Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 77. szám
(E«ztergom na városa küldöttségéhez.) Lehetetlen eltagadni, hogy nagysíig* tok megjelenése és tüntetésére szivem elszorul, mert hisz érző ember vagyok és pedig főleg azért szorong kebelem, mert érzem, hogy a nemes szivek irántárni jó indulata és kegye sokkal nagyobb, mint az ón érdemem. Esztergom iránt mily érzelmeket tápláltam mindenkor, egész életemnek folyama tanúsítja ; ám mivel irodalmi Üuuepólyt ülünk, szabad legyen Ilonunk egyik 'legrégibb, legjelesb és legeltorjedettebb lapjára, a Vasárnapi Újságra hivatkoznom, melynek 1856*ki folyamában, általunk ép úgy, mint egész művelt Európa által jelesen tisztelt Jókaink fölhívására Esztergom történetét, 'helyiratát, főpapjait és je- lesb fiait, úgy emlékeit s ezek gyön gyét az ország legnagyobbszerü bazilikáját 18 illnsfcratió mellékletével le irtain ; ezen exikksorozatom, melynek bevezetésében .többi közt e sorok állanak: „Ne csodáld, kedves olvasóm, hogy Esztergom leírásának czikksoro- zatába ily melegen vezetlek be, hisz a szók ily jelentékeny fészkéhez lehet-e más, mint -sasszárnyakou emelkedni ? Ki is tudna nemzete ily szentelt helyéhez, nagyjaink a dicsők szent peréihez, málnáink vérmezejéhez, honi «dicsöségüiiik: való üdvleldójéhez megindulás néHkül közeledni ? . . . S én, M»iék Esztergom nem ugyan szülő-, •de anyavárosa és nevelője vala, melyben korom szebb napjait élve, benne .az élőiét szeretni, az életre hatni nirtgtanuUam, én hogy tudnék atyáim € nyughelyéhez és envilágom e tűzhe lyéhez hidegen emelkedni . Ezen, 29 óv előtt lelkesedésemben leirt érzelmeket hosszú évek során át visszatükrözték tetteim és kedves városunk tisztelt hatósága és közönsége sziliről - szilire látván a haza s jelesen városunk iránti Itílkesültsógemet, ivói jubileumom alkalmából, az imént föltárt nyilatkozatban legfényosb jelét adja hű barátjuk iránti kegyes elismerésének. A nemes város ily nagyra becsült kitüntetését úgy tekinteni, mint a haza iránti forró szeretőtöknek új nyilvánítását, mert csekélységemben a lankadni soha nem tudó hazaszeretet, mely minden tettem, főleg minden tollvonásomban nyilváuyult, mondom a haza és eunek éppen úgy történeti, mint egyik culturális fénypontja kedves városunk iránti hű ragaszkodásomat, bazafiságomat kegyeskedtek elismerésükkel jutalmazni. Legyenek ezért áldottak. A munkás honfiak becsölésé- ben nyilványuló hazaszeretet kétségkívül azon polgári erény, mely dicsőséggel és áldással jár. Midőn kegyességükért forró köszö- netemet nyilváuyitom, egyúttal biztosíttatni kérem a t. városi közönséget, hogy amily hű lakostársuk, barátjuk Ogvekeztem lenni éltem tavaszkorától maiglan, Isten segítségével oly hű s telhetőleg jó polgártárs s továbbá is hű irodalombarát óhajtok lenni holtomiglan, miszerint szerotetökre mindvégig méltó lehessek, 8 ha majd a jó Istennek tetszik, körükben nyerendő síromba is ájtatos emlékök kísérjen. Ajánlom magamat további becses szeretőtökbe. (Dr. Feíebting« Sándor kir. tan. szónoklata a nagy xendező-biiottság résiéről.) Méltóságom főrendiházi tag, püspök ur, mélyeu tisztelt Uraim ! Az emberi élet szép és dicső folyatnábau, vannak egyes nagyfontosságú mozzanatok, melyek a mily lélekemelők és- aráuylagosan ritkák, oly mély nyomokat hagynak hátra az érdeklettek kebleiben- Ilyen mozzanat kétségtől énül a tudományos férfiaknál az ötven éves Írói munkásság. Az njabb dicső éa szabadelvű kor szelleme erős harcot viv a tudatlansííggal és síkra küldi harczosait. Méltóságod egy félszázad előtt mint fiatal buzgó leveuta állott ki a küzd tőrre, fern korának teljében erős bar- t czosa volt a nemzeti mivelodés, a köztié- i velős, és minden jó ős hazafias ügynek, és i efíész odaadással ős hős ells/.ántsággal vi-ji rótt, és most mint ősz bajnok az ifjabb li nemzedéket serkenti buzdítja nemes példá-' jával és kivívott sikereivel. Buzdítson lelkesítő példájával ! és menjen elő utat mutatva az ifjabb nemzedéknek, miként keljen helyt állni és haladni, a társadalomban, az iskolában a nevelés terén, a hazafias irodalom mezején az életben. Most méltóságod bár korban előhaladt, mégis ifjú erővei, lankadatlan buzgalommal még most is mindég szolgálja e magasztos közügyeket. Lángoló hazaszeretete, buzgó munkakészsége mindenben, de kiváltképen fáradhatatlan tevékenysége a uépnevelés ele vitele ügyében, készséges részvéte városunk, vidékünk i és megyénk mindennemű mozgalmaiban, hu j maratása minden rokonszenvesen érző sziveket hódított. I És azért méltóságod iránti kegyelettől láthatva örömmel jelentünk meg, hogy 50 éves irói jubileuma alkalmából ünnepélyesen üdvözöljük és szerencse kiváuataiukat, tolmácsoljuk. Hazafias polgártársaira becses megbízásából éu vagyok szerencsés az esztergomi lelkes közönség és társadalom nevében, a közügyek, a közoktatás és az irodalom terén 50 éveu át kifejtett feláldozó sikeres működéséért, ugyan ezen társadalomnak báláját és elismerését ünnepélyesen kifejezni és e díszes ünnepély alkalmával közlelkesedés utján sz-rzett ezüst babér diszkoszo- ruval és számos tisztelői és barátainak ue- veit megörökítő emléklappal megörvendeztetni megtisztelni. Méltóságos ur ! hossza félszázadon át működött méltóságod a haza az irodalom és az egyház szolgálatában. Érdemeit, buzgal mát, tehetségeit és kiváló szolgálatait méltányolva, illő tehát, hogy azon hálá s közönség és hazafias kör, melyben méltóságod legtovább élt és működött a felséges koronás király kegyelme? példáját kövesse és nem csak szóval, de tettel is elismerését nyilvánítsa, és az ihlető hitszónoknak, a nuzgó lelkes író tisztes ősz fejét her- vadhatlan babérral megkoszorúzza és etnlé- kit megörökíteni törekedjék. Fogadja tehát méltóságod e magasztos alkalomból tiszteletünk legbensőbb kifejezését ; és legyen az általunk szívélyesen felajánlott babér koszorú és emléklap szerete- tetüuk és teljes ragaszkodásunk állandó záloga. mellyel mi további barátságába ajánlva kívánjuk, hogy a kegyeletes sors méltóságo- a haza javára irányzott törekvéseinek foly- tatatására még sokáig éltesse ! Éljeu. (At. nagyközönség és irók képviselőihez.) Az irók a sajtó révin a közvéleményt képviselve, képezik azon foutos tényezőt, melyet nagy hatalomnak szeretuek nevezni, s mely kétségkívül igenis nagy befolyást gyakorol a ne i zetek életére. E szerint egy Írónak szép a hivatása, nemes a feladata ; s a ki a tollát szerencsés tapintattal, tiszta száudokkal és kellő elő- készültséggel, vagyis lelkiösméretesen forgatja, közelismerésre, tiszteletre, sőt a tett jó szolgálatokhoz mért dicsőségre, kellő jutalomra is számíthat, mely jutalomnak mi - denesetre legbecsesb és senki által el nem vitázható része a boldogító öntudatban, öu- becsérzetbpn rejlik. Igen tisztelt Uraira ! ily nézetek lelkesítettek és Íróvá képeztek engemet is századunk 3-dik tizedében azon tudós és buzgó honfiak példájok és rábeszélésükkel, kik a nagy Széchenyi lobogója alatt nemzeti dicsőségünk, nyelvünk, jólétünk felvirágoztatásain síkra szálltak. Ez a jelenkorhoz képest az úttörők- korszaka vala. Nehéz időszak volt az, de a szép ifjúság tavaszkorának nevezhető, melyben minden tollvonásból, mint a kikelet csiráiból a remény örömei mosolyogtak felénk. Jól megtanultuk és követni szerettük koszorús költőnk (Berzsenyi) azon gyönyörű intelmét: .Minden órádnak leszakaszd virágát, A jövendőnek sivatag homályát Bizd az Istenség vezető kezére, S élj az idővel !“ Even irányban haladtunkban a nemzel észrevette, hogy „mindenben bátra vagyunk," k előre-előre törekvésében akadályoztatván fö riadt a „Talpra magyar!“ — S egy időn a bár fölszabadult sajtót a szenvedélyek viharjai zsibbasztották, de azért agyou nem hallgattatták. A szeretet — mondja az írás — kitartóbb a harczoknál és erősebb minta halál; s hazát igazán szerető honfiak az elnyomatái óusúJyú napjaiban is találtak módot a felszólalásra, s a lelkes irók az Írásra. Magam is minden nyomás daczára is minden órámnak leszakítottam irodalmi virágát, a kedves nemzetem kebelére tűztem. Édes öntudattal szeretem képzeletben elővarázsolni azon napokat, mikor az öreg Istvánbácsi aranytanácsait ezernyi példányban országnak bo- csájíottani, s azokat rokouszenvvel fogadták s hogy kedves hontársaim által a nemzet azon munkásai közé soroltattam, kik az ellen áramlattal szemben a nemzeti nyelv és ősi erények igazai s terjesztése mellett küzdöttek. Az én irodalmi működésem súlyát mérlegelni, hatását megítéld, nem hozzám tartozik ; hanem azt Isten és emberek elett nyíltan kijelenthetem, hogy az Uten- és Haza-szeretet mely kezemben a tollat forgatta, s ebből folyólag az „Istenné I, ész szel, szorgalommal boldogul s z« élet elvein, mely toliamat és minden léptemet irányozta, életpályámat ha bár küzdelmessé, de egyszersmind oly kellemessé varázsolta, hogy éu magamnál boldogabb embert nem ismertem, nem találkoztam hosszú élet pályámon oly emberrel, kivel sorsomat elcserélni óhajtottam volna. Ezen nagy áldásért mindenelőtt legforróbb háláin a minden javak mennyei adományozójához szálljon ; ám ezen fluuepi órában nem feledkezhetem meg azon jeles honfiiiiukról sem. kik példájok és buzdításaikkal a dicső irodalmi pályán vezéreim valáuak, ezek Horváth István, Fehér György, Szaniszló Ferencz, Halineczy Mihály, Guz- mics Izidor, Mátray Gábor, Gegő Elek, Al- bach Szaniszló, Szil assy Jáuos,^ Reseta János, Toldy Ferencz, Kubáim Ágoston, Erdélyi Jáuos, Török János, Szabó Imre, Czu- c7or Gergely, Reguly Antal, Jordánszky Elek, Császár Ferencz, Bugát Pál, Garay Jáuos, Horváth Cziril, Somogyi Károly, Schmidt Szöréi-y, Ney Ferenc/., Dr. Balog Pál, Simon Flórent, Márkfy Samu majd főpásztoraim, különösen Kopácsy József Szci- tovszky, Siraor Jáuos és több más tudós és lelkes fia hazánk ; Örök hála nektek dicső férfiak. így áldalnak azek, kik másokat az igaz útra vezérelnek. De forró köszönet és hála mindazon lelkes honfiak és honleányoknak is, kik az irodalom pártolásával, a részvét és elismerés megbecsülhetleu érzelmével az ősz bajnokot jutalmazd kegyesek. Ez bizonnyal a legnagyobb, mert örök becsű jutalom, mert a fiatal nemzedéknek is lelkesítő ösztönül szolgál, hogv a hazát bon szeressék, s a közjó szolgálatában többi közt tudományokat s a tollat, mint 8z igazság egyik fővédőjét és a fölvilágosodás hatalmas terjesztőjét forgatni, az irodalmat pártolni el ne mulasszák. — Szeretetők és kegyessó- gök, melyet ma oly melegen méltóztattak fölszíure hozni, egyrészt örökös bálára kötelez, raelyuek ezeunel ünnepi kifejezést is adok ; de más részt arra buzdít, hogy mind halálig hü maradjak elveimhez, azon eljárásomhoz, mely félszázados irói pályámon ily elismerés és nagybecsű jutalomhoz vezetett, s mely utou óhajtom Isten kegyelméből elnyerd a hervadatlau mennyei koszorút. Isten áldja tisztelt kegyeteket! Ajánlom magamat további kegyességükbe és nagybecsű szeretőtökbe. [Major János beszéde az „Esztergom-megyei tanítóegyesület nevében.“] Méllóságos és Főtiszteleudö Püspök,- Praelatus, Apát-kanonok ur, szeretett elnökünk ! Az „Esztergom járási Tanitó-egye- sftlet“ mint mindig, úgy ezúttal is ben- sőleg érzett őszinte vonzalomból ragadja meg a kedvező alkalmat, bogy kiváló örömének, őszinte tiszteletének és ragaszkodásának, mélyen érzett bálájának adjon azon ^ünnepélyes alkalomból is kifejezést, mely méltóságod nak 50 éves irói jubileumában kínálkozik. A közelmúlt napokban volt 50 éve annak, hogy méltóságod az A-B-C tökéiyetesitéséről irt nagybecsű,- és saját neve alatt megjelent első közleményével irói nevét, megalapította. — Ránk tanítókra e körülmény már csak azért is fontossággal bir, mert ez valósággal azt bizonyítja, miszerint méltóságod már zseuge ifjú korában előszeretettel viseltetett a tanügy iránt. Ez állításomat méltóságod dicsteljes élete fényesen igazolja ; mert sokol dalú irói működésében a tamigynek mindig oroszlán részt juttatott, társadalmi íitka tevékenységében pedig a tauügyuek és anuak szerény munkásait mindig kiváló figyelmére méltatta. Engedje meg tehát méltóságod kegyesen, miszerint mindezekből folyólag iiecsak a tanügy iránti előszeretetére következtethessek, hanem az 50 év előtt megjelent első tanügyi közleményét egyenesen a tnn- NgJaJ0! való eljegyzésének nevezhessem. Igen eljegyezte méltóságod magának a tan ügyet és azt 50 éven keresztül kiváló gonddal, tapintattal ápolta, fejlesztette fénypseu bebizonyítván, miszerint az egyház és iskola összhangzatos szolgálata által csak áldás árad. Az „Esztergomjárási Tanitó-egyesii- let“ tehát, és vele az ország összes tanítósága méltóságodnak 50 éves irói jubileuma alkalmával egyúttal azou frigynek is 50 éves jubileumát ünnepli, melyet méltóságod a tanügygyei éppen a jeleztem tanügyi közleményével kötött. Sokat és sokan gondolkoztak egyletünk lagjai közöl azou, miként lehetne érzelmeinknek nemcsak kifejezést adni, de annak némi szerény jeleit is feltüntetni; és valószínűleg azon körülménynél fogva, mely szerint méltóságod jeles tollával igen igen „arany-tanácsot“ irt a közönség épülésére ; másrészről pedig fölötte sok arany- jutalmat tűzött ki azoknak, kik tollúkkal méltóságod arany tauácsai és egyéb nemes ügynek szolgálatába állottak: végre abban történt megállapodás, hbgy úgy méltóságod irói jubileumának mint az említett körülményeknek is legtalálóbb syraboluma egy arany toll lesztn. Midőn tehát ezen nagyon is szerény jelét hálánk és szeretetünknek azon kéréssel nyújtom át méltóságodnak, hogy a?t szívesen fogadni kegyeskedjék egyúttal mindnyájan imázva kérjük az egek hatalmas Urát, miszerint méltóságodnak drága életét még hosszúra nyújtva azt, áldásának kifogyhsitlan tárházából jó egészség, vidám kedély és boldog megelégedéssel jutalmazza; éljen, méltóságod egyházunknak és édes magyar hazánknak hasznára és díszére még soká, — soká boldogul éljen ! (A Tanító-egyesület küldötteihez.) Midőn a t. tanító-egyesület becs»» ajándokát és szives üdvözletét örömmel átveszem, egyszersmind ragaszkodásuk ezen ünnepi uyilványitásáért forró kO- hzOnetemet fejezem ki. Önök tisztelt Tanító urak egy diaitól la! tiszteltek meg, mert to Hamuul szolgáltam a hazának. Igenis, szóvá! és tollal s legkivált a nevelés és tae- ügynek szenteltem félszázados munkál- kodásomat; s épen a mai ünnepély legfényesebb c/áfolata azon elavult latin mondatnak : „Quem Dii odoré, paeda- gogum fecere.“ — Éppen a nevelők, tanitók pályája az, melyeu legtöúb örömre, legtöbb elismerő és hálás szivte lehet szert tenni. Éu legalább igen sok. örömet élveztem úgy a kisdedovodák- ban, mint az iskolákban, úgy iniut hite le in ző, úgyis mint szaktanár; úgy a falusi, mint a városi, sőt fővárosi iskolákban ; úgy a szerény képezdoi, mint 5iz egyetemi tanári széken. Az ember nevelés, képzés, tanítás, műtété magában véve minden ágazatában nemes, jó és magasztos s ha az annak rendje szerint teljesittetik, kell hogy az ember öntudatját a legboldogabb érzet eltöltse s a jók elismerésével juta) maztassék. Azon szerint az irói pálya ia fölsé- ges, melyen az igazság boldogító magvait nemcsak a jelennek, hanem a jövőkornak számára is átszármaztatjuk, és isteni Ígéret tanítja, hogy kik sokakat az igazságra tanítanak, tündökölni fognak örökké, mint a csillagok. Legyenek tisztelt Uraim arról inog[Folyt. a mellókleten.]