Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-14 / 4.szám

Városházi állapotok. Esztergom, jan. 12. Azon temérdek rendetlenségek, és vétkes mulasztások után — melyekre •z ellenőrző bizotság a városi ügykezelés megvizsgálása alkalmával reábukkant — és melyek e becses lapok hasábjain is egész terjedelemben közzé lettek téve — és melyeket a bizottság nemcsak a városi közgyűlésnek és tudomás vétel végett Esztergom megye alispáni hivatalának is bemutatott, hanem ezen felül a bizottság elnöke sürgős intézkedés czéljából a nagyméltóságú Belügyminisztériumnak is megküldött — lehetetlen hogy az adózó közönség lelkülete és türelme fel ne háborodnék és ezek után mindenki önmagától azt ne kérdezné : hogy hát tutulajdouképen mi is lehet ennek az oka és hogy mindezek végett a felelőség első sorban kiket is terhelhet? Mert hogy baj van a város házán — és hogy a város ügyei övről évre szomorúbb képét tüntetik elő a jólétnek — és hogy Esztergom sz. kir. város gazdálkodási rendszere már is odáig ós azon lejtő fokra süly ed t, honnét ha a körülmények változni nem fognak igen rövid idő alatt inonthetlenül a legmélyebb örvénybe fog alá suhanni — ézt érezni és sejteni kell mindannak, a ki csak egy kissé is figyelemmel kiséri a városi ügyek körüli hanyag eljárást, ós felületes gazdálkodási rendszert. Addig is tehát míglen az ellenőrző bizottság jelentése folytán, ne talán a megye vagy r. belügyminiszter az észlelt panaszok ós mulasztások tárgyában a város közönsége kérdőre fog vonatni, nézetem szerint első sorban a városi képviselő testületnek kell komolyan sorakozni, ós a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni a bejelentett és fenálló mulasztások okozói ellen — ós pedig nem csak a mostaui, hanem mivel némely mulasztások régibb időkről keletkeznek — a szolgálaton kivüli tisztviselők ellen is. Hogy pedig jövőre a tisztviselőkön kívül, a képviselőket felelősség ne terhelhesse, mert hogy sok bajnak ami idáig megtörtént részben maga a képviselő testület is az oka — ós igy ezekre nézve a netaláni felelőség alól senki sem vonhatja ki magát: az kész séget nem szeuved. Mindenek előtt tehát azon legyen a képviselő testület, miszerint »z ellenőrző bizottság által még 1884-ik évben javaslatba hezott nyilvántartás jelleni eg ellenőrzési eljárást rendelje el, mert eunólkül a netalán előfordulandó minden mulasztáson nemcsak a tiszti kart, — de a képviselő urakat is együttesen fogja terhelni — továbbá, ami fő és mit a képviselő uraknak is el kell ismerniük, hogy miután ők részint a nép bizalma, — részint pedig a törvény szabta vagyonosságuknál fogva jogositvák a zöldasztalnál helyet foglalni és ekként a város érdekeit képviselni, ennélfogva ne vigyék magukkal a közgyűlésbe családi ügyeiket, hanem ott tisztán csak is a város közönsége Ós a város érdekében határozzanak ; és döntsenek szavazataikkal és mindenek felett hagyjanak fel egyszer már azon valóban rossz szokással és megjegyzéseikkel, melyek folytán a legszeutebb és legfontosabb ügyek elhatározásánál az egyenetlenségek és v^zálkodások abból a ferde nézetből keletkeznek, hogy a belsők a külsők ellen, és megfordítva a külső képviselők a belső képviselők érdekei ellen harczolnak, a különben ódes mindnyáj nnkat egyformán illető közösügy kárára ós rovására! Hogy ez tény ós való, ezt legfényesebben igazolta a nagy kaszárnya építése körül lefolyt erős harcz, — melynek most mégis az lesz a vég i, hogy nagy kaszárnya helyett szerencsés volt a város — a városvógóu, egy Isten tudja minek nevezhető, és mégis közel 50—60 ezer forintba került pajta féle helyiséget nyerni. De fokozza ezen egyenetlenséget tő leg még azon nem menthető részvétlenség ós közönyösség, miszerint a közgyűlésekre az intelligens képviselő urak közül többen sohasem, tióhányan pedig csak is akkor szoktak megjelenni, ha tisztviselők választása alkalmával a jelöltek által felkóretnek. Az ilyen nem bánom féle képviselők tehát okosabban cselekednének, ha lemondások folytáu helyeiket a város érdekeit szivükön hordó buzgóbb, ós lelkiösmeretesebb egyéneknek engednék által. Továbbá határozatot kellene hozni a városi közgyűlésnek az iránt is, — hogy a város által törtóneudő építkezéseknél vállalkozók egyátaljábau, városi képviselők ne lehessenek, mert ezek folytán csakis a város huzza mmdig a rövidebbet — mivégből jövőre ha a város valamit ópittett azon legyen a képviselőtestölet, hogy ezen építkezést a tanács előzŐleír szakértők által behatólag vizsgáltassa meg ós az építkezés megkezdése előtt az erre vonatkozó tervezett költségvetéssel együtt jóváhagyás végett a közgyűlésnek terjessze he. Mert ezek is az ilyetén eljárás folytán szűnhetnek meg jövőre nézve olyan káros ós visszás esetek mert a milyenek a Lőriucz- és Dnna-utczai kövezéseknél és most legközelebb a szontléleki ut csinálásánál is történtek. Hogy a cserepesi erdő ut csinálása a város által előirányzott 500 egynehány forint kidobott pénz volt, és hogy a munkálat a kir. főmérnök ur által helybeu nem fog hagyatni ez kétséget nem szeuved, mert hisz a vállalkozó képviselő által oda szállított prismáknak fele része földből, fele része pedig hulladók kődarabokból állván, ha tehát ezen kotyvalókból álló prisma a sárfenekü útra szótterittetik még csak nyoma sem fog leuni azon buzgó városi törekvésnek, hogy ezen utcsinálás a városnak mégis 500 egynehány forintjába került. Ily nagyobbszerü munkálkodásoknál tehát a gazdasági tanácsos uraknak is meg kellett volna gyakrabban jelenni — ós tudomást szorozni magának arról — váljon a vállalkozó képviselő ur az árverési jegyzőkönyvben kikötött feltételeknek megfelelt-e ? így vau továbbá a város a téglaházi faiskola kertjével is, erre is a gazdasági tanácsosnak az erdőmesterrel együtt nagyobb figyelmet kollene fordítani, mert szomorú hogy az milyen rendellen állapotban van ós ezzel kapcsolatban ideje volna már, ha az erdei bizottság is egyszer valahára éles jolt adna L „EsztsrpísTiis" tárcája. Minjikiö napján. (Egy uradalom albumából.) Vala pedig szép nap, fényes idő, midőn nemzetes Kadarcsinó asszony kiadá parancsait cselédeinek a mint következik. — A kappanokat meg kell már fogdosni, axtán te Vera koppnsztani fogod őket, de szépen, egy toll ne maradjon rajtok, me.t uál nincs csúnyább ; a pulykák nyakát és ait el kelt dobni, azt nem szabad bealni egy rendes háznál, a nyul hadd maradjon még délig a páczban, nagyon sűrű szószt ne csináljatok neki, mert az nem ízléses. — ügyau te Ferkó, hogy állhatod meg, nézd csak milyen az az udvar szeglet; Itakaritsd tüstént, az legyen az első dold ; de meg állj csak, előbb mondd meg postásnak, hopy a tortákat elhozza ám mind, vagy várj elmegy oda Lida, — igaz annak súrolni kell csak eredj te a pintzébe, segits üvegeket mosni. Ugyan hol jársz olyan soká te Julcsa ? De jó lettél volna halálnak. — No mit mondott a szabó? hozza-e már a ruhát? Montad-e neki, hogy hajtson fel belőle ? — No siess a tányérokat rendezni, a gyertya tartók tiszták legyenek. A mészáros is jöhetne már felvagdalni a pörköltnek valót. Jaj mennyi baj van veletek, serami sem megy jól, ha csak t»z ember maga nincs ott. Te még sem törted meg a mákot ? Az után egy kettő az étszereket kell tisztába hozni. Érted ? az a fő, hogy rendesen menjen minden. Hála istennek, hogy még jó időnk van. Miután bő markulag kiosztogatta parancsait, elhiteti magával, hogy most már minden rendesen fog menni ; bemegy a nemzetes asszony, hogy leányát is készítse a délutáni epochális eseményre. Györgyike a tflkör előtt nézegeti magát elmerengve tetszelegve, de olyan zavart miut egy póuztárnok, kinek véletlenül jSnnek számadásait átvizsgálni; olyan szórakozott mint egy philosophiae professor. Nagy szükség van ilyenkor az édes anya mindent látó szemeire A leány pusztán azon jövendővel van elfoglalva, mely mint egy felhők közé épített palota meredezik előtte olyan édessen fájó érzéssel, bűvös bájos sejtéssel tekinget be annak titkos ablakán, de nem.lát íiemmit. Keraélli, hogy ez az nj vidék, hová indul, a boldogság Kánahánja lesz, azouban lehet a szenvedő lelkek purgatóriuma is, ki tudja azt ? Hiszi hogy vágyai, álmai tervei, melyek eddig csak bimbóban voltak l ott, a családélet kertében teljes rózsává tognak kinyílni s illatával tölték el a boldog vidék boldog lakóit, azonbau lehet, hogy azokra a gyenge bimbókra valami kemény dér következik, mely raegfagyasztja, vapy a szenvedély tflzének heve, mely elszárasztja. Ei tndná azt ? Lehet, hogy az ifju kinek adja szivét lelkét mindenét megváltója lesz, lehet hogy sátánja. Lehet hogy lépése a boldogság templomába felfelé vezet, lehet, hogy a bot dogtalanság katakombáiba lefelé. Lehet, hogy a jövő paradicsom, lehet, hogy pokol, ki tudná azt? Ob mennyi lehetőség én Istenem, melynek terhe alatt reszket e női SZÍV, mint a gyenge bokor, ha madár szállott reá. Csak egy bizonyos, hogy elvirult az ábrándos leánykor a sziv valót cserél ábrándjaiért, de hátha megbánja, hátha vissza siratná majd azokat a fényes álmokat, színes ábrándokat melyek magokba véve mind semmik voltak, hanem azért kedvesebb táplálékai a szeuvedések szitáján átszflrt keserű leve ? Szegény Gyöngyike a különféle érzések gondolatok közt hányattatott szive lelke hajladozik, mint szellőben a virág szál. És mélabús ajka csak akkor nyílik mosolyra, moudhatlan bájjal, mint mikor ifju rózsatőn a virág fakad — mikor a Vera szolgáló biztató dala hangzik be hozzá ; a ki odakin a tornáczon súrolva a késeket egész szolgálói buzgalommal zengedezi: „Kukoricza édes málé Majd menyasszony leszek már én. Ma menyasszony, holnap assszony, Esztendőre komámasszony." S abbeli követelését már napok óta erőssen hangsúlyozza, hogy mikor a kisaszszonykám felöltözik abba a gyönyörűséges ruhába a mit az a Malter szabó készített; hát aztán neki megmutassák. Mert bizony még talán boldog sem lesz az, ha c meg nem nézi a menyasszonyi ruhájában. Ne félj jó Vera majd ha jó kisasszonykád oda áll, az Isten és emberek eleibe, hogy elmondja a szavakat melyek ha igazak ; áldásnak, ha hamisau, átoknak forrásai, — ne félj, majd meg láthatod akkor. Jaj de ez Verának nem elég; mit ér neki akkor meglátni, mikor már az eg^sz pusztai cselédség laikus szeme is portyázott a «ép ruhán, ő itt a szobában akarja körül nézni, hátha valami igazítani való is lesz rajta? De hogy eresztené ő ki a kisasszonykáinat a világ eleibe valao.i hibás öltözéssel. Hol van az aggódó szolgáló ? megfogod látni «sak a kések tiszták legyenek mindenek felett. „No hát azért mondom !* És zeng a nóta. „Ma menyasszony, holnap asszony, Esztendőre komámasszony". . . Ebédelni persze, hogy senki sem tud, de hát miként is tudna ? Még annyi sok elvégezni való van, pedig mindjárt itt a négy óra. Oh és azért mégis milyen lassan telnek a perczek, mintha bókóba tették volna a napot, oly lassan halad nz ég stukatorján keresztül. Ez utóbbi gondolat valószínűleg a vőlegény agyában lépett előtérbe, a ki reményteljes szívvel sokat jelentő* mosolyai dúdolgatja magában : .Szivárványos az ég alja, jól lesz már a fejem alja.* Hej vége a szép legénységnek, Ő reá nézve nem olyan bizonytalanul ijesztő ajövő. Nftkünk férfiaknak soKkal vastagabb bőrünk vau, sors és más egyebelíuek csapásait inkább elviselhetjük, — csak akkor szenvedünk, ha e hűtlenség gombostűivel szurkálják csendes öthonunkat De hát ezen is százszor anyi módunk van segíteni, mint a szegény nőknek. Ugyan azért örülhettek boldog vőlegények. Délután már kezdenek gyülekezni a szomszéd asszony, komám asszony, jó barátüék,