Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 95. szám

Esztergom VII. évfolyam

95. szám.

Városi s nieqvei érdekeink közlönye

EGJRI.ENIK H 15 I KN K I NT K ETSZBFÍ

VASAI1NAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐRznri C.ri ÁR'

egén* évié......................................

....... 0 Irl — kr.

f

él éne.............................................................................. . 3 , — ,

n

egyedévre........................................................1 . 50 s

E

(jy R7«ni őrii 7 kr

SZERKESZTŐSED:

Szent- ^nna-utca 317.

ti n v i4 » li.p 47,i‘llt'ihi részel illető h öy. I mii Au y **lf l(ül<t«iidSlíKIADÓ nTv ATAL:

SzÉCH ENI-TÉR

lioTii rí Iiiv;iíilIos h a magán liinletéRuk, a iiyilKd.oe szánt közleményei, elíílizefési pénzeli «-'s reelauiáT'.snlc infczeminlc.

HIRDET ESEK.

HIVATALOS 111 IM KÖTÉSEK :j MAO ÁNIII KOETÉSIOK

1 szótól 100 *7.<’>ig — fi t. 75 ki.1 megái lapod-is szerint lehelő 100—y (H)-i 1 „ ,r»0

200—!t00-ig . 2 „ gr.

Kél v<jg,l ij 00 kr.

lugjutány(isii1,l<an kö/.öltetnek.

N VIL ITEK sora W ar

A gőzfecskendő.

Esztergom, nov. 24.

(N J.) Midőn ti gőzfecskendő bii'illatába bocsáji kozunk, annak czélszeríl sége és hasznavehet,Őségére nézve két kérdést kell megoldanunk. Az egyik az, valljon maga a gép akként van-e alkotvi, rendelkezik-e oly erőve], mely szerint a szükségelt viz előállítását a város bármely pontjára foganatosita- ni képes, a másik pedig az, valljon a helyi körülményeket és viszonyokat tekintve czélszerűen felhasználható le end-e egy esetleges nagyobb tűzvész kitörése alkalmával.

Meg kell jegyeznüuk előre is hogy mi, — s mint tudom ebben a meg győződósben van az egyesület is — a gőzszivat.tyu illetve gőzfecskendőt csakis nagyobb tűzvész alkalmával tartjuk czélszerűen felhasználhatni, mert a részben, teljesen igazat adunk azoknak , kik azt állítják, hogy csendes időben kigyulladt, ház rég loég addig, mig a gőzszivattyuval a viz a vészj helyére oda szállít tátik.

De hát nem is volt szüksége arra az egyesületnek, hogy kisebb tüzek eloltására gőzfecskeodőt szerezzen be, ily esetekre teljesen elégséges és kitűnő szerkezetű gépekkel rendelkezik. Azonban szükségét látta oly nem várt esetekre készenlétbe tartani, midőn a zord északi vagy a langyos keleti szél a városi napszámosok ko'yett végig söpri az utczák porát s mint valami egyplomi obeliszk kavarog a felhők tömkelegében, midőn meg-meg rázza az ablak fáját, derékon töri ketté a tizenöt busz éves fát, midőn sorba halomra dönti a kéményeket. Midőn ily veszedelmes időben remegve fohászkodik az ember a mindeuség alkotójához „ments meg uram minket a veszedelemtől“ .

Ily időben kitörhető veszedelem esetére, — midőn nemcsak a vagyon, hanem még az ember életének megmentése is gondot okoz, — szerezte be az egyesület illetve annak pnrancs- ! noka a gőzfccskendŐt, jól tudván azt,

[ hogy a közönség és kü’önösen a vá ros mint hatóság részéről hozott áldo- zat méltán megkövetelt, hogy az önkény tes tűzoltó egyesület mindenkor és minden körülmények között elvállalt emberbarát! kötelességének meg is tudjon felelni?

Azt hisszük tehát, hogy amidőn az összes polgárság érdekének megóvására törekszik az egyesület, a gőzszival.t\ú meghirálasánál el kel! uémului a kicsinyes és egyéni érdekeknek.

A folyó hó 18 án tartott, próba alkalmával Serbovszki. a budapesti tűzoltóság főparancsnoka következőleg nyilatkozott:,, Gratulálok az ön gőzszivat.y- tyújához, nekem négy van rendelkezésemre adva, azonban mind a négyet elcserélném ezért az egyért, azon jó tulajdonságáéit mely szoiint a viz“t oly nagy mennyiségben és távolságra képes tovaszállitani.“

Azt hisszük, hogyha nem is hivatkozunk a próbánál jelen volt közönség osztatlan elismerésére, Serbovszky által tett ezen nyilatkozat mindenkit meggyőzhet arról, hogy a gép akként van alkotva, mely a szükséges viz előállítását a város bármely pontjára | teljes mértékben elszállítani képes. Nagyobb kérdés már most. az mit

fentebb is felvetettünk, valljon a helyi viszonyokat és körülményeket tekintve annak használatba vétele nem e ütközik . akadályokba?

i Ez az a kérdés, melyre nagyon sok „Tamás“-kodé kételyét fejezte ki, sőt a rossz utczai kövezet, a töm lök nehézkes szállítása, meg egy kis ellenszenvből egyenes tagadásba vette a gőzsziva.tyú használhatóságát, j A tossz utczai kövezet semminemű (akadállyal nem bir, mert a gőzszivattyú csakis a Duna vizének felhasználására. szorítkozván, a határozatilag ki I mondott templom előtti lejáró betömésével, szabad, akadály nélküli út lesz 'a Duna part hosszában. Ez a kifogás j tehát teljesen elenyészett.

1 Igaz, hogy a legközelebbi próba alkalmával a tömlők tovnszállitása egy kevéssé gyorsabban is történethetett volna, de hát hol van az az ember, jki az elélte tett feladatnak úgy tudjon első izlieii megfelelni, mint «az többszöri gyakorlat után eszközölhető.

I Az egyesület működő csapata első Ízben próbálkozott meg ezzel a feladattal s mi csak gratulál ni tudunk az egyesületnek hogy a tömlők szállítása már az első alkalommal is oly sikeresen végrehajtatott. A többszöri gya- | korlat bizonyára az olső nehézségeket is le fogja tudni győzni.

Ott, hol mind legcsekélyebb tűzve szély alkalmával a viz hiánya tette a védelmet bizonytalanná, támasztotta mindazon súrlódásokat, melyek a két testvéreiiyosület közt a szerencsétlenség színhelyén felmerültek, egyszerre oda. jutni, hogy az egyesület | az egész kisdnnavizét emberbaráti ezé 1- jára felhasználhatja, bizonyára oly vívmány, melytől elismerését kisern tagadhatja meg.

Mi történhetett vjIili azou esetben, ha a múltban nagyobb szerencsétlenség éri városunkat, s ott is összefont karral lett volna kénytelen az egyesület nézni a veszélyt s egymástól szitkok és veszekedések közt kapkodni lel azt a vizet, melyet egy-két szál J lólulajdonos a hely színére szállít. Nézni mint ég porrá a polgárság vagyona s nem segíthetni csak azért, mert nincs meg bennünk s kibalt rég belőlünk a felebaráti szeretet. Bizcuy- nyára a tűzoltó egyesület vonatott volna felelősségre és méltán, mert annyi áldozattal szemben elvárhatja la közönség, hogy a tűzoltó egyesület j minden eshetőséggel szemben a szükséges eszközökkel kell hogy rendelkezzék.

| Többé a most leirt körülmény beitem állhat, el van készülve bármily szerencsétlenséggel szembe állhatni, 'csupán a közönség jóakaratát kéri ki magának, hogy a veszedelem pitlaua- , Iában az egyesület működő csapata annál odaadóhbau tehessen eleget em- I bei baráti kötelességének.

Bátori emlékezete«

Nagy-Ölved, nov. 24.

(P. L.) A magyar ember mindig lelkesiiI hazájáért ; s nagyjaiért.

J Lelkesült azokért is kik hazája jö- jvője biztosításáért küzdöttek, — lett legyen az a hareztéreu a politikai vagy a társadalmi tér egyéb ágának munkása.

Ezek gyike volt S^hulcz Bódog,

Az „Es^tergonissViiske“ tárcája.

Salamon és Marital! Irodalmi beess.

(Irodalomtörténeti tanulmány.)

A XVI. század magyar irodalmának már nemcsak bizonyos olvasóközönségé, de némi repertoirja is volt. A mohácsi vész után, a reformatio rohamos terjedése idejében, a gyorsan és tömegesen keletkezeit magyar könyvnyomtató intézetek szorgalmas szol- fálatkészséggel elégítik ki az olvasó vágy ... mohóságát s minthogy eredeti elbeszélő művekben még nagyon szegények voltunk, Íróink részben fordítókká és átdolgozókká váltak s élénk tevékenységgel láttak a hírnevesebb és népszerűbb európai népkönyvek átültetéséhez.

így keletkezett Petrarca latin novellája után Volter és Grizeldisz históriája ; igy került közkézre a középkor egyik legked- r vesebb könyve a Fortimátus ; igy forditot- I ták Enryalius és Lucrelia históriáját. Aeneas | Sylvius után; igy készült a kedvelt Pon- ^ ciauus históriája s miudjárt mellette a 5 Salamon és Markalf nagy uépszerűségfí Lör- l ténete.

Ez a Salamon és Markalf históriája i nemcsak azért kötelezi le érdeklődésünket, I mert a közép kor legelterjedtebb népkönyve, í hanem azért is, mert irodalmunkban ez a I legelső humorisztikus kísérlet!

A tudós magyar vi<ag figyelmét erre a becses régiségre Ipolyi Arnold hívta föl először. .Népirodalmuuk — úgymond — legdrágább kincsünk, mely nem csupán a művelt, körök, a tanultak és iskoláké,.zet- tek kizárólagos tulajdona volt, (habár leg- többnyire ezek körében születet, is) de mely innét az idők folyamán, századokon át a nép rétegeibe leszivárogva, annak majdnem kizárólagos osztályrészévé Ion ; éleiét,, eszméit képzőleg áthatotta és századok múltán máig is öntudatlanul hangzik fel én k a nép kifejezéseiben, költészetében, phüoso- phiájábiin és életében mindannyi drága gyöngyként merülve föl az élet tengerének hullámaiból ; méltó reá. bogy a búvár leszálljon a fenékre, felkeresse és kinyissa a kagylót, melynele «céhéből születtek. Salamon és Markalf az e nemű egyik legrégibb, legfontosabb, legnépszerűbbé és általánosabbá vált, a nép gondolkodásába, szólásába t el je - en behatott, és századokon át egészében, mint egyes mondatai és eszméi által magát föntartót t népkönyv.“*)

Ipolyi Arnold nagybecsű értekezése óta Salamou és Markalf históriája már nemcsak az irodalomtőrtéuetirók kedves tárgya«

Nagy fontosságát Toldy is elismeri, a ki igy nyilatkozik róla: „Salamon és

Markalf első visszhangja a népi beszédnek s mint, ilyen prózánk s nyelvünk formai történetéhez emlékezetes adalék.4**)

*) Ui Magy. Muzeum 1855. 263. és 265. 1 **) Magy. Költ. Tört. I, 150 1.

Kutassuk már most a nevezetes nép könyv magyar honosodását.

Az első magyar kiadás 1577-ben jelent meg Kolozsvárod. Szabó Károly igy mutatja be : „A czimlapon látható fametszet, alján a jobb szegletben ez áll S. G. C J1. 5. 77. a miből teljes biztossággal következtethetjük, hogy a könyv 1577-ben jelent, meg ez tudtunkra a legelső magyar kiadás, melyet Toldy 1854-ben még teljesen elveszettnek tartott., egyetlen teljes példánya az érd. Múzeumban.8*) — De ez tévesnek látszik.

Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár példánya ugyanis ugyanazzal a czim- lappal jelent, meg, mint a kolozsvári kiadás. Csakhogy a régibb eredetet nem lehet a uépkönyv fametszete után megállapítani. Alkalmain volt összehasonlítani a kolozsvárit az esztergomi példányuyal s azt találtam, hogy a Szabó Károly által legelső magyar kiadásnak vett kolozsvári példány legalább is ötven esztendővel ké- sőhiibi keletű, mint az esztergomi, habár az ősze tó vesz lés okozója, a fametszet, ugyau- az is.

Maga a fametszet 1577-ből való. De ez még nem jelentheti azt, hogy akár az esztergomi, akár a kolozsvári példány csakugyan 1577-ben került ki a könyv nyomtatóból.

Annyi bizonyos, hogy stylusbeli orthographic és typograpinái okoknál fogva az esztergomi főszékesegyházi könyvtárban őrzött uépkönyv-kiudást régiobbnek

*) Hégi Magy. Könyvtár 1879- 133. 1.

kell tartanom, mint a kolozsvári könyvtár példányát.

És mégse merném teljes biztossággal állítani, hogy a legrégibb kiadású Sula- 1 mon és Markalf históriája, az esztergomi teljes példány, csakugyan 1577-ből ered, j ami az ingatag fametszetről olvasható.

Összehasonlítottam több azon korbeli Heltai-féle nyomtatványt s úgy találtam, hogy az esztergomi teljes és legrégibb példány nyomása, kiállítása és anyaga utáu Ítélve egészen egyidejűleg keletkezhetett, j az 1591-beu nyomtatott Aspasiával, melyre az eredet esztendeje ki is van téve, i De ha már nem is állanak rendelkezésünkre kritkáu fölül álló adatok az ér- szám megjelölésére nézve, annyi bizonyos, tiogy az Összes eddig ismert, példányok közül az esztergomi a legrégibb. A Nemzeti Muzeura könyvtárában őrzött illusztrált kiadás ugyau azzal a fametszettel bir, mint a kolozsvári vagy az esztergomi, csakhogy orthogrrphiai és stylist.ikai okoknál fogva ezt a példányt is későbbi eredetűnek kell tartanom. Euaélfogva n Salamou és Markalf históriájának modernizált helyesírási! kiadását a nagy olvasóközönség számára az esztergomi legrégibb példány után rendezem sajtó alá.*)

Vau az érdekes uépkönyvuek még egy tizenhatodik századbeli magyar kiadása, melynek csonka példányát a debreczeni collegium őrzi.**) De van nagyon sok

*) Megjelent épen most a Mulattató eecbkün/- tár 30-ik füzetében.

**) Szabó Károly nagybecsű Magyar Küiiyvesnáza az esztergomi példányt nem említi.