Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 3. szám
2) Kereskedőink — különösen a di- 'it-di'ii sok — vasó ni ap nem küldhetik tanulóikat iskolába, mert azok ép ilyenkor vannak az üzletben legjobban elfoglalva. 3) Sok kereskedő pedig nem engedi tanulóját az iparos LkJa hétfő- és csütörtöki előadására,mert azt véli, hogy a kevésbé pallérozott inasokkal való érintkezés sem a tanu'ónak, sem a főnöknek nem lehet nagyon előnyös. Reméljük, hogy kereskedőink ezen el vileg kimondott határozatukat, még egyszer tárgyilagos tanácskozásuk tárgyává teszik s nem fogják elvonni jövő kereskedelmünk képviselőitől, az iskola fentartásához szükséges anyagi áldozatot. Adja isten, hogy úgy legyen ! Gazdasági levél. (A* idei borról.) Egy pillantás az idei mustmérésekre mindenkit meggyőzhet arról, hogy az idei bor egyáltalában furcsa viszonyok között fejlődött és született s e miatt, oly kitűnő bor, mint a milyennek sokan várták, egyáltalában, kevés helyi kivétellel, nem lehetett. A bor minősége függ a szőlő érettségi fokától, ez utóbbi pedig függ a szőlőbogyók fejlődési folyamatától. Ha ez utóbbi körülményt vesszük mindenekelőtt bírálat alá, úgy ki kell mondanunk, miszerint a szőlőbogyók fejlődése már a virágzásnál nem volt normális, mert először a virágzás maga megkésett sok helyen 1 — 2 héttel s másodszor a virágzás alatt oly kedvezőtlen időjárás uralkodott, a milyennél rosszabbra már gondolni is alig lehet. Avagy hal 1 ott-o valaki olyan időjárást, midőn június 1-én a kis fecskék fészkükben fagynak meg, a mint pl. ez Budán észlel teteit. A virágzás kezdődött esős idő mel lett, az esőt követték erős szelek és szélvészek s ezt követte a 0 fokhoz igen közel álló hideg. így történt azután, hogy több tőke abba hagyla a virágzást s néhány nap múlva folytatta, de ugyar.csak*ebből folyólag történt az is, hogy az elrugás az idén a termést vagy megfelezte, vagy pedig megharmadolta. Sok helyen a mi termés maradt, azt a június végén több helyütt uralkodó jég verte össze. Ily előzmények után kezdődött a bogyók fejlődése. Igaz, hogy július elején az idő jól viselte magát, de az erre bekövetkező száraz időjárás miatt a bogyók lágyulása, héjuk vékonyodása nem történhetett meg s igy a bogyók színesedni kezdtek anélkül, hogy normális nagyságukat, elérték volna s héjuk mindvégig vastag, húsos és savban gazdag maradt. Volt 2 — 3 szerencsés vidék, hol esőt rendes időben kaptak s hol ezen ano malia nem is fordult elő, de ezek vajmi kivételt tesznek, az ország legtöbb borvidékén ugyanoly abnormális viszonyok uralkodtak, mint a budai borvidéken. Jött a szeptember s mondjuk ki, hogy ezúttal kitünően viselte magát, aineny- nyiben szép, tartós, száraz időjárással segítette elő az érést, de bár a bogyók belseje czukortartalomban gyarapodott is, a vastag szőlőhéjak részleges beolvadása a lébe nem történt meg a kellő mértékben s igy teljesedett ezúttal is azon régi rajnamelléki német közmondás, mely igy szól : Was der August nicht kocht, Lässt der September uu- gebraten. Ezen abnormális fejlődésnek lánczo- latos következménye lett pl. hogy az ország legnagyobb részében mennyiségre nézve a rendes termésnek csak felét, egy harmadát kapták meg termelőink, Budán sprcialiter igen örült az, a ki a rendes termés harmadrészét szü re tel MOLNÁR ISTVÁN. A nőkről s a nőknek. (Porzó Íróasztaláról-) * A boldogság órái csak perczek. * Csókjáért venni el egy nőt: ez annyi, mint rózsabokráért venni meg egy birtokot. * A szép nő, ha nem kaczér, olyan mint az eszes ember, a kinek nincs ambitiója. * Mióta a nők rákaptak a dohányzásra, sok házasság megy füstbe. — Saphir irataiból. — A hölgyek csak akkor becsülik meg az okos embert, ha már az ostobához férjhez mentek. * Egy nő szépsége és egy élez szépsége csak akkor lesz elismerve, ha több vau együtt. * Az általánosságban a nők egészen más férfiak, mint a férfiak és a férfiak sokkal különb asszonyok, mint az asz szó nyeli. * Minden nő egy könyv, mely ha még oly szép és még oly jó is, a végén mindig van egy kis jegyzék a hibákról. * Az emberek között az angyali foka legcsapod rabbak ; szárnyaik nem a vállukon vannak, hanem szorosan az angyali fők alatt. * Az asszonyi szív tenger, mely mély, fenekén gyöngyök vannak és háborgó. A vihar ezen tengeren veszélyes, de maga sztos és édes borzalommal bír. Ami azonban gyötrő és kiái 1 hatatlan, az a — szélcsend. * Ha az angyali főket a tűz elfogja, a komoly ellenállás hasonlit a fecskendőhöz, melyet midőn a tűzhöz viszünk tele van, de onnan elhozva — üres. Esztergomi levél. (Az idei farsangról ) Nagyon sivár kilátások. Az idei farsang tervrajza rendkívül egyszerű, de a fo' cou- tourokban meglehetős tartalmatlan. Nem lesz javabeli bál. Amolyan igazi hires esztergomi bál. Belefáradt, beleunt a kedélyes város. A tavali aranyos farsang csak azért volt olyan fényes, hogy az idei annál inkább elhomályosuljon mellette. Azért volt olyan gazdag, hogy az idei szegénység annál inkább kiríjon. Lett volna inkább olyan mint, az idei. talán könnyebben hozzálörődtfink volna a mostani kilátásokhoz. Carnev.il egész egyszerűen, de nagyon blazirtan kopogtat be. Első beköszöntésekor egy kicsit meglepetve tekintett körűi s mikor a farsangi naptár a kezébe került, fanyar mosollyal ásított. Hanem azért lesznek kraenzehenek, hangversenyek, házi mulatságok tömegesen. Amolyan igen kedélyesnek ígérkező farsangra van kilátásunk, a melyben nagyon kevés dolga fog akadui a diszműveseknek, a decorateu- röknek s a nőszabóknak. És ebből a papai kellemes szempontbői talán nem is fogják igen gáncsolni az idei farsang luxusát. Hanem van egy nagy veszedelem, melyet különösen az arany-ifjúság fog leginkább megfájlalni. Egy olyan veszedelem ez, mely nagyon sok szép tánczosnőtől foszt meg bennünket. Legkedvesebb jelenségeink közül többen elmennek más országokba farsangolni. Különösen a budapesti immyországba. így majdnem egy külön kis hajéra való szép tánezosne leráudul a fővárosba s ott mulatja ki magát aranyosan. Hát nem lett-e volna dicsőbb, ha csak esztergomi nemzetgazdasági szempontból is inkább idehaza teremtünk tartalmasabb farsangi világot ? De elvégre is nem lehet minden esztendőn olyan fényes tizenhárom éjjel, meg tizenhárom nap, a hol mindnyájan kimulattulc magunkat. Már valóban nem marad egyéb hátra,, mint valakinek a nótájára odahaza táncolni’, valóban nincs más kilátás az élet megéde- sitésére, mint megházasodni s lemondani még a meddő farsangról is. Ugyan kezdjük el megpróbálni. »--=====_ _______GASTON. E gy estélyről. (Indiscrét tudósítás egy háza mulatságról.) A G-i ítuwa'd család vendégszerető otthonában, a, híresebbé lett szép Lőrincz- utczábaiiy kedden este egy kitünően sikerült thea-estélyt rendeztek, melyen közel harmincxan vettek részt. A thea-estély minden izében igen szellemesen volt rendezve s a közvélekedés nem egy toasztban meg is ko- szorüzta a szép hazikisasszony ügyes kis kacsóját s a gondos háziasszony páratlan vendégszeretetét. Jónás Pali és barna elv társai azonban nem elégedtek meg tisztán a toasz- tokra zendülő tussok kai. Többet akartak. És egyszerre csak vidám táuczra perdült a fiatalok asztala s a házasok társasága. * A jó nóta s a vidámság sohasem volt fogyatékán. Sőt folytones ágiéban emelkedett, midőn a változatos társasjátékok következtek. Bekopogtatott egy pantomimikus is*, a ki a más kezeivel rendki vili mulat- tatóan gestikulált s eldeklamálta egy gyertya történetét. Abelliuó barátunk itt a neveltetés művészetének oly magaslatán emelkedett, hogy önmagát is- fölülmúlta. Izgalmas jelenetet idézett elő két intelligens ur összetűzése, éppen az an- tisemitismus forrásából. De rendkívül nagy derültséget okozott a rohamosam megtörtént párbaj áldozatának hullája* melyet mosható gyászkisérettel hoztak be. Ekkor sült ki az izgalmas jelenet komédiája. Az összetűzök kitűnő bra- vourral játsztak s a társaság hálás tapsokkal jutalmazta furfangos mesterség göket. Volt azután ének, volt szavalat, volt két franczia négyes, sok magyar és tour táncz. A kitünően mulató társaság csak reggel négy órakor vette észre, hogy már négy óra van s ilyenkor aztán mindenkinek eszébe szokott jutni a haza. Hiza mindznelőtt. Ez lett a jelszó. esek nagy kérelemmel s a reménybeli jutalom megfelezésének feltétele alatt bocsáj- tofcták be. Különféle megszólításokat válogatva állott Vigátul Ottó herczeg ajtajánál, inig végre szabad bemeuetet kapott. Ottó a jótevő ausztriai herceg,! ki népiességéről és leereszkedéséről volt nevezetes, tiszteletteljesen magához inté az ifjút. — Isten hozott ifjú ! Mi járatban vagy? — Hercegséged egy ritka halat hoztam, oly bosszant mint az én üdvözletem ; oly frisset, mint az én örömteljes tanulói szivem, oly uehezet mint a bemenetel hercegségedhez. — Ifjú ! sok éle terem a fejedben és ha r.ein is mondtad volna, hogy tanuló vagy, mindjárt észrevettem volna fesztelen örömödről. Hogy hívnak ? — Vigandnak kegyelmes uram ? — Barátom Vigand, én neked sokkal tartozom a miért szívélyes társaságodra szert tevék ; — ha akarod házamban mint társalgó maradhatsz,— vagy talán más kinánalmaíd vannak ? — Kegyelmes uram, az én legnagyobb obajom az volna, ha én a konyháb t mint al-szakács juthatnék ; ezt kérem. — Legyen úgy — de azonkívül még mit kívánsz ezért a szép halért? — Száz botot. — Száz botot! talán eszelős vagy? — Az ajtó őr nem engedett be kegyelmes uramhoz, raig a jutalom felét meg nem ígérem. — Most már értlek, hát te a jutalom felét akarod jóakaród részére feutartaui ? Le-1 gyen úgy. A nemeslelkü ajtóőr mindjárt meg is kapta a magáét. Vigand legmélyebb köszönetét fejezé ki Ottónak, szives fogadtatásáért s elbúcsúzott azon öntudattal, hogy nemsokára mint al-szakáes fog közreműködni a herczegi konyhában. Jó kedvvel indult a konyhába. Stibor el- j készíté a hatat, melynél mint alszakácshü- j ségeseu segédkezett. Örömmel vitték a pompás és ritka halat Albert herczeg asztalára, ki jelenleg testvérbátyjának Ottónak szives vendége volt. I Ujjongva szaladgált Vigand s széles ked- ! vében egész hévvel karolta át magas pártfogóját és mesterét, Stibort. j Miután az ebédet elköltötték, elhatározták, hogy az úgynevezett „hegyudvarra“ I tesznek kirándulást, hol Vigand a mai nap | emlékezetére egy 1Ú3 vendégséget csap. Már az ajtóban állottak, midőn hirtelen egy egész csapat hajdút látának maguk előtt, kik a kimenőknek utjokat állták. — Ezt a kettőt — mondá a csapat fővezére — Vigand és Süliorra mutatva — ezt a két gonosztevőt fogjátok el. Ezek a megtestesült bűnösök, kik a mi szeretett hercegnőnket és Albertet megmérgezték. Fejetekkel számoltok értté. —• Tisztelt vezéruram, én a vidám Vigand is mesterem, az érdemes Stibor, Isten kezében vagyunk. Ártatlannak érzom magam és mesterem ántatlauságáról életemmel kezeskedem. Megadólag megyek a ltalál elé. de Stibor no részesíthessék ezen szigorú büntetésben, mert nem részese az elkövetett bűnnek. — Először — moudá a vezér, az ismert ajtóőr — mindakettő a legsötétebb bö'tönbe kerül. — ügy is jól van - válaszolt Vigand. — Az Isten majd megvédi az ártatlant s kideríti az igazságét ; valamint napfényre jön az is, a ki ennek a borzasztó biiunek az elkövetője. Vigaiidot és Stibort elfogták a szolga- személyzetet pedig elbocsátották. Ezalatt János a törpe szobájába sietett, ugrándozva és tapsolva adott kifejezést végtelen örömének a fölött, hogy ellenei oly könnyű szerrel tétettek el lábai alól. Nemsokára labdacsokkal telt skatulyákat hozott elő s azokat vizsgálván, elég hallhatóan mormogd a következőket: — Nektek köszönhetem,jjj hogy ellenségeim nincsenek többé. Ti aranyat érő labdacsok, félre veletek, mert még el is árulhatnátok. — Majd segítek a csempészésben. — hallatszott egy mély hang, mely az utána lopózkodó ajtó őré volt — ki a törpéhez lépvén a labdacsokkal telt szekrénykét kezéből élvévé. Sápadtan és reszketve esett térdeire a kis törpe. Stibor a börtönben a fájdalomtól és a haragtól sirt és a legdurvább kifejezésekkel illette ellenét, ki őt úgy meggyalázta. — Három napja — rimánkodék — ülünk már e sötét börtönben kenyér és viz mellett s mitsem hallottunk a rejtélyes esetről. Ha az igaz, amint őrünk mondá, hogy a her- czegnő még az nap meghalt a mérgezés közvetkeztében, Albert herczeg pedig félig- meddig megmenekült, akkora mi életünkért egy fillérrel seiu állok jót. Oh ha nem ismerkedtem volna meg veled akkor nem történik meg ez a szerencsétlenség rajtam ! — Jobban tenné — válaszolt Vigand — ha állhatatosan viselné a kimért csapást. Különben hallgassou meg és elmondom elejétől végig, hogy jutottam a halpiaczras mint láttam meg a halat, midőn János oda jőve és — — János ! Az Istenért, mit keresett az nálad ? — 0 tanácsold, hogy a szép halat vegyem meg, mely pompásan illenék a herceg asztalára, ki azután maga segített a halat villáimra emelni. — Végünk, végiiuk akkor! Mert ki mérgezhette volna meg a halat más, mint ő. — Ne gondoljon olyat mégse. János ugyan egy haszontalan ember, de azért mégis a maga fogadott fia. — Fiatal barátom te még nem ismered elaggó a világét. Mint tapasztalt ember mondhatom azt arait tudok ; ő haszoutalau, semtnirevaló, naplopó, ki nekem már eddig is sok bűt és gondot okozott s folyton arra törekedett, hogy ettgera állomásomból kiszorítva, maga léphessen a polezra. — Gyalázatos, semmirevaló! Különben magam fogok Ottó herczeggel beszélni — Vigand — s rományiéra ő kegyelme meg fog hallgatni. Egyszerre csak az ajtó megnyílik belép a böDönŐr Stibor barátaival s idősebb fiacskájával, ki atyja lábaihoz borult s örömmel kiáltott fel. — Megmentettem ! És valóban úgy is törpe János szobájábau volt. A gyermek játszót t .V .ui I a £
