Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 73. szám
Abbnn-e, hogy a Délnyugot ás Éj szakkelet közötti áruforgalom a M i- gyar kir. államvasutak vonalaira terd- tessék és a vélflk egyedül versenyző Osztrák-magyar állam vasutaktól el vonassák ? De lényegileg módjában áll-e ez a kórmánynak, midőn az Ausztriából be hozott árukat a Magyar kir. államvasutak Bruckuál az Osztrák-magyar ál- laiuvasutlói veszik át, a kiviteli áru kát pedig annak kénytelenek átszolgáltatni ? És van-e ezen esőre- és átviteli forgalomból a Magyar kir. ál lain vas liláknak félteni valójuk, midőn az Osztrák-magyar állam vasúttal cartel 1 viszonyban állanak és midőn a Délnyugatról Éjszakkelet fölé irányuló átviteli forgalom kulcsa Uj Szőnynél saját kezükben van, midőn továbbá az Osztrák-magyar államvasút szárnyvonalai Éjszak és Éjszakkelet felé esek Léváig és Balassagyarmatig terjedhetnek, mely végpontokon átviteli szállítmányaikat a Magyar kir. államvasutaknak, vagy azok hatalmi körébe eső magánvállalatoknak kell átadniok és viszont az onnan jövő szállítmányokat ugyanazoktól átvenniük ? Az egész vasútforgalmi politikának súlypontja tehát csak az lehet, hogy u Dél és Nyugotról Éjszaknak és Éj szakkoletnek. és onnan visszafelé irányuló áruforgalom ne a garan és ipolyvölgyi rövid vonalakon át ömöljék a Magyar kir. államvasutak éjszaki és ójszakkeleti vonalaira, hanem a fő város megkerülésével mintegy 200 kilométerrel hosszabb kanyargó utat tegyen meg, melynek aránytalanul nagyobb szállítási költségei a forgalmat részint más irányban terelik, nagyobb részt azonban annak kifejlósét merőben elfojtják. A végből tehát, hogy ezen forgalomból egy versenyző vasút még csekély mértékben se részesülhessen, az egész forgalom elé oly gátak emeltetnek, melyek az ország közgazdásá gát és magukat a Magyar kir. állam- vasútakat leginkább károsítják. Az áruforgalom ugyanis a bydrosta- tika törvényét követi, folyásnak indul ott, hol levezető útra talál, ha pedig útjába torlaszokat emelnek a végből, hogy azokon át kényszeritsék lefolyásra, akkor te-pedő visszamaradással boszulja meg magát az ilyen hiú kísérleten. Az oly vasúti politika, mely az ipar és áruforgalom életereit lekötve tartja, csupán a végből, hogy abból más vasüti vállalat hasznot ne huzhassou: rósz közgazdasági politika, moly fillérekért feláldozza a forintokat. A vas- útak a közgazdaság érdekeit szolgálják és nem azért vannak, hogy a forgalom morzsáiért irigy élethalál küzdelmet folytassanak egymással, hanem az a rendeltetésük, hogy az ipar fejlődését és a kereskedési forgalom emelkedését az ország közérdekében vállvetve kölcsönösen előmozdítsák. Az oly meddő vasúti politika tehát, melynek legnagyobb ereje az akadályozásban mutatkozik, moly a legszükségesebb vasútvonalakat nemcsak nem kezdeményezi, hanem azoknak még magánvállalkozás utjáni kiépítését is is gátolja, nem felel meg az ország érdekeinek és a közügy kára nélkül tovább nem követhető. Sapientis est consilium mutare, in melius. Ennélfogva nem foroghat fenn helytálló indok arra, hegy a Füzitő-eszter- gom nánai vasútnak, magánvállalkozás ntjáu való kiépítése a kórrnány és a törvényhozás által gátoltussék. Igaz, hogy ez által úgy a Budapest esztergomi mint a Torbágy-esztergomi vasút kiépítése a közforgalom érdeke szempontjából fölöslegessé válnak és azt csupán a hadászat érdekei igényelnék ; de a ba- dászali érdek az államnak közös érdeke, ugyanazért az állam nem kívánhatja egy szegény vidék lakosságától, hogy az a hadászat érdekeit kizárólag önerejéből megbirhatlan anyagi áldozatokkal egymaga szolgálja, hanem ha ogy hadászati vasút létrehozása szükséges, akkor épitse ki azt a kórmány államkölségen vagy legalább járuljon hozzá érdekei aránya szerint de ne tűzzön ki a csatlakozásra olyan pontot moly nők költsőgoit egy ily rövid helyi érdekű vasút elviselni képtelen. Akkor az előbbivasut is létrejöhet és Esztergom vidékének főváros valamint az ország a déli és dólnyugoti részei felé irányuló forgalma önmagától ezen vasútra fogj ömleui s ezen vonal állandó csatlakozásának nehéz kérdését a forgalom emelkedésével évről-évre közolebb vi- endi a minden irányban kielégítő megoldáshoz. Ezekben elmondottam ezen bonyolult kérdés megoldása felől nézeteimet. Vajba sikerült volna ezzel a kérdés tisztázását és az ügynek vidékünkre kedvező elintézését előmozdítanom. Az eldöntés a kormány és a törvényhozás kezében van. Videant contules ! BURÁNY JÁNOS, í vasúti bizottsági elnök. Levél a kiállításról Budapest, szép. 8.; (Brutsy János szeszes italai.) A bor és szeszesz italok csarnokában nem egészen előnyös helyen, ogy fal mellett álló szekrényben vaunak kiállítva idegen szomszédok társaságában Brutsy János esztergomi szeszgyáros szeszes c/ikkei. -k A fölirat „Brutsy János szeszfőzdéi Esztergom.“ Mellékelve van négy kiállítási érem. A 20—25 palaczkból álló kis gyűjtemény egy dupla sorra szorítkozik s élénk színekben töri meg az inyencz napsugarat, a mely még a jury- tagok előtt végig kóstolgatott mindent s most már annyira meg van ittasulva, hogy egésznap a legpompásabb italokban fürdik. A legszebb topáz, rubint, sapliir, dalinanün s a legtisztábban csiszolt se mutat dénkebb és melegebb ragyogást, mint azok a kiállított szeszesz- italok, a mint a napsugár megtörik bennök. Van ott bodza pálinka, bortörköly, borseprő pálinka, málna-szesz, valódi ó-bortörköly, körtepálinka, uj-bortör- köly, 1883-iki cognac, szilrorium, mind esztergomi gyártásban s hozzátehetjük bízvást, hogy sikerült gyártás hun. A Jlegkedélyesebb biráló bizottság kritizálta meg a bor- és szósz csoportot. Ez a kileuczedik osztály különben thémának elég veszedelmes. A tisztelt jury re körülbelül azt a hatást gyakorolta, a mit a tanulók életében a kileuczedik osztály vagy más szóval az első egyetemi vagy akadémia esztendő szokott gyakorolni. Megmámorosoduak tőle. De azért józan ítéletet fogunk hallani, mikor a végigkóstolt legkellemesebb italok remiuisceutiái nyilatkozni kezdenek. BrutRy János szeszfőző telepe annyi serónységgol és jó iparkodással dolgozik, piacza évről évre annyira nagyobbodik, hogy az okot nem is lehet az okozaton kívül keresni. Az Ő szeszes italai becsületére válnak az esztergomi iparnak s igy nem is várhatunk róluk szeszélyes bírálatot. Kiállított czikkeibeu vau lélek és esprit s a biráló bizottságnak nem kellett a kellemes kritizálás alatt fel- sóhajtauia, hogy : Veni Sancte Spiritus ! MOZAIK. (Karczolatok.) A városház udvarán keserű hangon panaszkodta el egy szegényebb módú földmű vés ember, hogy az ő rossz szomszédja az éjjel néhány lugas szőlejét szívtelenségből kivágta. A lefejezett lugas szőlők ott hevertek hervadta», elhalva. A szép nagy fürtök még csak félig érvo, a hatalmas levelek teljesen elfonnyadva, a tőkék durva fejszecsapásoktól összeveszve. Szegény szőlőtök! Aligha vétettek egyebet, mint azok dió gallyak, melyek Arany fülemilepö- rében a szomszéd házát is be merték árnyékolni. Nagy szivtelenség kell hozzá a nemes gyümölcsfák, szőlőtőkék s a lombos fák kivágásához. Pedig a mi népünk rossza nagyou jól ért hozzá. Meglátszik az utakon s a közhelyeken, hogy még nagyon sok barbárunk van, a kiket az iskolák nem bírtak megszelídíteni. A cnltúz- flóra védelme és biztosítása minden művelt város legszebb erényei közé tartozik. Fájdalom, de mi nem dicsekedhetünk ezzel a legszebb erénnyel. A mi népünk rossza kíméletlenül öli a cultur-tenyészetet, ha valakit meg akar bosszulni vagy ha nincs Ínyére valmmi. Ez ellen csak egy orvosság van. Kegyetlen bírságolás. Legyen csak néhányszor aranyban a kegyetlen pusztítással a kegyetlen bírságolás vagy büntetés: akkor majd mindjárt óltaloiu alá kerül a cultus- tenyészet. A tűzzel-zassal szemben tűzzel-vassal kell dolgozni s ha irtó háborút indítunk a gyümölcsfák, szőlők és nemes tenyészet ellenségei ellen, akkor ezek közül nem szabad kihagynunk azokat sem, a kik elég brutálisak a nemes gyökerekre durva fejszét emelni. * Van-e Esztergomnak jövője ? Nem olyan vén obsitos-e ez a mi jó városunk, kinek csak múltja van de jelene és jövője már nem lesz, soha! Sokszor fölvetjük mi ezt a nehéz kérdést s a többség mindig kételkedve rázza a fejét. — Mit tudom én ! A mindennapi kenyerret C3ak ki csikarom valahogy, de aggságomra nem gondolhatok, mert nekem örökre napszámot kell végeznem, hogy megélhessek. — Csak el vergődünk valahogy. A létért való küzdelem önzővé tesz minket. Nem érünk rá közügyekkel törődni, mert a közügyek nem tudnak olyan keservesen sírni, mint a mi porontyaink. Ilyen beszédek után megfeledkezünk arról, amit jövőnek lehetne nevezui. Pedig szemeink elé van festve a a boldogabb jövendő, fekete gyémán tunk, kagylós márványunk, szőlőink arany gyümölcse, iparunk szorgalma és polgárságunk buzgalma arannyá válnék ha vassíneken találkozhatnánk a világgal. Mig ez a vas-korszak el nem érkezik, addig az arany-korszaki ól még csak álmodni sem szabad. * Vannak iparosok és kereskedők, a kik egy szebb jövő első alkalmát nem tudják ügyesen megragadni. A kínálkozó szerencsét elojtik, hogy fölvegye valami idegen ember. Legalább oz a kis udvari történél ilyenforma magyarázattal bir. A napokban meghívtak egy esztergomi iparost a primási palotába. Nézze meg ezt a kályhát. A kályha füstöl hát gyógyítsa meg, de előbb adja be költségvetését. Az iparos megnézi a kályhát 8 úgy veszi észre, hogy az nem füstöl olyan közönségesen, mint egy polgári kályha. Egy primási kályhára nem is lehetne ilyesmit ráfogni^ Ha már moot nem olyan közönséged a pátiens, nem lehet olyan közönséges a megjavítás ára sem. — Százhatvan forintba fog kerülni kérem alássan. Mindennek van skálája, de már ilyen legmagasabb czét mégsem vártak az egyszerű munkáért. Hivatnak egy másik agyagiparost, a ki már némileg informálva van elődje jo járatáról s igy valamivel alább szálva mindössze csak százhúsz forintot kér. Ezt is sokalják olyan munkáért, a m* nem kerül nagy kiadásokba s telje elégedetlenség után hozatnak egy bécsi iparost, a ki negyven ötven forintért meggyógyítja a könnyű beteget. Azután sopánkodunk, hogy nincs keresetünk, nincs munkánk s hogy idegenek szedik le előttünk a tejfölt. De mikor azok kisebb kanállal dolgoznak Csakhogy azután annál tovább« és annál n élyebbeu, ha már megkezd«' hették. ♦ r ' A nagymarosiak eddig világhírűi nagymarosi szőlőt szállítottak Esztergomból. Most már magunk is belátjuk, hogyi okosabban cselekszünk, ha az esztergomi szőlőt nem adjuk oda a nagymarosiak élelmességének ás szőlőcsarnokokat kezdünk szervezni. Szén tej örgy mezőn még tavai alakultt ilyen szőlőcsarnok, mely a bécsi piaczotí árasztja el világhírű nagymarosi asztali szőlővel, mely esztergomi hegyeken terem. Miért nem követik ezt « jó példát, a királyvárosi szőlőtermel© gazdák ? Épen must lenne legcsábitóbW alkalom arra, hogy a kitűnő esztergó-< mi asztali szőlővel messze világra elmenjünk egy kis aranyszüretért. Mert)- a nagymarosiak meglehetős reputatióU biztosítottak a mi szőlőinknek messze: külföldön, ahol az esztergomi szőiötft talmi firma alatt ugyan, de már régi kedvelt csemegét képeznek. * Egymásután jöttek hétfőn a városié közgyűlés zöld asztalára a folyaraásoktf Kegydijat, segélydijat, utazási díjatb pótlékot, országos adományt és több,d féle titulust adtak annak a pénznek-)! melyet a város weithoimorjóböl óhaj[j tottak. És a nemes város, mely önmagától oly sokat meg von és megtagad, ritkul nagylelkűséggel sorba megszavazza a knlöufóle dijakat. Ahol ilyen nagy a szív, ott csatolj ugyan helyén volnának a uagy zseg bek is. * Mozaik-munkám utolsó tarka köréi nek választom azt a szép smaragdolto mely a maga gyönyörű remény/öld fél nyóben a polgármesteri válságot raw gyogtatja. A város feje ez idő szerint mini« inkább súlyosodó betegségben szenvedbe Szolgálta a várost majdnem félszáznx, dig, megszolgált, megdolgozott asérllj hogy nyugalomba vonuljon. De ki lép nyomdokába ?' Ki áldozza fel Oumagát a közéLD Moloch-szobrán*k egy egész életre? S. Egy nj ember uevét hozzák forgijp lomba, aki a városi cppositió feje 4 i
