Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 3. szám

3. szám.

Esztergom VII. évfolyam.

Csütörtök, 1885. január 8-áit

Városi s megyei érdekeink közlönye.

JA

EGJKl EMIK

VASÁRNAP

0^és7. évre fél re . negyedévre

HETENKINT KÉTSZER :

ÉS CSÜTÜRTÖKÖN.

ÁR •

. . 0 fit — kr.

ELŐFIZETÉSI

SZERKESZTŐSÉG:

ßzENT- Anna-utca 317.

lm?!»

huni részét i

E(|y«s s/nni ára 7 kr

K)

Ih't.ő Irözleinényi'k It ii IdemlSIr.

V A T A L:

KIADÓI!

^ZÉCHENI-TÉR ^ ^ ,

Iiotií ív hivatalos s a magán liinletésielc, a nyiltid. <>e szánt Itflz- elölizctési pénzeli és reclaniálasuk infézemlnlc.

HIVATALOS IURDETESEK :

1 szótól 100 szóig — frfc 75.kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „

200—300-ig . 2 „ 25 „

Itélyeg'líj 30 kr.

R D ET E S EK.

MAGÁNIIÍRDETÉSEK

megállapodás szerint lehítö legjutányosabhmi közöl tét naif.

NYILTTÉH sora 20 ftr

BÜüiiq

A humanismus csarnokai.

Nagy-Ölved, jan. 5.

(P.L.) Magasztos szellemi tulajdona az embernek n részvét, mely akkor nyilvánul, midőn a társadalom üldözöttéit, kik csapással látogatva nyomorban szén vednek, felkarolva vigasztalja, ápolja vagy azoknak, kiktől a természet meg vonta a segélyt, vagy testi betegségben szenvednek, menedék helyet állít, hol gondozásban, segélyben, oktatásban részesülnek.

Ily menedék hely a szegények haza.

Szerintem egyes városok e tekintetbe. i való dermedt állapotát az állam érdeke volna szorgalmazni és a törvény kényszeritbetue minden községet, saját szegényei ellátására, mely körül mény megszüntetné a proletárok számát, kik úgy szólván szakszerül eg űzik a koldulást.

Nagy Ölvednek például legföljebb 6 — 7 oly szegéuye van, kik testileg képtelenek a munkára és sajat életszükségletük beszerzésére.

Hitem erős, hogy velem együtt községem egy polgára sem tagadná meg ezek általános segélyzését, mert legalább megszabadulnánk a vidéki koldus bandáktól, kik sokszor fenyegetésekkel hagyják el házainkat.

A szegények háza felállításával min den község saját szegényeit látná el élelemmel, ruházattal s általában azzal, a mi az emberi élet szükségletét képezi.

Az alap megteremtését a szegény magtárak felállítása által vélném létrehozni.

Ismerve a mostani viszonyokat, midőn nz adó nuuas foka, az előhaladott fényűzés cn!t.iválása pénzünket lehetőleg igénybe veszi, pénzre nehéz lenne reflec- tálni, de ;iz aratás után a gabona nem oly értékű, mint a pénz, abból még a legszegényebb is áldozna a fent jelzett alapra, mely kezdő tőke bizonyos meghatározott százalékra volna kiadandó, megjegyzendő, hogy a perczeut ismét gabona volna, az üzlet ez az ága már ez ideig is több községben lehető virágzásnak indult s ennek jótékony hatását igen sok megszorult ember élvezi.

A szegények házának alapszabályai két féle tagot tiintetnének fel, nevezetesen az alapitót, ki egyelőre 5 frt betéttel 50 krral évenként fizetendő kötelezettséget vállalna sa pártolót,ki évenként bizonyos csekély mennyiségű gabonát vagy oleségel tartoznék fizetni.

Úgy tudom, hogy mi, kik a házi bevételt és kiadásokat naplószeriileg vezetjük a megyében 5 írtnál többet kiadunk keiesztiil utazó csavargóknak.

Ha tehát a szegények házát felállítjuk, mely körülmény áldozatot követel, ennek csak úgy lesz értelme, ba a szegény házak lakói azon kötőimet veszik át, hogy az egyes községek, minden utcza végén őrt állatnak és kiutasítják a községi bírák pártfogása alatt a vidéki csavargókat.

Ez eszme keresztülvitelére, pártolására felkérem a nyilvánosság terén minden nemesért lelkesülő emelkedett szellemű alispánunk figyelmét.

A részvét tárgyai továbbá a lelencz- házak, melyekre csak nagyobb városokban vau szükség, hol a vallás erkölcsi élet lazult, a templom oltárai helyett kétes oltárok füstölögnek.

tézményére a magyar megyék még nincsenek ráutalva,

Az árva házakra mi falusiak szintén szívesen áldozunk, mert tudjuk azt, hogy ez intézetek czélja megmenteni a társadalomnak oly tagokat, kiket elhagytak szüleik és belőlük becsületes, jellemes munkás, takarékos állampolgárokat és tagokat nevelni.

A humanismus ezen csarnokai az általános jólét tényezői s a nemes lélek munkái lennének, épen azért a felsorolt eszméket megyénk vezérembereinek kiváló figyelmébe ajánljuk.

Kereskedelmi iskolánk.

(S. R.) Kereskedelmi társulatunk a tanulók részére néhány évvel ezelőtt egy kereskedelmi iskolát állított. Azt hittük, hogy ezen humánus társulat., utóbbi jeles kormányzata azon mederbe tereli az iskolai ügyet, hogy itt nein

Hála az égnek a modern élet ez incsak tanulóinknak, hanem kereskedő- segédeinknek is alkalom nyílik a szellemi mivelődésre.

Fájdalom, de ezen hitünk még nem valósult meg és aligha fog is ily körülmények közt valaha teljesülni, mert, kereskedelmi társulatunk, utóbbi gyűlésén elvileg már kimondta azon végzetes határozatot, hogy nem fogja tovább tanulói részére fentartani az iskolát.

Ha körültekintünk hazánk nagyobb vidéki városaiban, látni fogjuk, hogy a kereskedelmi társulatok hatása a tan- ügy én a társadalmi téren jelentékenyen kezd érvényesülni. Tudjuk azt is, hogy éppen kereskedőinknek morális kötelességük lépést tartani a korszel lemmel, mert a haza s a nagy közönség, most már nem n?iv hó tost, hanem intelligens kereskedőt kíván !

Ne tereljük tehát visszafelé kereskedelmünket, midőn már arra ösztönözve, sőt kényszerítve vagyunk, hogy jövő kereskedelmünk érdekében minden jót elkövessünk. Mivé lesz hazánk jövő kereskedelme, ha ifjúinktól elvonjuk az iskolát? Mivé lesz a kereskedelem társadalmi életo ha nem nevelünk szakképzett és müveit kereskedőket? Mivé lesz kereskedelmünk anyagi helyzete, ha a kereskedelem sorsát tudatlanok fogják intézni ?

Előre tehát s ne visszafelé tűzzük ki haladásunknak irányát ; ne fiiggesz- szílk föl a kereskedelmi ta noncz-is- kolát ! Hassunk oda, hogy befolyásolva legyenek összes kereskedőink, hogy iskolánk minden igazságos érzelmű kereskedőtől tán ogattassék, nehogy csak egyes, hanoin öszes tanulóink élvezzék a kereskedelmi iskola jótékony hatását.

Ezen jótörekvé-ű társulat pedig hisz- szük, hogy nem fogja elmulasztani a sikerhez eréllyel hozzájárulni, ha mindjárt kissé terhes avagy küzdelmes is a jelen, hiszen a legnemesebb öröm egye* dűl a küzdelemben gyökorezik.

Találkozunk továbbá városunkban több oly kereskedővel is, ki a kereskedelmi tanoncz-iskolát tökéletesen fölöslegesnek tartja, mert az uj ipar-törvény folytán városunk úgyis állított egy ipariskolát, hol ily fogai mii kereskedő nézete szerint ugyanazt megtalálja a kereskodŐ-tanoncz, amit az ő iskolájában.

Ez nézetünk szerint nagyon téves merfc

1) Som a kereskedelmi levolezés, semköunyvvitel, sem az áruisme s a többi kereskelői tudnivaló, nem lesz tauitva az iparos iskolában.

tylLcztyfuvzzó k.

(Régi német elbeszélés.)

1330. év raartius 24-én Becsben a ,Hegyudvar“-ban az ottlakó és a környékből összegyűlt vidám vendégsereg az unalmas téli órákat, vig szórakozásban verte agyon.

A „Hegyudvar“ Becsben az első ház volt, tehát úem is csodálhatjuk, ha környezetének, különösen pedig magának a városnak legszebb díszét képező.

„F^biana“ város (amint azelőtt Becs ne- vezteték) midőn a rómaiak a barbárok által kiüzettek, sok évig romokban hevert, közelében nyírfa erdő terül el, melybe későbben az ausztria őrgrófok vadás dákot épittetéuek, mely a* erdőről „nyírfa udvar* alatt lettis- ismeretessé.

Későbbi neve t. i. „Hegyudvar“ onnét ▼eszi eredetét, mert a Duna átellenébeu fekvő,hegyen lett újra építve.Idővel balászok és vadászok több házat építettek hozzá s így az erdő közelében nemsokára szép házakból álló kis városka emelkedett, mely a hozzá tartozó terjedelmes kertekkel együttvéve a kirándulók legkedveltebb mulató helyéül szolgált.

őrömmel vevéuek részt az ott mulatozó kirándulók szórakozásaiban magok a nemes emberek is. Nem hiányoztak a színészek sem, Akik előadásaikkal vilinnyoztálc fel a közönséget; továbbá a sikerült élezek, a zene, meg mind megannyi időtőlto és kedv- deritő mulatságok ; a tekézés, mely sokszor késő estig foglalicoztatá a felheviilt ifjakat.

A tolongás i'yenkor sokkal nagyobb mérvű volt mint máskor le mii szokott ; akadtak olyanok is, kik e kényelmetlen helyzetből szabadulni, vagy pedig némi itallal felfrissülni óhajtottak, azért egy, e czélhoz elkészített asztaloknál foglaltak helyet, hol örömtől áthatva a két kormányzót, Ottót és Albertet e! tették.

Különösen egy asztal vonta magára a figyelmet^ hol széles kedvű bécsi ifjak (izék tréfáikat a ltörülállók legnagyobb élvezetére.

Vidáman mulatott mindenki.

A legnagyobb feltűnést, Vigand. egy magyarországi fiatal tanuló kelté, ki vidám kedvében ritka s szellemes ötletek által mulattatta az egybogyiilt közönséget. Adomák, szójátékok egymást érték, olyannyira, hogy elmés mondatai által a mellékasztalok körül ülő nemesség érdekeltségét is magára voná.

Egyszerre a sűrű néptömegen keresztül egy éltes és drabális ember tört keresztül, következő szavakat kiáltozva :

— Uraim helyt engedjenek a szakácsmesternek, KrecR Sfiborunk.

Amint meghalld a néptömeg e név említését, örömmel nyitónak tért és háromszoros éljenkiáltásban részesítették először a kormányzót, másodszor pedig a szakács-mestert ki Ötleteiről nagyon népszerű volt.

Azonban alig tölt be a tér, midőn rikácsoló hangok bilincselék le a nép figyelmét.-- Segítség, segítség ! kiáltá a hang. — Hallatlan, hogy az én legtiszteletreméltóbb

uram és mesterem elhagy. Hagyjatok hozzá menni; én János az ő tanítványa és al-sza- kácsa vagyok.

A tér újólag megnyílt s egy orsólábú, púpos és törpe ember volt látható,— csakugyan Jáuos volt az, az al-szakács — ki vánszorogva kaapaszkodék annak lábaiba.

— Nézze csak Stibor mester —• kiál tá a vidám Vigand — nézze csak ezt a kis békát, mint iparkodik fölmászni, várjon csak egy kicsit még meg mérgezi.

— Az ellen jól fel vagyok szerelve — mondd egykedvűen Stibor

— Isten ments ! — kiáltá fel János, — hogy Sérthetném meg legkedvesebb mesteremet. én, ki konyhájában vagyok s mindig szolgálat jó ra voltam.

— Mégis csak felséges élet lehet a konyhában — jegyző meg Vigand. — Nagy kedvem volna oda jutni, oh mennyire vágyódom e hivutal után.

— Hogyha annyira vágyódik — mondá Stibor — úgy jöjjön hozzá'n holnap reggel a herc-zegi konyhába; megláthatja berendezését s talán valamivel szolgálhatok is.

— Köszönöm ezerszer ! ez nagy megtiszteltetés s valóban legnagyobb örömöm is. Kég óhajtottam nyomorúságos életemet Stibor ur életmódjával felváltani. Talán most az egyszer sikerül. Bizonyosan eljövök holnap önökhöz s reményiem megjelenésemet nem fogja zokon venni.

— Hallgatóim — szólt Stibor — az est közeledik, indulnom kell, itt az idő a vacsora elkészítéséhez. Tehát Vigand holnapra szerencsés viszontlátást a herczegí konyhában.

— Igen. örömteljes viszontlátást jövendő'- beli kolléga uram — rikácsold János — azonban magában ezt mo-rraogá : Várj csak büszke ficzkó. általad kell Stibornak elvesznie. Stibor barátságosan Üdvözölvén a társaságot, erős léptekkel távozott. Jáuos utánua vánszorgott s Vigand fel kiáltása : Éljen a nemes konyha társaság! zárta be az örömteljes ünnepélyt.

Másnap korán reggel Vigand, hogy idejét a lierczegi konyhába való megjelenéséig

— eltoltse, ide s tova futott a városrészeken keresztül, mig egyszerre a bal piacon találd magát, hol alkalmas helyet szemelvén ki, az édes álom ringató karjai közé engedé át magát, midőn egyszerre hatalmas lökés riasztotta fel.

— Bocsánat nagyrabecsült kolléga uram

— rikácsold a hercegi al-szakács János —• hogy én önt véletlenül megütöttem, kö- lönbeu ez a nagy tolongás közt nőm is csoda.

De nézze csak mily pompás egy darab hal ez ! Valóban megteuué a herczeg asztalára.

— Gondolja?! —- kiált a föl Vigand s mintegy villám ezikázott át agyán ama gondolat, miszerint a halat megvevén, személyesen jelenik meg Otto hercegnél.

Utolsó fillérjeit adta oda a balért s majd örömmel majd szomorúan ballagott a lierczegi lak felé.

— Ottó hercegnek viszem, — mondogató magában — ez azután pompás.

A házhoz érvén a bejárat őrizet által volt zárva, kiknek magas rendelet folytán tiü.i- tott meg, bárkit is a házba heereszteui;