Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 25. szám

A fő czól, Uli Üt fó'OSzköz is OgV- szersmind bogy az ipartulajdonos vs a/ ij>aI !ii!i:ik;is, s/.óval ;i munkaadó és munkás közi, az erkölcsi, a. vallási kötelek visszaállít lassúk, mind a kettő- nők érdeke követeli ezt. Gazdag és szegény mindig volt, les/, is e főidőn; együtt éltek ezek, együtt kell élniük; az Isten egymásra szorította őket, hogy a szereket és hála él'esse mindkettő­jük < t. Mindern kének parancsot adott az Is­ten az ő felebarátjáról, a, gazdag és szegény t; lálkozlak, mert mindkettőjük alkotója az Isten, mondja a szén ti rá, s. Lázadás az Isten ellen, önzés és nyer- vágy ásla meg az űrt, a kettő között; kér. igazságnak, kér. szeretetnek leéli azt behordani, kiegyenlítem. A mun­kás sorsa mindig sanyarú volt, marad is sanyarú ; csak a kor bit, kér. er­kölcs fogja megakadályozni, hogy tűr­hetetlen ne legyen. Azért Írja Blanqni: „a gazdászati kérdések sohasem fog­nak megoldatni, — hacsak a roligió nem veszi azokat kezébe.“ Más helyen Írja, : Harminc/- év előtt a gyáros műn volt példás atya,, de mégis atya volt ; a munkás nem volt példás családtag, de mégis családtag voll, mert vallás­erkölcsi kötelék volt köztük, ma pusz­tán érdekre van utalva, ez pedig ellen- télbe hozza őket.“ Egy telő alatt éltek, egy asztalnál étkeztek ; ma este felé bejegyeztet vén a napi bér, a mun­kás távozik, me.t ő éjjeli tob er s ve- i szóly ; véd volt, a háznál, ma nem t egyszer gyilok a kezében, dynamit a | Zsebében. Mi óvja meg a tulajdonost, nz önér­dek ezen nemes, d>* csábitó tanácsaitól ? Mi tartja meg türelemben, feláldozó szereidben némely munkásainak hálát­lanságaival szemközt ? Mi fogja a mun­kásnak Jelkét az izgatások ellen vér­tezni. mi fogja önmeglagadásban tar­tani ? hogy a gyártulajdonosban, minden esélyek közepette legnagyobb jótevőjét és ennek gazdagságában saját jótevő­jének biztosságát ismerje el ? 1 Csak a, keresztény bit. csak a ke- . reszlény erkölcs. Nagy tévedés, nagy bíln volt; a törekvés az egyházat a 1 társadalom minden pontjain akadályoz- i ni, mellőzni s nélküle, sőt, ellene min- ( dent alkotni akarni. 1 A tizenharmadik század elején ha­sonló társadalmi feloszlás fenyegette Európát, ki kérlolto meg a veszélyt? i Assisi szent Eerencz az ő önkéntes szó- j génvségével és szent Domonkos az ő i lösz és legyen : nz egyházi és az ál lami hatalom bizalmas testvéries együtt működése. A Post festához. i. Audiatur et altera pars. Tisztelt szerkesztő nr ! A legnagyobl mérvű felháborodással vettünk tudó mást becses lapja 23-ik számában meg jelent „post fes.a“ czimű czikkről mely nemcsak fennhéjázó, de illeték tel on tanács oszt ogatásai és megróva saival még tolakodó is, azért mintái ily helytelen és jogtalan leczuézéseket megtámadásokat — bár több Ízben köj vettetett el irányunkban hasonló me­rénylet s igy azt megszokhattuk volna — soha el nem tűrtük, eltűrni nen fogunk, ezen c/ikkro a léginél void.er sértett jogérzület, hangján következő vá­laszunkat küldjük : Mindenek előtt határozottan s a leg- erélyesebben tiltakozunk azon meg meg­újulás s folyton ismétlődő ildomtalan s tisztán kötekedést eláruló eljárás eilen, melynél fogva pártunk, valahányszor sikerült, nagyobb szabású intézkedéseket tesz, az irigység ördöge mindannyiszor felüti becses lapjában mérges fejét, hogy b oniiinket piszkot hasson s az áltálunk előidézett lelkesodés szülte hatást el­lensúlyozhassa, vagy legalább gyengít­hesse. Tiltakozunk ezen eljárás ellen ; mert som a múltban, sem a legutóbbi alka­lommal nem történt olyasmi, ami egy­részt no vált volna pántunknak be­csületére, másrészt pedig a névtelen ez i kki rőt illetéktelen leczkéztetéseire s megrovás osztogatásaira csak a Iogkis- sebb mérvben is feljogosította, volna, ha csak azért nem érezto magát feljo­gosítottnak nmet nem volt képes a pár­tatlanságig felemelkedni s figyelembe venni, hogy a felkért országos nevűi szónokunk által elmondott kitűnő al­kalmi és ünnepi hazafias beszéd — mely minden irányban lelkesedést kel­tett nem volt és egy á ha Ián nőm is le-< betett kortes beszéd, habár abban töbl! oly dolog előfordult, is melyek követ-; választás alkalmával szintén napi rendre' szoktak kerülni, azért ezik kiró égési: eljárását rosszul kendőzött irigykedés-f nél egyébbnek tekinteni nem is leheti Megvagyunk győződve, hogy mindem józan gondolkozáséi hazafi igy fogja foc a dolgot s azért undorral és megvet — _ — (Klbeszélésá. Ezt, a történetet bátran elbeszélhetem, bizonyára nem veszi tőlem rossz néven senki. Pedig igaz történet sut annál több : ha- miskás történet. De azok, kik megapivhen- dálhati’ánalc érette, vagy éppen számadásra vonhatnának, már régen elköltöztek oda, a hol az ember ily aprólékos dolgokkal nem törődik s á tahi ban tökéletes egykedvűséget tárni-ít minden iránt, a mi ídefent vagy ide leüt történik. Az egyetlen lény, a ki falán tudta, de minden esetre akarata nélkül alkalmat szol­gáltatott, e történet megsejtésére vagy ki­találására, vagy talán épen kigondolására, még itt van ugyan közöttünk, de nem va­lószínű, hogy \alaha még csak tudomására is jusson annak közzététele, s ha igen is aligha fogna annak hősnőjében magára is­merni. Mert egy saját vallomása szerint nyolez- vamiégy éves aggnőről van szó, aki, ha egyenes kérdést intéznének is hozzá a dolog iránt, még akkor sem jőne zavarba, s nem j ir 11na el, legfeljebb is jelentékenyen elmo- : olyogná magát, azzal a még mindig ha­misítás, mindig bájos mosollyal, mely talán egyedüli kísérője a fiatal korból s legfeljebb is azt felelné: „Bizony nem tudom én, igaz e vagy nem s ba igaz is már oly ré gén volt hogy talán igaz sem volt !“ Szomszédok vagyunk, egy házban lakunk ismeretségünk udvari ismeretség- Házunk udvara ugyanis kert s háziurunk oly nagy lelkű, hogy megengedi, hogy beni.e sétál­hassunk. Égy ily séta alkalmával üdvözöl­tem szép fehér haját, Ő meg a nyo'czvanf- négy év szomorú kiváltságával meg.,zólitott és beszédbe elegyedett velem. Ez volt ismeretségünk kezdete, mely a szó szoros értelmében személyes ismeretség csupán. Meg nevét sem tudom s viszonyai­ról és körülményeiről is csak annyit, nmenvit nál.".innál kíváncsibb gazdasszonyom kipuha­tolt, és kérdezősködés nélkül is elmondott. Azt tudom, hogy szerény kis udvari la­kása az enyémnek tőszomszédja, liogy nvug- dijacskájából él, cselédet nem tart, hogy már több mint tiz év óta a ház kapuján ki nem lépett, hogy látogatásokat nem tesz, nem fogad el, hogy egész szórakozását, az udvar kertjében való séta képezi, s ha benn ül szobájában, akkor olvas vagy kártyát vet. Vájjon n ire kiváncsi még a szegény anyóka ? Bizalmasabb ismeretségünk azon a regge­len kezdődőit, amely mi azon ajánlatot tet­tem neki, bogy hírlapomat rendelkezésére b< csál «im. Elfogadja s azóta minden reggel ponto­san átküldőm neki, mit ő aztán mindén délben ép oly pontosan vissza szolgáltat. I)ecsekély íjgyolmomot és a szolgálatot ugy látszik érdeme felelt nagyra veszi mert há­lás érette s ez érzelmeinek a napokban tényleges kifejezést is adott. Mint, rendesen a kertben találkoztunk s nidőn jó reggelemet, viszonozta a mit még soha nem tett. összeföpövödÖtt kezecskéjét |é|ém nyújtotta s még mindig szép nagy fekete szemeivel rám tekintve minden beve­zetés nélkül ezt a kérdést intézte hozzám : — Szokott ön tarokkozni ? Ez a különös, minden alap nélküli kér­dés annyira meglepett, hogy alig mertem füleimnek hinni r teljeséggel nem voltam bizonyos benne, hogy jól hallottam-e ? Ez a kétkedés világosan ki lehetett fe­jezve arcomon, mert ismételte kérdését. Felelnem kellett s azt mondtam, hogy igen de csak ritkán, kivételesen, mert, igen rosz- szul játszom e szép játékot. Őszintén beszélve megijedtem, liogy ta­rokk p irthieraakar meghívni s semmitől sem iszonyodom jobban, mint a nőkkel való kár­tyázástól. Épen ugy járnak el a játékban is mint a szerelemben. Az ember soha sem 1 ehet. bizonvos felőle In nem csalják e? Félé méin alaptalan v »it, rom tett meghí­vást, de azt mondta, hogy szívességemnek némi viszonzásául fogadjuk el tőle emlékül — egy játék tarok kártyát. Egy régi játék- kárt \ át, mely már több mint negyven esz­tendő óta birtokában \an. Mellyel valaha ő is sokat játszott a inig a szemei jobbak voltak s melyet a napúkban talált meg régi lím-loinai között keresgélve. Vannak ajándékok, melyeket visszautasí­tani nem lehet. Meghajlottam magamat s biztosítottam, hogy kegyeletesen fogom őrizni o szép ereklyét. Délben midőn haza érkeztem, gazdasszo­nyom kisded papír csomagot nyújtott át, mely piros szalaggal kaczéron volt átkötve;) épen úgy mint azokat, u kedves leveleket*) megsemmisíteni nincs bátorságunk s melyen két még akkor is hűségesen őrzíink, a mii dőli már nem olvassuk többé. Mosolyogva bontottam fel ; csakugyan ; tarok kártya volt. Régi vén divatú kártya, mely az embere gyermek korára emlékezteti s a minőt min már semmiféle kártyagyárban nem készítőé nek többé. Régóta kiment a divatból s in éjé llát,só lapjának iratait sem láthatni sehollc legfeljebb öreg falud lelkészeknél, kik csaHi; minden tizesztendőben vesznek uj kártyát. Szép emlékeknek egész raja vette körüli telkemet, amint az egyes kártyalapoknak lég látott, de emlékezetemben mindig éld; számait alakjait és csoportozatait llézegetteiiiii A királyok melyek mind oly telt arezuale s oly jó búsban vannak ! Az alsók a sva j j n czi szabadságharc/ hősei újaikon sólyom mám darukkal, vagy izmos buzogányokkal jobbd jaikban. Hát még a dámák különös s vés kony deszka kerítés féle alakjaikkal s meai rév vagv érzelgős arczaikkal. Amint rendre nézegetném az egyes kánt tya lapokat s gyönyörködném, az általuk fool lelevenített szép emlékekben, egyszeresük i veres dáma akad a kezembe. Az a büszke király kisasszony nagy n'-anyvi lánczával s azzal a csodálatos virággal keor zjben minőhöz hasonlót semmiféle botaniu kus kertben nem találni, »le a melyet gyér mek koromban annyira bámultam. Most is megbámultam és amint nézegető néni, eg\szerre ugy tetszett nekem mintli Ü a király kisasszony evitra gazdag öltözető. ezeket irta : „Mily más jolenot volt »/adott, a műhely ben ! A ezéh gondos kodott arról, hogy az iparos a véd- S7enl.ben saját magát szemlélje. Ott látta ő szent Hoiioriiist, mikor a kenyértész­tát a, kemenezébe rakta ; más műhelyben sz. Eboit, mikor a tüzes vasát, verte ; sz. Crepint, mikor varrt; sz. Creponi- mit, mikor a bőit metélte. A czéli kápolnájában ott volt Jézus képe, aki születésül bármelyik királyi családot választhatta volna, választott iparossá, lett királyi családot. A pap az isteni ácsmestert hirdette az iparosoknak, s Rossuel után mondhatta, hogy az egy­ház kezdetén ekét mutogattak, mely Jézus kéziből kerüli ki s az iparos örvendbel.et, mert Jézus a kézművesek egyike. Mily másképen gondolkodik, mily ii ás eredményeket mutathat fel az egyház a kézműves osztályban ; ő tudja az ipar költészetét és nemessé gét megkedveltetni ; mi a műhelyből a munkásra bágneot, csináltunk, a kéz­művesekből, pedig örökös rabokat.“ (C. L. Univers 6298. sz. febr. 26. 1885.) Tisztelt közgyűlés ! Ma a társadalmi veszélyek ugyanannyi ostorozó hitkíll- dérek az eltévedt elmék megtérítésére. A nagy angol lap Timos — ismerik, hogy nem katholikus lap, — a napo­kon irta: „mai nap a katholicizmust a közrend érdekében nem lehet nélkü iözni.“ Thiers 1830-ban, Quelen, pá­risi érsek, palotájának rombolója,, öreg napjaiban kényszerült bevallani : „Ka- tbolicismus nélkül Európa borzalmas cliaoszba iiiLune át.“ Pressensé, proltestáns, rationalist ezon évi február 23 ón a frauezia senatusban ozekot monda,: „E türel­metlenség, ez ellenségeskedés az egyház és állam közt, borzasztó következéseket fog szülni az államra: mert a religio megelőzött, minden ál lám intézmény eket, túl is fogja élni azokat, miután ő örök elveken alapszik. Én előnyt adok Quinot Edgár szavának : csalódunk, ha his.vzük hogy minden csak anyagi erő áltál te­remtetik, csak anyagi eiő által kormá- nyoztatik. Emlékezzenek Polletáu Ödön mondására: „Az Isten nem balt meg, de mi balunk meg nélküle.“ (L Uui- vors febr 2J. 1885.) Tanulhattunk, tanulhatunk ezután is sokat a külföldről, de viszont a kül­földnek oktatást is adhatunk, minden nemzeti és társadalmi intézményeket a keresztény religió, a kér. erkölcs alap- nira Metélvén. Nemzatünkrok életereje rózsa füzéré vei, Paulai szent Vincze < i mai nap Don Bosco, szerzetes többe tettek a munkáskérdés megoldására sem mint a világ tudósai egyetemben mert mint egy amerikai szoczialist: 1 iw«: „a társadalmi föladatok megoldó , sara nem olég az ész, szív is kol ; hozzá és meleg részvét, az emberiség egy nagy részének szenvedései iránt.‘ Simon Gyula, az ismert sémitől 1876-ban szólt, minél helyesebben i szent-A7incze-egylet egy ioglmzgóbb lagj; sem szólhatott, moiidVán|na rendnek a békének eleme nem annyira a: «»yagi, hanem az erkölcsi javítás. Be lépni k(dl a viskóba, a munkások bűz bődt lakásaiba, megvinni neki a,z éle tudományát a jelenre, az alapos re meny t a jövőre, fölkelteni a csügge désben színinyadozó lelkét, bátorságoi önteni bele; akkor, de csak akkora ho­zott jótétemény nem lesz hasonló ;i melységbe dobott kőhöz, mely morajt okoz, azután?örök csend van.“ Mitől várja Liebknecht a sikert? „Meddig a munkás a papnak járma alatt van, igy csúfolja ő a keresztény bitnek befolyását; — esztelenség várni, hogy a munkás készséges eszköz legyen kezeink közölt,-“ És Bakuin in mitől várta? „a népnek kell, hogy jobb ka­runk legyen és hogy e kar tétlen ne beverjen, fel kell szabadítani az Isten és az örök élet bitétől ; nem elé"- hogy törzstisztjeinknél meg legyen az j ■•itheismiis, kell, hogy ez a közkatoná­kat is áthassa.“ (Theologiai poüt.ica di Mazaini, 1872.) Mily mélységes bölcsészetiéi mondá Sz. Ágoston : „Jézust keresi mindenki, egyik gyűlöletből, másik szerelőiből, amaz, hogy Jézust, megölhesse, emez hogy ölökre bírhassa. Ő az uf, ő az igazság, ő az élet; az ő hiánya a szíj vekben, az európai társadalom nyomo­rának legélesebb nyomora.“ Bastiat olvasván az evangéliumot, bevalló: „hogy ez a társadalmi gaz­dászát, legfőbb kérdésen, oly értelmiség­gel oldja meg, miszerint következtetni kell, hogy az evangélium és a társa­dalom szerzője egy és ugyanaz.“ Az anglikán Rodcher pedig azon megyőző dósénok adott kifejezést, hogy a „ká­nonjog a legtökéletesebb társadalmi törvénykönyv.“ Dmnond social ista, hasonló irányú újságban (Liberlé) múlt hó utolsó nap­jaiban Zola regényének egész tartalmú r°É a munkás osztály hanyatlásáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom