Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 80. szám

Esztergom VII, évfolyam

80. szám.

Vasárnap, 1885. október 4-én

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hbtbnkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

egész. évre fél évre . negyedévre

ELŐFIZETÉSI ÁR

Efly s/rtin érn 7 kr

6 frt — Irr*

3 , - .

1 . r»o ,

SZERKESZTOSEG:

Szent- ^nna-ütca 317.

hová % Inp njelleini ré97,ét illető közlemények kiibieiidSk.

KIADÓHIVATAL:

^zécHENI-TÉR Iiotií ;i hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttóroe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamúKsok intézeiniok.

. -y / . r

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDETÉSEK!

1 szótól 100 szóig — R t, 75 kr. 100—200-ig 1 „ 50 n

200—800-ig . 2 „ 25 „

Rélyegdíj 80 kr.

MAGÁNHIUDETÉSEK

megállapodás szerint leheti Iégjutányosablián közölhetnek.

NYIIjTTER sora 20 nr

mellett, mellek önérdekök és életképességük fönntartásáért nem czégeres jelszavak hangoztatásával hanem tettekkel harczol nak.

Reményeink az idén szép terméseinkben központosultak. Visszahanyatlottunk abba a korba, melyben azt mondták : hogy „zsírjába fullad a magyar“ ; csakhogy akkor századrésznyi adóval szemben mint most.

Államtisztviselők, nyugdíjasok, mii- niczipiumok képviselői, katonák, stb, fizetést várnak, tehát adó kell, még pe dig óriási adó, mely rendesen a nép ve ritekéből kerül össze. S a nép meg h hozza szívesen áldozatját csak legyei miből. Ámde adóba sem búzát, sem ro zsot, sem semmi gabona félét el uen fogadnak ; oda bankó vagy pengő pén; kell. Hát ezt a jó nép honnan vegye' — mikor senkinek sem kell gabonája bora s egyéb termesztménye. Tovább: annak a népnek vannak ruházati egyéb házi szükségletei, hát ezeket hon nót fedezze ?

Visszaállítsuk talán az Árpádok ko rabeli adásvevési csereviszonyt ! ? Hov: vezetne ez megint, midőn a kereskedő adott kel májért gyarmatáru portékájáér a szabó nadrágjáért, a csizmadia csíz májáért stb. csak gabonát kapna, melyei nem bírván túladni, maga magának kel lene elhasználni. De ne színezzük to vább a képet* — s maradjunk annál hogy a gabonának nincs ára, arai ma gában véve elég gazdasági válság, ha nem azt tetőzi az adóprés, mélynél egy egy csavarása a közvetlen adófize tők előtt is megingatja a talajt, há I még a kistermelőnél, kinek adója fe jóben termésének több mint egy bar inadat, el k»ll bitangoJnia azért, bog

Gazdáink helyzete.

Esztergom, október 3.

(Gy. J.) Mezőgazdaság, kereskedelem, ipar, mint egy törzsnek három hajtása kölcsönös összehatásra és közös érdekű törekvésre van utalva, ha az általános értelemben vett állami és egyéni megelégedést a nemzetgazdasági viszonyok kiegyeztetóse mellett létesíteni akarjuk.

Azon rugók és eszközök, melyek a fentebbi ezél megvalósításához valók, minden nemzetnek rendelkezésére állanak; csupán csak azokuak helyes ki használása mutetja meg az eredményt., melyet az intéző politikai testületek teremteni képesek voltak.

Hogy mennyire volt hazánk területén a mezőgazdaság, kereskedelem és ipar érdeke összhaugzatos fejlesztés szemmel tartásával a nemzet hasznára annak mostani helyzetünkben elég világos képét láthatjuk.

Az eljárás jó vagy rossz oldalát fejtegetnünk és kutatnunk nem áll hivatásunkban, mert azt ai illető politikusok annak idejlu és helyén élénkebben körvonalozhatják. Nekünk elég azon sajnos tudat, hogy az idei termések által nyújtott reményeinket az Európa többi, hozzánk közel eső államainak számitó észszel biró politikusai saját boldogulásuk árán a mi rovásunkra alkotott vámszerződós, vártariffa és vas- úti akadályok leküzdésével oly sűrű köddel borították be, ho-y azo’.nak eloszlatása foutos munkát, nagy faradságot és temérdek gondot fog igényelni.

Ez aztán a létért való küzdelem ! A küzdelmet kerülő s az önérdeküket megvető államok mindig elbuknak azok

az adó még is előteremtődjék csengő érczbeu vagy ropogó bank nótákban.

I A termelővel egyetemileg erősen panaszkodik széltébeu hosszában minden kereskedő, a gyáros, az iparos még a gőzmalmi tulajdonosok is, habár ezek is elősegítik a gahnáuak hanyatlását abban, hogy éven kint — úgy az idén is — 750.000 iDÓtermázsát másfél frt tál olcsóbb romániai gabonából fedezik szükségleteiket, a mi közel 5 millió frtot vándoroltat ki hazánkból oda, a hóimét vissza vajmi kevés kerül, i Ilyen viszonyok közt csak igen halvány reményeknek volna helye a szebb és boldogabb jövőre, ha mint előbb ' említők, — gátat nem vetett volna annak a külállamok Bismark féle vezérpolitikusainak mintegy összemüködő s ellenünk folytatott aknaharcz.

| Keserű vigasztalásunk egyedül abban a fatális megnyugvásban találhatna valamit, hogy tatán mégis csak máskép lesz minden — száz eszteudő múlva !

Esztergomi levél.

(Az én polgármesterem.)

Miután az állítólag megüresedendő polgármesteri állásra Gaston barátomnak sikerült és szerencsés volt egy excentrikus csizinadiameslert megfogni, vagy jobban mondva magát általa raegfogatni és mi után úgy látszik hogy Gaston barátomat a politikus csizmadiának ami vállalkozó szelleme és nyilatkozata bűvölte el: miszeriut . ez a polgármesteri állást ingyen is elvállalni Ígérkezett és legfeljebb csak egy kis uniformist és egypár száz szivart kötvén ki magának, fáradalmas

állásának jutalmául és iniuthogy ennek j folytán már majd a községi adó is, mely a mostani laza rendszer mellett folyvást szaporodásnak néz elébe — tetemesen alább fogna szállaui, ennél fogva tehát, hogy az ilyen jóakaratu vállalkozó tehetség minden esetre pártolást érdemel, — miért is ha majd ez érdemben a mozgalmak megindulnak, Gaston barátom is majd el fog követni mindent hogy befolyását és tehetségét a lapok utján is szellőztetni Ó8 érvényesíteni fogja mellette.

Én azonban e tekintetben egészen ellenkező nézetbeu vagyok és tiltakozom is az ellen, hogy valaha Esztergomnak ingyenes polgármestere legyen bárki is, ntinál kevésbé pedig egy po- : litikus csizmadia, mert habár volt is leset és pedig a szomszédos Komárom- megyóben, hogy ott egy csizmadiamestert választottak meg alispánnak,

1— akkor azonban még egészen más időket éltünk, >nert azon időben csak [is a nemesség lóvén ura az országnak, amit tehát a nemesség ogyszer elvégzett, ahoz köze másnak senkinek sem lehetett.

Most azonban egészen más világot élünk, mert mióta az 1848-ik tör - j vény mindnyájunkat egy kalap alá szorított, és egyenjoguakká tett, és miután az 1867-ik kiegyezés folytán keletkezett törvények szerint minden hivatalra a szükséges qualificatio meghatározva van, ennél fogva tehát az ón polgármesterem csak is qualifikált egyén lehet.

E mellett azonban én még is nagyon óhajtanám, ha a városi polgár- mester egyúttal még független is lehetne, mert csak is igy lehetne rej t—i -r; -1 - ■ ' ■

Amit a pshmk beszélnsS.

Elég a napnak terhe mára ;

Ne töprengj a világ során.

Arany nedűt tölts a poháröa És idd ki vigan, szaporán.

Hajrá, szamár mind, a ki tűri,

Hogy gond zavarja éjjelét. Kicz-kocz, a rossz kedvet legyűrni : Ez a valódi bölcseség.

Ne bánd, ha a rossz véleményű Világ korhelynek is nevez.

Vizet iszik a békavórű,

S azért a józau még sem ez.

Ne hajts jámbor filiszterekre,

Italuk hadd legyen savó.

Kicz-kocz, kinek van vére, lelke, Annak nem víz, de bor való.

Ne jajgass, hogyha életednél Jobban szerettél valakit,

S mert szegény ördögnek születtél, Más pénzéért veled szakit.

Á nő csak nő legyen, ne bálvány ; Mert akkor kinevet s lenéz, Kicz-kocz, öleld, csókold, ha rááll ; Ha nem: mást lelni nem nehéz.

Barátod is volt szebb időkbe’ ? Rábíztad minden titkodat.

K.irod, szived mggnyilt előtte ;

Ismerte minden álmodat.

S kisült, hogy önző, irigy álnok,

Örül, ha bajt okoz neked . . .

Kicz-kocz, ne légyen rná* barátod,

Mint a ki bort iszik veled.

Ne bánd, hogy nem tudsz boldogulni! Nézd a világnak ezreit;

Zöld ágra jut, ki ért hazudni,

Csúszik, csal és lűzelkedik.

Az életből uem tudtad-é meg,

Hogy az igazság meztelen ? . . . Kicz-kocz, szörnyű bolond az élet;

De vau vigasz, csak bor legyen.

Hajszoljon más, inig holtra fárad,

Csalárd szerencse, tégedet ;

Legyen más rabja kapzsiságnak,

Lesvén, arany csengésedet;

De ha borozó társasignak Pohár csendül, szebb zene.

Kicz-kocz, minden jó, hogyha másnap Nem fáj a czimborák feje.

REVICZKY GYULA.

Á3 orosz sókról.

i

Mikor Sardou, a nagy párisi drámaíró, a női szív legbonyolultabb problémáit kívánta tárgyalni és a modern divathölgy ideálját akarta elénk állitaui, — szeszélyes, kényes, gyenge női nem azon válfaját, melynek a

szépség, az akaratevő és a magas értelmiség oly nagy fölényt ad az „erős nem“ felett, az orosz nővilágból vette kölcsön.

A modem párisi regényekben állandó alakot, képez az „orosz herczegnő,* ki néha óiiáű vagyonával, de sokszor pusztán a maga élelmességével, kitartásával, bámulatos ügyességével, nagy pozicziót tud kivívni, a ki a finom műveltségű párisi társaságban is imponálni tud az irodalmi és művészeti themákban való nagy jártasságával és a kit a széles látkörtí, ambicziózus, nagyra!örő pétervári kabinet a legkényesebb dipioma- cziai missziókkal szokott megbízni. Éá inig madame Adam, a ki a modem Athén Ege- riája szeretett volna lenni, még a könnyelmű boulevardierok közt is, csak Aspasia szerepéig tudta vinni — addig Novikoff asz- szony a komoly, reális, üzleti előnyöket haj- hászó Londonban russophil irányba tudta terelni századunk egyik legfényesb tehetségű államférfiét, Gladstone, a praktikus britt nemzet, uralkodó pártjában heves propagandát csiuált egy valóban öngyilkos politikának.

A párisi nők, kik a legfejlettebb, legraf- finirtabb irodalomnak annyi bámulatos alakhoz szolgáltattak modelleket, a nő eman- czipáczió kérdésében csak Hubertine Auclert kisasszonyt mutatba ják fel — inig a kezdetleges orosz középosztály a Szaszulics Verák és Perovszkája Zsófiák egész seregét szolgáltatta alig egy évtized alatt hősnőket, kik revorverrel. tőrrel és dynamittal harczra keltek a minden oroszok hatalmas czárja ellen.

Nálunk ritka esemény az, minor egy no

doktorátust tesz, míg a svájczi, német és franczia nagy városokban légió azon orosz leányok száma, kik tudományos pályán vannak és ép oly koraolyau végzik tanulmányaikat, mint az erős nemhez tartozó fiatal kollegáik.

Szent-Pétervártt és Moszkvában a polgári körökben a nők a franczia nyelvet úgy beszélik, mint anyanyelvűket ás általános műveltség tekintetében nagyon megállják a versenyt a párisi középosztályú nőkkel.

A magasabb uőuevelés tekint etében Oroszország határozottan az első helyen áll az erurópai államok közt. Most két éve ünnepeltek Pétervártt az első nő-gymnáziutn felállításának huszonötödik évfordulóját és az ünnepély alkalmából az ügy barátai büszkén utalhattak a kivívott eredményekre.

Az eszme, melyet egy a közügyekéit lelkesedő orvos (még csak nem is publiczista vagy tanférfiű) megpendített, visszhangra talált. Virogov eszméje alapján Vusneg- radszkuj tanár részletes tervet dolgozott ki és miuan Mária császárnő azonnal 3000 rubel évi segélyt ajánlott fel, az intézet 1859-ben meg is kezdte működését Olden- burgi Georgievics Péter herczeg vezetése alatt 260-ra szaporodott.

A közönség az új iutézetet oly kedvezően fogadta, hogy ugyan abban az évben még négy női gimnáziumot állítottak fel Pétervártt Moszkvában pedig ötöt.

Tíz évvel később Pétervártt már kilencz gimnázium állott fenn, melyek mintegy 76,000 rubelbe kerültek évenkiufc.

A női orvosi tanintézetnek, melyet 1867-