Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 12. szám
Esztergom VII. évfolyam. 12. szám. ..... / Városi s megyei érdekeink közlönye. Vasárnap, 1885. február 8-án EGJETEN1K HETENK1NT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész érre........................................ fél évre........................................................ uegjedévre ........................................................ E ilyyes szám áru 7 kr. 6 frfc — 3 , i , no krSZERKESZTŐSÉG: jSzENT-^LNNA-UTCA 317. hovti a L.p A7,eilemi részét illető közlemények kiiMuiulSk. KI A D Ú hTv A T A L: jSzÉCHENI-TÉR korú :i lii vatn.Ios a a magán li i ide fésűk, a nyil időzne szánt közlemények, elöli/,etési pénzek és reelamáhsolc intózeiiiiök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDlíTKSIOIv : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 Icr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGANUIRülíTÉSIÍK megállapodás szerint lehető legjutany osal'htin közöl tétnek. N YILTTKR sora 20 Kr Bacillusok. Nagy-Ölved, febr. 6. (P.L.) A kolera úgy Játszik megszűnt, a bacillusok ölő hatása eltompult, ha csak megint egy eltévedt, zarándokló Brahmin nem jő a szent Granges torko latától és nem ülteti át ismét e gombát, mely a pestist, a fekote halált s a kolerát szokta hozni Európába. Ezek a bacillusok, ba csakugyan ló teznek, akkor ellenszerét, gyilkoló hatását ellensúlyozni, illetve semmivé tenni vagy azt kipuhatolni az orvosi tudomány hivatása. Az orvosok, mint szaklapjaink feltüntetik, számosán életczélul tűzték ki a veszély enyhítéséi vagy elhárítását, mert ezek nem csupán azért, szereztek orvosi diplomát, hogy megélhetésüket biztosítsák, hanem küzdelmük tárgya egy nemes czél: az összes emberiség testi szenvedéseinek lehető enyhítése, de különösen azon járványok, melyek a test szervezetére romboló lag hatnak, lehető megakadályozása. Szellemi és lelki életünknek is vannak ily bacillusai, melyek időnként megtámadják az erkölcsiséget, a társadalmi rendet és a békét törekszenek felzavarni és titkos terveikkel nem gyakran aljas szándékaikkal roncsolólag hatnak, felekezeti gyűlöletet szítanak, hogy a Messiás magasztos eszméit elhomályosítsák, a szeretet helyett viszályt és gyűlöletet törekszenek előidézni, foly tonos elégületlenséget hangoztatnak, és mindazt, a mit az egyesek nemes törekvésű szorgalma megteremtett; irigy szemmel nézik, saját rossz irányú eszméiket, gondolataikat tartják a társadalmi élet jóléte megteremtő eszközének, titokban szervezkednek mint szellemi vulkánok s életjelt is adnak magukról dinamit és bomba erejében és alakjában. Ezeknek a szellemi bacillusoknak kétféle faja ismeretes, mely az egyesek orkölcsiségét fertőzted, az egyiket til tott szerelem mámorával tölti el, mig a másikat pazarlóvá, könnyelművé teszi, kártya asztal, tivornya, tiltott hely, majd a szeszes italok mértókletlen élvezetére ingerli és midőn ezen szenvedélyeket végigülte bekövetkezik az életuntság, utána az öngyilkosság. E szellemi bacillusok fajáról igen sokat tudnának regélni a kilőtt revolverek, kihasznált kardok, a Duna és eiryób folyók hullámai, melyek már nem egy zilált és felzakiütött életnek adtak nyugalmat. A másik faja a bacillusoknak sokkal veszélyesebb, ez társulást követel és an nak alakjában jelenik meg, czé'ja minden társadalmi rendet helytelennek tartani, a zavarosban halászni, szerinte a czél szentesíti az eszközt, nemzetiségét, vallást nem ismer, természetes határai nincsenek, áthatol a tengerek hullámain, behatol Afrika belsejébe s felizgatja a nyugalmas vallásunkat, felüti fejét Budapest, Bécs, Berlin, Paris, London, New-York közepén, teremti az ál prófétákat, a Kongó vidékén akadályozza a szellem fejlődését, a zuluk közt megöli Napóleont. Hé gy elvtársakat szerezzen, titokban hat, lázit, megtámadja a vagyont, közös tulajdonnak tart mindent, szóval beszéd del tettre kényszerít, elnevezi magát soeialista, international ista, anarchista, communista és nihilistának, ezen bacil lusok a társadalom ellen folytonos merényletet űznek. Mint a test szervezetét megtámadó bacillusoknak, kell hogy legyen ellenszere, mert Isten fűbe, fába adott gyógyszert és a gyógyszer föltalálására hivatott az orvosi tudomány ; úgy kell hogy legyen a szellemi bacillusoknak is ellenszerük, mely téves irányukat korlátozza, hatásukat megtompitsa s a fölzaklatott elógület'.eu kedélyt lecsilla pitsa. Szerintem ez a nehéz, de szép munka az irodalom munkásaira vár, e tér munkásainak hivatása a társadalmi életben fölvert hullámokat lecsendesiteni. Do különösen a hírlapirodalom vezérei legyenek a vész valódi orvosai, kiknek legnemesebb élettörekvésük legyen századunk veszélyes szellemi ba c Húsait már csirájukban megtámadni s irgalmatlanul kiirtani. Kereskedelmi Társulatunk. (A múlt év történeti.) II. Az 1883. évi 44. t. ez. életbelépte vei a múlt évben vettetett ki első Ízben a III. osztályú kereset adó 3 évre előre, mely adó az összes kereskedőket egyaránt és igen érzékenyen érintvén, társulatunk szükségednek látta a testületi föllépést és közbenjárást, hogyha már a törvény azon intézkedésén, hogy a kereskedő ingadozó, fölötte változékony jövedolme mintegy 3 évre előre megái lapítottunk vétetik, nem is változtathat, legalább az általános helyzetet az illető kivető bizottságok előtt bővebben is megvilágítsa. Erre nézve a társulat jegyzője egy terjedelmes emlékiratot dolgozott ki, mely sokszoro- siftatyán, úgy az adófelügyeloség mint a kivető- és felszólamlási bizottságok mindegyik tagjának külöu-külön megküldetett az eljárások megkezdése előtt, szives figyelembe vétel végett. Ezen emlékiratban kifejtette a társulat, hogy városunk kereskedelmét az utóbbi évek alatt folytonosan emelkedő veszélyek fenyegették és hogy a komoly szemlélőnek aggodalmakkal kell a közel jövő elé is tekinteni, reá mutattunk az általános elszegényedésre, mely a keresletet úgy szólván kizárólag az első rendű életszükségletekre korlátolja s hogy mégis ezzel szemben éppen az elszegényedés indokából a kínálat aránytalan növekedése áll szemben ; kifejtettük, hogy itt röviden ismételjük, miszerint a körülöttünk megnyíló buda-szőnyi és a nána-ipolysági vasutak az eddigi forgalmat is decentralisálják, a mely állításunk azóta elég szomorúan tapasztalt bizonyítékot is nyert, kifejezést adtunk abbeli nézetünknek, bogy a legközelebbi években talán gunyképen csak Csév, Kesztölcz és Szentlélek kereslete fog városunkra irányulni s felhoztuk mindazon alapos indokainkat, melyeket közvetlenül csak a kereskedők ismernek és ismerhetnek, a kik a nehéz idők súlyát napról-napra jobban órezik s ezeknek alapján kértük a kir. adófelűgye- lőség, valamint a bizottságok mindegyik tagját, hogy itt adó emelésről szó sem lehet., hogy lelkiösmereti, polgári kötelességüknek tartsák a felhozottak figyelembe vételével oly mértéket keresni az adó alap megállapításánál, melyet kereskedőink a 3 év alatt is- elviselni képesek legyenek a nélkül, hogy e miatt vitális érdekeiket feláldozzák és saját pusztulásukat készítve elő1, egyúttal az állami adóalapot is veszélyestes-Nem gyűlöllek, minek tenném, — Erre uem vagy érdemes — Csak hiú vagy és nem rossz is S minden nőben meg van ez. Te sem tettél velem másként, Mint tőn százzal annyi más... S azért forog előre — S nem dől össze a világ. II. Egy tanácsot adok csupán, — Fogadd el tőlem kérlek — Vigyázz mindig kivel teszed, Mert másként az veszélyesA ki oly ügyes, mint te vagy, Nevet ez csak felette, De rossz színész, mint jó magam, Életével fizet meg! GRÓF VAY SÁNDOR. d íkizáí\jnő. (Beszélyke.) — Orvos úr, mit goudol ? Ha már egyszer fejébe vette, hogy azon a bálon ott kell lennie, hát nem volna-e barbárság attól az örömtől megfosztani ? Az orvos, ki úgy mint a legtöbb vén aesculap uem volt a czifra szavakuak nagy barátja, ajkába harapott s a padlóu mérgesen dobbantott botjával. — Már, hogy én mit goudolok? Éu azt hiszem, hogy ostobaság volna ezt megld- sérlenie. Természetesen a követkéz menyekért éu uem felelek. — De édes doctor ur! Hiszen már többször megesett rajta ez a baj s bármelyik volt is ilyen fokú, mégis... — Éppen azért kellene most jobbau óvakodnia. Á mit mondtam — meg mondtam. No, de ajánlom magamat ! Ments meg Isten ilyen anyáktól ! Még elpatkoltatja azt a leáuyt, aztán persze, hogy engem fog okolni s bizony nem a leggyeugédebbeu tette be maga után az ajtót. Erzsiké váukusokba bugyelálva ült az ágyou, midőn anyja belépett. Márványfehér arcát apró kezein nyugta á. szemei lecsukva mintha aludnék, másik kezéből néhány virág hullott ki, melyek a hófehér takarón bevertek. — Ah te vagy az mama? Ugy-e rávetted azt a nyakas orvost, hogy olyau szert rendeljen, amitől rögtön lábra kaphatok ? Olyan fáradtuak érzem magamat az orvos rendelte kevés tápszer miatt. Remélem a doctor nem elleuzi, bogy a bálba elmenjek; mert el kell mennem, élve vagy halva — és mama még valami ennivalót készíthetsz, kérlek add ide a ruhámat, hadd uézzem meg hogy Mari úgy rakta-e rá a díszt, mint éu mondtam neki... Mit is akartam még mou- dani ?... Ja! ne feledje el a varró lány rá- rarrui a keztyümre a keskeny csipke szegélyt. — Aztán meg Jenőt küldj ed el hozzám, de mielőtt elmész, kérlek add idő e tükröt. — Félek, hogy uagyou halváuy vágyó., azaz —tán nagyon isérdekes ?... — Még ne édes leányom — moudá ijedten az auuya — várj mig valamit eszel. Azután a halvány szépség visszahauyat- lott az ágyba, láza újra kitört s lehuuyta szemeit, ámbár föltette magában, hogy jól kell magát éreznie. A cseugetyü megszólalt. Halvány pír futotta át beteg arczát. — Anyám ! ez Lajos. Mondd meg neki — möndd és a halántékán keresztül uyilaló fájdalom megakasztá szavát — mondd meg: sokkal jobban érzem magamat, holnap eljöhet értem s add neki ezt át — egy illatos levélkét húzván ki vánkosa alól. * — Mari húzd félre a függönyt. Pompás estéin lesz ! Hogy örülök a táncnak ! Most add ide hamar a ruhámat, — Mama ez az orvosság valóbau csodahatásu volt. Soh’sem éreztem magam jobbau. Tudj’ Isten mivé lettem volna annak a vén borbélyunk a keze alatt. — Azt hiszem szerette vón’ ha egész éven át patiense maradok ; de rajta leszek, hogy e módon ne szerezzen az ő Genovéva leányának — hozományt, legalább tőlünk ne — és kacagott és vígan szőkéit a szobában, belevető magát a párnái székbe és Marit szólitá, hogy hajátrendezze. — Csak lassan, lassan Mari, fejem még nincs egészen rendéu. így jó —- mondá Erzsiké, még az ügyes „eziezus* a fonatokat rendezte a csinos fejen. — Most erősítsd meg ezt az éket egy kissé balsó fülem felett. Ugy-e bár mama, igy szép ? Itt Mari — mondá s hajnalsziuü lábacskájával maga elé húzta s selyem harisnyát és báli czipőt. anya s busán szemlélte leánya arcáu a ki- gyuló kék piros foltot, moly egyre élénkült s feltűnő volt arca haván — félek, hogy sokat merészelsz. — Ugyan mit goudolsz mama ?! Nézd meg, jó sziuben vagyok. Aztán meg el is {kell mennem a bálba, ha életembe kerülne is. Mert Katalin már egyszer győzedelmeskedett — c. lett a bál király ué, ha | másodszor is ő lenne az, nem tudnám túliéba. Aztáu mióta van a bál veszélyhez kötve. (Hidd el pompásan érzem magamat, tudom — pompás estém lesz — s olyau kedvesen af- ; felitál t. A gyémánt függők ott ragyogtak már a rózsa kagylókon, a könnyű illatos ruha szép ráuezokban hullámzott kellemes alakjáu, (melyuek illúzióját még a „bájtömbitő pót- hátrány“ is nevelte) szép karjára rá voltak csatolva az 0 ajándékai, a csokor kézben s a virágok reményt leheltok az ifjú szívnek;; erre kedves mosollyal közeledett az anya felé s mondá: — Nos m.ma csókolj meg!— s mondd hogy büszke vagy Er síkére. Az:.án Mari vállára borította kis köpenyét és miután a mama még egy néhány! gombostűnek helyet talált a reá már alig figyelő Erzsikének százszor is elmondta, hogy őrizkedjék a légvouattó),. sok fagylaltot ne egyék és agyon ne táuczolja magát, Lajossal együtt beült a kocsiba — s elrobogtak. * Ab ! Erzsiké itt van — mondá ajkbity- tyesztve egy ifjú, halváuy rózsaszínbe öltözött, magas királyi termetű hölgy seíadon-«
