Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 16. szám

— Szomorú valóság ez ispány uram. — Tegnap temettük el az isten...

— Miért (ette ?

— Nem lehet azt tudni.

— Valami oka volt rá ?

— Az isteu tudja azt csak.

—< Rosszul bánt vele kelméd.

— Úgy imádtam, miut az Istenemet, — •dédelgettem, kedvébe jártam... Egy rossz .szóval se illettem meg soha.

— Tán nem szívelhette kendet...

Kovács uram forgó vad tekintete elhalgattatta az ispánt.

— Azt ue tessék mondani. Mondom;; kedvéhe jártam, megérdemeltem a szerete- tet.ét,. Szeretett is.

Mindég tárt karokk 1 várt, ha jóttein, szomorkodva búcsúzott, ha mentem. Hideg volt, megfáztam az uiou, meleg borral kínált ; magafozta friss ételt tett elébem. Mellém húzódott és el-elbeszélgeti finlí a kettőnk boldogságáról, a keltőnk örömeiről, s a keltőnk szerelméről. Ölelt, csókolt ; enyém volt lelkének miiídm gondolatja. Előtte va'ó nan is, hogy az a szerencsétlenség történt, egy (it 1; ültünk ke tocskén a boglya kemence jvai kajlái* s olyan jó kedvvel, v iga-ággal be- s/él'te, hogy vasárnap elmegyünk a Kereki Józsi esküvőjére. Még azt a ruhát is kivetto a komó hói és úgy mutatta a melyikbe tánchoz öltözni fog. „Ugy-e apjukom, elmegyünk -• szólt — oda fníink szembe az oltárral, mMegnézzük szép e a menyasszony ? Szebb-e mint, én vagyok ? Szomorkás-e vagy örül a boldogságnak. Meg a Jóska. Hat ő lesütvo l.iríja e szemeit? A pip szemeibe néz-o vagy a menyaszonyáia.. ? vagy mi felénk?*

Meg az Isten tudja mi mindent össze nem fecsegett az áldott jó asszony.

Tetszik tudni ispány ur, ritkán jártunk mulatozni, hát előre örült neki, hogy a Kereki Jóska lakodalmán tánczolni fog. Micsoda indulattal verte meg az Isten, hogy mást gondolt, de biz1 szegény kiterítve halva feküdt a koporsóban mikor a Jóska lakodalmas népe a házunk előtt hajtatott el. Bizony ispány ur meghalt... eltemettük... sir utánna a lelkem... és ha jó szüléimét nem

nézném... utána veszteném magam...

♦

Es Kovács Ferencz gazda uram nap-nap után egyre kérdezgeti ;

— Csak azt tudnám mi vihette rá ?

KARCZAG VILMOS.

£1 ö&icj-ct tiindéte.

(Rajz.)

— Vége. —

Lassan-lassan azomban mégis beszédbe ereszkedett Várával s azután, hogy belejöttek, sokáig elcsevegjek együtt, még tovább mint tegnap este. Oly nehezére esett elválni a leánytól. De sietett is harmadnap még napnyugta előtt a szigetre, ahol csakugyan ott találta már az öreg Márton halász. Az ősz cseléd nagv tisztelettel fogadta fiatal földesurát s végtelenül örült, mikor elmondta neki hogy meg.-karja ismerni a kis szigetvét, mint birtoka egy részét s ezért gyakrabban át fog jönni esténkint, a mikor leg- obban ráér. Csak azt sajnálta a jó öreg, lOgv sok dolga miatt nem kalauzolhatja őt sétáiban, leányára kénytelen azt bízni, amin

azonban Gyula legkevésbé sem sajnálkozott...

E naptól fogva azután szorgalmasan járt Gyula a szigetre. Alig bírta bevárni napközben azon időt, amikor idejöhet s az itt töltendő néhány órának mindég végtelenül örült. Itt egészen eltűnt csüggedtsége nyu- godtualv, boldognak érezte magát, mint évek óta már nem. Nem gondolt a jövővel, me'yet mindig oly sötét színben látott maga előtt, hanem élt a kedves, kellemes jetiinek. Pajkos jó kedvvel járta be Véra társaságában a sziget minden zegét-zugát és pedig nem csak egyszer, de szásszor is. Ha azután a sok járkálásba belefáradt, elkerült mindég a leánnyal a kis füzes sátorba, ott leültek és sokszor órákig is elbeszélgettek együtt. Gyula csakhamar észrevette, hogy Véra igen éles természetű észteliet.séggel bir, könnyen felfog mindent s nagy örömet talál abban, ba valami újat tanulhat. Elkezdte egyre- másra oktatni őt mit a leány Őszinte hálá- vat fogadott. Majd beszélt neki művészpályájáról s Véra úgy tudott lelkesülni esz-; inéiért,, mint eddig seukisem. Elmesélte ne-1 ki utazásait s a leány alig győzte ellesni; a szót, sokszor eszébe jutott Gyulának, milyen más Vera, mint a sok leány, aki bár selyemben jár, s palotában lakik, de azért nem képes mogliallatni egy okos szót, akit csak sikamlós történetek, üres fecsegések, és beszédek, bili bókok érdekeinek s ha valaki komolyabb dolgokról beszél velők, azt mindjárt unalmasnak találják. Benső örömmel vállalkozott a hajlékony lelkületű eány képzésére, művelésére, ami nem is volt nehéz feladat, mikor oly jó tanítvány volt az s mikor Ő is annyira szeretett foglalkozni vele. De Véra nem is volt ezért í hálátlan iránta, sőt nagyon is iparkodott • mindenben kedvében járni.

így például mióta megtudta, hogy a ne- felejts kedv-mez \irága, mindéül este egy . kis nefelejts bokrétával várta őt. Lakásukbr | is gyakran be-behivta, hogy majd friss na- í rancssárga sejtes mézzel, majd egy kis za- ! rnatos szamócával, majd egyébbel megvendégelje, amiről tudta, hogy Gyula szereti És látszott arczáu a boldogság, ha észrevette, hogy tetszik Gyulának a figyelem j amelybeu őt részesíti. Nem csoda, hogy ily ; körülmények között Gyula ábráudos lelkrj egvre jobban vonzódni kezdett a kedve» - leányhoz a csak társaságában érezte magá jól, mig nélküle ódon kastélyában is elhagy ottságot érezett,. És Vára is viszonoz« látszott ragaszkodását. így Déha a szomszé dos fiatal urak meglátogatták Gyulát s neu r jöhetett át. a szigetre, másnap már aggódvn u várta a parton. Istenem — szélt ilyenkor k hozzája — már úgy féltem, hogy valain ír baja van. — Egyszer meg Véra említette hogy kék gyöngyöt szeretne venni nyakán n Gyula megvevé neki s azóta sohase visel) J egyéb éket nyakán, miut ezeket a kék gyön-*-/j gyökét.

Majd megint következett olyan- idő. mi-|-i, kor V éra komolyabb, szomorúbb volt n ren-f-n desnél s ha Gyula beszélt ilyenkor velejol egyszerre minden ok nélkül könnyezni kéz-[,v dott. Néni mert reá tekinteni s csak ha < félre forditá fejét, nézte öt hosszasan széf jó szemeivel. Kérdéseire csak immel-ámmal i>; szórakozottan felelt s magyarázataiból éji »p pen semmit sem jegyzett meg. Egy ily n! -ír kálómmal történt, hogy midőn Gyula buosu*

4 V Í

A

lókhoz, Hk inainkat „profosF soroknak* *,(|váii ki, a lapokban hirdetik magukat Uogv bizonyos összegért a „tudornál)] l,.oniabb elvei szőrint,“ kikeresett szá mókát ajánlanak, molyok biztos törné csinálnak. így kerítik horogra a liiszó kony 0g\ ügy ti séget, ! Mert sokan vannal kik ilv világáinitóknvk felülnek, olvasv; •i. lapokban nem csak a hirdetést, ha nem még kiilünfélo köszönő leveleket miket perszo a „professor“ urak ma guk írtak, do hát az a szegény tudat |;iI) teremtés azt his- i, hogy az szent iiás. mert kiVOnbou nem állna az uj ságban. Legméltányosabb lenne az ilyet csalókkal épen úgy elbánni, mint bár- moly más szélhámossal, hisz egy lálbat loznok. Ideje volna, hogy a törvény- hozás jiz e fajt a szét enescbajhászókra is kiterjosztené valabára figyelmét, mert az már még sincs rendén, hogy ily él heletlehek nyilvánosan ;rz újságokban terítsék ki hálójukat, azon helyen, bonnet minden jónak, szépnek és nemesnek kell szétsugároznia.

tís ezzel elértünk czikkünk második tárgyához: a sajtóhoz, melynek e tekintetben tapasztalt magatartását illo- tóleg kívánunk megrovó észrevételt tenni. Ugyanis, különösen a fővárosi hírlapok hirdetési rovataiba, felvétetik mindenféle, csak a hirdetési dij legyen kifizetve.Titkos összetételű, mindennemű ártalmas szer, mi a kereskedésből ki- tiItatott, hirdetésre itt felvétetik, mert e rovat a sajtó határán kívül állónak, pusztán knfárkodási térnek tekintetik. Pedig nőm egészen igy van.

Hogyan egyeztethető össze p. o. az, hogy inig egyik-másik lap a lutii káros, Tol tűről elmélkedik, addig ugyanazon lap hirdetési rovatába valami Mihalik 1 „számtudós“ bocsátja közre lutri hirdetéseit, melyeknek értelmében csekély pénzért küld numerákat, mik a legközelebbi búzáson okvetlen kijönnek és után na következik egy tuczat úgynevezett köszönő levél, melyek Mihalik „tudományának“ csal hatatlanságát" ‘dicsőítik. így a sajtó eltéveszti Hiteles gégét és épen ellenkezőjét éri el unnak, a mi voltakép hivatása, czélja, a helyett, hogy a közerkölcsiség, közjóiét érdekeit támogatná, a sátán asztalához szegődik étekhordozónak, mit egyik kezével épít, azt a másikkal ledönti. Inkább leplezze le az ily gonosz világ 1 olonditókat, ezt nem csak a közérdek, hanem az önmaga iránti tisztelet is parancsolja; több erkölcsi hasznot teszi ezáltal, mint a mennyi haszna van abban, hogy pár krajcárért eszközévé

alacsony itja magát ily selejtes ilzel- 1 meknok. Joggal várunk tehát a sajtó nevezett részétől ily es ügyekben több | lelkiismeretességet ; kívánatos, hogy ily szédelgő ámilóktól, az emberiség ezen „valódi“ jótevőitől (mint a hirdetésben magukat nevezik) ragadós enyvesvesz szőjük ki rak hatására megvonja a tért és módot. Ha már — sajnos — megkell lenni e veszedelemnek, ha annak megszüntetésére a kormányhatalom semmit se tesz, a sajtó tartsa szent kötelességének annyit megtenni, hogy az arra vezető utat legalább ue egyengesse.

Esztergomi levél.

(Egy kis kötet ver,-rőt.)

(rahimbszin boríték ban, ismerős belükkel, ismerős gondolatokkal és ismerős érzésekkel jelent meg egy uj verskötet.

Irta egy nagyon jó barátom.

Nem tudok hát róla kritikát mondani, mert az a csúnya kalamáris, mely teli van j hideg gúnynyal, metsző sarcasmussal és ki- állhatatlau tárgyilagossággal, a kritikuséit ez u szívtelen forrása, nem fogja színezni az én levelemet.

Kritizáljanak azok, a kik nem ismerik ezt j a galainbszin borítékos és minden szavában 1 'ismerős kötetke poétáját.

| Én tudom, hogy miként születtek azok a 1 kis da'ok, én ismerem azt a forrást, mely- t bőt fakadtak, én érzem azt, a mit az a hetven vers rímekbe foglal.

Áldás-e vagy átok az, hogy leírjuk kő- ( nyeinkkel fájdalmunkat? Áldásnak áldás, g mert megenyhül tőle a saj -ó szív. De átok- é nak átok, hogy megörökítjük bánatunkat, á hogy szenvedésünk története folytonosan szemünkbe nézzen, mint, kedveseink sírkövéről t, a márványba vésett veszteségek elégiái. é Egy édes órában, mikor a szív melegeb- 1 ben dobog s a lélek fölszabadul a minden- n napi gondok unalmas terhétől, mikor a rokonérzések saját érzésvilágunkat gazdagítják é s nemesebbnek, jobbnak és emelkedettebbnek b érezzük szellemünket, akkor e'ő szoktuk venni t_ azokat a könyveket, a melyeket igazán szeretünk, igazán megértünk és átérniük s az ismerős gondolatokkal és érzésekkel kéjes! mámorba sülyediink.

Ilyen édes órában olvastam át az én barátom első verskötetét. Ilyenkor nem vetünk haragos megjegyzéseket vagy lenéző ócsár- 1 ást a gyengébb sorok szomszédságába ; — ilyenkor elnézzük a hibát, mert megveszte- g; get jük ítéletünket azokkal a szépségekkel, \ is melyeket olyan könnyen észreveszünk. 'is Ismertem a kötetet m5g mielőtt ólomba se szedték. Sőt ismertem a költemények tar-1 jö kaimét, mielőtt még papírra kerültek voL a. j Ifjúkori barátságunk az a szótár, mely gj szellemünket megérteti. Az a régi benső m vonzalom az a kulcs, me'y erzéseiuk leg- pc •ejfettebb kincsesházát is föltárja. j to A kötet átolvasása után előttem állott m »gy egész kis múlt, mely teli van közös »miékekkel, kölcsönös örömmel és bánattal, m

Azért nem tudok én róla kritikái írni, mert beleélem, beleolvasom telkemet a kis kötet leikébe.

Tenger fenekén terem a gyöngy. A kagyló házába a tenger mélyében fájdalmat okozó alkatrészek férkőznek s ezekből drága gyöngy lesz. melynek szülője a szenvedés. A kagyló drága burokba temeti azt, a mi emésztésére, gyötrésére és fájdalmára érzékeny házába tévedt s mikor megmenti élőiét, drága gyöngyökkel menti meg azt.

A búvár leereszkedik érte s a gyöngyhalász felhozza a gyöngykagyló szenvedésének fényes történetét, drága gyöngyökben, melyeket azután mosolygó szép asszonyok hófehér nyaka tesz még fényesebbekké s még drágábbakká.

így keletkezik a jó költemény is. A költő szivébe fájdalom férkőzik, gyötrő kin, emésztő kétség és sújtó szenvedés. A szív drága burokba temeti azt, a mi emésztésére, gyöt- résére és fájdalmára érzékeny házába tévedt s mikor megváltja keserveit, szép dalokkal pállja meg. Az olvasó belemélyed a költő el kébe, kihalássza onnan az érzések drága gyöngyeit, a szegény szív szenvedésének beszédes történetét szép versekben, melyeket izután mosolygó szép asszonyok ajka tesz uég édesebbekké, még tartalmasabbakká.

Ilyen rokonság van a drága gyöngy s a szép dal származása között.

Ismerem a szívhez vezető tengermély út árasát, tudom a dalok történetét, értek a üs kötet gyöngyeinek halászatához.

A fölhozott gyöngyök aprók, de drágák és tülöuösen drágák nekem, a ki látta és érezte eremtésöket.

Egész kritikám egy forró kézszoritás. Egész örömem a barátság gyönyöre, — )lyan gyarlók, sivárak és mindennapiak va- yunk, hogy már valóságos ünnep, mikor rzéseink világában a barátság eszményének Idő unlc.

Ezt a galambszln borítékos, ismerős beikkel, ismerős gondolatokkal és ismerős rzésekkel megjelent kis kötetet szivem mé- ’éből üdvözlöm, mert átértem és megérzem linden sorát, minden szavát.

Egy édes óra gyönyöre és hálája ez az' > kis levelem, a mely ugyan nem a dicsőség a bér ja, de több annál: a szeretet boros- ’áua.

msér&sz.

cICiváíó fqpárain& albuma. IV.

Frey Vilmos.

Tetőtől talpig minden izében valódi pol- ír, a kire mindig rámosolygott a szerencse tenasszonya, de a ki nem egy csapodár tennő szeszélyére, hanem igazi jó törekvőkre s becsületes munkásságára alapította vőjét.

Ez a jövő meg is termelte a legszebb ümö'csöket. Egy régi kereskedői ezéget agas virágzásra emelt, Esztergom első nagy íuziutézelét, a Takarékpénztárát megalapi- tta s negyven esztendőn keresztül ha tálassá gyarapította.

A Takarékpénztár negyven esztendő előtt ég csak igénytelen kis szatócsüzlet volt.

mely egy vaskereskedés olyan szerény mellékletét képezte kezdetben, mint most akár a levélbélyeg árusítás. De a kis tölgyfa csemete jó földbe és gondos kezekre került. Azóta terebélyes fává izmosodott, melynek i minden levele csupa bankó s minden gyö- ! koré bámulatosan megerősödött részvények* Iből áll.

A szatócsüzletből nagyszabású vállalat nőtt ki, mely soha egy perezíg sem ingadozott, sőt még a legválságosobb időkben is csak emelkedett és gyarapodott.

Külön palotát emeltek óriási forgalma számára s most az egész megye s az egész '’áros benne lakik abban a jőtékonyczélu palotában. Ezek a lakosok persze sok félék. Vagy rózsaszínű, vagy fekete könyvre s vagy nagyon is négyszögletes vagy igen is keskeny papirosokra dolgoznak, de azért megelégedett, lakótársak, a kiket a liázinr nem szokott kisteigerohii.

A Takarékpénztár negyven esztendős fennállásának története Froy Vilmos életrajza. Szerény kezdet, lassú fejlődés, biztos irány, emelkedő gyarajodás, virágzó jólét és dúsgazdagság. Ezeken a főállomásokon haladt végig az intézet hajója, melyet, Frey ViN mos olyan előrelátó s körültekintő jártassággal tudott kormányozni.

Mint igazi mintaszerű esztergomi polgár megma ndt mindig régi egyszerűségében, tiszteletreméltó igényteienségében és szenvedélyes munkakedvében.

Sem megjelenése, sem föllépése, sem beszéde, sem cselekedete nem volt soha má«, mint polgári. A régi polgárok becsületessége, életrevalósága, okossága, szerénysége, igénytelensége, önmegtagadása, komolysága és önzetlensége aligha egyesült még valakiben annyira, mint épen az c jellemében.

A mulató világgal eynikus, a költekezőkkel szemben fukar, az uraskodókkal szemben visszavonuló s a száj hősökkel szemben visszavonuló volt mindig.

Hanem azért annál jobban a szivén tudta viselni hivatása kötelmeit, melyekért teljes lélekkel buzgott mindenkor.

Zsfdényire emlékeztető alakját megviselte ugyan öt évtized fáradalom munkája, de szellemét és vasakaratát nem bírta megtörni.

Neki az aggság nem kikötő, hanem tenger. Ezeu a tengeren kormányozza félszázados tapasztalatokkal s okos életbölcseség- gel élete hajóját, mely nem akar megpihenni soha.

Nevének és törekvéseinek méltó utódot hagy háti a, érdemeinek állandó emléket emelt, munkásságának teljes sikerét megérte.

Nem kívánhat többet seulise az egektől,

Polgártársai büszkék az ő szeplőtelen nevére és kimagasló érdemeire, melyeken ha lem is osztozhatnak egyesek, de legalább elvesz’k egész nagyságában a polgárság nim- mszához. így kalózkodiíí a népszerűség és íála. A mit oda adott valakinek ötveuesz- teudei napszám fejében, azt visszaveszi egészen, sőt gazdag kamatgyarapodással s ér- ékesebbé teszi vele azt az egész osztályt, nelynek köréből kiemelkedett. Frey Viln>os ninden érdeme át van kebelezve az esztergomi polgárság érdemeinek tJekkönyvébe,