Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 70. szám
II. Neveléstani művek. 6. Népneveié s tan. Buda, 1844, Tót nyelven : 1847. 7. Színdarabok az ifjúság s '/ ú m fi r a. Pest. 1846. 8V L i t u r g i k a A helytartó tanács jíItal 400 írttal jutalmazott pályamű. Buda 1847. 9. A magyar k ó p e z d ó k reformja. A magy. közoktatási miniszterhez intézett emlékirat. Esztergom 1848. 10. A p e s t i e 1 s 6 bölcsőde megalakítása és ismertetése. Pest. 1852, 11. A B C és Olvasókönyv. Bécs. 1853. 12. Szív mű velő Beszélgetések. Pest. 1855. 13. A pesti fő- és ele mii s- lí o l á k. 1851—1856. 14. Milyen 1 e g y e u a néptanító. Buda, 1858 15. Mikép intéztessék a pap növendékek képezte* t é 8 e. Pályakoszoruzott mő. Pest. 1859. 16. A szemléleti tan mód az első oktatásnál. Pest 1860. 17. A nép tanodái j öi rés szépírás és helyesírást si- u i t á s á r ó 1. Pest. 1861. III. Népies müvek és ismertetések. 18. Egészségtan a nép s z á m á r a. Esztergom és Buda. 1847. 10. A rézraetszészet műta- n a. Buda. 1847. (Szorosan véve első úttörő mű.) 20. A j ó liázi gazda. Életszabályok. 1848 8 az Esztergomi Irodalmi Egyesület kiadásában 1869. 21. A r a u y t a n á c s o k a v á u • dor m e s t e r 1 e g ó n y e k számár a. Pest. 1852. 22. István b á e s i,A a b o 1- d o g c s a 1 á d a p a é s o k o s g a z- d a. Képekkel. Pest, 1854. 23: A r a n y t a n á c 8 o k n 5 c se- d e k számár a. Pest 1856. 24. A r e g é 16 I 8 t v á u bácsi Képes családkönyv Pest. 1857. 15. A r a n y t a n á c s o k férfi- cselédek számára. Pest. 1860. 26. Ügyes Mari, a kis konyha k e r t ó s z u ő. Pest. 1863. és 1871. IV. Szerkesztések : 27. K a t h. N ó p 1 a p. Pest. 1 850. 28. Képes U j s á g. István bácsi terve szerint i? mint főmunkatárs nak főbefolyása mellett kiadva Pest 1855. 29. István bácsi Naptára vrgyis családos házigazdák, gazdasszo- nyok, népnevelők, bolységelőljárók, iparosok, és földművesek számára való évkönyv. Illusztrált. Megindult Pesten. Szerkesztett 15 évfolyamot 1856 tél 1870. átvette s ugyanazon irányban folytatja Kőhalmi J. 30. B i b liographi a. Az esztergomi érseki főinegye papságának közműveltségre ható Irodalmi Működése a legújabb korban. Esztergom. 1873. A jelzett harmincz munkán kívül számos elnöki beszéde, egyházi szónoklata, egyházi és nevolóstani értekezése, egyetemi fölolvasása, hírlapi czikke és kézirutbeli műve van. Ki kell még egészítenünk a sorozatot a nem régiben mogjelent Ezer Műkereszttel, melyet nemcsak a raűiparo sok, de az irodalom kedvelők is nagy örömmel üdvözöltek. Végül föl kell még említenünk, hogy herczegprimásunk fóls/.ázados áldozó papsága jövő évi ünnepére az esztergomi főkáptalau hódolati emlékkönyvét is a fiatal tevékenységű püspök ur szer keszti. Ennyi buzgóság és munka őszinte elismerést érdemel ! Az életpálya. (A szülők figyelmébe.) Esztergom, aug. 19. A Pesti Hírlap csütörtöki számában egy igen érdekes vezőrczikk jelent meg, mely nemesik actuális jellegénél, de több igen helyes nézeténél fogva nagy figyelmet érdemel. A vezérczikk azt mondja, hogy nincs nemzetünkben egyetlen oly makacs előítélet sem, mint az urhatnám- ság előitéleto. A pályaválasztáson fordul meg, hogy iskoláink áldást hozzanak. Hogy mit kelljen az ép ésszel és józan számítással bíró szülőknek teh- uiök, arra elég szomorú, hogy paeda- gog uraink a maguk tudományát rendesen titokban tartják s vajmi kevés alkalommal iparkodnak a szüléket ta pasztalataik közzététele által felvilágosítani.“ A dolog csakugyan így van. De ennek megint az előítéletekben az okát. Minthogy az Észt. és Vid. tisztán városi és megyei érdekű, nnnálfogva én is idehaza maradok példáim és következtéseim felsorolásánál. Esztergomban a társadalom nagy részében az úrhatnám betegsége vau el terjedve. Szegény családokból eredő sarjadékok tudományos pályára lépnek s minthogy a szellemi képesség nem sokkal erősebb az anyagiaknál, a fiuk kínos küzdelem után abban hagyják tanulmányaikat s mint teljesen végzet- len emberek elszegődnek valamelyik hivatalba Írnoknak, megnősülnek, nyomorognak és várnak jobb jövőt. Jómódú családok gyermekeinél se igen néznek a szülők a szellemi erőkre. A gazdagabb fiú keresztül ússza az iskolákat, ki megy az életbe s csak arra szerez nagy qualificatiót, hogy miként kell a szülők vagyonát mentői urasabban elverni. Mi tehát a tenni való ? A szülőknek komoly elhatározással meg kell figyelni a gyermek szellemi erejét s hajlamai irányát. Ha csakugyan van öenno jó felfogó képesség, tanulási hajlam s komoly iparkodás, akkor adják tudományos pályára, de megint okos körültekintéssel. Vaunak még pályák, ahonnan a kész emberek kész kenyeret találnak. Túlzsúfolt pályára ne erőltessenek senkit, mert örökös vergődés lesz a vége. Hát mit cselekedjenek a csekélyebb tehetségekkel ? Adják azokat olyan pályákra, amelyek nem követelnek nagy szellemi erőt, de tanult munkát, nagy iparkodást és szorgalmat Megint az előítéletek szemébe kell néznünk, ha mint tanárok azt tanácsoljuk a szülőknek, hogy a biztos jövő nevében adják gyermekeiket, még a tehetségeseket is inkább gyakorlati pályákra, reális szakokra. Jó műiparosnak, tanult nagy kereskedőnek, intelligens gyárosnak, okos és jómódú iparosnak lenni mai napság nagyobb jö vő, több tiszteség és szerencse, mint vergődő hivatalnoknak, mindennapiakkal küzködő diplomás embernek s c/ifra nyomorral harczoló 3zegény úrnak. Forduljon végre a szülők tekintete a reális pályák felé. Oda még sok iskolázott embert kér a jövő. tanát. HÍREK. — A primási kórházba már megérkeztek az apáczák s mihelyest a kórház szerkezetét a vizsgáló bizottság teljesen holybeu hagyja, a legmodernebb föls/.erelósü nagy kórház, mely a Vörös-Kereszt egyesület ötven betegét lesz hivatva fölvenni, néhány esztergomi beteg kezelését megkezdheti. — Ugyancsak ő Eminentiája nagylelkűségéből Széntgyörgymezőn egy apáczák vezetése mellett működő kisdedovó iu- tózet fog megnyílni. — Dr. Palkó vies Jenő ügyvédet a győri ügyvédi kamra már fölvette. — Esküvő. Pólya Lajos npgyölvedi tiszteletes, lapunk serény dolgozótársa a napokban vezette oltárhoz kedves menyasszonyát, Halász Teréz urhölgyet Aranyoson. A lakodalmat csütörtökön tartották Nagy-ölveden, hová a vidékről szép és nagy vendégség sereglett össze. Az ünnepély legszebb emlékű ep’sodja volt, midőn Nagy-Öl ved köz- szeretetü plébánosa Koperniczky a református pap egészségére poharat emelt. A két egyház vezetőjének jó viszouya azt az áldást gyümölcsözte, hogy Nagy- Öl ved katholikusai és reformátusai a legszebb barátságban és egyetértésben élnek. Rószüukről is kívánjuk, hogy a derék tiszteletes fellegtolen boldogságban sokéig éljen. — Luczenbacher Pálról az Üstökös múlt száma egy teljesen valótlan adatokból szőtt czikket ád ki, mellyel mint uj főrendii házi tagot akarja őt kedélyes közönségének: bemutatni. A közlemény legvalótlauabb állítása ez: „V an benne olyan vonás, mely ai mi mágnásaink társaságára egészen méltó váj teszi Őt, nevezetesen mint állítják : épenr úgy nem tud irui és olvasni, mint igen soki a mi máguásaiuk közül. Ez az is érdem* ha a mágnásság magában véve érdem.“ Al tökéletesen hamis adatok anuyira bántóalc,, hogy azokra rövideden meg kell felelnünk?! és pedig igazság szerint. Hát mindenek élőt# vegye tudomásul az igazságtalan czikkirő, hogy Luczeubacher Pál nemcsak hogy neme kereste azt a kitüntetést, melyet különbem teljesen megérdemelt, hanem ki is akard' térni előle. Másodszor vegye tudomásai.! liogz Luczenbacher Pál európai műveltségit) férfiú, a ki ép oly jól beszéli az angol, as franczia, a német, a tót s a latint mint anya-j nyelvét a magyart. Nem raiudennapi mű-i veltségét eléggé jellemzi az, hogy a Tatioi nyelvet a maga classicitásában annyira birjau hogy latin verseket is ir. Egyébiránt Lu-j czenbacher Pál érdeme és neve az Űstökőií bántó közleméuye után nem lesz kisebbe? Mi csak azért válaszoltunk reá, hogy s kevésbé beavatott olvasó ne vegye a hallga £ tást megerősítésnek. Ezzel a tiszteletté í különben tartozunk a Luczenbacher névnek isi h-ók congressust, de mentői kevesebben s mentői szigorúbban. Hanem hát kik legyenek ezek az orvosok? Legyenek hírneves pesti Írók, legyenek keveseu, de legyenek lelkiismeretesek és igazak s akkor a vidéki sajtóviszouyok mindjárt rendezve lesznek. Hanem elóg az hozzá, hogy följöttek a mi beteg collégáink s hozzá fogtak különféle valódi képzelt és csinált bajuk fölsó- Tolásához. Az egyikuek azért fájt a f«je mert a fővárosi sajtó nem sokat törődik a uaivuak lii- resztelt vidéki lapokkal. A másiknak azért fájt a foga, hogy Isten- háta városában még két társ lap mer megjelenni. Két tőr egy hüvelyben. Ez a túl - pangás csak a nemzeti irodalomnak árt s végtelenül sokat árt. Uraim ezen segítenünk kell. Lássák kérem az én két versenytársam még csak nem is méltatott bennünket megjelenésével. Ha már ők nem vesznek tudomásul minket, sújtsuk őket mi is szigorú átokkal 8 tiltsuk el tőlük a nyomdai levegőt. A harmadiknak vese bántalmai vannak a miatt, hogy a kormány szemei nem akarnak elég "mélyen belelátni néhány őszinte vesébe sa genezis nem akar megindulni egy | kis subventioval. Uraim, a kormáuyuak pár- ( tolnia kell a vidéki sajtót. Mert egyesegye- dül neki köszönheti hatalmát! A negyedik azért sáutikál, mtírt a hirdetés-bélyeg nagyon alkalmatlan a szerkesztők tyúkszemére. Uraim, uekűuk a hirdetés bélyegek eltörléése iráut testtel-lélekkel actióba kell lépnünk. Az ötödik collega aszkórban szeuved, mert nincsenek prenumeránsai. Pedig megesküszik rá, hogy vaunak eszméi. Ő indította mog a mozgalmat a tökmagfalvi kul- tur egyesület megalapítása végett s habár egyidere csak kuglizó-egyesület is lett belőle, de jönni fog, mert jönni kell egy jobb kor mely végre is teljes diadalra juttatja a nagyszabású eszmét. Uraim — rebegi az aszkóros vidéki szerkesztő — én azt hiszem, hogy a publicum vau értünk s ha nem csalódom, akkor be kell hoznuuk a kény- szer-prenumerAlást. Mondjuk ki kérem, hogy miuden olvasni tudó polgár az adóval egyidejűleg rója le adóját az irodalom oltárára s ha esetleg vonakodik, arra való a végrehajtó hatalom, hogy a törvénynek érvényt szerezzen. A hatodik collega kolerában sinylik. Uraim azonnal segítsetek rajtam, mert bukófélben vagyok. Olyan arczátlan kiadóm van, hogy mindon csepp véremet kiszívta már, ínségre vagyunk juttatva. Nőm könnyeivel, éhes gyermekeim jajgatásával Írom vezérczikkei- met, melyeket — fájdalom — egyedül magamnak kell olvasnom is. Tiltsuk el uraim a hirlapirást azoktól, a kik nem tudnak irui s nem szoktak olvasni. A hetedik beteget hárman hozzák. Egy segédszerkesztő, egy főmunkatárs s egy belső titkos tanácsos. Heteukint egyszer szokott megjelenni, de olyan eclatval, mint egy dressirozott. meteor. A nagy beteg teli van sebekkel. Utolsó fejbehorpasztását egy szolgabirótól kapta, a kit iuquisitioi miatt élesen megtámadott, az utolsó golyót pedig, mely már ötödmagával utazik izmai között egy gyámoltalan férjtől kapta, a kit meg kellett támadnia, mert a felesége rossz példákat mutogat. A három muukatárs a szomorú eleven hullát ráteszi a cougresszus asztalára s unisouóban rebegi el a következő epiphouemát: Védelmezze meg a cou- gressus a magyar irodalom nagy vértanúit! Adjon nekik páuczélt és olyan várat, melyen nem törhet keresztül az ólom meg a vas. A nyolezadik beteg már fejnélkül jelenik meg. Bocsánatot kér a kongressustól, hogy Erdély regényes bérczei alól olyan lázas gyorsasággal sietett a vonatra, hogy odahaza felejtette a fejét. Hanem azért ueki is vaunak eszméi s ha megeugedik fel is olvassa azokat. És a fejetlen ember egy száznyolez fejezetes raemorandumut kezd fölolvasui kérlelhetetlen magyarázatokkal s szivteleu értelmezésekkel bővítve ki a sorok között borongó homályosságot és hézagot. A többiek mind külön indítványt és saját- memorandumot hozta magokkal és arra számítottak, hogyha esetleg nem találkoznának nagy szellemű rokonnézetekkel, akkor azután világosságot árasztanak a congressuson. Ilyen csoportokra osztottam az én vidéki collégáimat egy pesti czéhbeli fiatal iró előtt, a ki tudja azt a gyöngémet, hogy csak in- coguitö vidéki lapszerkesztő vagyok s nincs az a Niebelungeu-kiucs, a miért elmennék spocziáiis fájdalmaimat és saját külön vidéki hírlapírói nyavaláimat Magyarország elé tárni. Erre csupa viszonzásul elmondotta az éu jókedvű barátom, bogy milyen eredeti volt ia vidéki fertály istenek bemutatkozása. Egymásután emelkedett fel az Istenháta- megotli Értesítő, meg a Piripocs és Vidéke j szerkesztője, s önérzetes hangon szól« : — Uraim éu Dengelegi Pogácsa Arthur ! vagyok a Piripocs és Vidéke felelős szeri keszteje. Megéljenezték. Következett egy másik bemutatás • — Uraim éu Dongó Kázraár vagyok t Szakajtóaljai és Kályhamögötti Híradó, azs előtt Ébredj Árpád czitníí kótlietenkiut egy-y szer megjelenő napi lap felelős szerkesztőjql főmunkatár-m, kiadója, tulajdonosa és Maee: cenása, sőt olvasója vngyok. Dörgő éljen. Egy vidéki ur pedig bemutat három esiie nos gyereket,a kiket ugyan most fognak base irui az iskolákba, hanem azért mind a háéi rom nem mindennapi tehetséggel ir és olló vas. És ez a közönyös vidéken nem mitni denuapi dolog. A fiatal geniek szemóíroeiee«: sütik le szemüket a vidéki Magyarország: közvéleménye előtt, Egy érzékeny ur ellenben mélyen megs botránkozott azok fölött, a kik el nem jöfő, tek. Ilyen renegát népség nem fogja megs érdemelni a congressus áldásait, s törvév nyesen ki lesz tagadva minden vivroánybó&d Ezekre vonatkozólag kéri határozatba fojol lalni, hogy hirlapszerkesztésből háziurakusa leuniök soha sem szabad 8 ingó és jqga^ lan vagyonuk méltóbb és nemesebb vonzás mú utódok javára lefoglalandók. Sok ilyeu tréfás bohemien megjegyzés csináltunk a jó vidéki Gohégékra, a kai olyan Szent naivitással vártak csillagot « menyországet a maguk gyülekezetüktől. De azért nem volt benuünk semmiféélj rosezakarat s igazán jól esett, hogy a foV5*8 rosi lapok, melyek olyan szívesen nézőt cs bennünket a messze távolban az ignorálilA megfordított látó csövén, tisztességes hatte
