Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 64. szám

Ha seétnézünk a szomszéd nemzetek nagyobb vidéki városaiban tapasztalhatjuk, hogy a hitelintézetek nem csak a pamut,-, gyapjú- és lenáruczik- kek gyártóit, hanem a gabona-termelőt is jelentékenyen elősegítik, és pedig mindeu rizikó nélkül.

Ezen pénzintézek olcsó előleget adnak — nem 8—10 kamatra — jó raktárban levő gabnaárura a piaczi ár 60—70 százalékig, a magtár kulcsot átveszik, az árut tűzkár ellen biztosítják és ezzel szép és jó üzletet idéz nek elő.

Ha ezeu előnyös művelet a mi pénzintézeteinknél is követésre találna, a részvények jutaléka csakis emelődnék és gabnatermelőink nem kényszerittet- nének áruikat a „külföldi fogyasztók zsirosodására“ és „sok spekuláló egyén meggazdagodására“ elfecsérelni.

Nincs egyéb szándéka, e sorok írójának, mint e szerény czikkel fölhívni derék „Gazdasági egyesületünk“ becses figyelmét arra, hogy venné minél előbb kezébe jajveszókelő gabnatermelőink szomorú ügyét.

Vegyük komolyan kezünkbe gabna termelőink sokat vitatott ügyét és iparkodjunk városunk és megyénk jóléte emelése érdekében fölvilágosítani és hatalmas tésztvevósre serkenteni mindazokat, kik ezen eszme megvalósulását fölöslegesnek tartják.

így a gazdasági egyesület lelkes tagjaihoz folyamódunk, — kiket kü lüuben is az leginkább illet, — hogy ne engedjék minden jogos ok uélkiil gazdáinkat a tönk szélére jutni.

A kiállításról.

Budapest, aug- 7.

(A tengerészeti osztály a kiállításon.)

Uj, ismeretlen világ küszöbét lépi át a szárazföldi patkány, amikor betér a közlekedésügyi minisztérium közép- hajójába, amelyben a tengerészeti osztály el van helyezve. Ez uj világ csodás alakjaival, szokatlan méreteivel, idegenszerü színezetével meglepi, elragadja a szemlélőt, akinek lelkében e dolgok láttára egyszerre dereug föl a „Thalattra“ örömriadalával a legnagyobb magyar legnagyobb szózata: „Tengerre magyar !“

Vizek sivataga, mérhetetlenség jelképe, bűbájos csodák otthona, tenger a te neved. Feneked mélyein piros

legesen a Jakab begyről jőve5 meg nein téríti az oktalan malaczct, ő segitó beterel- ui az udvarra is.

— Köszöuöm keeduek Pista bácsi, sohse gyübetett volna jobbkor segítségemre.

— Szívesen galambom, hanem megvárlak itt a kis kavuba, ide siess ám, mert szóui akarok veled.

Kimondhatatlan érzelem dúlta Lidika keblét az öröm, hogy atyja nem pirongathatja meg hibájáért, hogy ennek lehetőségét legkedvesebbje a világos imádója és iiuádottja hárította el — tehetetlenné tette, —reme- gött egész lényében, mert e szavak .várlak“ bűvösen zengtek füleiben. Milesz ha atyja megtudja, hogy legszigorúbb tilalma daczára is szóba állott Kutasival ? Elűzi a háztól ? Ezzel nem veszítene sokat, de megveri, mert durva . . Történték bármi, ő nem tagadhatja meg annak kérését, kit a halálba is szívesen elkísérne.

á ház előtti ős hárs árnyéka, a kis kertből kibajló orgona dús lombozata eléggé biztosította a két boldogtalan szerelmest a felfedeztetéstől.

Egy faluban laktak ’s mégis nagyobb akadályokkal kellett küzdeniük hogy találkozhassanak, mint kiket tengerek ’s a kü- [ löuféle világrészek félelmesnél félelmesebb t vudonjai választanak el.

Azt hinné az ember, hogy a falusi pórt r vagy nevezzük három szilrafái nemesnek, i nem féltékeny becsüldtére. Lop hol alkalma f van, ügyetlenül is, de a nagy lányas apa, í anya legérzékenyebben van érintve — kivált ha tehetősebb s enuólfogva büszke is akkor »'midőn házának egyik vagy másik oly leborall erdők bogas ágazata közt, ott nyüzsögnek a quabbok ezrei *. habjaid ölében kéjesen hullámzik az algák tarka csillámü növényzete, vizedet halóriások szelik át, felszíneden vig delfin bukdácsol a verőfényben, követve pajzánul a bárkák vitorláit, a gőzösök roppant tömegét, amelyek a világi tó torony fényénél szelik át a harsogó habokat.

A tenger e világát, a viz mélyében rejlő, felületén úszó csodákat mind raegisme'betni itt e csaruokbau.

íme ez asztalokon és állváuyokou bámulni való hűségben a tengeri hajók százféle nemei vannak bemutatva. A legapióabb részletekig híven kidolgozott mintái ezek a nagy hajóknak? olyanok, mintha a valóságos hajó-óriásokat látná az ember ezerszeresen kicsinyítő üveg alatt. A három vitorlájú halászbárka, a fürge brigantin, a lenge scooner, a három árboczú hrigg, a hatalmas testű szállitó-gőzös : mindezeknek játszi mimatur képe látható itt meglevő változatokban.

A tengerek Belzebubja, a torpedó, sem hiányzik a gyűjteményben Imo ez a bálna-fonnájü. fehérre mázolt vas test: ez volt Whitehead fiumei torpedó gyáros első torpedó készítményé, a melyet tizenhárom évvel ez előtt próbaképen bocsátott bele a Quarnóba. Tökéletlen volt még akkoriban a szerkezet és a jó torpedó eltévedt a mélységben, nem hogy kárt tett volna másokban, hanem még maga is belefáradt a sok tévelygésbe, és kifogyván a lélekzet belőle (sűrített levegővel töltik az istenadtát), kapta magát: le feküdt valami zátony fél éré. Másfél óv múlva valami quarnerói halász bálnát vélt fogni, amikor beléje akadt a hálója Hát amikor ügygyel-bajjal kihúzta, vasból való hal volt a hálójában. Azóta bezzeg ilyen esiifság nem esett meg a Whitehead torpedóján. Kita-*' lálta az ánglius a módját neki, hogy so’se téved el többé a vizekben, hanem egyenesen, vagy czik-czak kerülőkön oda jut éppen hajszálnyira, ahová és amikor a küldője akarja. Óramű idézi elő ezt a roppant csodát és jaj annak a hajónak, amelynek a falához a torpedó oda talál ütődni. Forgácsnak való sem marad a fájából, hírmondónak való sem a rajta élőkből. Ahol van a torpedo-hajó, az a kis szörnyeteg, amely, ha egyet priisszent, hát mind a két orra lyukából egy-egy

gé»yL,yel való viszonyát feszegetik, ki nekik éppen nincs iuyokre.

így voltak Bárdosék is Bárdos János uram erélyes törvénybiró. ezért sok haragosa van a kik napokig rágolódnak a nekik dobott konezou, ha az KiUasit ’s Lidikét illeti,

Ezért volt helyéu az elővigyázat Lidika részéről. Szerencse, hogy zavartalrnul élvezhették boldogegtalanságuk közepdtte a találkozás éltető örömeit.

Néma csend volt a faluban, még a bű őrző ebek is bevunultak a gazdasági épületok közelébe. Nem zevarta a némaságot semmi, csak az enyhe szellő rezegtette a háés még meglevő leveleit melybe beolvadt elhalt ’s majd ismét felujult a zengő pusztai juhász bojtár tiiiukójának bús hangja.

Tudják a szerelmesek, hogy az éj fátyola a titokuak. de azt is tudják, hogy igen érzékenyek e fül idegei, — éles a hallása.

Hallgassuk ki őket, ne irigység vagy bosszú vágyból, hanem a íegbeosőbb legmélyebb rokonszeuvból.

Véfee kőv.

SZENTJÓBI SZABÓ KÍLMÁN.

— Hármasokat szült egy Sárisápi kanász felesége. Azt életrevaló apró ságok közt két fiú s egy lánv a legmosolygóbb egészségnek örvend. Uja- siuó asszonyom nagy ovátiókban részesül, mindenki valami aaró ajándékkal kedveskedik neki. A túl boldog kanász (hogy már róla is mondjunk valamit) — teljes egészségnek örvend.

torpedó búvik elő, neki furakodva a szemben álló pánezólos hajónak, amely búcsút is vehet ám hamarosan ettől a szép világtól.

Vízhatlan barna öltönyében, rengeteg üveg és órczsisakjával fej ón, fenék- iáró búvár dünnyög itt egy sarokban. Amott mellette nagy állványon a ten geri halak ezer neme látható kitöraöt- teu, legfelül a mélyek falánk óriása, a czethal, kitátott nagyfogú szájával. Nőm volna jó ennek a kettőnek összekerülni a odalenn a mélyekben ; a hu várnak meg eunek az óriásnak. Valamelyikük megbánná és az nem egészen bizonyos, hogy a búvár, mert éles tőrt hord fegyverül az övében. Hanem azért olvasóim közt mégis alig akadna olyan, aki búvár szeretne lenui : hanemha természet1 uvár, mert ennek csak kitömött czethalakkal van dolga.

HÍREK.

— Congressus A kereskedőifjak egyesületének elnökéhez a szomszéd városok testvéregyesületei a csatlakozás ügyében igen meleg hangú leveleket Írtak. Ha a közönség köréből is többen csatlakoznának, akkor külön hajón indulnának le az egyesület tagjai az országos kiállításra.

— A kisdedóvó egyesület választmánya kedves kötelességet, vél teljesi teni, midőn az esztergomi takarékpénz tár 50 frtnyi kegy es adományáért ezen n«l nyilvánosan rója le háláját és forró köszönetét.

— Kath. iparosifjaink egyesülete Lenkey Andor urnák meleg köszönetével adóz a „Bau Lexikon“ féle értékes munkáért, melyet sikerrel használhatnak az egyesület érdekelt tagjai.

— Iparostanulóink kiállításról annak idején több izüen megemlékeztünk. Most már kitüntetésről is megemlékezhetünk. Ezüst oklevelet kapott Ferencz János czipész „jó és szép munkáért“, Folfin János kalapos „jó és szép munkáért.“ Marx Lajos asztalos és Nebehaj Ferencz kovács Bronz oklevéllel jutalmazták Kukorovics Ignácz kovácsot, Tóth Pál takácsot, szalma Lajos lakatos és egy darab arannyal Folfin János kalapost. Az eredmény mindenesetre igen kielégítő és buzdító.

— Tömeges betörések. Szerdán éjjel Szenttamáson több lakásba betörtek. A lakások maguk is rácsábitotiák az éj lovagjait a bűnre, mert a kapuk és aj‘ók nem voltak elzárva. Aminthogy minden kulcslyuk a legnagyobb persiphlage az emberek becsületességére, akként óhajtották a jó szenttamásiak ezt a keserű életelvet demen- tálni s nem zárták be se a kaput, se az ajtót, hanem teljes anachronis- inusnak jelentették ki a kulcslyukakat. Erre azután a betörő urak minden nagyobb akadály nélkül hatoltak be Starkbauer, Grosner, Sattinger s még két-bárom békésen alvó szenttamási polgártársunk lakására. Több helyütt összekötögették a fehérneműt hatalmas batyukba, de az utolsó pillanatokban rájuk ijesztettek s a tolvijok sebtiben elmenekültek. Nagyobb kárt sehol se okoztak, hanem azért nagyon ráijesztettek a záratlan ajtók mögött szendergő s álmaikból felriadó polgárokra. A rendőrség szigorúan utána lát a dolognak s Reviczky Győző szolgabiró már is egy egész kis gyűjtemény szenttamási sansculotte magánzót szedett össze. A megriasztott szenttamásiaknak azt a régi jó közmondást ajánljak szív es figyel illőkbe, hogy az ajtók vagy egészen tárva, vagy egészen zárva legyenek.

— Egyesületi ház. Az olvasó-kör

házat vett. Sz.-Anm ót* áHott" mir lakását, melyet, két urcza : Csili »g és Angyal ntezák szegélyeznek. Látszik, hogy ezen életrevaló egyesült, sietve oldja meg kitűzött hivatását. Itt cou- centrálódnak az esztergomi polgárok önművelődésre és a czivilisatió áldásait tovább térj esz teni akaró földműveseinek, iparosainak azon része, kik nem pin- czehŐsködésben és korcsmalátogatásbau keresnek mulatságot, hanem okosabbnak tartják inkább az olvasó kör látogatását, — mely nagy költséggel nem jár s e mellett szivüket, lelkűket gazdagíthatják azon ismeretekben és művelő élvekben, miket a/, olvasókör nyújthat. Éljen az olvasó-kör !

— Iszap utcza. Aki a Duna utczán»

ennek Szél-utczából jövő csatornájain át akar haladni, annak jó lesz ezoitúl fertőtlenítő anyagokkal migát ellátni, másodszor bagaria cs'zmát bűzni, nehogy a fél topán, vagy a csinos regatta czipö ott sírját lelje. A sár *s iszap nagyszerű pocsolya tengerré kezd képződni. Valóban boszantó nézni, hogy a közönség elnézése mily kíméletlen megpróbáltatásnak van kitéve. Hát ha még az állatvédő-egyesület va'amelyik képviselője látná az óriási kint. mit a szegény páráknak itt szenvedniük kell a megfeneklett szekerek kimo/di- tásában, bizonyosan közadomáuyok gyűjtésére adná fejét, hogy az iszaptengert becsapolja. Külön’s dolog az is, hogy a városi utczaseprők időnkint ki kotorják a csatorna sarát azért, hogy két nap múlva ismét visszaszáll jón fekvő ágyába. Hit uincs a városnak kocsija, mely a sarat egyszer valahára eltávolítsa ? ! E sorok írója úgy értesült, miszerint egy Duna utczai városi képviselő már többszö'' tett e részben lépéseket — és sikerre még sün vezetett. —f.

— Schro't Amália városi tanítónőt a képviselőtestület két,ségkivili osztály tanítónőnek óhajtotta megválasztani, mert a munkatanitónői állásra már évek előtt megválasztotta, s szép képesítéséről azért mutatta be a bizonyitváuyt, hogy osztályt kaphasson. A határozat magyarázásából a tanítónőnek kétségkívül az a hátránya ran, hogy most pályázni kénytelen, különben még osztály uélkül marad.

— Piszke magyarságát vonta kétségbe P. L. ur e becses lapok múltkori vezérczikkébeu. Örömmel jelenthetjük, hogy Piszke már nem német község többé, hanem magyar az már szavában és erkölcsében egyaránt, A közművelődési egyesület hatáskörébe megyénk területéről csak az egész német és tót ajkú községek tartozhatnak. —t.

— Egyenetlenség áldozata. A napokban hogy két iparos V. M. csizmadia és P. N. szabó valami fölött az utczán összeczivódtuk, minek végzetes következménye az Iőd, hogy P. rálépve V. M. lábára, s azon pillanatban hanyatt lökte. A csizmadia lába bokájában azonnal pRörött. A szertelen dulakodás első hevében nem is vévé észre a csizmadia a bajt s inkább a mellére irányzott boxok fájdalmában jajgatott, de később minőu föl akart emelkedni akkor érezte csak, hogy a szabót nagyon sokáig meg fogja emlegetni.

— Tompa. Tompa össze« műveinek kiadását is Mehner Vilmosnak fogjuk köszönni, ki azokat Lévai József szerkesztésében rendezi sajtó alá. A hozzánk beküldött füzetekben (7—-10) az első kötet már be van fejezve « a dá- lok és ódák könyve nyer folytatást. A jeles vállalat ára füzetenkint 35 kr.

— Régiségeket, régi pénzeket, régi könyveket stb. még mindig szívesen megvásárol lapunk szerkesztője.