen silány magyar nyelvi tudománnyal lép ki az életbe, a hol elfelejti azt a mit az iskolában nagy nehezen elsajátított. Igy bizony nem magyarosodunk ! Kesztölcz tótnak, Dorog németnek marad örökké ! Hiába jutalmazzuk a tanítókat mindaddig, mig minden idegen ajkú községben kisdedóvóintézetet nem látunk. Mert jóllehet a tanító buzgó fáradozásai elismeréséül jutalmat érdemel, de mi haszna, mikor a tanitói jutalmazás nyomában a községbeli általános vagy mondjuk inkább lassú fokozatban emelkedő magyarosodás nem tapasztalható. Dágh község pl. elég lelkes és fáradhatlan és talán többször jutalmazott tanítóval bir, ki már több éve folytatja sisiphusi munkáját, s még is mit látunk ? — azt, hogy Dágh község maiglau is csak olyan tót, mint volt ezelőtt kivéve néhány tehetősebb földmivest ki gyermekét magyar városban tanitatta ezek bírják szóban és írásban az édes magyar nyelvet. Az igazi és feltétlen magyarosodásnak alphája az ovó intézet, a hova oly kisdedek adatnak, kiknek sem képzetük a tárgyakról, sem szókészletük. nincs, ha van is alig terjed 100—150 szóra. Itt aztán megtanulja a beadott kisded azt a néhány száz szót magyar nyelven, melynek birtokában hat éves korában már beléphet azon tanodába, mely ezelőtt tót vagy német volt, de immár egyszerre magyar tannyelvű lehetett. Igy aztán magyarosíthatunk ! De ez, sem elég, hanem állítsunk minden ilyen nyelvében gyermekei által magyarrá lenni hivatott községbe magyar születésű, magyar nyelvű lelkészeket és tanítókat, kik ha bírják is az idegen nyelvet, de az édes hazai nyelv terjesztése szent czél gyanánt lebeg előttük, í„EsztiirjDiísTiiíkí"táríája. ÄAQYP

ma ES IIS?IT. (Mutatvány.*) Nagypéntek — gyászpéntek ! . . . Ki halt g ? . . . Ő, az örökéletű Istenember! Ellenmondás ez ? . . . Nem. Sőt beigaása annak: hogy az emberben is van jni!.., Nagypéntek: gyásznap a földtekén, — msvét örömnap az egész világon ! jyász — és öröm: ily közel egymás;!... Nagy vigasztalás ! * * * Nem halt meg, csak alszik« — ndá ő. Kelj fel és járj !« Ugy szeresd embertársadat, mint önaagadat!«' Ugy szeretheted Istenedet: ha felebarát szereted!« * * * *\ [i tanitá meg az emberiséget ezen örök ;ságokra ? [i tanitá először, hogy: a halálban ott már a feltámadás ? Czigány Károly „Lélek Naplója" czimü böleselmi áből, melynek I. kötete most jelent meg. Az ő halálát gyászolja ma, — s az ö feltámadásán örül ma újra a keresztényvilág. * * * Ő előtte is voltak bölcsek, kik sejtették az emberi szellem halhatatlanságát, — de, csak sejtették. Voltak Sokratesek — Platók : kik vándorolni hitték a lelket — emberből állatba; — a nőből (ha mint ilyen hétszer jól viselte magát) férfiúba — ebból (ha kegyesen élt) csillagba — stb. Komikus tapogatózása volt az ó-kor bölcseinek — e nagy eszme körül. Révedező sejtelme a halhatatlanságot sóvárgó kebelnek. Ő tanitá meg a lélek ésszellem (Psyche és Pneuma) közötti subtilis különbséget. ő emelte Hitté: hogy az emberi szellem folytatja létét, a test és lélek holta után is... Hogy minő formában? azt nem monda meg. Ugy se értenők meg véges észszel — a végtelent. Mert ha megérthetnők, megszűnnénk emberek lenni. * * * Ő, az Istenember, aki maga is meghalt — a keresztre-feszités halálával. Ugy szerette Isten a bűnös világot: fiát adá érte a testi halálnak! Ki tanita bennünket először, hogy a szeretet a megváltó, —a minden; — hogy az Isten nem többé csak a mennyköves Zeusz — sújtó villámaival, — nem többé csak a haragos Jehova — aki boszszut áll rajtunk, gyarló embereken, apáink vétkéért, hetediziglen ? Ki monda ki először, hogy a világ sarkköve a szeretet! hogy a szeretet maga az Isten! aki elválasztá a vizet a levegőtől, — tömörité a földet, — és alkotá rá az embert saját képére, — mert kedve telt benne, — mert szerété. Ki tanitá rá először, hogy a nap midőn meleg sugarai alá veszi e hideg földtekét — szeret. Hogy a hullám, midőn a tengerpartjait locsolja — szeret. Hogy a szél, midőn langy fuvalmával virággá fakasztja a bimbót: szeret. Hogy a gyémánt midőn a föld gyomrában — rokonelemeivel egyesülve, születik és nő: — csakis szeret. Ő tanita rá — ő az Istenember! * Volt Ábrahám, aki egyetlen fiát áldozá az Urnák. Volt kegyes Jób, aki Istennek sujtoló kezét is megcsókolá. Volt Probus vagy Titus császár, aki ha jót mem tett, azon napját elveszettnek monda. Volt Moerus, aki barátjáért rabságot vállalt — az akasztófáig. (Schiller Dionisiusában.) Volt Samaritánus, aki olaját tölte a vérző sebekbe. Volt publicanus, aki szombaton is kiemelé embertársának árokba dűlt szamarát. De ki emelé a szeretetet világelvvé, és erkölcsi kötelemmé ?! Ő, az Istenember!.. És ez Istenember is meghalt!.. És épen azért halt meg, mert szeretett! Hogy szeretetét vérével pecsételje meg — ér-" tünk, és a szeretet elveért! De miért oly erőszakos halállal kelle halnia ? Mert a legnagyobb eszmét: " a szeretet eszméjét nem birta el a törpe kor, a törpe lélek! Az önző sziv, a Mánimont és aranyborjut imádó emberi kebel! Nem tűrhették azt, a zsarnokságra hajlandó s azt tovább élvezni vágyó farizeusok, helytartók és hatalmasok. Nem akartak osztozni a konczon, — az az élet javain, mit a szeretet megosztani parancsolt. A szeretet martyrjának tehát halnia kellett, de csak egy időre. Mert ő megmutatá: hogy a szeretetet megölni nem lehet: hogy a ki szeret: az él, — hogy a szeretet holtából is feltámad. Sok ezer axióma megdűlt, de a szeretet alapelve él! és a vallás a mi erre állni fog, mig ember él e sárgömb