Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-03 / 1.szám

az ipariskola növendékei is szép sikert arattak. Irodalmi életünket Zádori János ka­nonok Magyar Siénja, az Es'/.leigoin és Vidéke, a Mulat taté zsebkönyvtár, az Isten igéje s az Esztergomi Közlöny képviselték. Lapunk munkatársai voltak a lefolyt évben : Balázs Sándor Dr. Berényi Gyula (közegészségügy), Brzorád Rezső és Burány János (vasutügy) Bllltner Ró bért, Gróf C-áky György, Dr. Fald várj Ltván. Gyarmati József (nevelés- Ogy) Haber Samu, H-vosi József, In czédi László. Kompolihy livadar. Lányi Adolár, Lévai Sándor, Lilbvay Viktória Luby Sándor, Majer István püspök, Maiina Lajos (városi ügyek) Maikus József, Munkácsy Kálmán, Nedeczky Gáspár, Niederman n József (városi figyeli), Palástliy Erzsiké, Pollies Géza (megyei figyeli), Petiovics László, Por zaolt Kálmán. Pólya Lajos, Pósa Lajos Reviczky Gyula, Rovara Frigyes (gaz­daság), Rényi ReZ'ő, Sárbogárdi. Sebők Zsigmond, S'nbö Alajos (közügy ek), Szirmai Gerő Lajos, Tolnai Lajos, Tor­kos László, Gróf Vav Sándor, Várko- nyi Dez.-ő és Dr. Walter Gyula. Ezen díszes szellemi táboron kívül a közönség köréből is igen nagy szám mai támogatlak közvetlen tudósítások­kal és érdekes közleményekkel. Lapunk szerkesztője (Gtstoii. Alienn. Ombre stl». név* k alatt) mindenre ki- terjeszkedő figyelemmel kísérte társa­dalmi életünk történetét. R ndej ro­vataink (Gyöngyélet, Esztergomi levél. Olvasó aszta!, Mozaik sto.) megnyerték olvasóink tetszését. Munkácsi Kálmántól és Petényi Kál mántól egy kötetre való elbeszélés, Lányi Adolártól egy kötet ver jelent meg. Az Egyetértést Bánfa? Géza, a Ma gyár Államot Dr. Walter Gyula kép­viselte. Lapunk szerke ztője több napi lapba irt közleményeket. Rényi Rezső aesthetikai dolgozatokkal ifim föl. A szini saisont Aradi Gerő töl­tötte ki középszerű társulattal s nagy részvét hiány mellett. Annál látoga toltabbak voltak azonban a tisztikar tagjai által rendezett téli dilettáns előadások. Meg kell azonban emlékeznünk azok­ról is, akik eltávoztak körünkből. Halottjaink voltak : Bátori Schulz Bódog, Kruesz Krizosztom, Konok Bo nedek, Dr. Say Mór, Ni tier Fereiicz, Palkovils Ignácz, Dr. Hntta János. Máriffv Ödön st.h., kikel, a közélet méltán ír jászolt inog, mert sokat vesz tett beimök. Városházi állapotok, i. Tele. képviselő testület! Esztergom sz. kir. városi ellenőrző és számon kérő bizottság ált;il a. városi hivatalok vizsgálatának 1885 évi <]o czeinber Itó 7 ik és kővetkező napjain foíranatesi tilsáról van szerencsénk a következőket előterjeszteni, u. m. : I. Az illető iktató könyvek szerint a folyó 1885. évben deczember h<5 7 ik napjáig beérkezett: 1) a polgármesteri iktatóba , . . 2547 ügydrt 2) a reudorkapifánvlioz a) kö/itraz^atasi ü^y 2793 drb. b) erdei kitní^ási ügy 19 M u) kiliágá-i „ 78 „ d) mezei rendőri „ 91 „ e) község bind „ 856 3837 „ 3) tanácsi es küicgjülesi .... 3670 „ 4) árváiig; i . . . . . . • • 348 összesen 10.902 ügjdrl II. A városi levéltárunk egyszersminc tanácsi, közgyűlési és árvaszéki iktat«1 hivatalának niegvizsgálásáuál tapasztal- tatott, bogy az összes beadványok beiktatva és irattári számmal ellátvji vannak és hogy a mutatók pontosai elkészíttettek. A bizottság csupán azt nehezteli hogy az 1872 évtől fogva terjedi árvaügyi iratok még mindig nincsenek a városi bnéltárban, holott a közgyű­lés 3| 885 sz. a. ezt az eljáró bi­zottság mult évi jelentése folytán el­rendelte. Erre nézve azonban a városi levél tárnok úr előadta, hogy a mondoti múl osztás vádja a városi kiadó t ter­heli, mivel a többszöri szóbeli fel szó Ili lávára az árvmzéki iratokat kezelés« alá adni vonakodott, — egyebekben i levéltáritok úr kijelentette, hogy u kérdéses árvaszéki iratokat csak is úgy helyezheti el a levéltárban, mint ezi a városi tanácshoz 1 61 (.| 1885. sz. a jelentéséhen is jelezie, iia a levél Iái második helyiségében új állványok ál­líttatnak föl. Különben az élj író bi zottság a városi levél Iáiban ievr 1861 —1871. év végéi<r terjedő idő rőI való telekkönyvi beadványokat, — mint melyek különben is az eszter­gomi kir. járásbíróság őrizete alatt levő hitel lelekkönjvek kiegészítő ré szét képezik s melyek a fennálló sza háltok vzerint a telekkönyvi hatóság őrizete, kezelése alá lennének helye­zem] *k. — a városi levéltárból eltá­volítani s illetve a nevezett bíróság nnk átadatni javasolja, — mi által a levéltárban jelentékeny hely állana a város rendelkezésére és az árvaszéki iratok elhelyezhetők lennének. III. A városi kiadó hivatalt és az irodát, a bizottságink nem volt alkal­ma e/.uttal inegviz.sgálliitűi, mivel Po 1 y n k Vilmos városi kiadó, eg\utlal kórház biztos hivatalától 1885 évi deczeinher hó 4 ik napja óta törvény- tolenül távol van és mivel a kiadóhi­vatalban azon időben a kiadó eljirá- sáról kellő fel világosit,ást senki sem volt, képes a bizottságink adni. Annyit azonban a bizottság consta- talt hogy kiadó könyvet a közigazga lási ügyekről, ezen évben sem vezo tett. A kiad) és kórházhiztospuk ezen, va­lamint a fönuohi II. pontban érintett mulasztása, de legfőkép hivatalának többszörösen, ismételt, és hosszabb időn* kiterjedő törvénytelen távoUéte, illetve kimaradása az eljáró bizottságot arra utalják, hogy a közgyűlés előtt Pó­lyák Vilmos ellen a fegyelmi eljárás folyamatba tételét és legszigorúbb bün­tetését indítványozza. IV. A polgármesteri segéd úr el­járási és működésére nézve a bizott­ság azt tapasztalta, bogy a 2517 drb beadvány közül a mulatóba csupán 204. beadvány volt bejegyezve ; to­vábbá, hogy a polgármesteri iratok irattározása műn knlégitő ; mig a ka­pitányi hivatalban az iktató és mii tiltó könyv vezetése pontosabbnak ta- I al la tolt. V. A tanácsi és közgyűlési összesen 3670 iig\darabból feldolgozás végett kioszlátott : a) a főjegyző úrnak . . 1019 drb, b) az aljegyző „ . . 1731 „ e) a kapitány „ . . 152 „ d) elnöki elintézés alá vétetett 738 „ összesen: 3670 drb. Az árvaszéki összesen 848 ügyda- rab feldolgozását kivétel nélkül az al­jegyző úr teljesítette. Ezen ütryek elintézését illetőleg az aljegyző úv a neki kiosztott 1731 ta­nácsi íigvet 20 ügy kivételivel, az árvaszéki ügyeket pedig mind feldol­gozta. A főjegyző úr a neki kiosztott 1049 ügy k• >iíl 1 elintézett 880 darabot., te­hát, ná/a hátralékban van 169 darab úgy. Egyéhkéot, a bizottság az 1885. évi tözgyülésekről ós illetve 190 ügy árgyalásáról szól 1 <S közgyűlési jegyző­könyveket a főjegyző úr által elké- izitve találta ; m g ellenben ugyan-« ;sak a főjegyző úr mult évi előadóij Könyvében az ügyek elintézéséiől a*i ilisinerés, — úgy miként azt a me­gye törvényhatósági bizottsága 247.|85.. <z. a. kelt határozatával elrendelte, —- mindez ideig nem foglaltatik. (Folyt, köv.)-------- . az?.' jm.’, « . aae A nőkről s a nőknek. Mikor az asszonyok ördögök, akkori a férfiak nem bántják karmaikat ; dee lm angyalok, akkor nincs sürgősebb te­endőjük, minthogy szárnyaikat elnyúl­ják. ♦ A közönséges szellem követi a di­vatot ; a hiú túlozza ; de a jóízlósüí érvényre emeli. * A hallgatag természetes ellenségo as csacsogó nak. * Régi sértést megbocsátani csaknemn annyi, mint újra fölhatalmazni. ♦ A fondorkodás tág kertjében min­dent ápolni kell. Még az együgyi'iekJÍ hiúságát is. aan—■—cm, ".f. * , j'i'i t ■ tti *■", J »ataBa—ws A Zenei Körből, (Szilveszter-est,je.) A Zenei Kör kedélyes estélyt rög- - tönzött az ó-óv tisztességes eltemeté-- sére s az uj esztendő ünnepélyes fo-- gadtatásál a. Az estély igen diczes és kodves kö-- zönséget vont össze a Fürdő vendéglő < nagy termébe, hol a katonai zenekar i rövid hangversenye után megkezdődötti a nagy tombola, mely sokszor hatalmasé derültséget idézett elő. Tombola után körtáncz következett.. Pont, tizenkét órakor Büttner RóberU érkezett a körbe Munkácsy Mariska ur~ hölgygyei, ki az emlékajáudékot azon- - mii át is kapta. Erre nagy trombita harsogás közt á wéiry görnyo-dező férfin egy hatalmase ládát hozott a terembe mely teli volt levelekkel. Minden részvevő hölgy és8 ur számára küiön levél és külön gra- tuláczió. Tölib mint százhatvau levelet i osztott ki a levelhoidó-uniformisba huj- • — H it ilyen méreg drága az ! Adja oda 15 írtért.. — De kérem, hol hallotta az ur, hogy itt alkudni lehet. ! ? — Ejnye azt a tök magon bízott, tinta­nyaló árgyéliisát, hát én csak „ur“ vagyok ? Mi ? Aztán még itt alkudni sem I dőd, ? De nagyra van ! Hogy az . . . Uram bocsá’ ! — Adja ide liát, 16 Írtért, azt a két bilétet. — Ne bolondozzék az úr énvelem ! Tovább ! A nemzetes ur piltegeU-pattogott még egy darabig a mostani vibíg sorsán Aztán maga mellé kűri uniói la a Pislát,. Belé emel­tette magát abba n kimnndnatlan imgy ke­rekül)«. Hogy ő bizony elmegy Pestre ko­csin : more patrio. Hasztalan kapaczitátta a kocsis : ezekkel a barmokkal Ítélet n pig sum érünk oda Hiába koptatta száját a hajdú Neki csak egy szava volt : hajts ! No hát elhajtottak egy darabig. Egyszer csak hallja ám a nemzetes ur, hogy fül y öl a mozdony. Elmosolyodik s visszakiált : Miattam ugyan fütyülhetsz, én má’ csak nem fordulok vissza. A lovak még bírták egy ideig, de csak­hamar felmondták a szolgálatot. N*im hasz­nált azoknak még » hámfa sem, Mit, volt mit tenni ; bebandukolt a Pista a legköze­lebbi faluba, onnan hozott magával egy pár állatot, melyek a múltak emlékeit elvitték a nem messze fekvő állomásig-csodáitatni. Ott aztán a nézők és az u. n. szellemes megjegyzők szórakoztatták estéiig, — mi­kor is mérgében 26 forintokat kiszúrván, a hajdúval egyetemben elgyersvonatoztak. Már csak azt nem mesélem el, a mi nemzete« urunk, hogyan kopott csaknem . bajba a „kliondoktonal“, midőn követelte j attól, hogy hit kilyukasztotta jegyeiket, hát csak fizesse is meg. Azt sem mesélem el, Jbány gazembert deklarált a legpohárkö- s/öntőbb tónusban németnek, muszkának. Hillyatok a hordárokkal való intermezzó- járól is. a kik a világtól elmaradt nemze­tes urat, nvomban a kiszállásnál kegyesek i voltak pártfogásuk alá venni és rozoga lá­bait, illő pumpolasért, a legnagyobb kész­séggel sétáltatták meg Avval sem lopom az időt, miképpen terem tét lézte össze a kellnerbe halni járó lelket, mikor csak „öreg urunk“ merte ct titulálni ; meg av­val sem, hogy mennyire összacsipkedte a szoba c/.iczus czifferblat.lját — unnak méltó indignatiójára. Azt sem, hogy midőn az étle emben „Szó“ néven hallotta titulálni az elemózsitia bordó „kellner). igy rendelt ■ egy kis gyomortölteléket,: Rákot, Su, — ezt persze a ez gúnyok elértvén, rázendítet­ték a Rákóczi nótát s megugratták az öreg urat, H mem egyenesen kimegyünk a ter­mám ki i llitásba. j Mi, bizony csak omnibnson, mig a nem­zet es ur hordárok kalauzolása inellett az apostolok lovain — ami ez irka 10 annyi­ba került neki ; hanem el is káromitotta ám a jordán Krisztusáét. Természetesen megbámulta azt a sok humisbéllésű, kebeldús mgysámot. a kik vi- iragot, trofikot, sorsjegyet, kávét, fagylallot lés még egyebet árultak; do hozzájuk kö- í zeledni sem sem nem lehetett, sem j nem mert: mindegyiknek volt egy se­reg svihákja. Pedig ugyancsak fúrta ára az oldalát az a sok szives fehérnép! Hajdújával együtt hát csak czéltulanul kódorgóit. És sok mindent láttak, de sem- ssit sem kértek, majd meg sokat néztek, j de mit sem láttak. I így holynngásközben beleakadtak egy terménykiá'litóba, a kinek zavart pénzvi- I szonyait éppen úgv ismerték 3 vármegyé­ben, mint a bányának szépségét, — s a ki ezen a két bajon egysze.re szeretett volna J túladni. Szóra szó következett. None«, nemzetes és vitézlő Gosárvári és P pafalvi Janó« ur de eadem elkezdte gyónni, hogy monnvire szeretne ő most megli izasodni ; menn\ire I szerelne „ősi dicső“ fészkébe egv iczi-piczi 1 kis tubikát vinni ! Hogy a tenyerén hordaná a nőt., meg a gyereket; harmattal itatná, szinmé/zel etetné, csókjával takarná, lehe­lettől óvná slb. stb. A nemzetes ur beszélt tovább. Mikor kifogyott, a szóbot, elején kezdte; harmat­tal itatnám, szinmézzel etetném, csókommal takarnám lehelettől óvnám . . . A hajdú majd a fejet nyelte el gazdája beszéde felett való ámultában. A modern papa végig nézte mégegyszer az öreg urat s alig tudta nevetését ma­igába fojtani. De hát úgy gondolkozott,, hogy uz öreget, — oda ígérvén neki lá­nyók, majd most rászedi s kifizetteti vele adósságát. Hát tudja mit, nemzetes uram ? — Oda adorn a lányomat, ha egy kicsit kise­gít a binárból. — Mi—i it ? Igazán ? Feleségül ? — ós a nemzetes ur fiatalos tűzzel verte össze a bokáját — ponfonnézte a Pistát,: az repe- tálta. Nyakába borult leendő apósának — és Iőu czvikipuszi-zápor ! Volt a papa ke­Oh, ,il nem m zének is mit szenvednie! Kebeléből soha--a jók szakadtak fel, hogy teremtucsc«» a fi Pista kiviaszkolt bajusza is megremgettiJ bele. Szemei annyira szikráztak, hogy velők 3b bátran szivarn lehetet volna gyújtani. — De mérsékelje magát, nemzetes uram, ,c beszéljünk komolyan. Látja kérem, 10 ezer is forinttal engem kisegít, u igyon. i — E biszem, — ha nem kérem szépen, Ln édes. kedves upög**m — ez sok, igen sok jlc l<énz ebben a mai uyomoruságo* világban..o — Ha látná, nemzites uram. milyen oe gyönyörű az én leáuyom ! Ha tudná, hányon költő megénekelte a helyi lapokban ! ha tudná, nemzetes uram. bizonyára beszélne igy. — Különben — — | — No-no, édes kedves apósom, — no ot 'csak nem haragszik? Ug.v-e ne-cui ? Csáki« legalább láthatnám hát, azt a tubikát, — a ü rézangyalok! — Meg ha ide ölelhetném m dobogó szivemre, ha belenézhetnék — lun : milyen s/.infí is a szeme ? — Sötét, mint a nem etes nr kalpagja — Ha beleiié hetnék olyfi i sötét •zeniébe, mint, a kalpigom; ha vállamon nyugtatná fejecskéjét; ha játszlutuám — milyen is a fi haja ? — Szőke, mint a kender. — H» játszhatnál!) kender-szőke hajával I«' — ha ajkáról mosolyogna felém a hajnal 1« (hm !) ok akkor minden áldozatra képes 8« volnék. . . Hanem szó a mi szó : 10 ezer forint mégis — ugy-e édes, kedves ap som sok ? — Nemzetes uram, ha sok : biz én bár- -il mennyim sajnálom is, nem lehetek apót». H«). pedig de sokan kérik ám a lányom ! ! ; Nemes nemietes és vRézló Goeárvári és ^ : i ií

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom