Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 53. szám

gálhatua houi műhimzésünknek. A nő- világ osztatlan tetszését bírja e gyiij töményben egy ragyogó, piros selyem bői készített napernyő ; az eruyöko rongba körösköríil a koráiniak egy verse van aranynyal bimezve és kö rőtté ugyancsak aranyhímzésű arabes kék fonódnak végig játszi vonalakban A balfelül álló szekrény tartalmát a férfi-nem csodálja meg leginkább. E a török dohány-kezelőség gyűjtőmé nyét foglalja magában. Egek! Moly üde szín, mely finom illat, mely gyön ge, vékony szálak ! Ez a dohány az aranytól kölcsönözte színét, a rózsátó illatát. Nem tudom van-e a keleti me séknek is egy Loreley-tílndérjök, de nem csodálnám, ha e dohány vékony hosszú szálainak láttára valamely tö rök lantos dalolni kezdene egy tűn dérleányról, aki illatos, hullámos sző­ke haját levágja és ajándékul oda nyújtja egy szép ifjúnak, hogy az em­beri nem örök időkig gyönyörködjék fiirteinek édes illatában . . . A szomszéd folyosó a csarnok vol- takép való török osztályát foglalja ma­gában. A falak körül álló szekrények ben középkori hadiszereket, antik sző­nyegeket, mindenféle hiinzósekot és az ogykori török dicsőség egyéb emlékeit pillantja meg a látogató. A háttérben azonban egy szépmivű farács által elzárt török lakószooa látható. A be­rendezést ama kényelem jellegzi, mely a keleti élet minden izébeu föltalál­ható. A falon dagadozó, ruganyos ala­csony szőnyegkerevet húzódik végig, kellemes pihenőre, csendes mélázásra híva. Két sárgaréz edény áll a terem közepén; az egyikben a kávét főzik, a másikban a szénparázs ég, amelyre tömjént és egyéb fűszereket hintenek a végből, hogy kellemes illat töltse be a levegőt. Széles, berakott mívű szekrények terülnek el a fal mentén és az ablak sűiű rácsozata arra vall, hogy ez a terem a török nő lakóhe­lye. A hárem egy töredéke tehát. Bó- ditó érzékiséget lehel az egész Európai ember alig lakhatnék körben. A baloldali folyosó a szerb kiállí­tást foglalja magában. Csinos, szin pompás gyűjteménye ez a szerb kul túróiét egynémely ágának. A bejárat terem, e lég­két oldalán egy-egy belgrádi rendőr j életnagyságu képmása áll : eredeti ala kok mind a ketten. Előttük festői cso­port terül ol : Egy szerb haditábor. A sátorban és a pázsiton dalias har­cosok pihennek ; puskáik gálába rak rák és a szuronyon ott lóg heverve a l öl tény tartó és a kulacs. A katonák egyenruhája utánzata a német hadse­reg uniformisának. Csak az egyik lo- vaskatona egyenruhája hasonlít meg­lepően a magyar huszáréhoz. Szakasz­tott olyan a csákója, dolmánja és sujtásos nadrágja. A szomszéd szekré­nyekben szerbországi h zi iparczikkek láthatók; dús szinti szőnyegek, gyö­nyörű hímzések. Egy másik szekrény­ben pisztolyok, handzsárok és yatagá- nok hevernek, az utóbbiak aczólja épp oly finom, mint markolatjuk áttört, nyöngéd ezilstmunkája. A belgrádi mu zeum küldeményei közt az arany és ezüst filigrammuukák tűnnek fel lehe­letszerű finomságuk miatt. A drágakö­vekkel megrakott övék és csattok na­gyon hasonlítanak a magyar nemzeti viselet e nemű részeihez. A styl azo­nossága talán a víseletek közös szár­mazását jelenti. Érdekes feladat volna műtörténészeinknek e jelenség okait megvizsgálni. Olvasó-asztal. — A „K i s-L e x i k o u“ 3-ik fü­zete megjelent Carmen Sylvatól Dickens- ig terjedő tartalommal s „Az élet törzs­fája“ „Ásványok“ és Égi látványok“ czirnű mellékletekkel. Ajánljuk olvasóink ügyeimébe. Előfizetés (a 12 füzetből álló teljes munkára 3 frt,) a „Pallas“ iro­dalmi és nyomdai részvénytársaságnál eszközölhető, egy-egy füzet ára 30 kr. — „A Budapesti Hírlap“- ot, a magyar sajtónak e legfügggetle- nebb orgánumát melegen ajánljuk a iözöuség figyelmébe. Négy évi fenná ása alatt valódi nélkülözhetetlen jó ba- átjává lett mindeu magyar családnak, valóságos ostora a nemzetiségi bujto- gatóknak, melyek félnek tőle, s gyülő­ik. A „Budapesti Hírlap“ egy par exce- ence magyar nemzeti lap, moly a nagy nemzeti, iuagyarosodási mozgalmakban, melyek az egész társadalmat áthatják, folyton vezérszerepet játszik. A „Buda­pesti Hírlap“ nak egy majdnem katonai­lag szervezett kitűnő levelezői kara van az ország minden részében, mely óbor figyelemmel kíséri a közélet minden moz­zanatát, hogy aztán azt a „Budapesti Hírlap “-ban a hazai közönségnek tu 'o- mására hozza. Semmi sem kerüli ki fi­gyelmét, a mi az országban történik, de fögondját a magyarság érdekeire for­dítja ; emel, pártol mindent ami magyar s ostoroz mindent, ami annak ellensége. A lap élén Csukássi József, Rákosi Je­nő és Kaas Ivor háló állanak : mind olyan emberek, akiknek pártoktól, ha­talmasoktól, pónzintózektől való teljes függetlensége biztosítja a lap független ségét, pártatlanságát és szabad kezét, A „Budapesti Hírlap“ a nagy közön­séget szolgálja, annak érdekei irányadók noki : mindenki megtalálja benne a ma­ga igazát, s alig van társadalmi osztály melynek érdekében már erős harczot ne vívott volna. Védője az elnyomottaknak és üldözötteknek, sególyzője a szegé­nyeknek. S hogy a magyar közönség mennyire felismerte az 5 valódi jó ba­rátját, mutatja az a páratlan érdeklődés, melylyel a „Budapesti Hírlap“ iránt viseltetik, s melynek eredménye az, hogy a lap naponta 15 —16,000 példányban, jelenik meg. A „Budapesti Hírlap“ éle- óbeuaz valóságos eseményt képez, hogy május 31-ke óta u. n. rotácziós-gépen nyomják, mely egy óra alatt 10—12,000 példányt könnyen kinyom és össze is hajtogat. A szellemi apparátust, a gár­dát, mely a „Budapesti Hirlap“-ba dől gozik, ösmori a közönség. Előfizetési czim : „Budapesti Hírlap“ kalap-utcza 16. Ára negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. hírek. — Az llj féiév első számának megjelenésekor kiadóhivatalunk tiszte lettel kéri az előfizetések s hátralékok szives megküldését, ami helyben leg czólszerübben a küldött nyugtatvány átvételével, vidéken pedig postautal váuynyal eszközölhető. — Horánszky Nándor szeretett or szággyűlési képviselőnk Karlsbadba uta^ zott, a hol jut. 21-éig fog tartozkod ni. A mint visszatér nemsokára meg­látogatja választóit s beszámoló beszé­det fog mondani. — Változások a főgymnasiumi ta« nári karnál. Sajnálattal regisztráljuk, hogy közéletünk jól ismert és becsült alakjai közül Hollósy Rupert tanárt Sopronba, Samu Ferencz tanárt Győr­be és Bálint Venantot szintén Győrbe helyezték át. Helyűkbe jönnek Szabó Iván Győrből, Halász Kelemen Sopron­ból és Szarka Columbán Szent-Mártou- ból. — Jutalom. Geiger Miksa tanitót az izr. hitközség közgyűlésiig öt arany- uyal jutalmazta buzgóságáért. — Uj pénztáros. A dunagózhajó­zási irodában az ominosus emlékű Fridrick helyébe az igazgatóság egy igen derék pénztárost küldött le Neu­mann Lajos személyében. — Közgyűlés. Az „Esztergomi já­rási kath. tauitóogyesület“ junius 30-án Majer István püsp. Ő méltósága el­nöklete mellett rendk. közgyűlést tar­tott. Tárgya volt: az „Országos kath. tanítók segély alapja“ központi bizott­ságának Budapesten auguszt. 24-én tartandó rendes évi gyűlésére, ez egy­házmegye illetőleg tanítóegyesület ke­beléből küldendő 1 képviselőnek meg­választása. Egyhangúlag Major János egyl. alelnök választatott meg. A ne­vezett segély alap alapitó tagjává je­lentette magát elnök 6 méltósága, mely atyai tette által ez alkalommal is há­lára kötelezte a tanítókat. Szóba jött még a tan. egyesületnek testületileg megjelenése az orsz. kiállításon A ve­zető szerepet Nagyságos Bartal Rezső tauf, ur volt szives elválalui, ki az utazás napját (aug. hóban) mód­ját stb. időben közzé fogja tenni. A rósztvenni akarók jelentkezzenek mi­nél előbb Ő nagyságának —Sz. — Iparosiskolánk vizsgálatáról egy szakmuukatársunk a következőket Írja: A kir. városi ipariskola évi vizsgája a hittanoktatásról az érseki biztos, kir. tanfelügyelő, polgármester, városi főügyész és aljegyző, továbbá számos előkelő iparos jelenlétében junius 28- án az elemi iskola helyiségében folyt le. A tanítók — daczára a szorgalmi idő rövidségének, mely csak hat hónapra terjedt — igen értelmesen és szelle­mesen felelve: általános megelégedést És most, miutáu beszéltünk művészetéről, szóljunk pár szót a nőről is és mutassuk be őt pongyolában. Déli fóltizenkettő van! A takarék-tüz- helyben magasra csapkodnak a lángok s a konyha-asztal előtt egy karcsú, hajlékony •alak, csillogó gyémánt-gyűrű ujjacskáival tésztát gyúr. Ez a faiigy, ami kedves művésznőnk, Er­délyi Marietta. Igen bizony! mert ő nemcsak kitűnő művésznő, de páratlan háziasszony is. Mikor hazajön a próbáról, ledobja kalap­ját, felöltőjét, kis buuyevácz köténykót köt maga elé és neki lát áldozni házi-isteneinek. De rendes, takaros is minden lakásán és még a konyha-padlója is úgy ragyog, hogy meglehetne onnét enuí a ..hahiskesz brin­gát“ ... Társalgása könnyed, fesztelen, de mindig finom és elárulja a született úri nőt, nyájas mindenkihez s még azokat sem bántja, a kik őt bántják ; — nemes, jó szive ritkítja párját a nines az a koldus, vagy kérelmező, a kit alamizsna nélkül bocsájtana el ajta­jától. A színpadon ragyog, csábit, kaezér- kodik ; otthon egyszerű szerény, vig kedé­lyű és mélyen átérzi, felfogja a női hiva­tás magasztos voltát. JJjrdélyi Mariettának szeszélye nincs is — és rendkívül meg kell őt naár sérteni va­lakinek, ha kitör és kíméletlenül nyilatko­zik. Közvetlen környezete, még cselédei ís imádják s aki csak közelebbről raegös- raerni nem tudja a művésznőt, csodálja vagy bálványozza-e benne jobban. Most megint a miéuk, de régi dolog, hogy a mivel bírunk, azt sohasem becsüljük meg kellően. Mindamellett alaposan hisszük, hogy Esztergom tövistelen virágokkal fogja ju­talmazni. MEFISTO. u&&odáSan% (Nyári csevegés.) Soha aktuálisabb dologról nem cse­veghetnénk, mint most az uszodáról. Unal­mas kisvárosi életünkben, ez azon egyetlen alapkő, mely a már-már pangás tengerébe süllyedő létünk roskadozó épületét még fentartja. Nemrég találkoztam egy ismerő­sömmel. — Hova ? kérdém — Az uszodába. — Hova szándékozol a nyáron ? — Esztergomban maradok. — Ugyan mit fogsz csinálni ebben az unalmas fészekben, hisz megpenészedel ! — De kérlek, uszodába fogok járni ! A boldogtalan egészen beleélte már ma­gát, hogy az ő mulatsága ezen a uyárou az uszoda lesz s e bitben boldog. De van is a dologban valami. Az ember eltikkadva a kánikulai naptól, őrült gyor­sasággal hányja le magáról az át meg át izzadt ruhákat. Már csak a pőrére vetközés is oly üdítő. Tíz perczig kedélyesen mamlaszkodik a gyékéuyen az árnyékban, mig teste lehűl, és aztán — oh mi kéj ! az üdítő' vízbe me­rül. Most a hogy tetszik ; vagy a saját szu- kálladra úszkálsz ide és tova, vagy podig a nagy Gánsemarschhoz szegődöl, mely kifá- radhatlan állhatatossággal ússza körös-kö­rül az uszodát. Ki húszszor, ki negyvenszer, sőt egy pár hős tiszthelyettes hetvenszer is. Mikor ebben kifáradtál, és meglehetősen lehűltél, gyorsan felöltözöl, s egész nap oly friss vagy, mint a hal. Hanem ha fogékony­sággal bírsz az uszodai genr6-képek iránt, akkor fürdés után ülj ki a napra, és süt- tosd egy kissé a bőrödet. A legélénkebb kép tárul eléd. Mint halak éviekéinek a vízben Neptun ifjú ivadékai, mint bókák ugrálnak fejest, lábast és gorabóczát a tram- bouliuről, hősiesen buktatgatják egymást s ehhez olyan zsivajt csapnak, mint a pokol­ban az ördög fiák. De im megjelenik Lucifer papa nagy pipával a szájában és uszoda tulajdonosi egész tekintélyével harsáuy hangon szelidebb erkölcsökre szólítja fel eket. Ha ez nem használ aktuálisan is működik, mig a ne­bulók neheztelve bár, de engedelmeskednek. De im delet harangoznak, jönnek Neptun idősb sarjai, komolyan lépegetve, vidáman köszöngetve jobbra és balra. Látliatuuk itt fényes tiszti egyenruhát, szelíd b^ka-öltönyt, fekete csuhát és selyem slcapulárét, de mi­dőn a kabinból kijönnek, mind egyformák. Úr vagy szolga, gazdag avagy szegény, azon egyaránt egyforma egyenruha szerény­kedik. Valóban tiszteljük a social-deraokrata uszodákat ! Lassaukint gyiileralik a mamlaszkodó tár­saság, ez a csodás gyülekezet, melynek alapításához nem toborzották nagyhangú journalisták a tagokat, nem fizetett senki tagsági dijat, nincs se titkárjuk se péuztár- nokulc, mégis kedélyes egyetértésben oly jól elmulatnak, mint bár mily kaszinóban. Tagja mindenki lehet aki órt a mam­laszkodáshoz és — ha be jut a gyékényen. Ilyenkor láthatók azután a műtökéinek a tramboulineről, a diszugrások az ernlet- ről s verseny-uszatok a vízben. Mindez persze akkor történik, midőn a világ erősebb fele uralkodik az uszótéren. Sziveseu önök elé tárnám éu a reggel 8 órától egész 11-ig terjedő időszakot is, mi­dőn Éva szép leányai lebegnek nyraphák- ként a viz sima tökörón. De hajh! profán szemeim előtt zárva ilyenkor az uszoda. Ne higyjék kérem, hogy irigy nem va­gyok, mert egy embert teljes életemben iri­gyeltem. S ez ember az úszómester. Apropos ! talán ismerik önök annak a franczia dandynek a törtóuetót, ki csakis azért állt be úszómesternek, hogy imádott Elvi­ráját uszóöltöuyben láthassa, Egy hónapig ette a szolgai kemény ke­nyeret, egy hónapig aludt folyton a gyéké­nyen, egy hónapig mosta a kabinokat és teregette a nedves ruhákat, mig végre, úgy látszott szenvedése megjutalmazva leend. Elvira végre eljött fürdeni. Keble feszült mint a vitorlavászon is nagyokat sóhaj tott és forróan, mint az Auster. De im, ki írhatja le meglepetését, midőn imádott Elviráját a kabinból kilépni látta. Arcza csak a régi volt, de hova lettek az isteni karok, miket érinteni oly gyönyör, a karcsú derék, mit átkarolni oly kéj volt! Tehát mindez csak csalás, ámítás! ? Elkeseredve szökött Amerikába és még vég­rendeletében is meghagyta unoka öcscsének, hogy csak azután vegye el iraádottját mi­utáu őt fürdő-toilettében látta. Különben hozzánk Esztergomba bízvást jöhet az unoka-öcs és meg is házasodhatik uszoda-vizitáczió nélkül, mert bogy a mit nálunk lát, az mind való és igazi kellem, — erről mindenkor jót áll: TINTA ANTAL. — A nö. A festőre és szobrászra nézve modell, az orvosnak tárgy, a parasztnak az, aki étellel és fehérneművel látja el, a fran- cziának mulató társa, a görögnek üzlettársa, a svajcziuak polgártársa s a jéravaló állam­polgárnak ólettársa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom