Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 9. szám
Nag? passióm neuem a chikkes tánczosok mozdulatait s elejtettszavaittanulmányoznom. Kricsi Dóri például csakugyan úgy lép föl, mint egy Don Juan. Merész léptekkel sétál egy szép leány mellett, szerelmesen mélyed tánczosnője szemeibe, olykor-olykor meglassítja lépteit s majdnem suttogva hajol választottjához. . No most! Kricsi nyilatkozik ! Ezt hiszi.az egész terem. Pedig csalt mindössze ilyet zagy- V át « — Higyje ol kérem Mariska, hogyha ezeket u falakat valamivel világosabbra festik, akkor mindjárt világosabb lenne a terem is. Mert attól nagyon sok függ kérem, hogy miként keverik u festéket. És Kricsi ezt valóságosan elrebegi. Abba hagyom a szellemtelen salouhos tanulmányozását s leülök egy jó mama mellé. A jó mama legott egy privát nézetet kőtől velem: . . .... — Nézze csak milyen kitűnő mulattató gyerek ez a Dóri. — Különösen ha nem halljuk. .— Kifogyhatatlan. — Az ostobaságokból. — Menjen maga igazságtalan. És nincs igazam. Jön a második négyes. Gyuszi elegánsan kéri fel Lottikát. Lottika gyermeki áhítattal vau eltelve a második négyes költészete iránt. Ügy olvasta, hogy ilyenkor szoktak val o- másokat tenni. Ah. hogyha G.vuszi is vallomásokat, tenne! Milyen pompás lenne ez. Gyuszi kifogástalanul helyezkedik el, kifogástalanul hajtja meg magát egy vis-á-vis Gyuszi előtt s elragadó mosollyal kezdi : — Mondja Lottika mitzongoráz most maga? — Borovicska sonátáit ! — És milyenek azok a senáták ? __ Nagyon szépek kérem. Hanem még u em tudom ám egészen valamennyit. — Imádom... — Jaj ! nem hallom jól kérem... — Imádom a sonátákat. — Igazán ? — Igazán. És ez igy megy tovább- Kricsi és Gyusz kifogyhatatlanok a bárgyuságokban s a bál terem mégis rájuk fogja, hogy pompás gyeÉs Kricsi és Gyuszi még többet is tar tauak magukról. Fáradatlan locsogásaikbó hiányoznak ugyan a gondolatéi ek, épei azért nem is merülnek ki soha, de hiányoz uak a gondolatok is, épen azért nem unal masak a báli teremben. sassrmi Orvosi levél. (Az észmunkások betegségei.) (Dr.M F.) Ha e közös czim alatt művészek, írók, tudósok, bölcsészek jogászok stb. szóval mindazok betegsé geit összefoglaljuk, kik specziálisan szel lerai -tevékenységben élnek egészen, sa ját-ágos, másoknál nem észlelhető bo tegségi tünetekkel fogunk megismer kedui, melyeknek szülő okai épen eze tevékenységben keresendők, azaz az ál tala túlságosan megfeszített idegrend szer mii ködévé be n, mi a szervezet egyé tényezői rovására történik. De a mi költőknél és művészeknél a szerveze öszhaugjáuak e zavarait, a ki záróla nokik sajátos ideges praedispositio okoz za és rendkívül nagy izgatottságba .és idegességben nyilvánul, a tudósok inál és bölcsészeknél a központi ideg rendszer túlságos (excessiv) tevékeny ségével állunk szemben, melyet az aki rat és tartós munka vezat. Egyikilói az idegrendszer rendkivi nagy érzékenysége, másiknál az ag feltűnő izgékonysága, azaz egyrészt a érzés, másrészt az akarat a kiváló sr játság mely szembetűnik — oly tény« zők, melyek bár sokféle betegség cs ráit magukban hordják, de melyek k fej lésekben tekintve egyformák, mo mindkettőnek eredménye az egészsé fentartására oly nagyban szükségelte szervezeti öszhnng megzavarása. Az agy velő tehát az a szerv, mel azoknál, a kik szellemi munkával főj lalkoznak, legtöbb megzavartatásnak vj kitéve. A pbysiologia tanítja, hogy hol anyag elhasználás megy végbe, c anyagpótlásnak is kell történnie: val mely szervnek fokozott tevékenysége a ban a fokozott v '•eringóst feltétele ezért történik a vérnek nagyobb mó ben való agyba tódulása a szellemi ta munkával foglalkozóknál. De épen a ag központi idegrendszer intellektuális te- ul vékonysége, a táplálkozási vagy élettani in szervek rovására idézi elő azt az ösz- liangtalanságot, melyben a szellemi c munka forradalmai a testi erők hanyatlásával állanak szemben. De a szervezeti öszbang hiánya következtében be- következő zavarokat, melyek a tudom*- a nyakkal vagy gondolkozással foglalkozó Sl egyéneknél oly gyakoriak, nem annyira 7A a vérnek az agyrendszerbe történő fokozott áramlásában kell keresnünk mint J*5 inkább a vérodényrendszer hiányában. ^ Valamint hegymászás alkalmával tagjaink, a vérbek oly elemekkel való túlterhel tetéző következtében, molyok a csontok által adatnak át, nehozekké és levertekkó lesznek, úgy túlságos szeD * lemi munka következtében az agy velő) fájdalmas kimerültségbe esik. Mindkét i) esetben a nyugalom bírja csak a túl- z sulyra jutott, szövetekot redukálni, vagy J levezetni s a megtámadott szerveket ' felszabadítani De mily kevés tudós és ® gondolkozó engedi meg magának ezt a s nyugalmat! 1 a És igv egyrészről az idegölő kimerülését, másrészről o szervezet vérkeriu-jf gésénok zavarait latjuk fellépni, agy - j, velő ellágyulás, vagy agyvelő sorvadas alakjában, melyek apoplexiáklioz vezetnek. Koperuikus, Malpighi, Liiinó, 1 Spallanzani, la Bruyére, Daub-ntoii. Menge. Cabanis, Corvisart és sok más J nagy férfiú ez apoplexiák áldozata lett. Ezen affektiok különben sokkal in kább azoknak a következményei, kik, j mint a tudósok szellemüket tartós és j folytonos feszültségben tartják, túlságosan megerőltetik, szóval pogányul báninak vele. Művészek és irók reudkivOl ; ideges irrotabi 1 itásuk miatt a jel leninek bizonyos ingatagságával bírnak, a mi e tekintetben talán oltalmukra szolgál. De ezzel ellentétben szenvedólye- : sok és hirtelenek s szenvedélyeik nem = ritkán az őrültség karjaiba ragadják, a hallucimitiók, melancholia náluk mindennapi jelenségek. Mig a statisztika 1000 művészre 9.60 százalék őrűlósi i esetet mutat ki, addig 1000 tanár, , tudós és orvosnál csak 3 70 százalékot.- Az u, n. közönséges emberek közül- alig jut 3 őrülési esetre 1000-re Tasso,- Camoens, Ribeira, Hoffmann, Poo Ed- gar lial 1 iicinatiokban szenvedtek, Dante,- Rousseau, Byron melancholikusok voli lak. Sőt néha az érzelem világ tulsu- lya öngyilkosságra vezetett, mint pl.- Chattertonnál, Gilbertnél, Escousse-nál b és nálunk Czakó Zsigmondnál. g A genie (lángész) Írói, művészi áta- t Iában az alkotó tehetség kissé többön! g alapszák, mint az agyrendszer tulizga- toUságán. Tehát valóban csak hajszál ii nyi külömhség volna a jelenségek és- lelki betegség között, melyek az em- p- béri szellem legragyogóbb termékeit- hozzák létre és mely az emberi tökéletlenség legszomorubb attribútuma ? Tehát egyedül az aurea mediccritas (a l1 közép tehetség) volna hivatva az egészl y sóg fentartására, a sauo in corpore z sano mens (ép test ép lélek) elérésére i- szükséges öszhangot kivívni segíteni ? 3- A statisztika igy tanitj i, de ép azért- itt nem szabad a puszta számadatokkal i- megelégednünk, mert épen itt forog •t fenn annak szüksége, hogy minden g egyes esetet individualisáljunk, a lelki .0 betegségek minden egyes jelenségeit önmagukban kutassuk külön az irók- y nál, tudósoknál, művészeknél és csak r- azután tegyük fel a kérdést: vájjon n egyedül a tulcsigázott képzelet maga a prädispoiwUta-G az agy velő zavarait? Vaj- tt jón nem volt-e a képzelő talán már a örökölt kór vagy bizonyos szervezeti b hiba, jellemgyengeség által megtámadva, zi, Inéra vezették-e féktelen szenvedélyek, rv 1 más külső bt folyások, melyek tapasz lat szerint nagyon kedvezők minden yi és ideginegbetcgilléseknok téves altra, nem afficiálták-e mái’ a lélek egbetegedésére ? Kivá'íó yo lyátainh allmma. Ií. Dóczy Fereucz. Esztergom egyik legnépszerűbb polgára időszerűit tngudhatlanul Dóczy Ferencz, ki mint iparos meg tudta szerezni azt a ilyt és tekintélyt, a melyet a közélet ve- rembereifől megkövetelünk. Dóczy Ferencz azok közé tartozik, a kik 1 kezdenek. Mert nincs is nehezebb, mint jól kezem valamit. Jól kezdte tapasztalatait. Jól kezdte iparát. Jól kezdte a polgári érdekek szolgálatát. És jót kezdte, mint kiváló polgár az ön- stlenségkertjét.is művelni s az általános jóit érdekeit szolgálni. A közélet nagyon kíméletlen. A vasakarat at,almas ereje is nem egyszer niegingado- ik, mikor a gúnyos nyiluk feléje pattannak, levt mig a magánéletből senkinek semmi öze apró hibákhoz, hagyományos gyengesé- ekliez vagy veleszületett, kellemetlenségekhez: ddig a közélet nagyon is megszól ezekért nem egyszer szívtelenül kergeti vissza az mbitiosus hőst a műhelybe vagy az irodába. Dóczy Ferencz egyszerű, de nemoslelkü olgár, a ki nem igen ért ugyan a visszu- iozó névmások helyes használatához, de zért Esztergom régi dicsőségének visz- zahozó szándékában nagyon is működik. A városi közélet egyik tevékeny harcosát idvözöljiik benne, a ki lek valódi érzéke van i haladás iránt s a ki egészséges ésszel és óllátó szemekkel tekint a jövőbe. Tervei nem fei.szárnyalok, de kivihetők. 3rograrumja szorgalmas újságolvasás ered- nénye, de azért | rogr'ámm ! Akárhány polgármesternek sincsenek nemesebb szándékai mint neki. De van alkotó ereje is. Nézzük csak a tűzoltó intézményt Dóczj kezében. Nézzük a szép közkutakat, a csi- íos fölszerelést, a népes glédákat s a közönség támogatását. Nem lehet többet követelni egy tüzolti parancsnoktól. Tekintsük aztán az iparosok érdekébei tett munkáját. Látni fogunk itt is javulást, haladás közeledést, összetartást és komolyabb tö rékvést. Mint az iparosok elnöke mégnagyold) ha táskőrrel bir, mint városi képviselő- Es bo hiányzik Dóczy Ferencz, mikor egy jóravak ember munkásságára szükség van? Mindenkor és mindenütt számítani lebe rá, ha a közélet érdeke s a polgárok jav. ugv kiváltja. Épen azért nem maradhat ki a mi déré polgáraink albumából sem. £1 jeeptő í. (Krix-kraxok.) Az esztergomi életet most csak a jég hátán leh keresni. Itt találtam én a sima jégbe vesve a k vetkező apró jégvirágokat : * Alice már sok sikamlós regényre pazarolta idt jet 8 alaposan megismerkedett az újabb fnuiezj regényirodalommal, de elfelejtett megtanulni Jőzr és gombot felvarrni. Most is szereti a sikamlós pályát s regényese tud elbukni — a jégen. * — Ki nem állhatom kedves mama ezt az X ű urat Nem megyek vele, mert beleősziilnók. — Csak vezettesd magadat vele, a jégen nagyo könnyen kibékülhettek s ha vezetőd lesz három he tig, akkor ő fog beleőszülni. * — Asszonyom a kegyed szive olyan hideg mii ez a jég ! — De azért mégis élvezettel lehet elsiklani rajt * A kis diák egy kis delnőhöz. — Ah Kamilla milyen hideg ez a jég ! — Uram, reményiem ez uem akar ezélzás lenni * — Micsoda vázlatokat csinál maga itt Blaha ur — Tanulmányokat vázolok egy uj képemhez, „Lebukott angyalokhoz." * Egész uj színpad. Ezek itt a „jég fecskéi,“ az ott a „jég amazonja amazon hölgy a „jég kórója“ ez a szép karcsú i a „jég lilioma" az az ur itt is a jég „elephántja, a másik ur a „megfagyott Rómeó" ezek az aprós gok a kedélyesen elhízott mamával a „jég Pi Paff, Puff-jai," itt lengedez Gyuszi, a ki annyi] 1 üres hogy nem képes lepottyanni, ott grasszál Kr ! esi, a ki szellemes észrevételeivel riasztja a kis t j nulókat haladásra, itt kaczag gerlicze hangokon „hangosan affectáló jégvirág“ a ki egész nap nyili -Szóval olyan phraseologia képződött, a melyhez fo j ható nem virul a fagyos bálitermek ben. 1 * j Nem mondhatná meg kérem, hol lehet magukn Esztergomban korcsolyázni, kérdez tegnap délb ! egy idegen ur. 1 — De igen. Mikor kiértünk a jégre, még ogy kérdése tára — Nem mondhatná meg kérem, hogy ki t. nitana neg eugem korcséivázni ? * Angolosan. — Mit tenne ön uram velem, ha elbuknám ? — Fölemelném. — Ks ha kitörném a lábam ? — Kocsijába emelném. — De ha beszakadna alattam a jég s én örökre eltűnném a hideg mélységben ? . — Megmondanám Meklernek hogy mltozza be* azt a léket,| melyet maga olyan gyi*zo8an ütött a pályán. * — Kedves mama a nők közül mindössze csak há'man tudnak korcsolyázni. __ ? — Az első én vagyok, de a második és harmadik neve nem jut az eszembe. * — El tetszett esni nagysád ? — rebegi a szellemes Kricsi. — Elestem, de nem tetszett. * Nem nagy baj az, ha valaki elbukik, csak jól essék. áUCUN. A nőkről s a nőknek. Zeno-f.ól kérdezőit egykor, hogy uem szégyen-e okos embereknek szeretni ? „lm okos embereknek nem szabad volna szeretni“ válaszolt a bölcs — „akkor az asszonyok volnának a világon a log- szerencsátlenebl) lények, miután akkor csak az esztelenektől szerettetnének.“ * Hafiz, a halhatatlan perzsa költő, következőleg határozá meg a női szépséget : négy dolognak feketének kell lenni a nőnél : a hajnalt, a szempillának, a s/.emcsillíigokiiak . . . azután éppen négynek fehérnek : a kéznek, a szemtengerének, a fogaknak és a bőrnek ; négynek vörösnek : az ajkaknak, a nyelvnek, az arcznak és a foghúsnak ; négynek gömbölyűnek : a fejnek, az előkarnak, a lábikrának, a nyaknak ; négynek hosszúnak : a deréknok, az ujjaknak, a karoknak és lábszáraknak ; négynek szélesnek : a homloknak, a mellnek, a csípőnek, a szemeknek ; négynek finomnak : szemöldöknek, az orrnak a bőrnek és ajkaknak ; négynek kicsinek : a füleknek, a kebelnek, a kezeknek és lábaknak, t. * Börne állítja : A szerető tej, a meny- nyasszony vaj, az asszony sajt. 1 * Rhuilliero kérdező egy szép fiatal zárdaszüzfől : „Régen letette ön már a ■ szent fogadást?“ „Tíz hóval ezelőtt tizenhat éves koromban még akkor igen ( tapasztalatlan valélt,“ válaszolt a kérdezeti. * Heine állította : bogy a pénz asszony nélkül, világosság árnyék nélkül ; az t asszony pedig pénz nélkül, árnyék vi- 3.. 1 ágosság nélkül. HÍREK. IÍ t — Arena. A vasárnapi arenai estély minden izében sikeresnek igérke- r. zik. A műkedvelői előadások darabjai a n szorgalmas próbák után igen ólvezele- seknelt kínálkoznak. — Iparosbál. Vasárnap este a Fürdő t termeiben az iparos ifjúság egyesülete jótókonyczélu tánczvigalmat rendez, mely minden évben igen jól szokott sikerülni. — Vajda János hírneves költőnk nemso- ? kára néhány napra városunkba érkezik s lapuuk szerkesztőjének vendége lesz. Vajdá- ? hoz irta Ábrányi Emil a napokba» a követ- a kezd hangulatos költeményt, melyet kéziratból közliiuk ; BYRON. “ (Vajia Jánosnak a „Don Juau“ megjelenése alkálit mából.) " Egész éltébeu bámult s üldözött volt, Szabad, nagy szellem rablelek közt volt, A szenvedésnek roppant virtuóza, i_ Ki — míg szivében egy élő pokol, a-' Míg miudeu étkét titkos könnye sózza — * Dallal bűvöl s kacagva haldokol. p Olvasd ! Előtted pattan lelke zára, Csak te lehetsz e mély tenger búvára, ái Oly híven mint te, át uem érzi reá*, án Hogy e töipék közt bolygó óriás Kinek köunyében ten köunyed ragyog —• id. 1 Miéit volt oly nagy és oly elhagyott!
