Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 68. szám

,olmö derék hazafi, a czimbalom javi- ására irányult sikeres működésével íem érté be, hanem hogy a játék negtauulását könnyebbé tegye, nem ríméivé pénzt és fáradságot, egyik egjelesebb, zeneileg képzett czimba- omjátszónk : Állaga Géza szerkesztésében idöröl-időre rendszeres czimba- omiskolákat és czimbalomra átvitt magyar népdalokat valamint más jeles zenedarabokat ad ki, melyekből eddig [ füzet s Liszt Ferencznek „Miigya •ok istene“ ez. műve jelent meg s a jagyobb rész pedig még kiadásra vár.

Mindezekből kétségtelen, hogy a felkapott magyar hangszer: a czimbalom ílőtt fényes jövő áll, melyben az orsz. kiállítás sikere, ha szegények és gaz- lagok, a polgárok és fejedelmek egy ránt lelkesedéssel hallgatják, — a egfényesebbb lapot fogja képezni s ússzuk, hogy legközelebb midőn az uigliai kőrútjából most hazaérkezett Pintér Pált, a népszínházi czimbalmost s csatlakozik két fivéréhez, még tö negesebb lesz a látogatás e czimbal- nok körül, mert a három elsőrangú jzinvbalmos együttműködése oly művészi élvezetet fog nyújtani, ami nőben íem mindennap lehet részünk.

HÍREK.

— Herczegprimásunk születésnapát ünnepeljük ma. Őszinte szívből kívánjuk, hogy ez a szép ünnep még nentől gyakrabban virradjon ő Emiién tiájára és székvárosára !

— Herczegprimásunk munkabíró erejét semmi se jellemzi jobban, mint i szentistvánnapi fáradalom. Á herczeg- czegprimás már reggel hót órától el volt foglalva s a súlyos egyházi öltözetekben, a hosszu-utezai körmenetek után a délelőtti órákban mégis kimerültség nélkül érkezett meg budai pa- o tájába, honnan köz ve ti eu ebéd után ácsijával székvárosába hajtatott s még szent-István napja estéjén palotájába érkezett.

— Föszékesegyházunkban szent- [stván ünnepén Dr Danko József prae- látus pontifikáit. A chórus Haydn egy szép miséjét adta elő s a szent beszédet KroLky József kanonok, főszékesegyházi plébános mondotta. Középületeinkről nemzeti lobogók lengtek s a nép a templomokba sereglett.

— Szent István napjának nemzeti ünnepnek kellene lennie. Elég szomorú

— Édes augyalom, piezi szivem, életem . . . nem, nem . . . nem hagylak itt. Téged szeretlek, senkit, senkit . . . csak téged !

Oh ez már annál is több volt, mint a mennyit Barkó ur flegmája elbírt. Ajkait rágva kelt föl a székről, botorkázva kereste a szobában kalapját) inig végre észre vette, liogy a fején vau) s csöndesen elsompolyogott lakásáról.

Barkó ur ment, ballagott czóltalanul a táj os utczán. Többször összeütközött az emberekkel s megemelte kalapját tiszteséggel mikor bivalynak, mammuthuak titulálták — abban volt, hogy jó estét kívántak neki Nem értett ő most egy szót se. Sohasem volt még igy elkeseredve, még akkor sem, mikor a tajtékpipáját ellopták. Elébe tűnt a nyomor egész Galgo ha-utja, melyen a keresztet czipeli, szegény felesége is, ki oly szép, ifjú volt mikor elvette s pár év alatl úgy elhervadt, sötét lakások, a beteg gyermek, a keményszívű rokonok, ismerősök kik vele kezdték s már mind többre vitték nála . . . összevonta kabátját, dideregn kezdett.

Eeész önkénytelenül a korcsmába nyitott Pólrehnzódott egy szögletbe és ivott. Soka ivott, bizony hogy euuyit még soha életében Óra, óra után szökött, leborult az est, éjszakába kezdett átolvadni a sötétség. Barl«! ur nem is szándékozott hazamenni. Hadi legyen már túl azon a dolgon. Azóta a- asszony kiválasztotta a gyermeket, el i< ment vele . . . most már megtörtént.

Kissé tántorgott, mikor távozott. El i óvesztette egyszer az utczát hazament sak nagy nehezen akadi vissza lakására. /

azonban, hogy a különféle felekezeti visszavonások nem engedik a nagy ünnepet nemzeti ünnneppé válni s hogy Szent István emlékét csakis a katholi- kusok (lük meg. Az első magyar király az egész magyar nemzetet boldo gitotta, a művelt nyugoti szellem meghonosításával, s azzal hogy hazánk alkotmányának hatalmas alapköveit ezredéves nemzeti létünk kibírására lerakta. Esztergom Szent-István király szülővárosa. Es a nagy ünnep megölésére még sem szövetkeznek azok az eleinek, melyek az összes nevezetesebb uralkodóházi ünnepeket oly fényesekké tudják tenni. Csak az esztergomi nép az, mely ősi kegyelettel üli meg első szent királyának emlékezetét s mely áhítattal áldja az apostol szent kezét.! Egész Esztergomnak, minden kivétel nélkül, testestül - lel kesLiil részt kellene vennie szent-István kultuszában, mert Szent-István Esztergom pátronusa, s álalános kegyeletet követel tőlüuk az a fiúd, melyet ő megszentelt.

István bácsi. Majer István püspök és érseki helyilök félszázados irodalmi jubileumának rendezői pénteken délután a városház nagy termében bizottsággá alakultak. A meghívót Rényi Rezső, Dr. Földváry István, Haan Rezső és Dr. KŐrösy László adták ki. Rényi Rezső a szépen összegyűlt nagy értekezletet szívesen üdvözölte s az eszmét ! pártolásra ajánlotta. Az értekezlet erre 'a rendező bizottság elnökéül Dr. Feich- tinger Sándort kir, tanácsost választotta meg, jegyzőül pedig Dr. Földváry Istvánt. A meghívók részéről Dr. KŐrösy Lászlót bízták meg a programm- vetés előadásával. Az előadó előbb az ünneplendő iró fólszázados irodalmi működését vázolta biblograpltiai adatokban, azután elreferálta azt, liogy mit terveztek a kezdeményezők. A programúi tételeihez azután nagy érdeklődéssel és melegséggel szólották Dr. Helcz, Andrássy János, Bartal Rezső kir. tan. Meszóna János, Dr. Walter Gyula, Palkovics Victor, Dóczy Ferencz Kaan Jánes s m< g többen. Az értekezlet eredménye a következő volt: az ünnepély dátumát aug. 30 áról szeptember 20-ára teszik s a rendezésre egy tizenöt tagú bizottságot választanak. A közönség nevében feliratot s ezüst babirkoszorát nyújtanak át az iinnepelt- neV. Az egyesületek külön tisztelegnek ! nála s szept. 20-án a Fürdő nagytermében bankettet rendeznek. A felirat szerkesztésére Rényi Rezsőt ké.rtók fölkis szoba uéina, csöndes volt, élettelen üresség döugött vissza lépteire. Oly különös ez !a hang, azonnal hirdeti, hogy nincs élet a falak közt.

Barkó ur gyertyát gyújtott s szétnézett ,a szobában. Ijedten rázkódott össze. Az j ágyak üresek voltak, felesége mindkét gyer- , raekkel eltűnt.

Léleklelenül, rósz sejtelemtől megragadva rohant le a lépcsőm A házmester látta a feleségét, mikor elment ; mindkét gyermek karján volt. Futott, a hogy tudott az iudó- házhoz. Ott a kalauz emlékezett, hogy egy asszouy vonatra szállt két sápadt gyermekkel .. . de nem azt a vonatot említette, mely a rokonok felé vitte volna őket.

Barkó ur megkövülteu állott helyér., bamba arczczal bámulva a rejtélyes meszeségbe, ; hol piros féuyek sikamlottak, zakatoló tört 'hangok suttogták; és érthetlen elhaló zugás hallatszott — onnan messziről, messziről. A hogy az orvos mondta . . .

Mit akar az az asszouy ? Hová ment ? Mi vette rá erre az őrült eszmére? Miből fog megélui . . .

A csillag miriárdja a magasból mosolyogva nézett alá, a piezi kékes lángok egymásnak integettek, egymásnak beszélek, mintha ők már valamit tudnának, a mit nem szabac kifecsegni. Mintha azt mondanák :

1 — Mit ? Mi ? Miből ? . . . oh !

; SEBŐK ZSIGMOND.

Ugyanakkor tartja meg a város is rendkívüli közgyűlésit, honuan a képviselők testületileg vonulnak föl üdvözletükkel. — Szept. 20 án a Für lő nagy termében tánczcza! egybekötött estély lesz, hogy városunk szép Miiek is kijusson az emlékezetes- ünnepély örömeiből. A vigalmas közvacsorát a fiatal urak reudezik. Ezek az eddigi részletek, melyek a népszerű főpap irodalmi ünnepélyére vonatkoznak.

— Kossuth Lajos névnapját üli meg ma este hagyományos kegyelettel az észtéi gumi függetlenségi párt a Hadin- gerféle nagyteremben. A lársasvacsora rendkívül látogatottnak ígérkezik.

— Városi közgyűlés lesz szerdán, a mikor a tanitónőpályázat ügyét is el fogják intézni.

— Bellovits Ferencz reáliskolai tanár, társadalmi életünknek egyik legkedveltebb alakja, még mindig súlyos betegsége ellen keres gyógyulást a budai Császárfürdőben. Fej lmja azonban lassan gyógyul s igy már a méltányosság élvei is gondolkodóba ejtették azokat, a kik a kiváló férfiú teljes fői- gyógyulását, mielőbb óhajtják. Bellovits Ferencz az uj tanévben nem taníthat s igy kérelmezni fogják a város közgyűlésénél, liogv helyébe egy évre segédtanárral foglaltassák el. A város közgyűlése mindig nemesen szokott gondolkodni és cselekedni olyan ügyekben, melyeket a méltányosság határai között lehet elintézni s igy a negyedszázadnál tovább tanárkodé reáltanár egészségének teljes helyreállítása végett bizonyára készséggel fogja a szükséges intézkedéseket megtenni.

— Burány János ur vasúti közle menyei nagy hatást keltenek azokban a körökben, a melyek anyagi jólétünk föltétleu tényezőjét szerencsés vasúti összeköttetésben keresik. Több oldalról üdvözlő nyilatkozatokat vettünk, melyeket ezúttal a lelkes és alapos disser- táló még nagyobb buzdítására ki is fe jezünk. „No csüggedjeu Burány János kitartása, — úgymond egy előkelő helyről érkezett levél — hanem csatlakozzék hozzá minden befolyás s akkor el lesz érve a régi sóvárgás : Esztergom szebb jövője !

— Ereklye. Lipovniczky Istvánt 1849 ben tudvalevőleg szintén elcsukták az aradi várba. Bűne az volt, hogy mikor Klapka tábornok Komáromban 1849. aug. 3-kán a dicső utolsó kirohanást intézte, reggel Lipovniczky, ; mint a város plébánosa, nagy segéd- j lettel s teljes ornatusbaii vonult ki a dunai liidhoz s ott a Bátori Schulez ; Bódog dandárt, mely aztán a harkályi sáncz rohamát oly dicstoljosen hajtá végre, csapatoukint megáldotta Emiatt később halálra Ítélték, majd az aradi várba csukták. E fogsága idejében szerzett ő egy-egy kis darabkát azokból a bitófákból, a melyeken kivégezték sza badságharezunk tábornokait. E darabkákat szent ereklyeként őrizte és midőn kegyelem utján szabadon bocsátották egyik barátja e bitó fadarabkához mii vészileg faragott dobozt készített A püspök meghagyta Rádl Ödön uradalmi főügyivódjének, hogy halála után a do bozt, tartalmával együtt szolgáltassa ál a nemzeti múzeumnak. Az aradi tizen három bitófából egy előkelő esztergom megyei földbirtokosnak is van egy szomorú emlékű mozaik müve, melyrő majdan mi is meg fogunk emlékezni

— Katonaságunk kedden néhány napi gyakorlatra a zenekarral egyetemben Komáromba távozik.

— A beiratkozások augusztus vég so napjaiban már megkezdődnek a államilag segMyzett városi reáliskolá ban, s szeptember első három napj után véget érnek.

— A szigeti kerttulajdonosok általános panasz* az, bogy a gyümölcsfákat vakmerő keritésinászók kopasztják meg. Különös, hogy a dús gyümölcstermés épen az idén arányban áll a hívatlan fogyasztók nagy számával. A szigeti őrséget gyümölcsérés idejére egész komolyan kellene szervezni, mert egyetten egy szál kerülő nem védheti meg a kert- tulajdouonosok érdekeit.

— A budautezai polgárok azzal a pnoasszal a panasszal járulnak a városi rendőrség elé, hogy már kora hajnalbau velötrázó ostorcsattogások verik fel őket békés álmaikból. A szilaj kanászok azzal virtuskodnak maguk között, hogy ki tud botrányosabbat csattantani s néhányan már annyira vitték, hogy a puskaropogást is megszégyenítik. Reméljük, hogy a városi rendőrség ezt a Bakony rengetegébe való kanászkodást csak nem fogja tovább megtűrni Esztergom legszebb utczáján.

— Beiratások a vízivárosi zárdaiskolákban. A vízivárosi zárda összes tanodáiban a be íratások az 1885JS6. tanévre f. augusztus hó 31. és szeptember 1—4 bezárólag, d. e. 8 —12., d. u. 2 — 4 óráig fognak eszközöltetni.

Az ünnepélyes „Yeui Sancte“ szeptember 5 reggeli fél órakor fog megtartatni, a rendes előadások pedig szeptember 7-én veendik kezdetüket. Esztergom, 1885. augusztus 22. Az intézeti igazgatóság.

— A peresi tűzről kaptuk a következő lövőiét: Tekintetes szerkesztő ur ! Becses lapjának folyó évi 66. számában közölt és a „Peres iu pusztán dühöngött tűzvészre vonatkozó tudósításra nézve kénytelen vagyok az igazság érdekében megjegyzést tenni: Anélkül, hogy tek. Luczenbacher István ur érdemeiből egy porszemnyit is levonni akarnék, ki a tűz tovaterjedését csakugyan cselédeivel akadályozta meg : tűzoltóságunk becsülete érdekében — és csakis ezért — ki kell jelentenem, hogy a bátorkcszi önk. tűzoltó egyesület 18 tűzoltója 11 órától, d. u. 2 óráig részt vett a mentési és oltási munkában ugyancsak t. Luczenbachor István ur, mint tiszteletbeli főparancsnok, vezénylete alatt, és csak akkor bocsáttatott el, midőn a inocsi tűzoltók megérkeztek s midőn az égő kazalok már legnagyobb részben szétszedve és ártalmatlanná téve voltak. Egyesületünk nem törődik a „Peresen“ tapasztalt megmagyarázhatlau hideg fogadtatással, " az ott szenvedett két rendbeli ruhakárral, melyet az illető tűzoltóknak készséggel megtérít, nem kíván dicsőítést

! — mert leikiismeretóbou keresi jutalmát ; de becsülete és az igazság érdekében szükségesnek láttam fentebbiek szives közlését tek. szerkesztő úrtól kérni. Teljes tisztelettel Bátorkeszi 1885.ii augusztus 19-én. Bitter Tódor, a bátorkeszi önk. tűző!tószázad segédtisztje.

— Konfiskáiás Ki volt már egyszer adva a parancsolat, hogy sylvae immaturae a cophis coufiscandao sunt. Azóta a konfiskálók figyelme nemcsak az éretlen szilvára, de az egyéb gyauus gyümölcsre is kiterjed. A napokban egy egész kocsira való gyauÚ3 körtét kobzott el rendőrségünk. A bitangra került éretlen gyümölcs ott hentergott sokáig a vársliáz udvarán, mig gyümölcskedvelő drabantjaink mohó étvágy - gyal ki nem konfiskálták belőle a megmenthető részeket. Erre a körtéket egy nagy mai toros ládába helyezték s két- bús naplopóra bízták szomorú elsülyesz- z tésöket a kis Duna habjaiba. A reod- őri felügyelet nélkül való expeditió a azonban nagyon furcsán ütött ki. Alig

negyedóra múlva a dunautezni gyerme-