Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 77. szám

(E«ztergom na városa küldöttségéhez.) Lehetetlen eltagadni, hogy nagysíig* tok megjelenése és tüntetésére szivem elszorul, mert hisz érző ember vagyok és pedig főleg azért szorong kebelem, mert érzem, hogy a nemes szivek irántárni jó indulata és kegye sokkal nagyobb, mint az ón érdemem. Esztergom iránt mily érzelmeket tápláltam mindenkor, egész életemnek folyama tanúsítja ; ám mivel irodalmi Üuuepólyt ülünk, szabad legyen Ilo­nunk egyik 'legrégibb, legjelesb és legeltorjedettebb lapjára, a Vasárnapi Újságra hivatkoznom, melynek 1856*ki folyamában, általunk ép úgy, mint egész művelt Európa által jelesen tisz­telt Jókaink fölhívására Esztergom történetét, 'helyiratát, főpapjait és je- lesb fiait, úgy emlékeit s ezek gyön gyét az ország legnagyobbszerü bazi­likáját 18 illnsfcratió mellékletével le irtain ; ezen exikksorozatom, melynek bevezetésében .többi közt e sorok álla­nak: „Ne csodáld, kedves olvasóm, hogy Esztergom leírásának czikksoro- zatába ily melegen vezetlek be, hisz a szók ily jelentékeny fészkéhez lehet-e más, mint -sasszárnyakou emelkedni ? Ki is tudna nemzete ily szentelt he­lyéhez, nagyjaink a dicsők szent peré­ihez, málnáink vérmezejéhez, honi «dicsöségüiiik: való üdvleldójéhez megin­dulás néHkül közeledni ? . . . S én, M»iék Esztergom nem ugyan szülő-, •de anyavárosa és nevelője vala, mely­ben korom szebb napjait élve, benne .az élőiét szeretni, az életre hatni nirtgtanuUam, én hogy tudnék atyáim € nyughelyéhez és envilágom e tűzhe lyéhez hidegen emelkedni . Ezen, 29 óv előtt lelkesedésemben leirt ér­zelmeket hosszú évek során át vissza­tükrözték tetteim és kedves városunk tisztelt hatósága és közönsége sziliről - szilire látván a haza s jelesen városunk iránti Itílkesültsógemet, ivói jubileumom alkalmából, az imént föltárt nyilatko­zatban legfényosb jelét adja hű ba­rátjuk iránti kegyes elismerésének. A nemes város ily nagyra becsült kitüntetését úgy tekinteni, mint a ha­za iránti forró szeretőtöknek új nyil­vánítását, mert csekélységemben a lankadni soha nem tudó hazaszeretet, mely minden tettem, főleg minden tollvonásomban nyilváuyult, mondom a haza és eunek éppen úgy történeti, mint egyik culturális fénypontja ked­ves városunk iránti hű ragaszkodáso­mat, bazafiságomat kegyeskedtek elis­merésükkel jutalmazni. Legyenek ezért áldottak. A munkás honfiak becsölésé- ben nyilványuló hazaszeretet kétségkí­vül azon polgári erény, mely dicsőség­gel és áldással jár. Midőn kegyességükért forró köszö- netemet nyilváuyitom, egyúttal biztosít­tatni kérem a t. városi közönséget, hogy amily hű lakostársuk, barátjuk Ogvekeztem lenni éltem tavaszkorától maiglan, Isten segítségével oly hű s telhetőleg jó polgártárs s továbbá is hű irodalombarát óhajtok lenni holtomig­lan, miszerint szerotetökre mindvégig méltó lehessek, 8 ha majd a jó Isten­nek tetszik, körükben nyerendő síromba is ájtatos emlékök kísérjen. Ajánlom magamat további becses szeretőtökbe. (Dr. Feíebting« Sándor kir. tan. szónoklata a nagy xendező-biiottság résiéről.) Méltóságom főrendiházi tag, püspök ur, mélyeu tisztelt Uraim ! Az emberi élet szép és dicső folyatnábau, vannak egyes nagyfontosságú mozzanatok, melyek a mily lélekemelők és- aráuylagosan ritkák, oly mély nyomokat hagynak hátra az érdeklettek kebleiben- Ilyen mozzanat két­ségtől énül a tudományos férfiaknál az ötven éves Írói munkásság. Az njabb dicső éa szabadelvű kor szelleme erős harcot viv a tudatlansííggal és síkra küldi harczosait. Méltóságod egy félszázad előtt mint fiatal buzgó leveuta állott ki a küzd tőrre, fern korának teljében erős bar- t czosa volt a nemzeti mivelodés, a köztié- i velős, és minden jó ős hazafias ügynek, és i efíész odaadással ős hős ells/.ántsággal vi-ji rótt, és most mint ősz bajnok az ifjabb li nemzedéket serkenti buzdítja nemes példá-' jával és kivívott sikereivel. Buzdítson lelkesítő példájával ! és menjen elő utat mutatva az ifjabb nemzedéknek, miként keljen helyt állni és haladni, a tár­sadalomban, az iskolában a nevelés terén, a hazafias irodalom mezején az életben. Most méltóságod bár korban előhaladt, mégis ifjú erővei, lankadatlan buzgalommal még most is mindég szolgálja e magasztos közügyeket. Lángoló hazaszeretete, buzgó munkakész­sége mindenben, de kiváltképen fáradhatat­lan tevékenysége a uépnevelés ele vitele ügyé­ben, készséges részvéte városunk, vidékünk i és megyénk mindennemű mozgalmaiban, hu j maratása minden rokonszenvesen érző szi­veket hódított. I És azért méltóságod iránti kegyelettől láthatva örömmel jelentünk meg, hogy 50 éves irói jubileuma alkalmából ünnepélye­sen üdvözöljük és szerencse kiváuataiukat, tolmácsoljuk. Hazafias polgártársaira becses megbízásá­ból éu vagyok szerencsés az esztergomi lel­kes közönség és társadalom nevében, a kö­zügyek, a közoktatás és az irodalom terén 50 éveu át kifejtett feláldozó sikeres mű­ködéséért, ugyan ezen társadalomnak bálá­ját és elismerését ünnepélyesen kifejezni és e díszes ünnepély alkalmával közlelke­sedés utján sz-rzett ezüst babér diszkoszo- ruval és számos tisztelői és barátainak ue- veit megörökítő emléklappal megörvendez­tetni megtisztelni. Méltóságos ur ! hossza félszázadon át mű­ködött méltóságod a haza az irodalom és az egyház szolgálatában. Érdemeit, buzgal mát, tehetségeit és kiváló szolgálatait mél­tányolva, illő tehát, hogy azon hálá s kö­zönség és hazafias kör, melyben méltóságod legtovább élt és működött a felséges koro­nás király kegyelme? példáját kövesse és nem csak szóval, de tettel is elismerését nyilvánítsa, és az ihlető hitszónoknak, a nuzgó lelkes író tisztes ősz fejét her- vadhatlan babérral megkoszorúzza és etnlé- kit megörökíteni törekedjék. Fogadja tehát méltóságod e magasztos alkalomból tiszteletünk legbensőbb kifejezé­sét ; és legyen az általunk szívélyesen fela­jánlott babér koszorú és emléklap szerete- tetüuk és teljes ragaszkodásunk állandó zá­loga. mellyel mi további barátságába ajánlva kívánjuk, hogy a kegyeletes sors méltóságo- a haza javára irányzott törekvéseinek foly- tatatására még sokáig éltesse ! Éljeu. (At. nagyközönség és irók képviselőihez.) Az irók a sajtó révin a közvéleményt kép­viselve, képezik azon foutos tényezőt, me­lyet nagy hatalomnak szeretuek nevezni, s mely kétségkívül igenis nagy befolyást gya­korol a ne i zetek életére. E szerint egy Írónak szép a hivatása, ne­mes a feladata ; s a ki a tollát szerencsés tapintattal, tiszta száudokkal és kellő elő- készültséggel, vagyis lelkiösméretesen for­gatja, közelismerésre, tiszteletre, sőt a tett jó szolgálatokhoz mért dicsőségre, kellő ju­talomra is számíthat, mely jutalomnak mi - denesetre legbecsesb és senki által el nem vitázható része a boldogító öntudatban, öu- becsérzetbpn rejlik. Igen tisztelt Uraira ! ily nézetek lelkesí­tettek és Íróvá képeztek engemet is száza­dunk 3-dik tizedében azon tudós és buzgó honfiak példájok és rábeszélésükkel, kik a nagy Széchenyi lobogója alatt nemzeti di­csőségünk, nyelvünk, jólétünk felvirágozta­tásain síkra szálltak. Ez a jelenkorhoz képest az úttörők- kor­szaka vala. Nehéz időszak volt az, de a szép ifjúság tavaszkorának nevezhető, mely­ben minden tollvonásból, mint a kikelet csi­ráiból a remény örömei mosolyogtak felénk. Jól megtanultuk és követni szerettük ko­szorús költőnk (Berzsenyi) azon gyönyörű intelmét: .Minden órádnak leszakaszd virágát, A jövendőnek sivatag homályát Bizd az Istenség vezető kezére, S élj az idővel !“ Even irányban haladtunkban a nemzel észrevette, hogy „mindenben bátra vagyunk," k előre-előre törekvésében akadályoztatván fö riadt a „Talpra magyar!“ — S egy időn a bár fölszabadult sajtót a szenvedélyek viharjai zsibbasztották, de azért agyou nem hallgattatták. A szeretet — mondja az írás — kitar­tóbb a harczoknál és erősebb minta halál; s hazát igazán szerető honfiak az elnyomatái óusúJyú napjaiban is találtak módot a fel­szólalásra, s a lelkes irók az Írásra. Magam is minden nyomás daczára is minden órám­nak leszakítottam irodalmi virágát, a kedves nemzetem kebelére tűztem. Édes öntudattal szeretem képzeletben elővarázsolni azon na­pokat, mikor az öreg Istvánbácsi aranyta­nácsait ezernyi példányban országnak bo- csájíottani, s azokat rokouszenvvel fogadták s hogy kedves hontársaim által a nemzet azon munkásai közé soroltattam, kik az ellen áramlattal szemben a nemzeti nyelv és ősi erények igazai s terjesztése mellett küzdöttek. Az én irodalmi működésem súlyát mér­legelni, hatását megítéld, nem hozzám tar­tozik ; hanem azt Isten és emberek elett nyíltan kijelenthetem, hogy az Uten- és Haza-szeretet mely kezemben a tollat for­gatta, s ebből folyólag az „Istenné I, ész szel, szorgalommal boldo­gul s z« élet elvein, mely toliamat és min­den léptemet irányozta, életpályámat ha bár küzdelmessé, de egyszersmind oly kelle­messé varázsolta, hogy éu magamnál bol­dogabb embert nem ismertem, nem talál­koztam hosszú élet pályámon oly emberrel, kivel sorsomat elcserélni óhajtottam volna. Ezen nagy áldásért mindenelőtt legfor­róbb háláin a minden javak mennyei ado­mányozójához szálljon ; ám ezen fluuepi órában nem feledkezhetem meg azon jeles honfiiiiukról sem. kik példájok és buzdítá­saikkal a dicső irodalmi pályán vezéreim valáuak, ezek Horváth István, Fehér György, Szaniszló Ferencz, Halineczy Mihály, Guz- mics Izidor, Mátray Gábor, Gegő Elek, Al- bach Szaniszló, Szil assy Jáuos,^ Reseta Já­nos, Toldy Ferencz, Kubáim Ágoston, Er­délyi Jáuos, Török János, Szabó Imre, Czu- c7or Gergely, Reguly Antal, Jordánszky Elek, Császár Ferencz, Bugát Pál, Garay Jáuos, Horváth Cziril, Somogyi Károly, Schmidt Szöréi-y, Ney Ferenc/., Dr. Balog Pál, Simon Flórent, Márkfy Samu majd fő­pásztoraim, különösen Kopácsy József Szci- tovszky, Siraor Jáuos és több más tudós és lelkes fia hazánk ; Örök hála nektek dicső férfiak. így áldalnak azek, kik másokat az igaz útra vezérelnek. De forró köszönet és hála mindazon lel­kes honfiak és honleányoknak is, kik az iro­dalom pártolásával, a részvét és elismerés megbecsülhetleu érzelmével az ősz bajnokot jutalmazd kegyesek. Ez bizonnyal a legna­gyobb, mert örök becsű jutalom, mert a fiatal nemzedéknek is lelkesítő ösztö­nül szolgál, hogv a hazát bon szeressék, s a közjó szolgálatában többi közt tudomá­nyokat s a tollat, mint 8z igazság egyik fővédőjét és a fölvilágosodás hatalmas ter­jesztőjét forgatni, az irodalmat pártolni el ne mulasszák. — Szeretetők és kegyessó- gök, melyet ma oly melegen méltóztattak fölszíure hozni, egyrészt örökös bálára kö­telez, raelyuek ezeunel ünnepi kifejezést is adok ; de más részt arra buzdít, hogy mind halálig hü maradjak elveimhez, azon eljá­rásomhoz, mely félszázados irói pályámon ily elismerés és nagybecsű jutalomhoz ve­zetett, s mely utou óhajtom Isten kegyel­méből elnyerd a hervadatlau mennyei ko­szorút. Isten áldja tisztelt kegyeteket! Ajánlom magamat további kegyességükbe és nagybecsű szeretőtökbe. [Major János beszéde az „Esztergom-megyei tanító­egyesület nevében.“] Méllóságos és Főtiszteleudö Püs­pök,- Praelatus, Apát-kanonok ur, sze­retett elnökünk ! Az „Esztergom járási Tanitó-egye- sftlet“ mint mindig, úgy ezúttal is ben- sőleg érzett őszinte vonzalomból ra­gadja meg a kedvező alkalmat, bogy kiváló örömének, őszinte tiszteletének és ragaszkodásának, mélyen érzett bá­lájának adjon azon ^ünnepélyes alka­lomból is kifejezést, mely méltóságod nak 50 éves irói jubileumában kínál­kozik. A közelmúlt napokban volt 50 éve annak, hogy méltóságod az A-B-C tökéiyetesitéséről irt nagybecsű,- és sa­ját neve alatt megjelent első közlemé­nyével irói nevét, megalapította. — Ránk tanítókra e körülmény már csak azért is fontossággal bir, mert ez va­lósággal azt bizonyítja, miszerint mél­tóságod már zseuge ifjú korában elő­szeretettel viseltetett a tanügy iránt. Ez állításomat méltóságod dicsteljes élete fényesen igazolja ; mert sokol dalú irói működésében a tamigynek min­dig oroszlán részt juttatott, társadalmi íitka tevékenységében pedig a tauügyuek és anuak szerény munkásait mindig ki­váló figyelmére méltatta. Engedje meg tehát méltóságod kegyesen, miszerint mindezekből folyólag iiecsak a tanügy iránti előszeretetére következtethessek, hanem az 50 év előtt megjelent első tanügyi közleményét egyenesen a tnn- NgJaJ0! való eljegyzésének nevezhes­sem. Igen eljegyezte méltóságod magának a tan ügyet és azt 50 éven keresztül kiváló gonddal, tapintattal ápolta, fej­lesztette fénypseu bebizonyítván, mi­szerint az egyház és iskola összhangzatos szolgálata által csak áldás árad. Az „Esztergomjárási Tanitó-egyesii- let“ tehát, és vele az ország összes tanítósága méltóságodnak 50 éves irói jubileuma alkalmával egyúttal azou frigynek is 50 éves jubileumát ün­nepli, melyet méltóságod a tanügygyei éppen a jeleztem tanügyi közleményé­vel kötött. Sokat és sokan gondolkoz­tak egyletünk lagjai közöl azou, miként lehetne érzelmeinknek nemcsak kifeje­zést adni, de annak némi szerény je­leit is feltüntetni; és valószínűleg azon körülménynél fogva, mely szerint mél­tóságod jeles tollával igen igen „arany-tanácsot“ irt a közönség épülé­sére ; másrészről pedig fölötte sok arany- jutalmat tűzött ki azoknak, kik tollúk­kal méltóságod arany tauácsai és egyéb nemes ügynek szolgálatába állottak: végre abban történt megállapodás, hbgy úgy méltóságod irói jubileumának mint az említett körülményeknek is legtalá­lóbb syraboluma egy arany toll lesztn. Midőn tehát ezen nagyon is szerény jelét hálánk és szeretetünknek azon ké­réssel nyújtom át méltóságodnak, hogy a?t szívesen fogadni kegyeskedjék egyút­tal mindnyájan imázva kérjük az egek hatalmas Urát, miszerint méltóságod­nak drága életét még hosszúra nyújtva azt, áldásának kifogyhsitlan tárházából jó egészség, vidám kedély és boldog megelégedéssel jutalmazza; éljen, mél­tóságod egyházunknak és édes magyar hazánknak hasznára és díszére még soká, — soká boldogul éljen ! (A Tanító-egyesület küldötteihez.) Midőn a t. tanító-egyesület becs»» ajándokát és szives üdvözletét örömmel átveszem, egyszersmind ragaszkodásuk ezen ünnepi uyilványitásáért forró kO- hzOnetemet fejezem ki. Önök tisztelt Tanító urak egy diai­tól la! tiszteltek meg, mert to Hamuul szolgáltam a hazának. Igenis, szóvá! és tollal s legkivált a nevelés és tae- ügynek szenteltem félszázados munkál- kodásomat; s épen a mai ünnepély leg­fényesebb c/áfolata azon elavult latin mondatnak : „Quem Dii odoré, paeda- gogum fecere.“ — Éppen a nevelők, tanitók pályája az, melyeu legtöúb örömre, legtöbb elismerő és hálás szivte lehet szert tenni. Éu legalább igen sok. örömet élveztem úgy a kisdedovodák- ban, mint az iskolákban, úgy iniut hi­te le in ző, úgyis mint szaktanár; úgy a falusi, mint a városi, sőt fővárosi iskolákban ; úgy a szerény képezdoi, mint 5iz egyetemi tanári széken. Az ember nevelés, képzés, tanítás, mű­tété magában véve minden ágazatában nemes, jó és magasztos s ha az annak rendje szerint teljesittetik, kell hogy az ember öntudatját a legboldogabb ér­zet eltöltse s a jók elismerésével ju­ta) maztassék. Azon szerint az irói pálya ia fölsé- ges, melyen az igazság boldogító mag­vait nemcsak a jelennek, hanem a jö­vőkornak számára is átszármaztatjuk, és isteni Ígéret tanítja, hogy kik sokakat az igazságra taní­tanak, tündökölni fognak örökké, mint a csillagok. Legyenek tisztelt Uraim arról inog­[Folyt. a mellókleten.]

Next

/
Oldalképek
Tartalom