Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 82. szám

Esztergom VII. évfolyam 82. szám. Vasárnap, 1885. október 11-én es VIDÉKÉ Városi s megyei érdekeink közlönye^ yv\i SGJKl.BNIK H ET ENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. •ELŐFIZETÉSI ÁR: egész óvr« ..................................., > • ö fit — f él ívre........................................* N egyedévre.................................................... E(|y szám ára 7 kr Ur­3 . - 0 SZERKESZTOSEG: £zent-^nna-utca 317. hová » lap »zollen»! részét illető kíizleinények kiiMoiidSk­KIADÓHIVATAL: jSzÉCH ENI-TÉR. hoTií a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiliterbe szánt köz­lemények, előli/,ölési |iéu/ek és reelainálasok iiite/.emlók. HIRDETÉS EK. Ill V AT AI,OS UIIMíKTIÍStílí : 1 szótól 100 »/.óig — fi t 7ő kr. 100—?0f)-ig . 1 „ 50 „ 2O()_:!l)0-ig . 2 „ 25 „ Hélyeg'líj 30 kr. MAII XNIIIRÓKTÍJáKEf megállapoiiás szerint lehel.8 legjutóiiyesn Miau közöl létnek. NYII.TTÉR sora 20 Kr legyeink kincse. Esztergom, október 10. (N. P ) Borágas hegyeinkben lassan- lassan elcsitul a szüretelek danája, az édes termés hatalmas edényekben a föld mellébe kerül, ahol újra óini! kezd, forrásnak indul s lesz belőle kitűnő bor. Az 1885-iki termósuek már eleve is jé hírneve van. Bitka szép szüreti saisonunk volt, valóságos második nyár érlelte meg a hegyek legnemesebb gyümölcsét, mely zamatánál és czuknrtartalmánál fogva évtizedek óta ritkítja a párját. Esztergom majdnem kizárólag sző­lőtermelő vidék. Nagyon czéliráuyes lenne tehát, ha kitűnő szőlősgazdák kiképzésére mielőbb vinezellériskolánk alakulna. Erre már régóta rendkívül; nagy szükségünk vau. A szőlészeti és borászati ismeretek ugyanis népünk régióiban oly naivak, hogy van akár-} hány szőlősgazdánk, aki még most is kételkedik a pbilloxéra létezésében, mikor hegyeinket sorra belepi; ami pedig a kezelést illeti, az a százados hagyományokon nem sokat változtatott. Az esztergomi bor jőhirnevét csakis a kezelés körül fölmerülő járatlanság rombolja le. Az idei termés azonban eddig nem igen vonzotta ide a külföldi kereske-j dőket, még csak tudakozásokat se igen j hallaui s a szőlősgazda, kit a szüretij költségek meglehetősen kimerítettek sóvárgó vágygyal lesi, hogy mi lesz a hegyek kincséből, abból a hatalmas holt tőkéből, melynek nincs kelete. Valóságos bűnt követne el az a szőlősgazda s borpincze tulajdonos, aki az idei világhírre érdemes, kitűnő minőségű termést könnyelműen elpo­csékolná. Ki kell várni az alkalmat. Az idei eladó borok nem maradnak a pincéd­ben; amint hogy a kitűnő gazdasszony- nak való eladó leány se maradhat pár­tában. Az idei termés jó hírnevét megcsi­nálta a kedvező esztendő s különösen a kitűnő ősz, mely a begyekről kin­cseket s/űrt szőlősgazdáink pinezéibe. Ne pocsékoljunk el tehát semmit, ne kapkodjunk ide-oda kínálatunkkal, várjuk be az alkalmas időt. Ha most még nem igen tűnnek föl jóravaló borkereskedők az esztergomi láthatá­ron, az idei bor idővel ide fogja csa­logatni őket s ha lelkiösmeretes gond­dal kezeljük hegyeink kincsét, nem is lesz okunk panaszkodni a miatt, hogy az esztergomi boroknak niucsen meg­érdemelt kelete. Hegyeink kincsére tehát legyünk jó reménnyel. Az idei termés hírne­ves borokat szűrt pinezéinkbe. Ne vesztegessünk el semmit se belőle, hanem várjuk ki, mig hegyeink kincse ázsiót kap Akkor aztán teljesülni fognak az esztergomi szőlősgazdák és pinczetulajdonosok szép reményei. Reáltanodánk jövője, Esztergom, okt. 8. Reáliskolánk egy őszinte barátjától kaptuk a következő sorokat : Ha a zon reáltanodái értesítők, melyek honi reál­iskoláink tanó v en kén ti viszonyait kör voalozva a tanulók létszámának slatis­tikai adatait is feltüntetik, a helyi reáltanodáéval összehasoulitatuak, azon tapasztalatra jutunk, hogy tanulók számában az egyes városok népességi ará nyához képest a mienk áll a budapes­tihez legközelebb. I Nálunk a hol a cultus-miniszter ur ál- j tál hangoztatott nemzeti betegség : „a (gymnasium felé tódulás“ oly meglepő |arányokat ölt,még is tud hagyni az alreáliskola számára 115 tanulót, ak­kor itt szép jövő kínálkozik arra nézve, hogy az államosítással kapcsolatba ho­zandó V-ik reáltanodái osztályúak fe­lállítása minél hamarább lótesittessék. Ha a miniszter úr előtt nem volna is­meretes az imént hivatkozott létszám- inak évenkinti emelkedése, bizonynyal Lem tett volna Ígéretet az államosítás jés főreállá való kiegészítés ügyében. Látja ő, hogy Kecskemét nagy vidék­kel biró népes város, s ennek állami 8 osztályú reáltanodája csak 72 tanu­lót fogadott be a múlt tanévben, a dévai állami főreáliskola pedig 113-at ; akkor kell, hogy önként táruljon szeme elé azon kérdés: körünkbe vegyök-e az Es/tergom kir. város által oly szép és tetemes áldozattal föutartott reáliskola ügyét ?. E lap hasábjain már szőnyegre ke­rült a jelzett ügy és az intéző fér­fiak figyelme cselekvésre szólittatott. Ezen előintézkedés eredményes volta egyrészt emelné reáliskolánk felkaro­lásával a tanügyet, s a közmüve lő- dósnek ismét egy hatalmas oszlopot alapítanának, másrészt felmentenék a várost az ellátási gondoktól, harmad- sorban a városi közönség érdeke is nagyban támogatatnék,, a mennyiken gyermekeink kepeztetését a reáltanoda utján is érvényesíthetnék a mellett, hogy a vidékről érkezett reáliskolás növendékek szaporodására számítván, az élelmet és szállást adó gazdák is jelentékenyen nyernének általa. Fel tehát hathatós szavú tekintélyek! Bízva a miniszter ur hathatós ígéretében és rokonszenvóben teremtsék mega ked- I vező viszonyok közt Esztergom állami reáliskoláját! —i. Levél a kiállításról. (A vasutak kiállítása.) Budapest, okt. 9. Országos kiállításunk — feladatá­hoz híven — hazánk kulturtéuyezŐi- uek egy hatásos összképét tünteti fel. A vasutaknak, melyek e tényezők so­rában előkelő helyet foglalnak el, ehhez képest szintén előkelő hely ju­tott kiállításunkban. Vasú tűink kiállí­tása három főcsoportra osztható: az osztrák magyar államvasut, a déli vas­pálya é& magyar államvasutak kiállí­tásaira. Az osztrák-magyar államvaspálya- társulat pavillouja egyik legszebb építménye az egész kiállításnak. Par­kírozott előtéren a magyarországi ura­dalmak termónyoi és gyártmáuyai, py- ramisok kőszénből, vas- és aczélból vaunak elhelyezve. Ugyané kitüuóen ikszelt uradalmakban vaunak a pavilion két belső szárnyai fentartva, úgy, hogy a bennünket első sorban érdeklő tu- lajdonképeni vasúti kiállításnak kissé szűk tér maradt fenu. A de Serres Battig-fóle jeles vas felépítmény már több előbbi kiállításból ismeretes ; az új szerkezetű óriási emelőd,mik Az „EsstírgoffiásVidáka“ tárcája As spedés érája. Ha leszáll az alkony Csöndes, bús homálya Elragad a lelkem Messze, messzi tájra; Oda, a hol te vagy Hűtleu boldogságom S nyugtalan hány ködöm A magányos ágyon. Eszembe jut a te Lázas ölelésed, Forró ajkad csókja Ab még most is éget ... S úgy vágy lak éu újra Csókolni, ölelni — És megátkoználak . . . De nem tudom tenni. GRÓF VAY SÁNDOR. SHntUk. Hogy egymást még alig ismerve Pirulva találk#zánk, Szerettelek titkon, epedve Es meg nem mondfiatám. S azóta misem változott meg Ábrándos angyalom, Hisz mostan is még úgy szeretlek, Hogy ki sem mondhatom. GRÓF CSÁKY GYÖRGY. U&gymmig Hmsegprimisa. (A Magyar Salon októberi kötetéből.) A sátoros egyházi ünnepeket fényesen szokták megülni az esztergomi bazilikában. Olyan fényesen, mint sehol az országban. A főszékesegyház hatalmas szavú harang­jai még a szomszéd falvak híveihez is el­szólalnak. Az esztergomi nép ünnepi dísz­ben hullámzik fölfelé a régi vár omladékái­ból fejedelmi pompával kimagasló bazilikába, mely kívül olyan hideg, mint,egy nagy kom­iokú tudós s belül olyan meleg, mint egy poéta szive. A bazilika imponzans hajóiba legalább is ötezer ember fér el. A középső hajót, föl egész a szentély lépcső-soráig válogatott szálkatouák foglalják el csillogó-villogó pa­rádéban, cserágas csákóval, fényes bayo- uettes puskával. A bosszú sorfal legvégét tűzoltók egészítik ki. (Nem esketik parádé tűzoltók nélkül a legújabb Magyarországon.) Mikor az oltárig vezető széles út már tö­kéletesen szabiidon van tartva, akkor jön egy újabb hatalmas eleven fal. A növou- dékpapok eerege. Kossuth Lajos sógora, Meszléuyi Gyula kauonok vezeti a papságot. A legszálasabb termelő főpap gláp teljes díszbe öltözött kanonokok és nüspökök so­rakoznak, rendkívül drága egyházi kincsek­kel. A kék reverendájú s fehér ingű kleri­kusok a feszes katona glédát bélelik ki. A püspökök, praelatusok és kanonokok pedig nagy félkörbeu a főtemplom hatalmas ka­puja elé sorakoznak. Ezernyi és ezernyi ember várja a prímás megérkezését. Egyszerre csak megáll a uégyesfogatú kocsi a bazilika följáratának lépcsői Blatt. Néhány előkelő fiatal udvari pap sürög a prímás elé a szomszéd kocsikból s Magyar- ország első főpapja fürge mozdulatokkal siet föl a lépcsőn s nem mulasztja el jobb- ra-balri kiosztani az áldást. Az áhitatosan leborult emberek tömegén áthaladva, végre fölér a nagy ércz-kapuhoz. Bíboros ruhája uszályát egy fiatal ud­vari pap viszi több lépésről utána. A her- ezog-primás néma főhajtással üdvözli a fő­papok testületét, megcsókolja az eléje tar­tott keresztet, szentelt vízzel hinti meg a közelállókat, mialatt kezet csókoluak neki a szertartást szolgáló főpapok. Erre azután belép a fejedelmi pompában ragyogó főszékesegyházba. A chóruson ha­talmas akkordokban hursan meg a páratlan orgona nyitányzetiéje, mely a prímást egész a főoltárig kiséri. A szentélyben egész légió papság és szol­gaság segédkezik neki a misemondó ruha föladásában. A főszékesegyházi kincstár legdrágább ki csei s a ruhatár legénékesebb öltönyei kerüluek az oltár elé, melynek alsó rpszo mesés összegű vert ezüst müvei van e’bpyitva teljesen. A kathoükus klérus gaz­dagsága és bafalma soha se nyilatkozik hangosabban, mint busvét vasárnapján az esztergomi bazilikában. Sirnor János nemcsak fényesen, de áhita­tosan poutificál több száz pap és több ezer ember előtt. Miséjét élénken és gyor­san végzi s azután föllép a szószékre. Sokat írtak már a prímásról, de fényes szónoki tehetségéről még keveset. Pedig ebben mutatja be szellemének egész erejét s bölcsesége gazdag tárházát teljesen. Husvéti szent beszédét fiatal lelkesedés­sel s valódi ambitióval szokta elmondani. Hatvanhét óta alig maradt el vele kétszer- liároraszor ; akkor is vagy Rómában tartóz­kodott, vagy betegen feküdt. Kisebb bete­geskedések, melyek oly gyakran bekopog­tatnál« a hetvenes öregeknél, uem szokták visszatartani a szószéktől. A néptömeg nem kezd oszlani, csak sű­rűbbé csoportosul a szószék alatt. A prí­mással átelleuében a bazilika márványfalába van beállítva a legnagyobb magyar egyházi szonok szobra. Olyan ihlettel, olyan hévvel, olyan meggyőződéssel s olyan élénk ajakkal áll a hívek előtt, hogy szinte hallani, hu rája tekintünk. Hanem Pázmány Péter he­lyett Sirnor János kezd beszélni. Nem nézi többet senki a szép szobrot. Mindenki az elragadó szavú prímást hallgatja. Rokonszenves hangon, emelkedő , tűzzel Kezd beszelni. Heve mindinkább fokozódik. Végre egészen áttüzesedik s fó'lmelegiti a bazilika óriási tömegét, mely teszült figyel­mében márvány nyugalommal és csöndes- S éggel hallgat minden egyes igére, A prímás szónoki művészete azonban egyszerre csak átcsap a Golgotha íéjdai-

Next

/
Oldalképek
Tartalom