Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 70. szám

Esztergom VII« évfolyam

70. szám.

Vasárnap, 1885. augusztus 30-án,

es

VIDEXE

Városi s megyei érdekeink közlönye.

MeG.IKI EMIK HETEN KI NT K ÉTSZEFÍ :

vasárnap és csütörtökön.

előfizetési ÁR:

#gÍH7. évre

.................................. . . 6 Tit kr*

f

él évre...................................................................^ ~ •

u

egyedév re . ..............................I » <r>0 t

E

uy síéin Ara 7 kr

SZERKESZTŐSÉG:

jSzENT-^NNA-ÜTCA 317.

hová a l>-p dzclU'ini részét illető közlemények kiildendSk.

KIADÓHIVATAL:

^SzÉCHENl-TÉR

lioTií a liivataIos/s a magán hirdetések, a nyiltt.ó.oe szánt 1(07- iemények, elölizetési pénzek és reelamálások intézeudők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS mumCTIíiSIOK :| maoániiiudktrhkr

1 szótól 100 szóig — írt 75 kr.1 me-iállapoil. 8 szerint lehető 100—200-ig . 1 „ 5 0

200—300-isj . 2 .. 25

Hélyegilíj 30 kr.

egjiitáiiyosni'liiiii közöl «tiiek. NYUjI’ I'KU 8 na 20 «r

Tanügyi viszonyaink.

Esztergom, aug 28.

Eleven sürgéssel-forgással özöulik a diákvilág városunk tudományos csarnokaiba, hogy megint része legyen abban, arait drága innivalóként visz ki magával az életbe.

A fögymnasium díszes palotája vég- revalaháraifjúi szépségében áll előttüuk, úgy hogy nem kell megmagyarázgat- uuuk az idegeneknek az éveken keresztül leliáralott falak ellentmondását^ ai épület belső díszével.

A fögymnasium az idén szokatlan ■ népességnek fog örvendeni. Különösen a felső osztályok igen orŐsek lesznek a íierczegprimás azon érdekes intézkedése következtében, hogy a legrégibb magyar szeminárium és a nagyszombati ugynovezett kis szeminárium nö-j vendékpapjainak gymnasiális tagjai bej fognak járni a főgyrauasiumi előadá sokra.

szitett leányiskolát, mely hivatva van az egész királyi város leánygyermekeit magába foglalni. Igen óhajtandó azonban, hogy a súlyos havi tandíj alól a szegényebbek tökéletesen kivétessenek.

Az előkelő vízivárosi leánynevolő intézet, molynek oly fényes pártfogása van, már régóta megállapított jó hírnévnek örvend s igy messze vidékről népes látogatást várhat,

A városi elemi iskoláknál a látogatás oly sűrű, de oly aránytalan is, hogy a tanulók anyagának rendszeres felosztása elkerülhetetlenné vált. Vannak egészen túlzsúfolt s egészen elhagyott osztályok, holott rendszeres beosztással a tanítás eredményét igen is koczkáztató viszonyok azonnal elŐnyö 8el)b fordulatot kapnának.

Ilyen körülmények között értük meg az uj tanévet, mely az intézetek uj- esztendője, a tanárok uj ereje, a szülők uj reménye s a tanulók uj kineses bányája. Isten nevében !

Az állami segélyt, a főpapság s a szomszéd városok gyámolát élvező városi reáliskola az idén jutott válsága esztendejébe. A közoktatásügyi miniszter ur már több ízben kifejezte abbeli nézetét, hogy az esztergomi reáliskolát teljesen államosítani fogja, ami a reál- kéltségét keltett nemcsak a választást iskola tökéletes újjászületéséi jelonte-j gyakorló képviselők, de a nagy közönné. A város nemes közönsége bízó- ség körében is.

nyára meg fogja hozni azt az áldoza-1 Igazolja ezt az, hogy amidőn Ke- tot, hogy az igényeknek megfelelőig' meny fi János polgármester helyettes, uj helyiséget bocsát az intézet rendel- d. e. 9 órakor az ülést megnyitó, a kezósére s az állam gondoskodni fog tanácsterem tökéletesen t;mve volt kö róla, hogy saját intézete a felvirágzás- zöiiséggel.

hoz mennél közelebb jusson. | A napirend- megkezdése előtt Buráuy

Dicsérettel kell üdvözölnünk a város János képviselő szóllalt fel Schrott újabb iskoláját, a lassan telj őssé kiogé- Amália érdekében, a mire a főügyész

Városi közgyűlés

(auguszt, 26.)

A tanítónők választása élénk érdé

szolgált felvilágosítással. Majd Dóezy Ferencz képviselő Gróf Csáky Károly mint képviselő helyének betöltése iránti intézkedés foganatosítását kérelmezte, mire a törvényre hivatkozva a főjegyző válaszolt.

A napirenden lévő két rendbeli kérelem, u, m. Pap János három havi és Bellovits Ferencz egy évi szabadságidő engedélyezése iránt minden megjegyzés és hozzászólás nélkül elfogadtatott.

Az országos kiállítási bizottságnak felhjvása, a kiállítás tömeges látogatása tárgyában egyszerűen tudomásul vétetett. •

Annál mozgalmasabb képet nyújtott a tanítónők választása. Előzőleg kimondatott, hogy mind a két tauitónői

állásra külön történjék a szavazás s

.csak is az absolut többség igazolja a megválasztást.

Elrendeltetvén a szavazás, a beadott szavazatból Schrott Amália 32, Klin- áa Irma 25, Gogola 16 és Pintér 2 szavazatot nyert, ekként az absolut többséget egyik sem nyervén meg, Schrott és KI indára újra történt sza ■ vazás, ekkor Schrott Amália 62 és KI inda Irma 16 szavazatot kapott.

A másik tanitómői állásra beadott szavazatok közül Kliuda Irmára esett

38, Gogolára 37 és Pintérre 3. Az újra megejtett szavazáskor Kiinda Irmára 41 és Gogolára 37-eu szavaztak. Es igy rendes tanítónővé Schrott Amália cs Kiinda Irma jelentetett ki.

A munka tauitónői pályázók közül

özv. Knőbeiné 46 szavatol, Pintér 29 | # 7

szavazatot nyert. Minek folytán munkatanitónőnek özv. Knőbeiné szül. Horváth asszony választatott meg. Ezzel az ülés feloszlott.

István bácsi mint iró.

(Dr„ K. L.) Teljesen alkalomszerűnek találjuk Esztergom ünnepe előtt István bácsi félszázados pályájának irodalmi működését bibliographiai adatokban bemutatni.

Ezek az érdekes adatok eléggé beszédesen jellemzik Majer István püspök és érseki helyuök félszázados irodalmi pályafutásának irányát, termékenységét és sokoldalúságát.

Istváu bácsi több mint harmiucz művet adott ki, hírlapi czikkoit, röpira- t..it és kéziratait nem is említve. Ezek a könyvek annak idején teljesen megfeleltek hivatásuknak : oktattak, óvtak, nemesítettek és javítottak.

István bácsi irodalmi működését uógy főcsoportra oszthatjuk. Az elsőbe tar- tozuak a

I. Vallásos művek.

Ide sorolhatók :

1. Magyar Szent Képek. Sajátkezűi eg rózbemotszve, s önköltségén kiadva. 1839- és 1845-ben.

2 Népszerű Egyházi Beszédek. I k. Buda, 1849. II k. Pest, 1858.

3. A Szent Kérész t-u t. 16 színezett képpel. Pest. .1858.

4. U d v a r d i K a 1 v á r i a- könyv. Pest. 1860.

5. I m á k a sebesült har« c z o s o k vigasztalására. Esztergom. 1849 és 1868.

As „Esztergom éslTidéke" tárcája.

Amart, tactrt, morirt.

Örömödet, bánatodat ne vidd a piaczra Sieutsógtelen kárörveudós édes prédájára.

No áruld «1 boldogságod tiszta mély torrását,

Mert at irigy jóbarátok örökre elássák.

Ne siólj soha szenvedésről senkinek egy szót sem, Részvét helyett úgyis kaczaj fakad a szivekben. 1

Örömödet, bánatodat ne bízd soha másra,

Mint arra a legutolsó csöndes kis lakásra,

Ahol virággyökér szíja szegény szived veiét; — Csak ott tudják még éltednek titkos történetét. Megőrzik ott mindörökre minden drága titkod,

Mert nem árult el még a sír sohase egy titkot

(Esztergom, aug. 25.)

AUCUN.

A ml fajtánkról.

^{Visszaérni éhezés arra a eongressu^ra, melyben én ae vettem részt-]

Sajátszerft diszharmóniába olvad a kiálli- jilási muzsika világ, mikor úgy végig sétálunk a kiállítás corsóján s lesz belőle igazi zene- o>.í)ona, a melyben mégis nagyou sok raulat- •iágos alkatrész vau.

Itt a jófé'e czigányuép cselekszi nagy ájlatosan s alig cseng lelkűnkbe a legme- lancholikusabb magyar nóta, már is megzeu- dül egy szédületes keriugő, a mit egész vorschriftmassig fújnak ki a trombitás ka- touák. Még jó formáu meg se hallottunk néhány taktust és sétánk egyszerre csak vékony lélekzelü tamburin hangok felé csalogat.

Néhány guzsüczás szerb búsul egy kávéház előtt s egész elkeseredéssel körmölgeti a furdaló czinczogásokat. A cigány-miatyánk, a katona-muzsika -reglement s a szerb-hiszekegy már különös zűrzavarba olvad ösz- sze, mely annál jobban csiklandozza az aífrctáló fület, minél alkalmasabb pontokat keresünk a tokaji, a sör, meg a pálinka különös keveredésének tauiihnányozására.

A mint így tovább barangolok egy kedves fővárosi pajtásom társaságában, egyszerre c-^ak újuló c/imbaloin-nóta kezd keseregni, a mit egy egész liliputi talmi czigány gyerek cselekszik. Akkor a czigáuy-uóta már mint viszhang, a katona-muzsika, mint haldoklás s a szerb siralom mint halvány reminiscen- tia hallatszik feléuk- És egyszerre csak jobbről-balról festett mosolyu s éktelenül felsült hajú, gázvilágitásra termett fehér egyenruhás nők zenekara kezd kornyikáluí elég szabályosan, de minden melegség nélkül. Két dühös karmester csinálja az életre- halálra versenyző amazonbandának az utasítás >kat 8 ha az egyik banda hopszot játszik, akkor a másik múlhatatlanul olyan csárdásba kezd, a milyet csak a tirolok tudnának kitánczolüi.

Az cháosz itt már nagyon érdekessé válik

s lehetetlen megállani azt a mosolyt, a milyet például a csiklaudozás szokott előidézni.

A sarokbau azonhau megint uj nótára gyújt két közeli csárda czigánya, a mi ellen a sörcsaruok közönségének kedves muzsikusai, a katona bandisták teljes trombita erővel kezdenek imponálni úgy, hogy agyon- fujják az összes zűrzavart s valóságos légáramlatot idéznek elő itéletuapi trombita harsogásukkal. Közbe megszólalnak még a kiállítás nagy harangjai s olyan teljessé teszik a harmoniátlau harmóniát, hogy beleszédül a fejünk.

Ilyen érdekes zenebouás vasárnapi délután vergődtünk el végre nagy nehezen a tejcsarnok kedélyes kis pavillonja elé, a hol a minden vasárnapi vajas kenyeret szoktuk kiimádkozni.

Innen a cháosz sokkal szelidebb s a hullámzó vasárnap a legtanulságosabb. Még mindig ugyanazokat a boldog vidéki embereket látjuk magunk előtt. A papák most is aggodalmasan czipeük a felöltőket s az esernyőket, a mamák meg most is teljesen föl vannak szerelve iczi-piozi csecsebecsével, a nagyobb hajadon leáuyok még most is áhítattal merengnek el a kies épületeken s az apróbbacska gyerekek még mindig nagy szenvedéllyel szedegetik nyalábba a legkülönbözőbb reklamczédulákat, csak valami lármás kép vagy rikító czifraság legyen rájuk nyomtatva.

Kevés közöuyös szemet, kevés jóllakott arczot lehet találni a mohó érdeklődésű vidéki világban. A vidéki ember szomjasan és éheseu jöu fel s óriáskígyó módou több

esztendőre jóllakva távozik s még a követ" kező geuerat'óknak is megreferál azokról a nagy eseményekről, melyeknek szem- és föltárni ja volt.

Lehetett valami huszonötezer ember a kis tündérvárosban. Egymás hátán, egymá* lábán, egymás vállán.

A debreczeniek épen akkor érkeztek meg Vagy száz intelligens ur s valami kétszáz kedélyeseu elhízott czivís hullámzott vagy iukább gurult a corsou. Minden debreczeni polgár kalapján ott volt a hires debreczeni bőszitő piros pántlika. Azonkívül még mindenki pirossárga kokárdát is viselt a mellén. Úgy hogy még a belvárosban is tudták: Ohó, ezek a debreczeniek !

Zichy Jenő üdvözlő toaszttal fogadta a derék debreczeuieket, a mire az alföldiek egy kottába foglalt éljenkurjantással felellek s másuapra mindjárt öles plakátokkal hirdették, hogy »•eracsak éljenezni tudnak ám kották szerint, hanem valóságos nótákat is énekelni. Isteu éltesse őket !

De még nagyobb divatban voltak a szegény vidéki lapszerkesztők, a kik feljöttek cougreszust csinálni s felhozták a vidéki sajtó összes betegeit, sebesültjeit, és szimulánsait. Ezek a mi fajtánk.

A vidéki fertály isteuek körülbelül ki- leuczveueu voltak, kikoru munkatársakkal azonban sokkal többen.

Semmiféle kiállítási congrossusnak sem vagyok bámuíója, ha még oly kitűnő emberek is csinálják s ha még oly fényes eszmék is ragyognak a programmon. Mír ez nekem valóságos dogmán.

De legkevésbé voltara barátja az újság-