Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 74. szám

rendkívül pedig az ErköltsökrÖl való Filozófiát is tanító Professzor* az ő ékes ethikájában megírta vala zamatos nagyapai nyelven, hogy „világi gyönyörűségünk és boldogságunk kivált kép penn való részét teszi az emberekkel kivált a’ bolts és jó emberekkel való társalkodás. Ugyanis ha’ hozzánk hasonlóknak tsak szemléiébe is gyönyörköd - tethet bennünket; mennyivel inkább gondolatinknak és jóakaratunknak költ. fiönös közlése és feltserélése. Sem az élet t?e idessógére, sem szükségeink el hárítására, vagy könuyebitésóre, sem a tudományok és jó erköltsök teijedéséru nézve ennél hathatósabb eszközt nem is gondolhatni. Ugyanis melyik állathoz lehetünk nagyobb birodalommal, mint az emberhez.“

Isten nyugosztalja teljes ezimű jó Sárvári Pál uramat, de már hiába, az igazság csak nem halt meg vele s az ő bölcsessége visszamaradt ránk kopott örökségül.

Hát már ő is roegjegjezte vala egész komolyau kipislautva nagy pápaszemei alól, hogy hát „melyik állathoz lebe tünk nagyobb bizodalominal, miut az emberhez ?“

Tetszik tudni kérem a régi jó egy szerű világban minden ő ő lényt állatnak hívtak. Ez a fogalom jelölési sze gónjsóg azonban gyakran igen találó és természetes lehetett. A régiek egyébiránt még a szép nőket is asszonyi ál* látoknak neveztek, ami napjainkb?n már mint közveszélyes, lázitó szó egészen kikopott a használatból.

A jó öreg professzor hát azt mondja, hogy nincs nagyobb szellemi gyönyörűség a társai kodásnál. És ennek a inon dúsnak már légi kelete van.

Ha egyszerre szórakozunk, gyönyör- ködünk, tanulunk és javulunk, ha egyszerre közlünk és kapunk, társítunk és kibékítünk gondolatokat és eszméket; ha egyszerre belenézünk a s/.iv és értelem birodalmába, a szellem kincstárába vagy üres pajtájába: akkor nem is cselekedhetünk mást, mint társalgunk.

De a társalgás a nemes társalgás, sohasem bánt. Sem jelenlevőket, sem távozottakat sem jelen nem voltakat. Nem sfllyed le a lényegtelenség megbeszélésére, a mindennapi elcsépelt pletykák viszhangoztatására ; nem emelkedik mások romjain ; nem hanyatlik mások Ízléstelenségének mocsarába, nem hajhász botrányokat ; nem hazudik és nem rágalmaz; nem terrorizál senkit

az absolut igazság monopóliumával : uhu követelő de nem is unalma?.

A jó ízlésű társalgás, az a finom és nemes tónus, mely gyakran inkább meggyőz, mint akárhány czikornyás szónoki mű, mert mindenhonnan merit, de mindig válogat, hogy mit kössön csokorba s mivel kedveskedketik egyformán szeretett és becsült körének.

Vannak kitűnő locsogók, a kik egyoldalú fecsegésükkel, üres megjegyzéseikkel, szellemtelen ítéletükkel s iskolázott ostobaságukkal öt perez alatt tö kéletesen jellemzik önmagukat, pedig másokat igyekeztek jellemezni.

A nemes társalgás mindent théraának vehet, de azt a „mindent“ mindig a jó Ízlés törvényei szerint dolgozza fel s nem mond soha olyasmit, a mit egyut tál le nem írhatna.

Mindent felhasznál, de nem lesz belőle sohase szemét, liánéin termékeny humus. Mindenről megemlékezik. ami a művelt szellem határain kivül nem esik de azért sohase lesz tudákossá vagy szárazzá. És semmit sem acceptál, ami az erkölcsöt, az Ízlést s a becsületet bántja.

Istenben boldogult jó Sárvári Pál uram, meg vagy-e elégedve az én egyszeri! kis csevegésemmé s nem pónálsz-e szekundába, bogy a te régi becsül öté* könyved egyik alapigazságára csak Imi gyen tudtam építeni ? Megmaradnák-e az én uj tégláim a te igazságod régi fundamentumán ?

ms<v&sfc.

Olvasó-asztal.

— A Magyar Salon szép temberi füzete franczia vendégeink ér dekes reminiscentiáival kezdődik. Bemutatja fraueziánkat képben, versben és prózában Hevesi, GUssi, Lenn ina, Gfarand, Coppée s Fleury kiváló czik- kei állal. A becses füzetben azouki vili nagyérdekü közleményekkel talál kozunk Tolnay, Tóth Béla, Szász Gero, Tábori, Szik lay és Palágyi tollából. Hozzá szoktunk már a kitűnő válla lat minden újabb füzetében egy-egy kedves kis irodalmi eseményt üdvözölni.

— Vörösmarthy teljes kiadásából Méliner Vilmostól a leguja b füzetek is hozzánk érkeztek. A 39-ik füzet megkezdi a hatodik kötetet s jelesül a nagy költő prózai beszél veit

és regéit, a 40-ik folylatja, a 41 -ik nyelvi és irodalmi értekezéseket közöl. A nngybecsü vállalatot tudvalevőleg Gyulai Pál szerkeszti s egyes füzete 35 kr.

— A Gondüző 42—47. szá ma Tolnai, Margitay és Szathmárytól

eredeti regényt, több külön közleményt s ráadásul még Marlittől közöl egy regényt. Szóval minden füzet túlhalmozza a szépirodalmiakat kedvelő olvasóközönség legszebb váraké zásait L. Elsőrangú Írók csoportosul link a jeles vállalat köré, melynek előfizető ára negyedévonkint 1 fit 50 kr. (Kiadóhivatala Bpest, Székely Aladár kiadótulajdonosnál Dob utcza 14. sz.)

— Egy uj kötetre hirdet előfizetést Gyomai Zsigmond, akitől mai tárczánkban költeményt közlünk. Az uj kötet a Franklinnal jelenik meg szept. havában s ára 10—11 ív terjedelme mellett 1 frt 50 kr. (Az előfizetések Váczi körút, 18. sz., l-ső ein. 17. sz. a. intézhetők.)

— A graefenbergi vizgyógy- módról Dr. Kof lányi Adolf orvos ^gész népszerű sf.ylben igen élvezete^ könyvet irt, tn<*ly Pozsonyban Drndt- kfnél rendelhető meg. A mutatvány példányból múlt számuukbau közöltünk mutatványt.

HÍREK.

— István bácsi fél százados irodalmi működésének megünneplését már a legközelebbi napok meg fogják hozni. A rendező bizottság minden munkálattal elkészült, úgy hogy már csak a legvégső tennivalók maradtak hátra. A törvényhatósági, községi, iskolai és egyesületi küldöttségek külön fognak tisztelegni. A bejelentett küldöttségek száma már eddig is igen nagy. Szept. 20-án a Fürdő vendéglő nagytermében társasebédet rendez a bizottság, melyie minden hivatalos vendég két forinttal jegyzi alá téritekét. Az aláírási ivek e ezé 1 bél a rendező bi zottság tagjainál vannak elhelyezve. Székhelyi Majláth György főispán ur ő méltósága tiz forintot küldött hozzánk az ünnepély költségeihez, mely összeget a rendező bizottság pénztárosának kézbesítettünk.

— Vaszary Kolos pannonhalmi

főapáinak ezen állásában való megerősítése mar megtörtént s az erről szőlő okiratok a napokban megérkeznek, melyeknek alapján fog a beiktatás ideje meglmtároztatni. A /beiktatási ünnepélyhez előre is gratulálunk a nemes főapátnak.

— Aláírások. Az „István bácsi* jubileumot rendoző bizottság a disz album iveit a megyeházán a jegyzői hivatalban, — a városházán az irodában — Víziváros és szent Tamás városházaiban, a polg. olvasó körben, kas8zinóban, Brutsy Gyula ur továbbá Frey Ferencz ur üzletében helyezte el hol a nyilvános aláírások megkezdettek. A város és megye minden rendű és rangú polgárai ez utou is föl kéretnek hogy az albumot f. hó 15-én déli 12 óráig bármelyik helyen aláírni szíveskedjenek, mert akkor könyvkötési munka végett az összes ivek Budapestre fognak küldetni.

— Zselizen tegnap szentelte fel az újonnan restaurált s a szép uj oltárral gyarapodott templomot Icimelyi lekrói apát. A horczegprimás ma bérmálni fog. Fogadtatására nagy előkészületeket tettek.

— A táthi iskola ügyében Bartal Rezső kir. tanfelügyelő ur ő nagysága a következő választ küldte be hozzánk: Tekint des szerkesztő ur ! Az „Esztergom és Vidéke“ legutóbbi számábau a táthi iskolára vonatkozólag az áll, hogy abban két nyelvű a tanítás pedig lehetne tisztán magyar is; továbbá remény fejeztetik ki, bogy a kir. tanfelügyelő ur kissé utána fog nézni a dolognak. Hogy mennyire utáua nézek bizonyítja az erre vonatkozó alábbi jelentésem melyet a múlt júliusi ülésben a közig, bizottság elé terjesztettem. A nem magyar ajkú községek iskoláiban a magyar nyelvbeui haladás dicsérete l.a. k. úgy annyira, hogy nehány községben a tanítási nyelv már tisztán magyar több iskolában is belehetne bátran hozni a magyar nyelvű tanítást annyira < előre haladtak már a gyermekek a ■ magyar nyelvben, van azonban néhány 1 községünk, melyekben a magyar nyelv tanításának eredményével annyi évi ta- • nilás után nem vagyok megelégedve i oly mértékben, mint azt az illető ta- « nitók kiérdemelhették volna nem ist mulasztottam el a vizsga alkalmával J kifejezést adni elégedetlenségemnek 3 azon kijelentéssel, hogy a j$vő évboai ha kielégítőbb uem lesz az eredmény^ ellenük szigorú eljárás alkalmazd átá fogom javaslatba hozni, tau kerületű Hőseged tanító találóan nevezeti el „halál ko- máuak.“

Jön egy másik — úri faj, mert fényes Jakkal feketélő táska vau az oldalán, hanem uadrágocskára nem telt neki, az csak térdig ér azon alól olyan tarka harisnja követeli maga iránt a bámulatot és elismerést, mint valami nemzetközi mappa; Ennek a gondviselés bizonyosau sokágú koronát hímzett a pelenkájába A táskában fehér kalács húzódik meg testvériesen egy pór alma mellett. A czifra plajbász és tol It okot kezében tartja a gyerek, mint igazságot; meg is rázza olykor hadd hallják, hogy van benne valami, a mivel ez idő szerint még oly ügyesen tud bánni a kis Róbertka, miut például én az uzsonnáié kávé uénikékkel, kikhöz csak 50 lépés distantiáig merek közeledni. Szőke haja az ég felé áll merészen fejérue ki az ambicziót, mely benne honol. Meg állj csak Róbertka, majd ha a tanító ur körmei horgonyt vetnek a te szőke üstöködben!

De nem vetnek, nem bizony. Egy ilyen háztól mindig „kinéz* a paedagogusuak vagy egy kácsa, vagy egy iúi vagy néhány pint bor, mely igen hathatós szer az iskolai portól rekedt toroknak gargalizálására. Ugyan azért „megkülönböztetett tisztelettel vagyok a nagyságos urnák és Róbertkének alázatos szolgája.*

Ez már nem bömböl mint a Jancsika. <5 a helyzet magaslatára emelkedik aztán meg nem is tartozik Ő ugv szeretni a szüleit, mint egy paraszt gyerek, a melyiknek egyebe sinc“’. De még a szüléket szeretni, a szeretetet uyilvánitaui, az nem egyezik a mai modern uevelóssel, meg nem

is dívik, kivált Róbertkáéknál, ki mar látja bogy bátyja az önkéntes rnilv stelluugba álva moudja anyjának, maga a jövő havi gázsimat idejében küldje utánuam* No hát tisztellek modern világ. Gyöuyörösé- ges öt vagy hét ágú koronát viselő ivadéka Árpáduak !

Hoznak aztán csoda gyereket is. A keresztapjával jön azon kezdik, hogy az Ivánt a második osztályba kérik felvétetni, mert tavaly már a zsidó oskolába járt, rendkívüli zseni. Négy esztendős korábau már olvasott. Mert az apja nagyon okos ember. Mondjátok meg ax apjának az én felelőségemre, bogy nagyon bolond ember. Az Iván vékony vézna gyerek, okos szemei vanuak mint valami akadémikusnak, arcza olyan sziliü mint a gorgouzola, rajta van az el* kinzott lilék kiuyomata.

Most is tanul — dicséri a keresztapja — zongorázni, meg francziául, ide csak azért jön hogy ; hogy szokjék más gyerekek kö’/é. Hány éves a fin ? kérdi az igazgató. Őt elmúlt No majd ha hat elmúlt akkor tessék jönui törvény értelmébeu. De kérem alásau nagyon okos gyerek. Nem bánom én ha miniszter is, magamat ájánlom. — Ivánka egész lenézéssel fordul meg s vonszolja keresztapját. Szellemmé finomult lénye magas önérzettel tekint szét az ugrándozó buksi fejű múzsa csemetéken. Szegény Iváu az ő rendkívül okos, de annál alaposabban bolond apjának az áldozata, fogadom bogy ha a Jancsika tarisznyájából elfogyasztana egy cső kukoriczát rögtön szörnyet halna tőle. — Négy éves korában már olvasni! megérdemlenének szülék 48 órai kurta vasat. Nem mindenki

Groüus Hugó — u kivel magának érdemlett büntetésül, másoknak pedig retteutő példájára megtörtént, hogy már 8 éves korában latin verseket irt. Sem Franklin Beu- jamin a ki 15-éves korábau lapszerkesztő volt. Anuélkiil is borzasztó az, a hogy el- gyötrik a fiatal embert életének legszebb dejében, mint Hugó Viktor mondja :

„Nyujtóztatják, gyúrják, görbítik rámára, Hol uniformisba hol reverendába. Jeles emberré lesz szegény hiszi joggal, s több vau a világon egy ügyefogyottal.“

Szép ez a buzgóság, a mit elkövetünk a népnevelés terén, de évekre szólna, úgy meg varnak rakva azok a beszélni alig tudó pullusok tanulni valóval, hogy a hajuk szála sem látszik ki belőle. Valósággal csak a rendszer viszi őket mint ahogy Dickens leírásában olvassuk a fiakker lóról, — hogy a nemes állat úgy meg vau kötve hátulról, oldalvást, hogy a mint mozgásba hozatik. nem bukhatván sem oldalra, kénytelen előre menni.“ Még a legszorgalmasabb ifjú tanító is. kiuek oklevelében úgy bamzseguek az eminentiák. mint a Vatikánban — alig képes a közönségesnél följebb hágó eredményt produkálni. Persze az is befolyással van, hogy újabb időben a nagyságos tanfelügyelők helyett rendes iskola látogatók lettek a himlő, vörheuy, difteritis, kik miatt évenként pár hónapra be keli zárni az oskolát a szemléltető módszer szerint.

A mi időnkben még három könyvből végig tanulták az oskolát egy kicsit diktáltak hozzá olyau dolgokat, melyek még nyomtatásban nem voltak, azokból tanultunk erkölcsi és illem szabályokat például: „Jókor

reggel öliözz mozsdjál, az istenhez fohász-- kodjál*. stb.

De mennyi időnk is volt, még arra isrái ért a tanítónk, hogy a maga szárakoztatá- - sára a posteriori mogyoróin felolvasásokat i tartson.

Most a legapróbbak is kiszabott órákig^ benn vannak a fülledt iskolában fólesztendőo kell megértetni velők, bogy a tehén fiátdi borjúnak, a lóét csiköuak bivják (Soha séma tudnák meg különben.) Nyolcz órától tizen—i egyig a vesztegetést tanulják, szünetuélküliil mozgások között. Az én időmben meg &fi siUabizálás járta, a ki ezt a szót: barázda £ billegtető ki tudta sillabizálni, az már aranya keresztet érdemelt. Mind a mellett gjQrsabbd) a haladás — szó siucs róla — a jel mibe na i gőzerővel megyünk előre. Irni-olvasni egy —} szerre megtanul a gyerek, s milyen nagyotto bámul, midőn először leírja az ó-t, s aztán o, lesz belőle ló. Annyi a taneszköz, hogyyj majd elveszuek benne. Hajdan csak egyvj volt, a páleza ; (barbár korszak) most máftá egy kis fiúcska úgy össze vissza járja ba—e raugolja a világtengereket s a száraz föl--I det, mint valami Somoskeöi. Innen onnattflj jobban is fogjuk ősmerui Chinát meg Ja--i pánt miut az esztergomi országutat A rend--! szer minden nagyszerűsége mellett is van--t nak olyanok, kikkel szemben a földrajz, tér« *h ményrajz. nyelvtan stb. arra a szerepre hi- -i vatvák, a mit az emberiség sötét századai- -i ban a hüvelyk csavaró, a kínzó spauyolio csizma, 8 más efféle nemes eszközök töl—l töttek be levoleg rejtelmes dolgokat igya-*« lcezve uapfóuyre deríteni. Sajna, hogy ilye nek is vaunak és lesznek sőt nagy erőt fő képviselnek az egyetemes emberiségben — -