Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 65. szám
gondoskodásával mindent elkövet, hogy betegeinek nemcsak egészségét állítsa helyre, hanem hogy itt tartózkodásuk alatt tt szórakozásokban se szenvedjenek hiányt. Ez által Molencze az egész környék kirándulási helye lett. Majdnem minden vasárnap jótékony - czélu hangversenynyel egybekötött táncz mulatság van, amikor aztán bő alkalom nyílik nemcsak a filidovendégek rokonait, hanem az egész környék szépeit is együtt látni; s ha őszinték akarunk lenni, örömmel constatálhatjuk, hogy az itteni szerb hölgyek karcsú termete s ragyogó szemei kiállják a versenyt az ország bármely vidékének szépségeivel. A saison legfényesebb pontja mindenesetre az Anna bál. A fő városiasán berendezett nagyterem ilyenkor egész ünnepi színbe öltözik. Alig tér nyugalomra a nap, a vendégek slirü tömegekben tódulnak a terembe, — majdnem kivétel nélkül izlósos toilettekben — s rövid egy óra alatt minden hely be van töltve. A terem egyik oszlopa mögül szemlélem e valóban érdekes képet. A czigányok rágyujtauak egy obiigát lassúra. Több kíváncsisággal mint várakozással néztem e táncz elé ; de raiuden várakozásomat fölülmúlta az igazi magyaros lassú-csárdás. A hölgyek ép úgy mint a férfiak, minden erőltetés, minden affectálás nélkül oly természetességgel járták, hogy magamnak is kedvem kerekedett közéjük vegyülni. A terem egyik sarkában már régebben magára vonta figyelmemet egy szőke „angyal“, ki a mama társasága bail elég egykedvűen látszott ülni. Bemutatom magamat, mire egy erőltetett mosolylyal jutalmaz meg ; „Szabad kérnem“, „Köszönöm, de nem tán- czolok,“ a válasz. — Tehát az első is megkosaraz. Kissé borszankodva tó rek helyemre s várok egy ideig. Alig néhány perez múlva egy rószaszinii ruhába öltözött sötét haju, sötét szemű hölgyet kisór helyére tánezosa. Kipirult arczczal és pihegő keblekkel foglalt helyet. Oda sietek, s a táncz folytatására kérem. „Valóban sajnálom, de oly fáradt vagyok, hogy lehetetlen tovább tánczolnom“, mondá oly szép moeolylyal, hogy meg nem haragudhat- tám. Mind a mellett elég kellemetlen érzéssel foglaltam el előbbi helyemet, '• s teljesen el mont, a kedvein a tánczo lástól. — A többiek azonban változatlan jó kedv7el járták s észre sem vették, hogy már jól éjfél után jár az idő s hogy jó lesz már aludni. Tehát jó éjszakát ! OMIKRON. A kiállításról. (Gyümölcskiállitöinknak és konyhakertószeinknek.) Budapest, aug- 11. I. A kiállítás tárgya és vezetése. Az 1885. évi országos általános kiállítás laitnma alatt friss és teldolgozott gyümölcs-, valamint konyhakerti terményekből nemzetközi időleges kiállítás rendeztetik. Ezen kiállítás ügyeinek vezetését egy külön szakbizottság vállalta el. II A kiállítás helye és tartama, A gyümölcs- és konyhakerti tömények nemzetközi időleges kiállítása Buda pesten, a főváros által a városligeti en felajánlott területen tartatik meg és pedig folyó évi október hó 15 tői október hó végéig bezárólag. III. A kiállítás czólja. A gyümölcsös konyhakerti termények nemzetközi időleges kiállításának czólja az, hogy Magyarország és a külföld gyümölcsfajaival, zöldségféléivel, valamint a gyümölcsfeldolgozás legczólszerűbb mód jaival inegisinerkedhessüuk ; a magyar és külföldi e nembeli termelést jelenlegi állapotában bemutassuk s a közönségnek beszerzési források s üzlet tekintetében tájékozást nyújthassunk. IV. A kiállítás tárgya. Az őszi nemzetközi időleges gyümölcs- és kouy- hakortószeti kiállítás tárgyai lehetnek a következők : a) A puhamagú gyű- mölcsuemek : alma, körte, birs, berkenye és lasponya. b) A csontárok közül : az őszi baraczk, szilva, som és az esetleg eltartott nyári csontárok. c) A héjárok és podig: a dió, mogyoró, mandula és gesztenye, d) A bo- gyárok közül : az őszi málna, szederj- és szamócza-fajok. e) Déli gyümölcsök u. m. : füge, ananász, czitrom, narancs. f) Edényekben tenyésztett gyümölcsfák gyümölcsösei együtt (a szőlőt kivéve, melyre egy szeptember hó 24-től október 4-ig tartandó külön ki; állítás rendeztetik). g) Gyümölcsaszal- ványok és a gyümölcs feldolgozásának mindennemű alakjai, h) Aszaló kemen- ezék természetben, mintákban vagy rajzban, i) Gfumós és gyökérnemü zöldségek, k) Kápvsztafélék és levél zöldségek. I) Mellékétkekül szolgáló zöldségfélék, m) Hagyinanemü és fű szer zöldségfélék, n) Hüvelyes vete mónyek hüvelyben és kifejtett állapotban. o) Szárított, aszalt zöldségnemü- ek és zölds geonservek. V. Dijak és kitüntetések. A kiállított és jutalomraiaéltó gyümölcsök és konyhakerti termények a külön kibocsátandó jury szabályzat értelmében pénzdíjakban és kitüntetésekben részesülnek. A kitüntetések a következők : 1. Nagy díszoklevelek. 2. Nagy bronzérmek. Az érmek mellett az érdemet részletesebben kitüntető oklevelek adatnak ki. VI. Szállítási kedvezmények. A kiállításra küldendő tárgyak részére a vasúti és gőzhajózási társulatok által jelentékeny szállítási kedvezmények eszközöltettek ki. Minden bejelentőnek a bejelentett, tárgyak kedvezményes szállítása érdekében a kiállítási hivatal által igazolvány küldetik, mely a feladási állomáson a szállítólevélhez csatol tátik. VII. Bejelentés és a tárgyak beküldése. A bejelentésnek az országos bizottság által ingyen szétküldött bejelentő iveken két példányban gondosan és olvashatóing Írva f. évi szeptember hó 15 ig kell megtétetnie. A bejelenj tési ivek közvetlenül a kiállítási hiva-j tálhoz (Budapest, városliget) küldendők A bejelentett tárgyak beküldési határideje október hó 10 ike. — Apró gyümölcsből legalább fél liter s nagy gyümölcsből legalább 5 drb küldendő be. VIII. Tórdij s kiállítási szerelvények. Térdijul minden négyszögül. után 2 frt fizetondő s fél uégyzetméternél kevesebb holy nem adatik. A kiállítók állványai és asztalairól a rendező bizottság gondoskodik. A kiállítási tányérok, tálezák, kosárkák és üvegek beszerzéséről szintén a kiállítási bizottság gondoskodik, ha csak a kiállító saját, e czélra már meglevő edényeit, használni nem akarja, mely kiváuság a bejelentési íven világosan kifejezendő. A tórdij a bejelentés elfogadnánk közlése után fizetendő. A már befizetett térdij semmi körülmények között som adatik vissza. IX, A gyümölcs eladása. Az országos kiállítási bizottság kívánatra elvál alja a kiállításon bemutatott e a ki ál Utónál nagyobb készletben levő gyümölcs eladását és közvetítését, az erre vonatkozólag külön felállított eladási iroda szabályai szerint. Y. Katalógus. A katalógus részére a kiállítók az országos bizottsággal — czimükön kívül — kellő időben és röviden oly statisztikai és leiró adatokat is közölhetnek, melyek termelésükre vagy üzletükre vonatkoznak. XL A jury. A bíráló bizottság as ország kiváló szakértőiből fog megala- kittatni ; ezenkívül külföldi bejelentések esetében minden egyes idegen állam jogosítva lesz, a kiállítók számaránya szerint megái lapítandó juroruak a jury lie küldésire. XII. A szabályzat elfogadása. Minden kiállító bejelentésének beküldésével mind magára, mind képviselőire és alkalmazottjaira nézve elfogadja a fentebbi határozatokat és aláveti magát az országos bizottság további s a kiállításra vonatkozó rendelkezésének. Gr. ZICHY JENŐ, MATLEKOVITS, másodelnök. elnök. Levél a kiállításról. (Horvátk-Szlavon az országos kiállításon.) Budapest, aug. 10*. Országos kiállításunk eleinte tudvalevőleg csak amolym „itthoni“ kiállításnak volt tervezve, melyben kizárólag a magunk gazdasági, ipari és művészi haladását akartuk bemutatni a világnak. A készülődések közepeit azonban, a körülmények behatására a keret mindinkább szélesből t s igy nyertek benne helyet előbb a Szent István koronájához tartozó társországok majd a keleti tartományok. A keleti tartományokba a kiállítási bizottság biztosokat küldött ki a tárgyak összegyűjtésére, kik ott a legkedvezőbb fogadtatásra találtak. Horvát-Szlavon országban a Sztarcsevics-párt erősen ellene volt, hogy a Horvát Szlavón királyság részt vegyen a budapesti ki- . állításban s ha egyesek nem állanak a a mozgalom élére, a borváth-szlavon pavilion aligha díszelegne ma kiálli- tásiinkon sokféle és nagybecsű tárgyaival, melyek nemcsak a laikust, de még azokat is meglepték, a kik a horvát közgazdasági viszonyokat élón- enkebb figyelemmel kisérik. A horvát- szlavon kiállítás misszionáriusai közt első helyen áll Plavsenics Atanász- Miklós, a horvátországi kezeskedelrai és iparkamara titkára, aki nem kiméivé fejébe, miért vau egy paraszt legény balkarján K. K. P. betű, nemesi czimerrel ? Erre Kutasi sem tudott felelni, ott van az már — amint mondja — világ teremtése óta. Csak Bárdos törvény- és helyettes biró szólt bele igazitó’ag, hogy tán abba az országba, hol ü születőit, az úgy szokás. . . Bárdos uram kívánsága beteljesült: fél év múlva nem lesz rebellió a faluban. Nem is lett. Elközelgetett október hava. A regruták rukkoltak. Előzőleg Kutasi szorongó kebellel bekopogtat Bárdos uram ajtaján. Mire hangzik a „lőhet4“! — Szöröncsés jó röggelt kívánok kigye] - meteknek mind közönségesen— Adjon Isten öcsém ! — Kedves egészségükre kéránora az éjjeli nyugodalmat, engedje az Isten, hogy több örvendetes röggere virradhassanak föl friss és állandó egészségben. — Köszönöm öcsém. Hasonlatosan kévá- nom neked is, tögyön át az Isten szörön- cséssen s délntám órákra is. Hát mi jóból jársz? — Elgyüttero törvénybiró uram elkövetkezői ; tudja krgyelmed, hogy én elmegyek, messzire, azt sem tóm mőre és hová ? Szeretnék kigyelmed becsületes lányának jó egészséget mopdani ; uugy see látjuk mink többet egymást. — Jó van öcsém ! Én is voltam legény, tudom a regulát. Csak osztán ne bolondozz aféle formán, hogy té azt e vödd, mert Isten ucscse nem illőtök össze. Ha katona Jöszöl, még gyenyerális is löhei belőled éji akkor minek vőnué ee pógári lányt, ha valami módos mnjszter urnák a kisasszony lányát is elvöheted. Lidik® kinn van a szűrőbe ; bujkál az árnyékba keresd raög, ha ruög találod. Miuek kisérjük őt a siralom házba ; nem lehet oly háborgó kedély hangulata a halálra ítélt rabnak, mint van Kutasi Pistának és az ép annyira szánalomra méltó Lidikának. — Nem búcsú az, hanem sziv- szakadás. Elválni két egymásért élő-haló szerelmesnek a viszontlátás és egymásé levés boldogító reménye nélkül, oly ecse- telhetlen lelki állapot, mit csak érezni le^ hét, de leírni még megközelítőleg sem. Kutasi levette pörge kalapja mellől a piros bokrétát s át adta Lidikának azon óhajával, hogy ha szereti őt, tartsa azt meg emlékül. Viszont Lidika egy kis piros szegélyű fehér kendőt uyujrott át Kutasinak, annak kijelentésével, hogy volna bár p kendő minden szála arany s legnagyobb kímélettel őrizze is azt tulajdonosa: elóbb szét foszlik az, mint szerelme. — Arra kérte meg Kutasit, óvakodjék bármi boszu- tól, mert az által veszedelmet hoz magára. Kutasi nemes arczáu már elsimultak a redők, melyekről rosszat lehetett sejteni Egy hosszú ölelés és gyengéd osókban nyilvánult válasza. A kocsi elrobogott, mely az ujjonezokat az első állomásig szállitá. Lidika epedve kisérte tekintetével a láthatárig, — csak ez után indult meg kőny- nyei zápora. Szegény Sára néni hiába vigasztalta. Nap telt nap után. Lidika egyiken úgy mint a másikon fehér ruha varrással tölti idejét; mindegyik öltésnél Pista nevét revét rebegik ajkai. Ha kérdezték tőle : mit varr ? Rendes felelete volt : menyasszouyi ruhát. Mire a menyasszonyi ruha elkészült, Lidika lappangó betegsége egész erővel tört ki, — ágyban fekvő beteg lett. A kuruzs- lók egész serege vette körül : de nem fogadott el semmi gyógyszert. Egy őszi reggelen, araiut szobája ablakán a nap sugarai csillogtak, kérte leány pajtását — ki mellette volt — bocsássa be hozzá őket, hadd vegyen jtőlük bucsot. Sürü, nehézkes légzéssel szívta magába a Mis levegőt. Szemei könyteltek voltak; érezte az utolsót, minek következni kell. „Még egyet kérek, adjátok kezembe azt a bokrétát, melyet menyasszonyi koszorúmba fűztem“ ! Ajkához vette a talizmánt, — nem csókolhatta meg, mert ajkai remegtek. Még mondani akart valamit, de azt csak a meny- nyeik hallhatták, — az utolsó csókkal lelkét lehelte ki. Kutasi Pista küzdött a katonai élet első nehézségeivel, még csak 3 hete, hogy ott van, már is megnyerte feljebb valói szere- tetét és becsű lését. — De Boszniából mint koldus jött haza Ezer gondolat villant meg agyában, miként jelenjék meg kedvese előtt ? Hátha el is felejtette! Mindegy 1 Koldusnak szabad mindéi* házhoz bekopogtatni. Félt az idő előtti felfedeztetéstől. A próba közel volt már. A faluból vele szemben gyászmeuet jő, ha ennyi ember fel nem ismeri : úgy biztosítva van. I Találkoznak. . . Kutasi kitér a menet elől az ut melló, hallgatva az ismert gyászdallamot : Éltem bimbó korába Szállók a föld gyomrába, Jézus ue hagyj engemet, Vedd kezedbe lelkemet. , De a mint a koporsóra tekint, elfordult vele a világ, — mintha villamos ütés érte volna remegett egész lénye, mert a koporsón Bárdos Lidika nevét olvasta. A menet elhaladt. Kutasi magához tért. Mar készen volt tervével.... Ment a fala felé. A templom közelében a nagy zsinde- lyes házhoz tartott, — ott kezdte meg a kéregetést. Bárdosék koma asszonyai a vacsora, halottas tor készítésével voltak elfoglalva. Nem vették eszre a koldust, a mint az udvaron át a pajta felé vonult. Rajtok kívül nem volt senki az egész faluban, mindenki sietett a végtisztességet megadni Baranya csillagának. A szentatya még csak a „mi atyápkot* moudta, mikor vad zajjal zudul szét a gyászra uivatott közönség ; sürü füst gomol sietteti őket haza fölé. Szerencséje hogy mindene biztosítva volt : ; a falu kontójára. Harmadnap már fáért sietett a drávai depóhoz, hogy még ideje kp-,*.* rán felállíthassa épületeit. Lovát® iXiávában j itatva, a bozótban valami {alaktalan , tömé- : • get pillanthatott meg, mert erősen vizsgálódik. Végre feuhangon gondolkozik: biz az | ; sapka, a bizony sógorom csizma is ! a bar- ■ madik hozzá teszi, de van abba komám embör is.
