Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 68. szám

pézve a területi viszonyok által van kijelelve, hátra van tehát még az első vonal irány csat lak ozásáról szóllanom.

Az ó-buda esztergomi vasat csatlakozási pontjaiul választhatók :

1. A Magyar kis államvasutak kelenföldi pályaudvara. Ez azonban a Duna jobb partján a fővárosnak egész hosz- szában való átszelését és a partnak keskeny volta miatt egy 9 kilometer bosszú magas viadukt* építését tenné szükségessé, a mi közlekedési szempontból meg nem engedhető és fölöttébb költséges voltánál fogva egy helyi érdekű vasntra nézve kivihetetlen.

2. A Déli vasút pályaudvara, melyhez a vasút a Budaujlak fölötti szol lő kön át a Császárfíl'do és a Városmajor felé volna vezotendő. Ezen csatlakozás 7 kilométernyi hosszúságban tóvárosi drága szól lő- éz kerti telkek és beépített helyek kisajátítását és a János- líórház fölötti hegyháton át egy hosszú alagút fúrását igényli, melyhez a szükséges páljakifej lésre a területi viszonyok nem alkalmasak. Ezen alagútnak valamint a kisajátításnak költségei az egész pálya többi épitési kiadásait jóval meghaladnák, ami egy helyi érdekű vasútra nézve szintén elérhetlen fel adat. Ezen csatlakozási pont további hátrányait fenntebb már elóadtr.m.

2. Az Oszt rákmagyar-ál lám vasút pesti pályaháza. Mely összeköttetés a Duna áthidalásának szintén fölöttébb költse ges volta miatt, egy helyi érdekű vasntra nézve csak gőy,komp-közlekedés áltas volna létesíthető.

Ez mintegy 0 3 millió forint költségbe kerülne és ezen vasút förgalnii méreteinek és igényeinek telj s-n megfelelne mindaddig, a mikor a forgatóiul nagyobb mérvű kifej lése egy á lande összeköttetésre is elég jövedelmet helyezne kilátásba, vagy mikor n főrá- ros körül tervezett gyűrű vasút annak nyugati oldalán is, a második vasúti összekötő bid építésével befejezést nye- rend.

A gő/komp álüili összeköttetés azonban csupán a teherforgalomra szorítkoznék, mert a személy- és gyorsáru forgalomra nézve a csatlakozás a fővárosi közúti vaspálya által a főváros miuden részéről és — a déli vasutat kivéve — az összes pályaudvarokkal a legkönnyebben volna létesíthető.

Igaz ugyan, hogy a gőzkomp közlekedése egy kissé nehézkes és aránylag költsépes is, nagy jégzajlás idején pedig félbe van szakítva, de tömeges szál lit«lányoknál ogy pár órai késedelem nőm tesz külömbséget, költségei pedig a vasúti hidrámnál nem nagyobbak. Ami végül a forgalom megszakítását illeti mi, kik a Duna mellett lakunk, tapasztalásból tudjuk azt, hogy a Duna éven- kint 300 napig a közlekedésre rendszerint használható, a hátralevő 65 nap alatt pedig a távhajózás többnyire szünetel ugyan, de a jégzajlás ritkán és esak rövid ideig oly erős, hogy a Duna egyik partjáról a másikra az átkelést akadályozná, ha pedig a Duna befagy, akkor a jégen át nyílt rés vágható, mint ez az élénk forgalmú réveken történik rendkívüli akadályok ese télien pedig a toherforgalom is ideiglenesen a közúti vaspálya , vagy kocsiszál litás által közvetíthető, ami a pályaudvarokból a főváros külőubözó részeibe most is gyakorlatban van.

Nincs tellát más választás, mint vagy az ó-buda-esztegomi vasút gőzkomppal vagy a torbágy-esztergomi vasút kiépítése.

Hogy az utóbbi iránynak leányvári, vagy tokodi változata lesz-e a kivitelre ajánlatosabb? afölötta tinnyei átkelés lej tési viszonyainak beható tanulmányozása után, a kormány, a vidék forgalmi érdekei, valamint az érdeklett nagy birtokosok, bányavállalatok és községek hozzájárulásának mértéke fognak határozni.

BURÁNY JÁNOS,

vasúti bizottsági elnök.

Valami a czimbalomról.

(TárczalevéJ.)

Kétségtelen dolog, hogy muzsikáiig nemzet vagyunk ; hanem az is kétségtelen, hogy megválogatjuk a magunk hangszereit.

A üatouabandák, bomberdóin, a zongora kalimpálásain, a huzómuzsika szo- tyogásáu sehogy sem tudunk lelkesedni.

Hanem ha Ácsi vagy Fütyű vállához szorítja a hegedű száraz fáját s keresztbe fekteti rajta a vonót és rákezdi hogy : Hegedüszó, furulyaszó, czimb.v lom ; van-e még, kit a bubánat terhe nyom? — akkor már kikivánkozik a zsebünkből az utolsó ötforintos, busz liter bor keiül asztalra, magunk pedig kiállunk a középre s járjuk szakadásig.

Ha pedig a furulya kesergő hangja sir fülünkbe bánatos nótákat, egy me- szely bor mellett, asztalra btrulva, úgy el tudunk szomorkodni, mintha kiesett,

von a világ foueke. Hát még ha a muzsikaszó, meg a furulyaszó mellett megszólal a czimbalom is s belesir vagy belekaczag a nóta közé, akkor aztán nines a magyar einb3r előtt semmi más a világon, csak az a két kis verőfa, ami a czimbalom hnrjain fut ugyan végig, <le az ember szive közepéből csalja ki a hangot.

S nem hiába, mert a ezimbalom a mi specziális magyar hangszerünk, melynek rokonai találhatók ugyan más nemzeteknél is, de nálunk terjedte!, nálunk honosodott meg leginkább s különösen itt fejlődött czivilizált, magasabb zenó- szeti czéloknak is megfelelő hangszorré.

Bámulnunk ko'l, ha csak a 10 óv előtti czimbalmot összehasonlítjuk a mostanival. Az akkor rendszertelen beosztású, rossz szerkezetű hangszert csakis czigányzenészeink használhatták. Ho*:y az nomsokára mint önálló hangszer alkalmas lett magánszereplésre ; hogy ma már egyik specziális kiegészítő részét képezi a zenekaroknak s hogy polgárjogot nyert nemcsak a főúri, hanem a királyi szalonokban is, ez egy derék magyar iparos : S c h u n d a V. J.

udvari hangs-'ergyárosnak érdeme, aki már a 70-es évek elején különös elő szeretettel adta magát a czimbalom javítására s hosszas és költséges kísérletek után sikerült neki a czimbalom egész szerkezetét gyökeresen átalakítani, tetszős külalak mellett szép, telt, egyenlő s beosztott hangúvá tenni s; ógiil a ezimbalom legfőbb hibáját, a lángok zűrzavarát ogészen megszüntetni az által, hogy pedált (hangfogót) alkalmazott a ezimbalomra. Ez a találmány forduló pontot képez a cziro- balom történetében, mert ettől kezdődik elterjedése, úgy hogy ma már a legelőkelőbb főúri családoktól kezdve az ország minden művelt és zenekedvelő körében otthonossá vált.

József főherczeg valódi lelkesedéssel viseltetik e hangszer iránt s családjánál is vau czimbalom ; Turn Taxis herczeguő leányai s a walesi herczeg szintén annyira megkedvelték, hogy most czimbalrnozni tanulnak ; a nemzet csalogánya Blaha Lujza asszony czimbalom nélkül úgyszólván nem is lúd énekelni s maga is, valamint a kitűnő operette diva Pálmay Ilka igen jól kezelik a czimbalmot. Be hiszen magunk is úgy vagyunk vele, hogy ha valamely zenekarból hiányzik a czirn- balorn, nem szól a szivünkhöz, nem tudunk mi azon mulatni.

E1 terjedésének számadataiból kioraol- jkk, hogy ez ideig 1365 javított pe- dál-czimbulom került ki Schunda gyárából, melyeknek nagyobb része természetesen bent maradt az országban, de igen sokat szállítót lak ki küföldre is különösen Angol-, Német-, Franczia-, Orosz- és Olaszországba, sőt már Egyp- tóm és Amerika sorompói is megnyíltak e speciális magyar hangszer előtt.

Nagyon természetes, hogy az ily magas fokra emeit s a zeneirodalomban is jogot nyert czimbalom nem maradhatott el országos kiállifásunkról, hol teljes joggal a legkiválóbb helyek egyikét foglalja el. Készítőjük négy darab gyönyörű pedálczimbalmot állított ki az iparcsarnok zenészeti csoportjában, a nagy orgona háta mögött, hol azok a kiállítás megnyitása óta általános érdeklődés és bámulat tárgyai.

Szerencsés gondolat volt a kiállítótól, hogy a czimbalmot nemcsak mint ipari készítményt, hanoin mint hangszert is bemutatja a közönségnek. Két legjelesebb zenekari czimbalmosuuk a Pintói-testvérek ugyanis naponkint délelőtt 11 órakor és délután 5 órakör két-két czimbalmon előre közétett műsor szerint hangversenyeket tartanak, melyek a jelzett időben nemcsak az iparcsarnok, de a többi parillouok Iá* togntóit is mind a czimbaluiok kőié vonják.

A kiállítást meglátogató főúri és fejedelmi vendégek soha sem mulasztják el az érdekes czimbalinokat megtekinteni. A trónörököspár kiváló érdeklődést mutatott irántuk; Ottó és Károly Lajos fóherczegek, Mária Terézia főheiczegnő, Milán szerb király, Sándor bolgárfejedelem mind kitüntető figyelemmel nézték meg e haugszert s hallgatták a rajta előadott darabokat. Rainer főherczeg látogatása alkalmával szintén hallani óhajtotta a czim- balomjátékot, de lwtminjában nem tudtak előkeriteni cziiubalniost. Ekkor a főherczeget kalauzoló (leiék kiállítási elnök Matlekovics Sándor államtitkár oda ült az egyik cziinbalomhoz s elkezdte játszani a szebtmól-szebb magyar dalokat, úgy hogy a főherczeg egészen el volt ragadtatva a gyönyörű és kifogástalan művészi játéktól. Az államtitkár bájos leánya szintén nagy virtouóz a ezin>halmon s kitűnő játékát a kiállítás látogatóinak is volt szerencséje már hallani.

Schunda, ki idegen származású ugyan, de s/,ivvel-lélekkel magyar érálsra, bizony csak ugyan nagyon gyámobta- lau ember maradt a jámbor. Hogy ő valaha kitalált volna valamit, mikor a szükség rájuk köszöntött; hogy egy jö ideája támadt volna, de már abból semmi siues. Nem csinált c egyebet, mint mikor hazajött a hivatalból, egy nagy pipával a kályha mellé ült s bizonyos kedvteléssel kapkodta ki az tiszköket onnan, hogy a dohányra tegye. Mindössze csak annyi változást szenvedett ez a napi foglalkozás, hogy néha Ilus, vagy Róza befogta hátulról a szemeit s ilyenkor akár akart, akár nem, gondolkoznia kellett azon, ki lehet az a hamis czicza itt a szék mögött.

Neki különben szokása volt mindenben teljes passzivitást tanúsítani, s kibújni a kérdések elől. 0 ugyan nem veszi magára a felelősséget. No nem is zavarta fel nagyon a világot, mert hiszen alig lehetett szavát venni egy hétig. Én nem tudom hogy tudott mégis elvergődni a világban az a Barkoné az ura húsz forint havi fizetésével 8 irtóztató élhetetlenségével Mert, hogy nagyon szegények voltak, no, azt, mondanom sem kell.

Barkó ur abba se szólt bele, mit csináljanak az orvos tanácsával. Persze egy gazdag rokout kellene fogni a vieéken, akihez út lehetne küldeni a leánykákat. De Barkó urnák nincs rokona, nem is volt soha, ha volna azt is eltagadná. De hát ha nincs.

Most is Barkónénak kellett módokat találni ki. írtak, hogyne Írtak volna, akit csak rokonnak gyanítottak mindnek írtak levelet. Hanem mind rövid utón visszautasította a szerencsét.

Végre mikor már kifogytak a rokonokból

a legutolsó levélre kedveyő válasz erkezett. Az igaz, hogy ez is mérges, kuszáit betű h k e 1 volt írva, legalább nem utasították el őket. S mégis mikor olvasták a levelet, kiesett az Barkóné kezéből.

Az volt írva benne, hogy hát isten neki, ha már úgy vau, elvállalnak egy gyereket. De a másikat ne vigyék a nyakukra, ez az egy is elég különcs lesz rajtuk. Hát csak válasszanak ki egyet s küldjék el.

Hallod-e szegény asszouy, válaszd ki

melyik gyermekedet küldjed el. Válaszd ki közülük azt, a ki élve maradjon s azt, a ki meghaljon. Eredj oda az ágyhoz, nézzed sokáig álraadozó arezukat, fogjad meg picéi kacsóikat, ejts egy csókot homlokukra, azután százat selyem lágy hajukra . . . s válassz. Mutass rájuk, te itt meghalsz, te meg élve maradsz. Fogd raeg erős kézzel az egyikét s vidd ki a halálból, azutáu emeld karjaidba a másikat s helyezd szépen. gyöngéden a koporsóba . .. úgy, úgy...

Piliegnek a kis mellek, álom tűnő szelíd ragyogása reszket a kis arezokon. élet sugárzó koszorúja csillog — ugy-e látod? — aranyos, göndörködő hajukon ... válaszd hót, ki, melyik keble dobogása némuljon el örökkéj melyik areza fagyjon hideg, érzéketlen márvánnyá, melyik fejéről tépjed le az élet koszorúját. .. válassz, válassz.

De siess jó asszony, nehogy késő legyen.

N*»s hát légy erős, ne távozz... melyiket szereted jobban ?

Istenem, hát melyiket szereti ! Hiszen egyszerre születtek, egyszerre születtek, egyszerre mosolygott mindkettő szemébe, mikor az egyik eldezdett csúszni a padlón, vígan tapsikolva, vele szemben csúszott a másik

is kaczagvi, sikoltozva ... mikor az egyik járni kezdett, a másik is mellette botorká- zott, mikor az a fekete ruhás kisasszony a második emeleten vagy a vastag hentesné a földszinten behívta magához az egyiket dehogy hagyta volna kűun a másikat is . ., s mikor az egyik halványodni, komorodni kezdett, tűnt a rózsa arczárói, mosoly a szeméből a másiknak is.

Szegény B árkéné csöndesen, szótlanul járt a házban, mint egy árnyék. Mikor az ágvat vetette, lehanyatlott, feje a párnára, s úgy vesztegelt mozdulatlanul órahosszat. Mikor a lépcsőn ment le, félúton megáll ott s tó- vedezve bámult a kauyargő lépcsőfokok- menetére s lenn imbolygó sötétség alakzataira, A luituál kiszökött kezéből a huzóka, de ő nem vette észre, hanem felemelt karokkal sokáig állt ott arezát a kis négy- szögfi kékség fele fordítva, mely a házfó- delek közt ragyogott nyájasan biztatón.

Csak legalább az egyik rosszabb lenne a másiknál. De nem te tele vilagéletükben egyéb rosszat, mint hogy Ilus elveszített egy zsebkendőt, Róza pedig kitörte az ablakot,. Ám akkor Ilus (szegény piczi madaram 1) úgy sirt azért a zsebkendőért, hogy majd kiadta a lelkét, — Rőzácska pedig egy hétig nem mert előbnjni a kuczkóból az ablaktörés után, onnan küldözte Ilust parlaimmtairként apához, anyához mindenféle békeajánlatokkal.

Barkó ur persze nem adhatott tanácsot. Ipark idott lehetőleg keveset időzni oda haza. Egyetlen egyszer mert raegkoczkáztatni egy véleményt.

— Te, Marcsa, *— szólt a derék férfiú, Izé . . . minek az a sok okoskodás? It»

van egy krajezár . . . hol is vagy kutya ? < (Barkó ur nagy kiírnál halászta ki a kráj- < czárt a mellénye zsebéből.) Feldobjuk Mar- < csa, ha főj, az egyik megy, ha irás, a másik 3 megy. Egyszerű dolog Marcsa.

De hamarosan torkán forrt Barkó urnák ; a ta ács, mert felesége oly őrjöngő, fajdal- - más tekintetet vetett rá, hogy jónak látta i megint eltűnni a szoba valamelyik homályos t zugába.

Végre is határozni kellett. Az öreg orvos í is egyre lármázott.

— Meddig halasztják hé! Mit akar maga £ rátér ? (Már megint Barkó fráterrel porolt, , pedig tudta, hogy uem az az oka.) Azt á akarja, hogy meghaljon mind a kettő, mi ii hé! Vasra veretem fráter, becsukatom frá— tér, kriminális dolgot csiuálok belőle fráter, , hé ! (A fráter e biztatásokra kis híja, hogy \ az ágy alá nem bujt.)

Barkóué erre rászáuta magét a válasz- - tásra. Vaktában ölébe kapta az egyik gyér- -• meket s öltöztetni kezdte, a nélkül, bogy \ rá merne nézni. Felöltöztette, meleg nagy \ kendővel körülcsavargatta, magához vette e; az úti pénzt s karjára emelve a gyermeket de se látva, se hallva megindult az ajtónak-.2| Rózácskát vitte magával.

Barkó úr mindezt nagy flegmával nézte ej a kályha mellől. Épeu akkor gyújtott a pi- -i pára s ezzel volt szegény elfoglalva.

Az ajtóban az asszony még egyszer visz—5 szanózett. Ilus az ágy szélén ült, kiváncsiamul bámulva a távozók után.

Az anya szivéhez kapott és sikoltva ro—0 hant vissza gyermekéhez. Leborult előtte 83 összevissza csókolta kezecskéit, arezát, Iá- -i .\>ait.

,1