Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 87. szám

Do épen hidnyitás van. A hajó útját nem lehet elzárni. A mentők útja pedig nem olyan sűr- gős. Hátha Párkány városa áll lángokban, akkor is úgy történik e ? A megyei tűzoltók jóakarata nem elég a megye közel fekvő községeinek ótalmára, ha nincs meg a közlekedés biztossága. Jó lesz a fölött is elmélkednünk, mert a veszélynok sokféle kiadása van, mely a hagyományos szokásokon a nép élete és vagyona érdekében némi mó­dosításokra vau utalva. Gazdasági levél. (A szarvasmarha fajtákról.) Bicske, okt. 27. (R, F.) Tudvnivaló dolog, hogy any- nyira leszállt az ára a gabonának, hogy már alig fizeti ki megát ennek terme­lése ; és vitatlanul áll a tény, hogy évről évre csökken talajunk termőké ­Ha tehát kevesebb terem a gazdá­nak és azt a keveset is potom áron el kell vesztegetnie, akkor a rövidlátó is rossz jövőt fog jósolni a mezei gazda­ságnak. De nem elégedhetik meg oly szo­morú tényekkel a gondos gazda, ha­nem orvoslást keres a baj ellen. Kitűnő minőségek elöállitása által még a mai nustoha viszonyok között is jó árat érhet el a törokedŐ földmi- ves, jó gabonafajták termelésében, a mag nemesítésében és a föld kellő íreg-j viselésében rejlik a titok, hogy a ga­bona jó piaczra találjon. így például | 5 frt a rossz árpa ára, és fizetik a jó sörárpát 8 ft. 75 krral. A föld termőképességének csökke­nése ellen pedig bő trágyázás és ok szerű megművelés által segi the tünk ; ahhoz pedig legelső sorban a kellő mennyiségű marha, és ennek a kellő mennyiségű takarmány szükséges. Egy szóval, a gazda termeljen kevesebb sze­mes gabonát, és földjének nagyobb ré­szét engedje át a takarinány-termelésó- nek. Megjegyzendő azonban, hogy az ál­talános árhanyatláson a marha és an. nak terményei is részesek, mert olcsóbb most a hús, a gyapjú, a tej, a zsír mint azelőtt, de még ' sem csökkent azoknak az ára oly nagy mértékben, mint a gabonáé. Tudjuk, hogy a téj, és sajt még mindig jó vevőre talál saját körűnk­ben, hogy Becsben drága a jó hús, hogy Budapesten jól fizetik a borjakat és hogy a hízott üraknék még mindig van piacza Parisban és Londonban, mig a külföld és Ausztria még mindig rendes vevője a magyar gyapjúnak ; de a mai viszonyok között is még haszon­nal jár a marba és főleg a szarvas- marha okszerű tenyésztése. Nehezebb azonban a felelet erre a a kérdése, hogy milyen marha fajtát tartson a gazda ? Ha megkérdeznék egy paraszttól, vájjon milyen fajtát szeretne tenyészteni, akkor bizonyosan azt a választ kopnék : A marha szép kinézésű és nagytestű legyen ; sok és jó tejet adjanak a tehenek, a bikabor- jukból pedig erős igásinarhát akarok nevelni és kimustrálás után ki akar nám hizlalni, tehát hizékony legyen a marha. Nos, ilyen sokoldalú, egyetemes kö­vetelésünknek megfelelő fajta még nem létezik ; a lapályos fajták, mint pl. a hollandi, sok tejet adnak, de a tej rossz minőségű, mert nagyon híg ; mint igavonó marha elsőrangú a magyar fiijta, de tejelósére nézve a legkisebb igényeknek sem felel meg, habar ta- gadathatlan, hogy a magyar tehenek teje kitünőbb mint akármelyik más fajtáé, kivéve a bivaly teheneket. Szintén tudjuk, hogy az angol és különösen a Shorthorn fajta legkönnyebben hízik és gyorsan nő, de más irányban ki nem elégíti a gazdát. Ha tehát új fajtát akarunk szerezni, akkor legyünk tisztában magunkkal az iránt, hogy mily czelra akarjuk azt használni. A ki igás öklöket akar nevelni, an­nak a magyar vagy erdéiyi fajtánál jobb fajtát nem lohet ajánlani, mert; ezen marha még a hizlalásra is nagyon ; alkalmas. A kiállítás alkalmával láttunk az esztergomi érsekség által kiállított gyönyörű szarvasmarhákat, egyöntetűen voltak tenyésztve és erős széles alakot mutattak ; színe fehér, a csontozat fi­nom, do erőteljes, a szarvak hosszúak és finomak feliér tővel, a törzs hosszú és mély. A nagy díszoklevelet nyerte ezen urodalom és valóban büszke leimt e ritka, de megérdemelt kitüntetésre. A ki pedig tejelés végett akar szar­vasmarhát szerezni, az a nyugodt-eu répái fajták egyikének beszerzésére van utalva. A lapályos fajták még ed-1 dig nálunk nem bizonyultak alkalma­soknak : nem felelnek meg korunk gaz­Valami lelket tépő lehetett a háziakra nézve látni Ilonkát vidáman, teli örömmel, kinek lelke esengve csattogva repkedett mint a pacsirta föl az égig, s mellette Amalie mintegy hervadt virág, kit valami féreg gyilkol, — bus, szótlan mint a hattyú ma­dár, mint ha valami nagyon nagy kincset veszített volna el s tudja, bogy azt nem találja meg talán soha. Most is ott ül Ilka Pistával a kerti zöld fíí-diványon. Beszélgetnek azon a néma Dyelven, melyben pillantás az ige, mosoly­gás a szó, meleg kézszoritás a mondat, és mindeuikben egy üdv, egy földre lelopott meuyország van. Nem látja őket csak az Isten, és ha látja gyönyörködik bennük. A mint a leány nyaka körül fonja karját. Lel­kűk reug, riug az ábrándok verőfényns me­zején. Sziute halják egy más szive dobba­nását, elfelejtik az egész világot, s élvezék azt, a mit örökké valóságnak neveznek, azt a legmagassabb kéjt. És a merengés má- moritó hatása alatt a két ajak egy más közelébe jut, lélekzetük össze találkozik, delejes bűverőtől vonzza össze csattan a két ajk, s egy üdvözítő hosszú csattanásbau meg­születik a szerelem első rózsája az első csők. Szinte megijedtek tőle mikor elcsattant. Miutln? valami nagy vétket követtek volna el. melyet csak egy egész életen át tartó folytonos ismétléssel lehet jó tenni. A kert másik oldaláu meg csendes zokogás hallat­szott. Ki lehet ott ?Jaj talán látott is ? El­pirulva kelt fel a két a szerelmes s in­dult sétálni a fák árnya alatt. Amál is a kertben volt. Mellőzni akarta Őket, hogy ne találkozzék velők, de Iloua eléüe került. — Szép is a kirasszouytól, fut előlünk ? Nézze Pista mily rossz a mi kisasszonyunk, hogy kerül berniünket. És azt a rósz kis­asszonyt magához ölelte, teljes szeretettel össze csókolá. Itt van, ez a büntetése édes szomorú lelkem ! de nini kegyed sirt, ugye sirt ? — Nem — tétovázott Amália — hon­nan gondolja ? — Egész vörösek a szemei. — A szél. — Úgy ? .. a szél ? . .. Ebben a csen­des időben goudolá Hona. No most men­jünk be. Nem bocsájtjuk el magunktól Majd beszélni fog Pista az ő élményei­ről, deák korából, hogy mik történtek vele, oh mennyi bohó dolgot tud mesélni én majd balálra nevetem magam. De tudja Pista, olyant ne mondjon a mi nem igaz, engem nem ültet fel mint a mamát, mert éu megtudom, ha nem mond igazat magá­nak a szája mozgásából, szeme járásából, aztán nem fogom elhinni a többit sem, más egyebet sem. Tudja más egyebet sem, tehát csak lélekre beszéljen. KAJABUS. Vége köv. — Végzetes esés. Fekete János ács, ki a helybeli plébánia templom keresztjét oly nagy bravó úrral féltévé. Mocson hasonló munkában leesett és szörnyet halt. Temetése a helybeli kath iparosifjuság részvéte mellett f. hó 23. ment végbe. Özvegy és több gyermek siratja. —G. dnsági és égalji viszonyainak; tehát tekintetbe csak a hegyi fajták jönnek. Ezek közül legnagyobb kedvesség­nek örvendeznek a borzd^resek t. i. az Allgaui és »az Oberinthali fajták ; továbbá a bernifajta (és rokonságában álló simmenthali és weiskircheni fajta) a kliulandi a pinzgani és a möllthuli fajták. A mariahofi és a mürzthali fajták­kal szintén kíséri eteket tettek nálunk, de e fajták nem felellek meg a vára­kozásnak. A t^jtermelési téren a legelső sze­repet átvette, mint fent mondtuk, ko­runk lián a borzde rés fajta. Allgauiakat tenyésztenek nagyban Magyar Ovárot.t és Kisbéren, továbbá a pápai és a munkácsi uradalomban és számos más helyen ; Oberinnthaliakat tenyészt megyénkben Gróf Breumier Ágoston Pilis-Maróthon, a ki szép egyön tetű éves borjúival a nagy kiállítási ér­met nyerte meg és ezen fajtát a Zse- lizi uradalmában is kezdette tenyész­teni ; mivel ezen fajta majdnem egy­forma az allgauival, de tetemesen ol­csói)!), igy tehát ennek beszerzését leg­melegebben a j á 111 h a t j n k. Nagy elterjedésnek örvendez a berni fajta is ; az állam tenyészti ezen és rokon fajtáit Bábolnán, Debreczenhen, Keszthelyon. Rima-Szombatban ; te­nyésztik továbbá Komárom-, Fehér- és Bars megyékben. Kuhlandi fajtát találunk Kassán, Vas- és Barsinegyében ; pinzgauit Ko- lozsmonost.oroi), Abauj-, Pozsony- és Vasmegyében ; nöllthalit Fogarason, Bábolnán és Fehér megyében. Hogy e fajták közül melyiknek tar­tása legajánlatosabb, a helyi viszonyok­tól függ. A takarmányt jobban érté­kesítik a kisebbfajták, tehát a borzde­resek ; a nagy fajták borjai megint jobb áron eladhatók. Az esztergomi gazdaközönségnek al­kalma van, eredeti Oberinnthaliakat Pilismaróién megtekinteni és a szük­séges felvilágosításokkal szívesen szol­gál az ottani gazdatiszt. Vájjon a téj minőségére nézve is megfelelő-e ezen fajta, azt az eszter­gomi közönség szintén legjobban meg­bírálhatja, mivel a város tejszükség- lete nagy részét azon gazdaság fö- dözi. Az oberinuthali fajta nálunk még mindenhol jól meghonosult és hivatva lesz, lia nem tévedünk, hazánkban mint tejelő fajta nagy szerepet ját­szani. Utoljára még egy kis megjegyzést. Nem elég, ha a gazda jó hires fajtát szerez és ebben üdvét keresi, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy minden fajta a helybeli viszonyok, a takarmányozás és nevelés eredménye és a legjobb fajta tenyésztése kárral járhat, sőt kevesebbet hozhat, mint a közönséges fajta felnevelése, ha nem viseljük kellő gondját. Nagyobb gondot igényelnek a hegyi fajták az ápolást és takarmányozást illetőleg, mint a hazai fajták. Szük­séges tehát, hogy a számítani tudó és haladni akaró gazda a jó fajta beszer­zése mellett az okszerű tartásra is nagy súlyt fektessen s ne sajnálja tő­lük a takarmányt. Mert csakis ez eset- ben lesz jutalmazva az ő törekvése. HÍREK. — Kinevezés Mint a legújabb ka tonai előléptetések között olvassuk Wald- kirch alezredes urat ezredessé nevezték ki. Fogadja a közbecsülésben álló férfin megérdemlett előléptetéséhez őszinte szerencseki ván atunkat. — KareníCS főszékesegyházi tenori stát a kassai székesegyházhoz szerződtet­ték igen előnyös feltételek mellett. — Esküvő. Brutsy Gyula diszmű- kereskedö kedden vezette oltárhoz szép aráját Brunner Mariska urhölgyot. Az esketés szertartását Maszlaghy X. Fe- rencz budavári prépost végezte. A ki­rály városi plébánia temploma szép és előkelő közönséggel telt meg. Az uj pár közvetlenül az esküvő után Bécsbe utazott. — A kath. iparosifjak egyesületi helyiségüket igen Ízlésesen renoválta- tatták és nagyohhitották, melynek szük­sége elkeriiIlletlen volt a tagok jelen­tékeny szaporodása miatt. —*a. — A polgári olvasókör szintén újonnan rendezte be helyiségeit még pedig oly csínnal, hogy a polgári osz­tály igényeinek mngfelelŐleg semmi kí­vánni valót nem hagyott hátra. — i. — Halottak ünnepére készülődünk elő. A sárga ősz keretébe oly szomo­rúan beleillő ünnep a kegyeleté s a ke­gyeiét virágokat hint a sírokra hullott levelek fülé. A temetkezési vállalatok düsan fölszerelték raktárukat díszes emlékkoszorúkkal s különösen Kováts Albert vállalata helyiségeiben szebbnél- szebb koszorúkat volt alkalmunk szem­lélni. — A trónörökös aegiso alatt ki­adandó nagyszabású ethuographiai mű terjesztésére a Rév.i Testvérek colpor- teuröket küldtek a vidékre. A colpor- teurök egyike Esztergomba is beko­pogtatott, s itt két nap alatt mind­össze nyolez előfizetőt gyűjtött. Ebből azonban nem következik az, hogy a fényes vállalatnak Esztergomban töme­ges pártolói ne legyenek. Városunk művelt közönsége, mint minden kivá’ó irodalmi eseményt, úgy a trónörökös nagyszerű vállalatát is méltó támoga­tásban fogja részesíteni, csak ügyesebb col por teurt s néhány füzetet lásson. A nagyszabású vállalatnak Esztergom­ból nagy közönséget merünk jósolni. — Ä párkányi vásár három napi sokadalom után véget ért. Az idei vá­sárról el lehet mondani, hogy időjárás dolgában igen kedvező volt, mert .a hagyományos sártengerek az idén tel­jesen hiányoztak. A szép időjárás szo­katlanul népessé tette a balparti hires vásárt a messze vidékekről üsszesereg- lettek a vásárlók és kínálók. A forga­lom sokkal élénkebb volt, mint a ta­vait. — Kazal tűz. Kedden este hót óra­kor tüzet jeleztek Párkányból, ahol épen a nagy őszi vásár berakodására készültek, A nagy tűz óriási lángok­ban pirosította be az egész határt. Több szalma-kazal égett egyszerre s a heves szél nagyon közresegitett a tűz terjedésére. Egy egész telep tűz­ben állott már, midőn a megyei és párkányi tűzoltók fáradozásának sike­rült végre-valahára a szomszéd kazalo­kat megmenteni. A tűzvész hire a vá­sáros nép között nagy zavarra adott okot, de a rend és közbiztonság vé­delmét Mattyasóvszky Vilmos muzslai szolgabiró a rendelkezésére bocsájtott apparátussal kitünően főim tudta tar­tani. A megyei tűzoltóknak, kik a hí­don át akartak haladni, sokáig kellett várakozóik, mig a hajóhíd nyitása és bezárása véget ért. — A Duna utczából levezető ló- usztató betömése nagyon lassan foly, jóllehet a tűzoltó egyesület buzgó pa­rancsnoka e részben minden kitelhetőt elkóvet. Hiába ! — egy ember jóaka­rata és tevékenysége nem elég ily na­gyobb szabású s nem csekély kiadással járó dolgok keresztülvitelére. Itt töb­bek együttes működése kívántatik, fő­leg a városé, melynek első rendű hi­vatása, hogy a templom előtti tér, miut sokak állal látogatott közhely, tiszta és rendezett legyen. Nagyon helyes volna ha a helybeli szekeres gazdák részben leszállított áron — a munkaszünet alatt nyújtanának az említett árok kiegyen­lítésében. A város közgyűlése pedig, mely sohasem szokott fukarkodni a vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom