Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 18. szám
Esítersom VII. évfolyam. 18. szám. Vasárnap, 1885. márezius 1-én Városi s megyei érdekeink I özlönye. Meg.iki.enik; heten kint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. fj.őfiz'kTf.si ár• egész évre ........................................................*3 fit — f él évié............................................., — n egyedévre........................................I * b 0 E iiyus szitui ára 7 kr. IcrSZERKESZTŐSÉG: ßzENT-yA^NN A-UTCA B17. 11ovít I» L.p szellemi r*»B3Í’ói illető liiV/.Iftméiiyelc kiiMendSk. KIADÓHIVATAL: SzécreENl-TÉFl Iiotá :i Iiivaf:1.1 os s u magán liinlolások, a iiyiltí^ríie szánt kflz- leiiiényok, elöli/.otósi |>éir/.t'k ás mdHm.iíbiFok i.iittízeniiőlí. HIRDETÉSEK. ITI VATA 1.08 IllIfniiTRSUK 1 szótól 100 a7.óig — fi t. 75 In 100—200-ig . 1 „ őO „ 200—!U)0-ig . 2 „ 25 „ Hálypg'líj 50 kr. M A < i A N111IM > KT RS K K megáTbigoilJ» szoriiit, lehűlő Ugiiilánviisnl>l>nii key.öII Htunk. NVII.TTIÍIt 8<>ra 20 nr Reform-eszmék. Eiítergom, febr. 27. (P.S.K.) Az élő szó hatalma a megyei éleiben megszánt. A burennkrati- kus szellem pedáns írnokokat csinált a szónokokból, a kik egész nyugodt megadással teljesítik gépies munkájukat, melyben ép oly kevés a lélekemelő szellem, mint a tettekre serkentő erő. A külön törvényhatósága városoknál még némi függetlenséget találunk, a rendezett tanácsú városoknál eile ,ben kikopott az actio szabadsága, de nyomdokába lépett a beszélési szabadiig. Beszél is mindenki sokat és gyakran. Szónokaink már stereotyp frásisokra vannak utalva, hogy meghallgatásban részesüljenek és majdnem esküvel erősitik, hogy igazán rövidek lesznek, csak meghallgassák őket. A gondolatok nyilvános közlése és tárgyalása rendkívül tormékenyilő és hasznos. Ezen elv fölállításánál eltekintünk azoktól, a kik alacsony szellemi képességüknél fogva esküdt ellenségei az eszmének s a gondolatnak, különösen ha reformokat vonnának maguk után, mert ezek többre becsülnek egy egészséges tüsszentést egy gyönyörködtető szónoklatnál. A reform-eszmék nyilvános tárgyalása nemcsak a. városi közgyűlési terem szűk határai között teljesít missiót, hanem téritő útra kel a nép s az egész polgárság közé. Egy egészséges reform eszme hetekre való anyagot nyújt a népnek s fogékonyabbá s érdekeltebbé teszi a polgárság kedélyvilágát különb jövőnk iránt. A reform-oszmók keretbe foglalják a városház ügyét, a tisztviselők állapotát, a gazdasági és vagyoni, az anyagi és szellemi hiányok és tennivalók egész körét, összes tényezőit s épen azért tisztelettel hajiunk meg azok előtt, a képviselők előtt, a kik minden látszólagos közöny és kicsinylő gunymosoly szemébe merik mondani azt, a mi szivükön fekszik. A közgyűlések rendes robot munkájában is van köszönet, ha legalább t-isrt* ; tességesen lemorzsolják. De nincs benne 'tartalom. A tartalmat őszinek adják inog, az eszméket derék férfiak képviselik s ! ezek-a valódi képviselők vannak hivatva I minden városi közgyűlés asztalánál reform eszmékkel föllépni. Hétköznapi embereket közönyösen fog hagyni a képviselő testület ily irányú működése, de a ki legalább is ugy szereti Esztergomot, mint a maga saj|ít i fizetését és jutányos jólétét, az csak meleg kézszoritással fogja üdvözöl (ii mindazokat, a kik nyíltan elmondják azt, a. mit. hazaszeretetük egy város felvirágzásáért jónak és üdvösnek talál. Lelkesedést és tartalmat közügyeiűk intézésébe s akkor mindjárt kevesebben I lesznek a csíiggedők, a közönyösek s a csökönyös ósdink. . i Gazdasági levél. (Szükséges-e az ugarolás ?) Zseliz, febr. 27. (R.F.) Nagyon furcsa feleleteket kapnék, ha a fenti kérdést egy gazd- khói álló közönség előlt koczkáztalnáin „Minek ugarolni, hiszen elég rosszul állunk, mint hogy birtokunk harmadik j részét haszontalanul hagynánk beverni, minden hold után adót kell üzemünk! és ha a mostani válságos helyzetben nem fogjuk a talajból kivenni azt, a mit csak adhat, akkor tönkre megyünk.“ Igv szólna az egyik, „ugar,nélkül nemi lesz termésünk“ szólna egy másik. Pró-1 háltam egyszer és kukoriczát vettettem az ugarföldbe, hanem olyan rósz lmza termésem volt utána, hogy életemben nem mernék így gazdálkodni. Most hát kinek van igaza ? Már nyolcz éve annak, midőn egy gazdaságot, a hol a harmad része ugar szokott lenni, átvettem. Az első esztendőben az ugarolandó táblák egyikét használtam takarmány termelésre, a második évben már csak egy ugarfőid maradt és a harmadikban az ugarral tökéletesen felhagytam. Do jajgattak a kis gazdák, mikor látták, hogy minden esztendőben az egész határ be volt vetve. „Nem mehet az ugy tovább ; inig az a kis zsir, a mit az öreg ur, kímélő gazdálkodás által a talajban gyűjtött, tart, addig folytathatja rabló gazdaságát az uj tiszt, hanem az nem tart sokáig, a föld hozama csökkenni fog, és kényszeritvo lesz a tiszt, pihenő időt adni a föhímek, hiszen ép ügy mint az embereknek és álfátoknak munka után szükséges a nyugodalom, ép úgy kell a termő földnek is pihe nés. 11/zt tartotta az általános vélemény. Do a gazdasági földek termő képessége és annál fogva hozama nem csökkent, a_ szérűskertet minden évben, a 1879-iket kivéve nagyobbitani kellett és folytonosan nőtt a gabona asz,tagok és takarmány kazlak száma. Es ma még mindig nem ugarotok és a mi sokkal több : SauJusból lett Paulus, kevés gazda j vau kis falunkban, a ki az ugarföldjét j egészen vagy legalább részenként nem ; vetné be takarmánynövényekkel és a k1 egészen meggyőződve nem beszélne az újítás előnyéről. És nem kell hozzá nagy tudomány, csak azt tartsuk szem előtt, hogy talajt kímélő vagy a talaj erejét gazdagító növényekkel az ugarföldet vessük el, mert ha az ugarolandó földet szintén gabonával vetnék be mint a többi földünket, akkor bizonyosan ügy járunk, mint azon szomszédom, a ki búzát tengeri után akart termelni. Mi gazdák jól tudjuk, hogy ép úgy m'ut az emberi és az állati élet fenntartására szüksége? a táplálók, ép úgy kell a növényeknek egy bizonyos mény- nyiségü táplálék, ezt egy részt a talajból, más részt a levegőből veszik fel. Jó földben a növények által igényelt táp- ezerek elegendő mennyiségben fordulnak ölő, holott rossz földön nem elég a tápszerek készlete, tehát ilyenekben a növény kellő módon nem fejlődhetik el, az az silány termést ad. De különböző igény nyel bírnak a növények tápszer készlete iránt a különböző növények. Sok tápszert kíván pl. és ennél fogva csak erős földön termelendő a búza, a tengeri, a répa, az árpa, a köles; a talaj ereje szerint kevesebb igényt tesz a rozs, a zab és főleg a takarmány félék; a talajt kímélik, sőt gazdagítják a luczerna, a vores here, a baltaczim. Az utóbbiak mélyen beható gazdag gyökérzettel az altalajból, sok levelök segélyével a levegőből sok tápszert fogyasztanak, és a talajt tarlójukkal és terobes gy r,körzetük maradék nival ga zdági Iják. Vaunak a talaj ereje iránt igénylő, kímélő és azt gazdagító növények. És £1 HUlítól 11 cm én. Ne féljen asszonyom ! miattam Nagyon nyugodtan ellehet !... — Azért, hogy egykor megsebezte Forrón rajongó keblemet : Nem forr boszú szegény szivemben... — Ne nézzen félve hát felém ; Hisz’ ugy se szólok senkinek sem ! A múltról nem beszélek én. Nem szólok én a titkos éjről, Midőu keblén pihent fejem... És sziveinket lázba lio/.ta Egy édes, bűvös érzelem ! Nem mondom el, hogy szép bajából Mi sűrű sátort vont felém... Nem mondom el, hogy... Istenem, hisz’ A mul'róí nem beszélek én! Ne féljen, asszonyom ! miattam Nagyon nyugodtan elleheti Ném számlálom fel senkinek sem Az üdvözítő peremeket, Midőn szeméből szenvedélyek Villáma szikrázott felém !... S karomba hullt ön !... Istenem hisz1 A múltról nem beszélek, én! Az ön cziméu a koronának Egy-kettővel több ága volt... Nem mondóméi, hogy nagy szerelme Ezért hült ugy ki, mint a bolt! Legyen csak hát nyugodt miattam, S közönnyel nézzen én felém !... Mert bár ha sorsunk összehoz még: A múltról nem beszélek én ! PERÉNYI KÁLMÁN.-papit'frooáz. Titkai Gól. (Három elégia a kritikus ellen.) Haladunk ! hangzik minden felé, a humanitás szellemétől átfült föld felületén, — haladunk! - hirdeti fenszóvul a hatodik nagy világhatalom, a sajtó és én, ki bármennyire szeretném e diadalmas dörgedelembe belé kiáltani a „nem igaz“-at, szín? ten haladást szavazok századunknak mindenben, még az — emberevésben is. Nagyot nézesz erre ugy-e szives olvasó ? — de fájdalom, hogy ugy vau. Tekintsünk csak végig a komoly Kfió ércz-lapjain, melyekre elenyés/.hetlen hetükkel van feljegyezve az emberiség történelme a bölcsőtől kezdve egész a mi korunkig, ugyan mit fogunk látni ? Az élet nagy drámáját meglepő változásával. A teremtés utáni első századokban, nagyon jó gusztusa volt az embernek. Nem nézte milyen szinti bőr van felebarátján, felfalta őt, ugy a mint termett. De az ősi bruta itások ez a korszaka hamar lejárt. Elro doit a gyomor, elrontotta azt a sok hús s a teremtés koronája inyenö/.kedni Kezdett. Látta, mint szívja ki a vampyr egész nyugodtan áldozata testéből a vért, elgondolkodott hát ő is, nem volna-e jó neki ugyan igy cselekedni ?... Ezentúl csak szivét tépte ki társának s abból szörpölé sybari t'a 'kényelemmel a piros, meleg vért. Mily óriási lépés volt már ez, a haladás felé! a kanibálból vampyr lett. De ez nem tar'olt soká. A X’X század embere utálni kezdé a szív vérét is, szét tekintett, nem akadna-e más, méltóbb eledel, a modern czivilizáczió magas röptű Ízléséhez, a prózai vérnél ? — Szeme a szellemre irányult. így érte el az emberevés két stádiumon át haladva, a haladás non plus ultráját. Békével maradhat most test, vér, nem bántja azt senkisem1 elég a benne rejlő talentum is. A vampyr — kritikussá alakult. Hány művész, i ró, költő lánglel ke gyilkoltalak le azzal a kis, fekete méregbe máit,ott aczél-fegyvérrel, mit közönségesén iró-toll- nak nevezünk, hány nagy szellem, férfi ugy mint nő, roskad össze a kegyetlen gyimk által, a művészét, templomának oltárzsámolyánál ! s ha kérdjük ki kezeli e rém fegyvert, ? felelet rá: a kritikus’! Szegény gyermek, valóban sajnálatra méltó torzszülöttek! Mennyi éjt, kelt. nekik feláldozni, mig remek alkotásaitok napvilágot látnak. s mikor már ad'icső.s'g hajnala mosolyog felétek, kíméletlenül pusztultok el a i hírlapok hasábjain. Oh nz a kritikus... az a kritika ! .Csoda-e azután, ha a bátrabbak, — míg a csirájukban elfojtott kezdők csak titokban legfeljebb bizalmas baráti körökben hallatnak máriusi sóhajokat vérig sebzett kebelük .mélyéből, — maró, szúró röpiratokat, hosszú ivekre terjedő magyarázatokat, la- luentácziökát vagdosnak, a nyilvánosan meggy.-* bízóik fejéhez ?... Hja, megérdemlik, —- miért merték ige/, részrehajlatlau lelkiismerettel bírálni miiveiket. Legyünk méltányosak, mert mint egyik írónk mondja : „legszebb erény a méltánylás. “ Ha már egyszer elolvassuk, szives olvasóim egész terjedelmükben a kritikusok Ítéleteit, hallgassuk meg a, mélyen sújtott lelkek feljajdulásait is, mik az őket megillető tisztes helyen, a papírkosár mélységes fenekén várják szerencsétlen fái urnáikat no meg súgom : nem soká, csak a betöltésig. Ernő elégia. Szerencsétlen férfin ! Kaczaguom kell verseimről irt kritikája miatt, el,annyira, bogy még a falak is rengenek belé. De jól van ez igy, legalább megmondja ez nekem, mért bújnak el az éj undok férgei, midőn a nap fényes korongja felüti fejét a horisonton. A bölcsek mindig hangoztatják, hogy az irigység telhetetlen, — he látom magam is most, eléggé megmutatja az ön eljárása H.ahalm ! ön gúnyolódik a felett, hogy csicsergő pntakcsa mellett, mosolygó kék viránvokvól zengek ; szegény ember, látszik, hogy a korlátolt elme, nem képes követni a magas aetherben röpködő kolosszust. Azonban szelidebben szólok. Kritikájából kitetszik, hogy t. nraságod nem emelkedett fel verseim bírálásánál az éu positiómra s igy nem is volt képes meg-
