Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 22. szám
Esztergom VII. évfolyam. 22. szám. Vasárnap, 1885. márczius 15-éu Városi s megyei érdekeink lözlönye. Megjelenik: hetenkint kétszer 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI ÁR Eny«9 szám áru 7 kr. fit — krß h.p SZERKESZTOSEG: ZENT-y^NN A-UTCA 317. hová u li.p szel lemi rászól 111 <*tő I<ü7.luniéiiyt>k IuíMkihISIc. KIADÓHIVATAL: jSzÉCHENI-TÉR liutú u hivatalos s a magán liinloUsek, n uyilU&'oe szánt közlemény ok, elölizotési jiéir/.elt (is reel unni hsok inléy.eintölc. HIRDETÉSEK. HIVATALOS 1 szótól 100 * 100—200-ig 200—StOO-ig lie ly eg HIltDUTIíSKK ’.Óig — fit-líj 1 » f' 2 „ 2 30 kr. 5 kr. 0 M AH A N1111U)IÍTHS KK megállapodás szerint leható I«gj u táiiy (isii bliun közel tatunk. NYIIiTTIílt ama 20 Kr Bátort emlék©» Esztergom, márcz 14. A szabadságharc/* dicső hősét is eltemettük. Most már csak Perczel, Klapka és Görgei él a vezérek közül. Szeplőtelen hírnévvel s arany tiszta jellemmel szállt le a sírba. Az ő koszorújában nincsen tövis, ő a babért tisztán kapta korától. A honvédtemető bánijai egy szentelt sírral gazdagultak, hová a magyar ifjúság mindig ki fog zarándokolni s hol az utókor mindig hazaszeretetei tanul, De nemcsak fényes temetést kért számou tőlünk a kegyelet adója. Reviczky Győző, Barta Endre, Palkovics Károly, Meszlényi Gyula és Rényi Rezső hazafias érdeme ugyan, hogy a temetés olyan imposans pompával folyt le s hogy a nagy halottat egy szom-j széd megye félroeső helységéből] Esztergom halottjává tették. Hanem már most szenteljük is meg Bálori sírját emlékkővel. i Ott alszik ugyan sírja fölött a ha- j talmas kőoroszlán, de ott kell virrasz- | tania örök jel gyanánt Esztergom őszinte kegyeletének is egy szép ein- ; lékkő alakjában. Esztergommegye és városa haza fisága sokkal híresebb, hogysem a nagy j halott sírja megjelölését elmulasztaná. . Nem a mi kezdeményezésünk az, hogy Bátorinak díszes síremléket emel- j jünk. Mi csak a nagy közönség érzületé- j nek viszhangjáu vagyunk, mi csak lemásoljuk azt, amit annyi százan és 1 gálát megej léséig, nevezetesen a) köz- igazgatási ügyekben 2650 drb, b) erdei kihágasi ügyekben 7 drb, c) rendőri kihágási ügyekben 95 drb, d) köz- ségbirói ügyekben 1411 drb., összese - 4163 drb ügyből állott, amelyek csen kély kivétellel elintézést nyertek. A kapitányi hivatal ügykezelése elég rendesnek találtatott, azonban a köz- ségbirói panas^könyv mutató könyvére nézve tesz a bizottság megjegyzést, mivel a beiktatott 1411 ügy közül csupán 331 ügydayab találtatott a mutató könyvbe bevezetve, mig ellenben f. évi május 16-tól kezdve beiktatott ügyek a mutató könyvbe nem voltak bevezetve, továbbá észrevételt tesz a bizottság arra nézve, bogy a kapitány úr a városi pénztárt illető bírságokat nem eléggé erélyesen hajtatja be és ennek következtében a megelőző időszakból hátralékos 305 fit 3 ki\, és a folyó évben kiszabott 120 írt 36 kr., összesen 425 frt 39 krból eddigeló csupán 195 frt 22 kr. folyt bo, mig ellenben 230 írt 17 kr. fizetlenül fennáll. Ezeknél fogva a kapitány úr a köz- ségbirói mutató könyvnek f. év vegéig való elkészítésére, valamint a még be nem hajtott bírságpénzek behajtására utasittatni kéretik. Városi közgyűlés. Pap János polgármester márcz. 5-óu d. e. 9 órakor nagyon is kevés számú képviselők jelenlétében a közgyűlést megnyitván, a napirenden lévő tárgyak közül elsőnek a hegymestori napidijak tárgyában beadott tanácsi vélemény vó - I tetett fel. százan már Bátori sírja szélén éreztek és elhatároztak. Emeljünk síremléket Bátorinak ! Egész élete a hazáé és a becsületé i volt, meghalt szegényen, nem hagyott! egyebet vissza fényes hírnevénél és kardjánál. Becsüljük meg nagy halottunkat s unitassuk meg az egész országnak, hogy Bátori Schulz Bódog ott van eltemet-j ve, ahol szent-István született, ahol az Árpádok laktak, ahol a keresztesek hatalmas tábora tanyázott, ahol az ország egybázfejdelmei élnek, ahol a szabadságharc/, áldozatkész polgárságot talált, ahol az elnyomatás napjaiban az első bátor hang szólalt meg az alkotmányért s az eltiprott jogokért. Esztergom hazafias közönsége csak hagyományos erényeit gyarapítja, midőn a szabadságharc« egyik legnagyobb bősének sírját emlékkővel elöli meg. Emeljünk síremléket, Bátorinak ! Városházi állapotok. IV. 14) A városi ügyészek közül az al- ügyósz úr bivatilában a bizottság úgy a perenkivüli, valamint a peres ügyekről, a beny új tvány ok l ói, a beszedett pénzekről, valamint a perelőlegről rendes és szabályszerű könyveket talált vezetve, mig ellenben a főügyész urnái ilyen könyvek teljesen hiányzanak. Azonban egyes ügyészek működésének ellenőrzése a bizottság által kellőleg nem eszközölhető, mivel az egyes ügyészeknek kiosztott ügyekről rendes ellenőrzési könyv vezetése hiányában a bizottság nem tudhatja meg, hogy melyik ügyész, melyik hátralékos követelés behajtásával lett megbizva. Ezen irányban a bizottság hivatkozva arra, hogy az ügyészi ügyvitel tárgyában évükkel megelőzőleg a t. közgyűléshez benyújtott határozati javaslat, illetve indítvány annak idején a jogügyi bizottságnak adatott ki véleményadás végett, ahonnan azonban a kívánt véleményes jelentés még mind eddig bo nem érkezett. Kívánatosnak tálA1 tátik alólirt bi zottság részéről tehát, hogy az imént idézett javaslat mielőbb közgyűlési tárgyalás alá terjesztessék. E helyen továbbá utal az alólirt bizottság arra, miszerint eddigeló az ügyész arak egyike sem terjesztett be a perek állásáról jelentést, -— amiért is e részben a szervezési szabályrendelet 30. és 31. §§-aü>an előirt féléves hierkimutatások beterjesztése elrendeltetni kéretik. Végül a főügyész urnái megejtett vizsgálat alkalmával a főügyész ür elő adásából a bizottság arról értesült, hogy a város részéről a látóhegyi szőlők eladása és az úgynevezett gyá> telepi szérilskertek cseréje kormányilag még most sincsen megerősítve s illetve jóváhagyva valamint, hogy ez érdemben a város részéről még fel térj észt és nem tétetett, — nehogy azonban ezen mintegy 15 —16 évi mulasztások miatt a városnak nkármoly irányban kellemetlensége legyen, a bizottság indítványozza hogy ezen ügyek mielőbb el intézést nyerjenek s hogy e végből azok elintézésével az amúgy is túl terhelt főügyész úr helyett az alügyész úr bi- zassók meg. 15) A városi rendörkapitányi hivatalügy forgalma a folyó évben a vizs is „Esztergául is W‘tárája. tyándoiottiam.. Vándoroltam, messze földet bejártam, Vadregényes, idegen szép hazákban, Itt is, ott is, be sok szépet találtam, De nem annyit, a mennyit szép hazámban. Eget verő szikla-bérezek tövébe, Vezetőm a bérez regéit regélte, Többet ér az én hazámban dombtető, Ott minden domb egy-egy közös temető. Zugó tenger gyöngyöt rejtő habjai Nem indának annyi szépet mondani, Nyert csatákról annyi hősi regéket, Mint a mennyit szőke Dunánk beszélhet. Pálma érdek lombjait megcsodáltam, Gyönyörködtem dalos madár dalában, Pálma erdőt bárha itt nem lelem fel, Fölkeres a dalos madár kelettel. Vándor voltam, megviselt az ut terhe, Kopogtattam : egy nyoszolya ha leuue, Befogadtak, adtak mindent eleget, De nem volt az magyar vendégszeretet. Vándoroltam, messze földet bejártam, Vadregényes, idegen szép hazákban, Sokat láttam, hanem azért — hiába, A magyarnak messze földön nincs párja! LÉVAI SÁNDOR. a* (Karezolat.) I Az én Béla barátomon egy idő óta különös változást vettem észre, a mi nagyon gyanúsnak kezdett előttem feltűnni. Hallgatagabb lett és igen sokszor szóra- kozottuak tetszett. Ha kérdeztem, nem felelt, vagy nem kér- j dezett dolgokra adott nem várt feleleteket. Aztán a férfias mulatságokat kerülte és ikereste a magányt. j A pohárból elfelejtette kiinui az egrit s a cigarette kialudt a szájában. Veszedelmes bórtünetek ! A gyerek bizonyosan szerelmes ! — Mi bajod Béla ? Kérdeztem őszinte részvéttel. — Semmi ! — Szólt ő kitérőleg minduntalan, azonban vagy elpirult rendesen, vagy felsóhajtott öukéuyteleuül. — Te gyerek ! szerelmes vagy ! Béla rám nézett nagy komoly szemeivel, mintha fürkészni akarta volna, hogy tekin- | tetemben niueseu-e valami gúnyolódás s i midőn látta ott az őszinte részvétet, bizalma i megtért. — Az vagyok ! — monda egész ősziu- tességgel. — És kit szeretsz ? — Egy gyönyörű angyalt ! Erre már nem fojthattam el kaczagáso- mat. — Persze gyönyörű angyalt! Hát hol vau a kerek világon az a szerelmes, ki erre a kérdésre „kit szerelsz?“ Ne azt felelje. I hogy „Égy Angyalt,“ hát vau-e szerelmes, ki a sajátját ne találná gyönyörűnek is, meg angyalnak is, pedig bizony az angyaltól legalább nem messze szokott lenni a legtöbbje. — De 0 valósággal az ! Ha ismernéd, magad is bizonyítanád. — Hol is erted meg? — A jogászbálon. — No már ez nem igen költi fel bennem a bizalmat az ő „augyalisága“; iránt az igazi angyalokkal nem a bálokon szokott megismerkedni az ember. A báltermek vakító világában, az öltözetek tündéries pazar- ságábau, midőn a keringő fel villany zo zeu5je mellett ellőttünk gyorsan elrepülnek a leánykák, az ember könnyen repülő angyalnak nézheti a repülő démont is. — Ab ! Te sértegetsz! De megbocsátok, mert nem ismered. — Hát ugyan kérlek mutass be neki. — Jó, az Athleta-bálon ott lesz; ott majd beszélgethetsz vele, rendkívül szellemes, bájos és okos. — Legyen, elhiszem, hogy szellemes, bár igen kevés leányra letiet elmondani ezt is ; hanem azt már, hogy okos, engedj meg barátom, de ezt már nem hiszem. — Ismét látatlanban sértegetsz. — Kérlek ismerem a nőket ; van elég Jó“ no, van néhány „szellemes“ nő, vau nem egy .,tudós“ nő, van sok „olvasott“ nő, — de „okos“ nő pgy sincs. — Mivel bizonyítod ? — Az okosság ellenkezőjével, melyet a nőkben a figyelmes uéző mindig feltalál. A nők, ha választani kell a lényeges és lényegtelen dolog között, az észszerű és az e.szfelen között, a komoly és a kisszerű do~ log között ; mindig azt választják, mindig azt teszik, a mi lényegtelen, a mi esztelen, a mi kisszerű. S ez általános szabály alól csak kivételek vannak ! A nóTc legtöbbje megbocsátja a férfin k ha becstelen, de azt sohasem, ha illetlen ; megbocsátja, ha jel- lemtelen, de sohasem ha ügyetlen ; nem kívánja, hogy mindig igazat mondjon ; de azt megköveteli, hogy mindig hízelgőt mondjon. — Lehet, hogy sok esel ben igazad vau, de Margitra vonatkozó ál'itásaid valótlanok ; ő okos leány, a kicsiuyes dolgokon felül emelkedik s bár bizelegui nem szoktam ueki, mégis szeret. — Megengeded, hogv egyszer kihallgassam társalgást okát ? Ebből megítélhetné tn. — Nem bánom, hiszen remélem, a dolog már úgy sem lesz titok. Az Athleta bálra elmentéin. A „angyal“ kevésbé angyal mamájával a czigányok emelvénye alatt foglalt helyet s igy én a czigányok közzé ültem, s kényelmesen kihallgathattam diskui'ziöjukat. Sok fiatal ember vévé őket körül s igy Béla kénytelen volt közömbös dolgokról diskurálni. Végre egyedül maradtak. Béla már egészen fel volt hevülve. Egészen köze! hajolt a leányhoz s oly halkan beszélgetett, vele, hogy csuk töredékes mondatok jutottak füleimhez. — Valami igen fontos mondani valóm volna — megengedi — uhui bírom tovább — észrevehetted — vannak pillanatok az emberi életben — igen. Béla oly tüzbe jött, hogy szépen kötött
