Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 78. szám

által, mert a magyar kereskedelmi szakirodalom számos becses kötetet köszönhet neki és a 60-38 években a hirlapokbau is sűrűén találkozhattunk nevével.

Nem írunk életrajzot, csak pár vonással akarjuk azt a férfiút, kinek lemondásáról beszél ma a fáma.

A minisztériumban gyorsan emelkedett és már 1880-ban mint államtitkárt találjuk, mely idő óta a kereskedelmi minisztérium tényleges vezetője.

A párisi nagyfontosságu szerződési tárgyalásoknál ő képviselte a magyar kormányt, ugyanott készítette ösmert törvényjavaslatát is, de később engedve a befolyásnak, maga is kénytelen volt a javaslatban kontemplált iparszabadság elvével ellenkező pontokat felvenni javaslatába. A berlini tárgyalásoknál már nem koronázta fényes siker küldetését, mert tervei meghiúsultak, de ezt inkább a német protekezionális rendszernek lehet tulajdonítani, mely már akkor kezdett felbur- jáuozui. Mindkét tárgyalásnál szalcavatott- sága által úgyszólván impouált a külföldi hatalmak képviselőinek.

Midőn 1885-ben a törvényhozás magáévá tette az eszmét, hogy 1885-ben Budapesten országos kiállítás reudeztessék, a kormánynak könnyű feladat volt alkalmas férfiút találni az elnöki tisztségre.

Minden bábozás nélkül Matlekovits Sándort nevezte ki, kinél kiválóbb szakembere alig vad a magyar kereskedelem és iparnak.

Hogy a kormány nem csalatkozott Matle- kovitabau, mikor őt a kiállítás elnökének kinevezte, azt már bebizonyították a tapasztalatok.

Európa összes országaiból láttunk magas és kitűnő vendégeket kiállításunkon, mindnyájan megelégedetten, jó benyomásokkal hagytak el bennünket és ez csakis Matlekovits tapintatos őrködésének, nyájas és finom modorának köszönhető.

Legjobban jellemzi őt ama tény, midőn a kiállítók által felajánlott tisztelet ajándékot visszautasította,

„Nem fogadom el — igy irta Zichyhez intézett levelébeu — mert amaz időre, melyet évek óta folytatott izgatott tevékenységem melleit még talán szerencsés lehetek hazánknak olv szükséges közgazdasági fejlesztésére fordítani, működésem természete megköveteli, hogy azok, kiknek ügyében fáradoznom kell, ép oly bizalommal és ugyanazon önzetlen tudattal forduljanak hozzám tanácsért és t-ttért, a melylyel eddig fordultak, a midőn nem egy nagyobbszerü ajándék által megjutalmazott, hanem egy teendőit állásánál fogva fokozottabb kötelezett- ségérzettel teljesítő hivatalnokhoz fordultak."

E szavakhoz nem kell kommentár, eléggé megvilágítják Matlekovits jellemét.

Vájjon a mai viszonyok között nélkülözhet n ő k e Matlekovilsot, ? Az elmondottak ntán könnyű erre megfelelni. És mégis, sajnos eddig nem czáfolták meg azt a hirt, melynek valósulását mi határozottan csapásnak kvalifikálnánk hazánkra.

A félhivatalos lapok tartózkodása méltán költhet aggodalmat ós ha lehetetlenségnek mondottuk Matlokovits megválását a kormánytól, azért még sincs kizárva. Néha ki- csiuyes ürügyek is nagy eredményeket idézhetnek elő.

Ma persze még tel es bizonytalanság uralkodik, ámde maradjon vagy menjen Matlekovits, érdemei maradandók lesznek, működése arauy betűkkel lesz feljegyezve hazánk nemzetgazdasági fejlődésének történetében, mert azon az egyedüli t$ren segítette diadalra hazáját, a melyen uagygyá és erőssé tehetne egy nemzetet — a haladás mezején.

fapss barátnak.

(A „Budapesti Hirlap“-ről.)

A hírlapok fiatal óriása, öt évesés máris mind a harmiuezkét foga kinőtt ; harapott is azokkal már eleget, a nélkül, hogy egyetlen fogát kihúzni engedte volna. Az egyetlen lap, melynek már megindulása előtt 500 előfizetője volt, mely két héttel megindulása után fölvitte 2000 előfizetőre s melyet ötödik évi fönuállása után 15,000 példányban nyomnak 8 egy példányra számítva csak nvolez olvasót (holott kávéháznkban 50 -60-au. kaszinókban 15 —20-an s minden családnál 5— 6-an olvassák s a/táu még kölcsönkéri a szomszéd) minden nap száz- húszezerén olvasnak. Mégis eugedhette noa- gáuak a „Budapesti Hírlap" azt a fényűzést, hogy Párisból hozatott 40,000 formlos gépen nyomatja lappéldányait; oly gép, melynek összeállításával 2 franczia 5 hétig bajlódott. Az igaz, hogy ez a gép 500 darabra szétszedve érkezett meg s a darabok közt oly finomak is voltak, melyek akármelyik zsebórának becsületére váltak volna.

De sok kell ám odáig, hogy ez a gép

uyelje a papírt és dobálja a lapot. Már késő éjszakára jár az idő, mikor megkezdi ezt a káprázatos munkát, melynek eredménye egy óra alatt 10 000 darab Budapesti Hírlap. Addig működik a másik gépezet, melynek neve: újságírás. Szedjük szót egy kicsit ennek a kerekeit. Vegyük pl. a Budapesti Hírlapnál divatozó rendszert.

Délután 5-kor berohan a szerkesztőségbe „lapunk egy barátja." „Lapunk egy barátja* többnyire olyan fiatal úri ember, ki a szerkesztőség egyik másik tagjával baráti vi- ■ szonyban áll, bejár a redakeziókba disku- ■ rálui, ha tud friss hirt, elmondja, vállalko- • zik unalmas színi- és műkedvelői előadások megnézésére, zászló-szeutelési szögbeveió- ■ sekre, tánczmulatságokról szóló tudósítások 3 megírására, s bankettek végig evésére. Ezek- 8- kel nagy szolgálatot tesz a munkatársaknak sjutalmul kiueveztetik „lapunk barátjáénak ; ;

főerónye, hogy közülök valaki mindig jelen van ott, ahol valami történik.

Tehát mint említők, berohan, s jelenti, , hogy a sugárúton egy ház összedőlt, s az a összes lakókat eltemette. A négy nagy te- - vemben dolgozó munkatársak, számszerűit d tizeu, összefutnak, s találgatják a halottak 3 számát. A szerkesztő parancsot bocsát ki, I , s három muukatárs fiakkerbeu elrobog a c szerencsétlenség színhelyére, lapunk barátjá- y - nak kalauzolása, s a helyi reporter vazetése e mellett, aki minden szálkát ismer a főváros- - ban (s a más személyben.) Odaérve, azonnal I látják, hogy „csak" egy plafond szakadt be, , az igaz, hogy maga alá temetett 3 embert, , de amilyen peches idő jár most a zsurna- - lisztákra, bizonyosan, éleiben marad mind fc a három. Lapunk barátja épnek látva a lom-1 i

óta vendégei fővárosunknak és inindo- nfSt.t a leglelkesüleltobb ovácziók tár- gpiKiállitásánk intézői fejedelmi fény nyel fogadták őket, mit a királyi vendégek fejedelmi nyájas leerászkedéssel viszonoztak. Megnézték a nagy iparcsarnokban annak minden egyes cső portját s a többi csarnokokban ipari, mezőgazdasági és tudományos elhaladásunk összes vívmányait.

A keleti paVillonban, melynek egyik osztályát Szerbia foglalja el, szinte otthon képzelték magukat s jó! esett nekik hónuk tárgyait a magyar kiálli tás keretében látni. A királyi párt különösen érdekelték a házi ipari csarnokban az ethnographiai szobabe- rendezósok, valamint a borvát-szlavon pavilion tárgyai, mely utóbbi különösen a szerb népipari tárgyakkal való azonosságánál fogva keltette fel figyelmüket. E pavi 1 lout Plavsics Aianáz Miklós kiállítási biztos előzékeny kalauzolása mellett behatóan megtekintették. A királynénak a népviseleti öltözetek nagyon tetszettek s egyet meg is vásárolt. Az emeleten megnézték a Plavsics által összegyűjtött fruska-górai kolostorok műkincseinek fényképeit, az ékszereket s az érdekes bútorokat. A földszinten kedves jelenet volt, midőn a király Plavsics főfelügyelőnek Olga nevű 9 éves gyö niyörü leánykáját megszólította s nevét kérdezte, a királyné pedig megcsókolta a kedves gyermeket. Távozásuk! előtt Plavsics engedélyt kórt, hogyj a hírneves szirmai szilvóriumot és a; gyflmülcslikőröket bemutathassa. A ki rály és kísérete miud a kettőt megiz- lellék. A likőrről a kir. azt mondta, hogy nem szereti az édességet, de a szilvórium megnyerte tetszését, s reu de!t is belőle udvara számára. A király meleg elismerését nyilyánitolta Plavsicsnak, ki oly sokat tett Szerbia érdekében, s biztosította királyi jóakaratáról.

A királyi pár fogadtatásában és kalauzolásában Plavsicsou kívül szép é-Ssl elismerésre méltó igyekezettel vettek részt az itteni szerb kouzulatás tagjai, Steics konzul, UHmann alkonzul és ( Oavieso Hain titkár, valamint Popo- j] vies Y. István, a Tökölyi-intézet derék í igazgatója, ki a kiállításon a kis szerb i trónörököst kalauzolta, mely előzékeny- i sóg nem is kerülte el a királyi pár ^ figyelmét. s Szerbia előkelő egyéniségei közöl is 1

záinosan látogatták meg kiállításunkat. így Kiknsin Petrovics szerb pénzügyminiszter 3 napig tanulmányozta azt s tapasztalatairól jelentést tett kormányának Oragosevics ezredes a szerb táborkar nutsodfőnöke, a belgrádi hadiakadémia igazgatója, a „Rátáik“ czimü katonai folyóirat szerkesztője s jeles szakiró, Boskovies János a szerb tudós társaság vezértitkára, Gyorgye- vies Viador, Belgrad város főpolgármestere, Kupicsevics István a. belgrádi államnyomda főigazgatója, Jovanovics Mátyás miniszteri titkár, valamint a nagyobb városok polgármesterei mintegy 30-ati kormányköltségen több kevesebb ideig tanulmányozták kiállításunkat. Jelenleg pedig Novakovics Sztoján jeles tudós, volt közoktatásügyi miniszter s Yaltrovics Mihály, a belgrádi nemzeti múzeum főigazgatója s Milutinovics Dragutin főiskolai tanár jeles arehae logusok időznek itt. Valamennyi lát.o gatót Popovics V. István, a Tökölji intézet igazgatója és Plavsics A, Miklós, a horvátországi pavilion tevékeny főfelügyelője a legs/.ivélyesebben és nagy szakismerettel kalauzolták, különösen az utóbbi fáradhatlan buzgalma annyira kiérdemelte úgy az említett tudósok, valamint magának Milán királynak is elismerését, hogy e fölött Plavsicsnak magas megelégedését fejezte ki.

Valtrovics és Milutinovics tanulmá nyozásuinak egyik főfeladatát műrégé- szoti kiállításunknak ama mesés fényű és értékű egyházi műkincsei képezik- melyekot Plavsics a fruska górai hegység görög-keleti kolostoraiban nagy fáradsággal és buzgósággal, de még nagyöbb ügyszeretettel gyűjtött össze.

Kétségtelen, hogy e nagymérvű látogatásoknak egyik kifejezett czélja a tanulmányozás és a tapasztalatoknak odahaza való értékesítése, de úgy hisz- sziik, kiváló szerepe van bonne ama szállongó bírnék is, hogy a szerb íormány néhány év múlva szintén országos kiállítást szándékozik rendezni lelgrádban s erre tesz előtárni! má- íyokat kiállításunkon, melynek sikere lágyon megkedveltette velők annak liszes és szakszerű berendezését. Kü- önösen felkeltette a szerb intéző kö- ök figyelmét a horvát-szlavon kiállítás, nelyben az ipar, mezőgazdaság és köz- í nűvelődés minden ága temérdek tár- é faival oly czélszerüen, Ízléssel és zakismerette) van elrendezve 8 úgy £ lal'juk, hogy a szerb országos kiál1 itás külső szervezésének fővezetőjéül Plavsics A. Miklóst, a horvát szlavón kiállítás megteremtőjét, fáradhatatlan rendezőjét s főfelügyelőjét óhajtanák megnyerni, aki a szerb látogatók előzékeny kalauzolása által is kiváló érdemet szerzett e nagy fontosságú és kitüntető megbízatásra.

Kitüntetett kiállítóink

Esztergom, szept. 26.

Esztergom városa és megye kiállítóinak szorgalma és érd^mo fölött már Ítélt az országos kiállítás juryje.

Az Ítélet kedvező.

Amilyen kicsiny a város és megye, a szerint nem volt rendkívüli a kiállítók száma sem.

De eiryes tételekben mind a mellett nevezetesen érvényesültünk s ezt örömmel közöljük lapunkban, hol a kiállítás ügyének s kiállítóinknak lehetőleg figyelmes szószólói voltunk.

— Díszoklevéllel egyedül az esztergomi érsekség lett kitüntetve és pedig a mezőgazdasági csoportból nagyban termelésért és kiviteli képességért. A díszoklevelet Rudolf trónörökös, mint a kiállítás védnöke is aláírta.

— Közreműködői érmet íaptak ugyau ebben a csoportban kifejtett tevékenységükért Szilárd János jószágfelügyelő és Mattyasóvszky Laos központi primási tisztviselő.

A kiállítási nagy érem tulajdonosait csoport szerint mutatjuk be a jury által kimondott Ítéletekkel :

— Az esztergomi főkáp- talan és a gondnoksága alatt álló papnöveldék gazdasága kitüuö termelés és gabuafólókért.

— Metternich Sándor íerczegné B a j u a, kitűnő termelésű magvakért, borokért és gyapjúért. — Ugyancsak másik kiállítási nagy érmet kitűnő termelésért. — Harmadik nagy érmet az erdészeti csoportból kitűnő tenyésztésért. Negyedik éréin jeles fehér asztali borért.

— Primási gazdasági központi íivatal az erdészeti csoportban gyakor- ati irányért és haladásért.

— Heischmann Ferencz 1 >zappan- és illatszer gyáros, jó munka- 1 .s versenyképességért.

— Schön beck Imre ve- 1 jyészi-gyáros versenyképességért.

— B r u t s y János szeszgyáros j

jeles cognacjáért, törköl pálinkájáért és jó minőségű borovicska pálinkájáért.

— Douáth Alajos pálinkafőző Pilisraaróthon kitűnő termelésért.

— D o r in á n y Imre Nagy- Sápon, jó vörös oportó boráért.

— Esztergomi borászati egyesület gyűjteményes kiállítása :

— Andr&s'sy Gyula jó fehér és tramini bóráért.

— Bayer Ágoston jó fehér és vörös asztali boráért.

— Buzal János jeles vörös' asztali boráért.

— E i u z i n g e r G y ö r g y kitűnő fehér asztali boráért.

— Esztergomi érsekség pozsonyi, esztergomi és nagy eredeni urad. jeles asztali fehér boráért.

— Az esztergomi borászati egyesület kitűnő fehér asztali, fehér és vörös pecsenye-boráért.

— Joó Ferencz jó fehér és vörös asztali boráért.

— Kaáu János jeles fehér asztali boráért.

— Koller József jeles fehér asztali boráért.

— Laiszky János jó fehér és vörös asztali boráért.

— Major János jó fehér asztali boráért.

— Nieder manu Pál jó fehér és vörös asztali boráért,

— Ragályi Géza jeles fehér és vörös boráért.

— Sckraiedt Nándor jó vörös asztali boráért.

— Vándor Józsefné jó vörös asztali boráért.

— Viola Kálmán jó fehér asztali és muskatály boraiért.

— Weisz Autal jó fehér asztali boráért.

— Wimmer F e r e n c z jó feliéi’ a^fuli boráért.

— Wipplinger Róbert je- es fehér asztali boráért.

— D r. Feichtinger Sándor jeles fehér és vörös asztali boráért.

—- Klemen t Sándor jeles

'ehér asztali boraiért.

— E 1 e m e u t Ferencz Pár- íány, jeles fehér asztali és pecsenye joraiért.

— Hazay Ernő Bátorkes zi íaladás és versenyképességért.

— Majer János fómárú-gyáros ó munkáért.