Esztergom és Vidéke, 1886

1886-04-11 / 29.szám

ESZTERGOM és TOKÉ MEGJELENIK HETENKTNT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉSCSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre 6 frt — kr. fél évre 3 frt — kr. negyedévre '' 1 frt 50 kr. Egy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHÍVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100-200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. M AG AN-W1RDET ESEK megállapodás szerint legju­tányosnbban közöltetnek. NY1LTTÉR sora zO kr. VÁROSHÁZI ÜGYEK. Esztergom, áprillO. II. Egyébiránt a szálfák minden évben % faösszeolvasás alkalmával megszá­moz tatnak, sőt azok köbtartalmuk is feljegyeztetnek és ugy helyeztetnek be a város majorjába azok árának fel­jegyzése mellett, ez irányban tehát kívánni való nincs, azonban a major­beli gazdái számodás hiánya orvoslást igényelt, melyre nézve már meghoza­tott a határozat, hogy a gazda köteles iigyanakkor, midőn a városi zárszáma­lás elkészíttetett, szintén majorbeli szá­nadását is beterjeszteni, amelyből ki­tüntethető lesz, az utakra felhasznált szálfák egységi ára is. A IX. pontra vonatkozólag meg leli jegyezni, hogy folyó évi január ló elsejétől kezdve, a pénztári hivatal íltal nyilvántartás vezettetik arról, íogy a két ügyész mily ügyeket vesz ít, miből azt, hogy az ügyészek mi­vént járnak el hivatalos dolgaikban, negitélni könnyű lesz; az ügyészi vönyvek vezetését illetőleg, egy javas­at kidolgozásával bizazott meg a jog­igyi bizottság, melyre vonatkozó javas­at azonban még beterjesztve nincs, egyébiránt főügyész úr szóbeli előter­esztése szerint 1885. évtől kezdve a rárosi ügyek kezeléséről vezet köny­veket, amelyeket fel is mutatott volna i bizottságnak, ha az kívántatott rolna. A perelőleget illetőleg, nem látja izükségesnek feltétlenül a perelőlegről való könyvek vezetését e város taná­csa azért, mert az ügyészek ezt oly kis mértékben veszik igénybe 150—200 frtig, hogy ezen összegekre nézve a személyes garantia teljesen megnyug­tató, — egészen más lenne ez azon esetben, ha az előlegek oly magasra emelkednének, mint némely pénzinté­zeteknél, hol azok összege 10—20 ezer frtra is felemelkedhetik. Ami a kamatok ijesztő mérvére vo­natkozó előterjesztést illeti, megjegy­zendő, hogy 1885. évben a 80 ezer forintot képviselő alapítványoknak ka­matjövedelme 5% százaléknak felelt meg, ami a jelenlegi pénzviszonyok között elég kedvezőnek jelezhető, de nem lehet szem elől téveszteni azt sem, hogy 1886. évi költségvetésben eddig még elő nem fordult tétel sze­repel, hogy t. i. 4000 frt pénztári maradvány hozatott át 1884. évről, amelyből minden kétséget kizárólag megállapítható a viszonyok javuló fej­lődése, ami ellentmond azon állitásnak, hogy a szerződéseken alapuló követe­lések nem apadnának. Egyébiránt e város tanácsa kényte­len ellentmondani a bizottság jelentése azon kitételének, hogy a képviselő testület a főügyész úr iránt teljes bi­zalmat nem fejezhet ki, — azért: mert ily irányban nyilatkozatok nem tétettek a képviselőtestületben a ta­nács tudtával és másodszor azért, mert a Scontró-bizottság azou töredéke, mely a szóban forgó kifejezést aláirta ille­téktelen annak elhatározására, mikóp fog nyilvánulni a bizalom, jelentésé­nek tárgyalása alkalmával; egyet azon­ban köteles a város tanácsa kinyilat­koztatni és ez az, hogy a főügyész úr nemcsak mint ilyen, hanem mint egyéb­ként is választmányokban, bizottságok­ban beosztott tisztviselő nagyon sok oldalról van igénybe véve és elfog­lalva, amely munka nem jő számí­tásba, ámde eddigelé, akár a város érdekében, akár pedig annak képvise­letében hatóságok vagy tekintélyek előtt történt föllépésben mindig oly magatartást tanúsított, metyből a vá­ros közönségének teljes bizalma vár­ható, ily működések sorozata között meg van győződve ezen kir. város ta­nácsa, hogy a jegyzőkönyv kitételét a képviselő testület magáévá nem teszi, sőt mint a Scontro-bizotíság hatáskö­rén kívül eső és a czélou messze túllövőt tudomásul sem veszi. A város tanácsa mind a mellett nem akarja útját állani, hogy a hátralékok­ról a pénztári kimutatás elkészíttessék, azonban azoknak megvizsgálásával kéri a pénzügyi bizottságot megbízni annál is inkább, mert a pénztári ügyek ke­zelésinek felügyelete ezen bizottság ha­táskörébe inkább belevág, de még azért is, mert az ellenőrző bizottság a kebeléből történt kilépések folytán nincs is szabályszerüleg összeállítva. Ami a jeleutés végezetén elősorolt részletes hátramaradásokat illeti, nem lehet tagadásba venni azt, hogy a lá­tóhegyi és hajógyártelepi szőlők és szántókra nézve a kormányi jóváha­gyás ki nem eszközöltetett, azonban ezen ügyekben történt mulasztások nem terhelne ik a jelenleg működő tiszti­kart, miután ezen jogügyletek még abból az időből származnak, midőn a város önálló törvényhatósági joggal bírt. — E tekintetben megbízandó lenne valaki, hogy az előira­tokat felkeresvén, tanulmány tárgyává tegye azokat, és a teendők felől egy részletes javaslatot dolgozzon ki. A főgymnásium építésére vásárolt területnek telekkönyvezése tárgyában adassék a főügyésznek záros határidő, mely alatt azt keresztülvinni vagy a fennforgó akadályokról jelentést tenni kötelessége. Az ideiglenes kaszárnya collaudiro­zása már befejezett tény, ez ügyben a túlépitkezésekből származó költségek közötti diíferentiák kiegyenlítése te­kintetében az állami és városi mér­nökök közti nézet eltérések halasztot­ták a végbefejezést, azonban mindkét munkálat már beterjesztve lévén a kaktauya ügyi bizottság jelentése leg­lözelebb előterjesztetni fog." Az 50 ezer frtos kölcsön ügy elin­tézését Maiina Lajos úr által közbeve­tett fellebbezés akasztotta meg. Burány János volt ügyész előlegére vonatkozólag tárgyalások folynak a jogügyi bizottságban. Szendrei József feulevő kamatköve­telése tárgyában a két ügyész, Burány János és Helcz Antal urak jelentés tételre kötelezendők. A Duna- ós Lőrincz-utczák kövezé­sének felülvizsgálata tárgyában Pro­kopp János mérnök által a tanácshoz beterjesztett előtervek és lejtméreti munkálatok Esztergom vármegye tettes alispáni hivatalához már beterjesztettek, is „EsztergomésVidökfl" tárcája, A vándorúkéi visszatérve Első utam vngy drága hant, Hozzád jövök vigaszt keresni Ki ott poriasz immár alant. Jó nagyanyám ! mit nem gyógyított Más ég, más föld — a mély sebet ­Talán irt küld rá, enyhe vigaszt A te áldó, hü szellemed... Átölelem fejfád zokogva, Oh hallgass meg a mélyben ott, Ki éltednél jobban szerettél, Feledhetlen édes halott! A s/ivem már ugy szertetépve Oda álma, virága mind . . . Könnytelt szemem bármerre vessem Csak bú, keserv mi rám tekint. Csak pusztulás, rom, fennen lángolt Tüzek helyén, kihunyt sugár, Megtiprott ábránd, szenvedélyek .. . Elfáradtam küzködni már. Unott teher, nyűg csak az élet. .. Oh hivj oda, hívj engemet Oda le, le a hűvös házba — Ott tán a seb majd beheged. Oda le. A zörgő, bús nyárfák Zúgnak, búgnak oly édesen Ők is hivnak, szánnak, oh hivj már Oly jó lesz ott a mélybe lenn ... Rózsa fakad a siron szivein Melynek csupán tövis jutott Belőle ; mindig legalább majd Rózsák alatt szunnyadhat ott. GRÓF VAY SÁNDOR. (Elbeszélés.*) Igen érdekes tanulmányozni a kis vá­rosok »előkelőség«-einek szellemi, és társa­dalmi életét. Összegyűlnek a »doktor«-né­nál, gyógyszerésznénél, vagy sorba, amint jön, a kávénénikék, s a legböbeszédűbb asszonyság érdemes elnöklete alatt meg­nyílik a »gyűlés«, s foly a vita a kávé-, czukoradófelemelés ellen s az emanczipá­czió, divat, a »rossz« férfiakról stb. stb. ! Dörömböziné asszonyság termeiben is ép­pen egy unalmas délután ép' ily elegáns hölgykör gyülekezett össze jó kávéra és kellemes csevegésre. A beszéd tárgya a férfiakról, bocsánat! a férjekről folyt — tán mondanunk sem kell. A piczi, piros, rózsás ajkak erős mun­kában valának, csak egy fiatal menyecske hallgatott az egész beszélgetés folyama alatt; egy szót sem szólott férjéről. — Te bizonyára boldog vagy, Irma — kérdé egyik barátnője — a te férjed bizo­nyosan nagyon jó ? — Igen, férjem igen szelid, igen jó — válaszolt az éj szemű menyecske, aztán alig hallhatólag tette hozzá: csak ne volna olyan szórakozott. *) Mutatvány Ács Géza Sorsjátékaiból. — Szórakozott! kiáltott valamennyi ró­zsás ajak egyszerre, egészen megörülve an­nak, hogy Irma férje sem tartozik ama férjek közé, kik minden hibától mentek. — Szórakozott ? Már hála Istennek, a mi férjeink nem azok ! Minden oldalról kényszerítve volt a fia­tal menyecske, hogy férje szórakozottságá­ról egyet-mást elbeszéljen. És Ő nem áll­hatott ellent ennyi fölszólításnak. Beszélt mindent. Csak nem régiben is, a mult va­sárnap, kikocsizott férjével látogatóba ; ugy örült, hogy férje mindenét rendbe szedte, sőt még vadgalambszínű keztyűjét sem fe­ledte otthon. Boldogan szökdécselt föl előtte a lép­csőkön. Könnyű szívvel üdvözölte Csalló­közy urat, ki nagyon magasrangú hiva­talnok volt, és Finánczy aszszonyságot, ekkor vette észre rémülten, hogy.. . Itt megállapodott, mert a visszaemlékezés bor­zasztó volt. — Mi történt ? Talán csak nem a zseb­kendőjét feledte otthon ? Talán nem fé­sülködött ? — Csak volt rajta nyakkendő ? — kérdek tőle izgatottan barátnői. A bogárszemű menyecske tagadólag»rázta fejét. — Oh sokkal rosszabb ! felelte le­verten és közel volt ahhoz a végzetes pont­hoz, hogy setét szemeibe könyek jöjjenek. — A ballábán fénymázas czipö és a jobbon — papucs volt! Azt hittem, hogy szégyenletemben a föld alá kell bújnom! Most szünet állott be. Egyik sem szólalt meg barátnői közül. Nem tudta senki, hogy mit szóljon e fatális helyzethez. — És ez igy van mindig ! — szakította meg a szünetet a gyönyörű menyecske. — Nincs nap, nincs óra, melyben biztos vol­nék a felöl, hogy szórakozottsága nem hoz-e a legnagyobb zavarba. Tegnap együtt voltunk a színházban. Előadás után haza­hajtattunk. Lakásunk elé érve, kiemelt a kocsiból s a kezembe egy forintot nyo­mott, a bérkocsisnak pedig egy csókot adott. Oh ez borzasztó ! Barátnői a legnagyobb részvéttel hall­gatják a menyecske szomorú sorsát egész késő estig. * * Már régóta örült felesége névünnepének! Akkor a legvidámabban kell végbe menni mindennek. Ha majd reggel még alszik, akkor fogja fölhalmozni az ajándékokat, a miket számára vásárolt. Aztán majd dia­dallal fogja szobájába vezetni ! Sikerült is minden, semmit sem feledett el. A hivatalba érve egész csomó levelet irt, már tudniillik meghívókat az estélyre. Végül elsietett, hogy a szükséges bevá­sárlásokat megtegye az estélyre, de ugy, hogy erről mit se tudjon kedves Irmács­kája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom