Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 64. szám
Esztergom VII. évfolyam 64. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetbnkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉS) ÄR: «gész évre .................................. . 6 frt — f él évre.............................................3, — n egyedévre........................................1 , 50 E gy «nini érti 7 hr. kr* SZERKESZTŐSÉG: Szent- Anna-utca 317. hová lap Rzellemi vészét illető közlemények kiiliiendSkKIAOÚ HIVATAL: jSzÉCHENI-TÉR ^5., Iiotií a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttórbe szánt közlemények, előfizetési pénzek «r veelamálások intézem! ok. Vasárnap, 1885. augusztus 9-én. f HIRDETÉSEK. HIVATALOS HíRDIOTIÜSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 n 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAOÁNNIRDKTRSIÍR megállapodás szerint lehat® legjntányosahhan kOzöltetnek. NYIIiTTlÍR sora 20 kt Torbígy-ssstsrgomi vasút, Esztergom, aug. 7. A torbágy-esztergomi helyi órdekíl vasút Ogyóben az előengedóly iránti kérvény aláírói közöl Burány János, Frey Ferencz és Lőwy Sámuel kőszén- bánya és téglagyár igazgató urak folyó hó 5-én kihallgatáson voltak b. Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter urnái, Horánszky Nándor orsz. képviselő úr szives készséggel csatlakozott hozzájuk, A kihallga tás érdekes részeiről a következő tudósítást vettük. Horánszky képviselő úr előterjesztette, miszerint a torbágy-esztergomi helyű érdekű vasút előmunkálatainak engedélyezése iránt, az esztergomi és vidéki érdekeltségnek több tekintélyes "tagja részéről általa a miniszter urnák folyó évi április hóban átnyújtott kérvény elintézését az érdekeltség feszült figyelemmel várja, a jelenlevők kérik azért ezen kérvény elintézését. A miniszter ur válaszában megjegyezte, hogy ő már rég nem állott oly nehéz feladattal szemben, mint a budapest-esztergomi vasút bonyolult kérdésének megoldása 0 ezen vasút létrejöttét melegen óhajtja, arra egy vállalkozónak az óvadék letételétől feltételezve építési engedélyt is adott, de ununk kivitele egy ármáuykodó clique for.dorkodása által folytonosan meghiusittatik olykip, hogy valahányszor az építési tőke előállítására pénzügyi vállalkozók jelentkeznek, azokat ezen clique a tervezett vasút jövedel- mezetlenségéről terjesztett híreszteléseivel mindannyiszor elriasztja, mire adatai vannak. Ezután a kérvény tárgyára térve át, sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy a kérvényezők a torbágyi irányt választották. mert ő a buda-esztergomi irányt a főváros, valamint Esztergom és vidéke érdekében előnyösebbnek és a tervezett vasutuak ezen irányban való kiópitósót hadászati és közforgalmi szempontból szükségesnek tartja. Utalt ezen utóbbi iránynak a torbágyi iránynál sokkal rö- videbb (Dovoghtól 35 kilometer) voltára és azon körülményre, hogy az előmunkálati nyomjelzósnek sikerült a Buda és Csaba között levő hegység budai oldalán mintegy 14 per miile, — annak csabai lejtőjén pedig — ahonnan a teherszállítmányok érkeznek, — mintegy 12 per mii le maximális lejtésű vágányt tágas kanyarulatokkal kijelelni, — és élénken hangsúlyozta, hogy ezen irány korántsem Kovácsi község, vagy az ottani köszénbánya kedvéért választatott, mert közvetlenül nem is érinti azokat. Igaz ugyan, — monda, — hogy ezen terv építési költségei, közel 3 és fél millió forintra vaunak előirányozva, de a torbágyi szárnyvunal kiépítése majdnem éppen annyiba kerülne és anuak lejtési viszonyai sem lennének sokkal kedvezőbbek. Végül azon nézetének adott kifejezést, hogy a torbágyi irány, melyet annak idején a volt közi. államtitkár tervezett és melegen pártolt, de utóbb maga is elejtett — a doroghi, tokodi és esztergomi szóntelepeknek háttérbe szorításával, csupán az annavölgyi szénbányákra volna kedvező, mert az által azok a fővároshoz legközelebb jutnának. Elismerte egyébiránt az esz- tergomvidéki szénuek figyelemre méltó értékes voltát és megígérte, hogy a kérvény tárgyában rövid idő alatt intézkedni fog. A kérvényezők részéről Bárány János, az érdekeltségvasuti bizottságának olliőke, ezen nyilatkozatra előterjesztette, miszerint ők koráutsem ellenzik a vasútnak a buda-esztergoini irányban leeendŐ kiépítését, sőt az esztergomi ó? vid ki érdekeltség által 1882. évben Piszkén és Esztergomban tartott értekezleteknek éppen az volt lpghobb óhajtása, hogy a tervezett vasút a buda-esztergoini irányban építtessék, mely óhajtásának Esztergommegye közönsége a kormányhoz és a képviselőházhoz intézett felirataiban kifejezést íz adott, Ákkor azonban az érdekeltség azon reményt táplálta, hogy ezen vasút államilag fog kiépíttetni ; de midőn ezen vasút a kormány által a képviselőházban ismételve helyi érdekűnek mondatott ki, mely csupán a vidéki érdekeltség kezdeményezésére s annak sutát erejéből építendő, akkor a helyzete egészen megváltozott és az érdekel tsrgnek számot kellett vetnie ezen vidék termelési és forgalmi viszonyaival "és saját anyagi erejével, és azon pályairányt kellett választania, melynek kiépítése a legkevesebb költségbe kerül, és amelynek lejtési viszonyai aránylag a legkedvezőbbek — ami tömeges árúszállitásnál a legfőbb kellék, — ugyanazért, bár fájdalmas lemondással a jobbnak reményéről, a torbágy-esz- tergomi szárnyvonat tervéhez kellett nyúlnia, mely habár a torbágy-keleu- földi állami vonalrósszel együtt egész a pesti teherpálya udvarig a direct vonalnál egyhatod résszel (10 kilometer) hossszabb lenne is, de mint helyi érdekű vasút egész Nyergesujfaluig 1 és fél millió forint költséggel kiépíthető — s a kovácsi bányákkal is összeköthető, lejtési viszonyai pedig a Leányvár és Tinye közötti hágó kivételével (többnyire 5—7 per mii le) a legkedvezőbbek. Mórt nem lehetett az érdekeltség a felett kétségben, hogy a Csaba-Kováesi felé tervezett direct vonalnak buda-csabai része a hegyi pályák természetével és minden hátrányaival birand és annak Budától Esztergomig terjedő mintegy 42 kilometer hosszú vonala a fővárosi kisajátításokkal és a nyerges-ujfalusi vonalrósszel együtt 3 és fél millió foriutba kerül, mely építési tőke az aránytalanul nagyobb pá- lyafentartási és forgalmi költségek számbavételével legalább fél millió forint bruttó bevételt igényel a végből, hogy csak mérsékelt kamatozás mellett 90 óv alatt törleszthet legyen ; ily magas bevételekre azonban az sínért termelési és forgalmi viszonyok között hosszú ideig nem lehet számítani, a miuden oldalról támogatás nélkül magára hagyott csekély vagyonú érdekeltség pedig ily uagy bevételeket biztosítani képtelen. Ehhez járul még azon fölöttébb uagy hátrány, hogy a vállal- kózö által tervezett direct vonalon a vidék kőszén és teher-szállítmányai a pesti teherpálya udvarba, a déli vasút és a m. kir. államvasutak kelenföldi állomásain át 7 és fél kilométernyi vonalon, a gyári városnegyedben pedig a főváros megkerülésével 19 kilométernyi hosszú voualon lennének szállítanék, melyeken a kocsisorakozás és átvitel magas helyi tarifái mellett a szénnek a pesti oldalra szállítása közel annyiba kerülne, mint az jeleu- leg a Dunán vagy az országúton (átiz„Esztorgon ísViiíkü“ tárcája. SZcfn az a . . , Nem az a bölcseség, mire a könyvekből Holt betűk tanituak, S amiket egykoron késő' századoknak Nagy tudósak írtak. Nem az a bölcseség, keresui, kutatni A természet titkát S megtudni, hogy mi a napuak fényt kölcsönöz A sugarak mik hát? Nem az a bölcseség, majomtól állitui Ősi szárraazásuuk, S vegytani utakon felleget, villámot Hogyan kell csinálnunk ! Nem az a bölcseség, iskolai leczke Miud ez ma immáron, Melyet ha a gyermek gondosan megtanult Ki fog a tanáron ! De az a bölcseség, egy átkos szerelmet Mélyen szívbe zárni, S hogy senki ne tudja, feledést, gyógyulást Lemondással várui! LITHVAY VIKTÓRIA. ofícUu&i tzacféSia. (SBazanyai ÍSiténct.) I. Áprilisi nap volt. A közelgő' ünnepekre készült a falu örege, ifja, ki igy, ki amúgy. A falu zsidaja is megfordult már Sziklásról, hogy a gyermekek örömét kiegészítő húsvéti tojások pirosra festéséhez szükségelt börzsönt készen tartsa. A máskor oly ritkán keresett bolt ajtaja most gyakran nyílik. Jön az öreg szüle, — mert mint moudja ,,jába kütte azt az átkozott kajin fajzatot — Jancsi nevű imokáját — már uem fogad szót, kineveti s fügét mutat neki. A Csicsa még mögtonné, de lám mi- napában hogy mög csa-a-ta, mikor az utósó kajginyáuak valóért a helyütt hogy pertlit hozott vóna — kolompár czukrot vött, osztég ászt hazutta, hogy eltörött. Már csak magam gyiittem, vagy izé jobban úgy másztam. — Ugyau édös lel- köra, nagy uram, tuggya-é még, mikor a szögéuy köröszt komámasszony, az Isten nyugtassa mög — nagy uramat mög verte vőna a vörös hajma lopásért, ha én ott nem vaok ; hej, de fényé fránya gyerek is volt akkor még nagy uram ! A „nagyuram“ pedig, akarom mondani a Vasziszt zsidó semmit sem hallott Sára nénéra citátióiból, sürögve osztván ki a 3 krajczár áru sör élesztőt. Csak mikor már a piros, pozsgás menyecskék elhagyták boltját, került a sor Sára uénemre. — Hát khee ! még mosth is él ? mit akhar khee ? Khee is meg tarthja a husvétot ? Mér nem kilőtte e khee Lidikhát ? Könnyebb lába vau aunakh ! — Jaj édös lelköra, az imént mondtam, hogy vátig küttem azokat az ördög mag- zatytyait, de ki figuráznak, — az a kegyös Lidikám mög egészen odáig vau, — alig tudta megsöpörui a ház elejét is; raiúta azt a Kutasi Pistát béasszeutáták, az őte nem tuggya há tönui a fejét, — nem is tóm én mi lösz abból az én kegyös lányomból. Három nap úta annyit sé évött, mint egy mákszöra. Azért gyiittem édös lelkűm, uagy uram, hogy vöszök neki egy keszke- uyőt, majd körű slingöli s tán jobb kedve lösz az élethő. Már azt is goudótam. e kéne viuui Szentkirálra a javashó, majd mög öntené s tönne neki valamit. — Igaza van kheenek, Sára néni, van igöm szép kheszklieuyőm, viliét khee neki valót: mingyá jobban lösz a ! ügy is lett. Mögvötte Sára néni a kesz- keuyőt, haza ballagott s bár délbeu eliu- dult, de bátran mondhatom, hogy öt óra alatt tette meg a különben negyed órai utat. Nem volt oly jövőmenő, kit meg ne szólított s kinek el ne mondta volna bajait, töprengéseit; pedig milyen nehezen esett ueki a beszéd ! 70 év nyomta vállait s bár csendes időt választott utazására, még is el nem mulaszthatta, hogy száját, arczáfc, füleit be ue kötözze a szél elleu ; csak orra és ki sirt szemei látszottak ki. Teste majd félkört képezett s támpontja, régi társa a somfa bot volt. Hányszor el- nyőgte egyik-másik találkozójának, mily erőtlenek a lábai, alig bir állni ! de még ő volt, aki a válást lehetlenuó tette : — Csak még egy pár szót akarok mou“ dani kegyösöm, lám nem is hitte vóna^aZ embör ! de hát ugyancsak, hogy csakugyan magad füleivel hallottad ? Ehen ni, a cze- raetide a maga szömébe nem láti mög a gerendát, a máséba mög a szálfát is pisz- káli. Jobb vóua bizony, ha a maga háza előtt söpörne, de hát úgy van az leiköm, Zuzskára, amilyen a zsák, olyan a fótja! — Olyan bizony, kegyös Sára néném, aztat szokták mondani „nem messzire esik az óma a fájától.“ Hanem most már ee mék, mer nincsen otthon az embör, pedig a teheneknek is kéne vetni. — No hát jó van galambom, kegyős Zsuzskám. Mihelöst haza mék, istöllést mög mondom a Lidikámnalc, hogy liusvót- kor ha el mén a szeutegyházba, még abba a padba see üjjöu, akibe az a Kapcsos Tercsi ül. Juj üe szeretném ki szöuui minden haja szálát ! Az ísteu so-se ménesé mög, hau erű a kányák vájják ki a szőrűét ! Még annak az anynya meri az én kegyös Lidikámra őtögetui a nyevót. — A guta szele üsse roőg, ha szömöm elé kerül, uo- szó mögmosdatom. — ísteu áldjon mög Zsuzskám, e gyfljj ám hozzám, ha rá érsz, ha csak egy szöm pillantásra is. Még beszélt Sára néni, de miudabból keveset hallott Zsuzskája ; sietett széuázni. Sára néni is meggyorsított léptekkel közelített háza tájékához. Menuyiszer tette ő már meg hajdanában a húszszor akkora utat a Jakab hegyre, kevesebb fáradsággal, mikor boldogult élete párja utáu vitte ki az elesóget. Elgondolta magábau Sára néui »8 ezt, hanem iszen jobb idők is voltak azok.