Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 44. szám
jedten terraesztetik. Kanadai repczével most történnek kísérletek. A gabonatermesztés reformja szem* pontjából kísérletek tétetnek ritka vetéssel a növény egyedeknek ^leginkább f megállapítására, megfelelő termő terület nagyságának | tál ást látunk Sziutoly érdekes kimnAz esztergomi érsekség gyapjutermelésére vonatkozó adatok kiállításában: Birka l ó t s z á Gyapjúhozam Esett egy darabra G * g ni y a p j u m i n ó s Uradalom: öreg cs tokló bárány öreg és tokló bárány öreg tok ló bárány összes kilogramm gramm S. E. E. P. 1. P. 2. s. Esztergom. 5844 1795 1774 9413 8104 699 1060 394 2 sz. 20 sz. 25 sz. au ív. ó sz. Érseknjvár, Verebély és Pozsony. 14.702 5059 5270 25.071 19.651 1756 992 333 4 sz. 60 sz. {12 sz. 24 sz. — Guta. 5213 1544 1793 8550 5979 441 884 245 — 20 sz. 25 sz. 50 sz. 5 sz. N a g y S a 1 1 ó. 7258 2106 2070 11.434 8638 617 922 298 2 sz. 35 sz. 21 sz. 42 sz. — Drégely. 5183 1358 1764 8305 5804 542 887 307 — — 28-4 sz. 56’6 sz. 15 sz. Összesen : á t 1 * s á t 1 a g 38.240 11.862 12.671 62.773 48.176 4055 961 1 319 2 Ía °ío 371 19 3L °lo 39 ’1,1 lVlo A birkászat 1877 óta hat törzsjuhászat segélyével a gróf Hunyady-féle Tarányi irányba vezettetik, most már ^venkint 11 — 12000 drb. javított tok- .lóbirka gyapja (circa 9000 klgr.) teszi értékesebbé az összes gyapjút ügy, hogy 4 év múlva a minőség ki leond egyenlítve. A mosás hideg zuhannyal. A gyapjú a központból adatik el, vevők voltak : bécsi és budapesti kereskedők, jágerudorfi gyárosok. A mai nyomott árak mellett a gyajú átlagértéke 100 kilónként 200 fit, de ez természeteseu hasonló conjunctúrák mellett is a fent- órintétt óriási javulás arányábau emelkedui fog. Az itt kiállított, melegen mosott öt bunda a jánosházai (Nyi(.rámegy ében Tardos kedd határában) ju- hjUzatből vau véve. Kiállítja Thurner Nándor érsekségi birkászati felügyelő. Az esztergomi érsekség birtokán lévő szőlőkbeu termett sziumust mennyiség átlagát 187 8—1883-ig a következő adatok mutatják ki: Gazdaság Megye Házilag kezelt Itatást, hold T E R M E L T 1 Kiállítva fehér és vörös H e c t 0 1 i t e r 1883. 1882. 1881. 1880. 1879. öt évben 1 együtt egy évben holdankiní Szt- GyörgymezŐ Esztergom 7 1250 75-74 120*48 99 19*30 66-50 385-02 77 9-89 k. Síi tip-Vadács 11 4 15-33 5-50 102 19£54 44-52 186-89 37 63 9-40 k. Héregli Komárom 10 46 125-78 116 43-98 57-66 389.42 77-63 7.76 k. Bajcs 11 4-879 136-29 — 116 60 43-20 146 06 442*15 88-43 19-43 — Mocsa 11 9-1432 31-50 62-17 33-42 2 57-95 187*04 37-41 3*78 — Modor Pozsony 5-384 80-27 51-86 65-16 7-75 45 250-04 50 01 9-54 k. Kövesd Hont 13*800 177-28 268 44 179-28 109 254 988 199-60 14-78 k. Hidvégh 4-800 48 29-33 82-03 53-60 110.04 323 64*60 12-13 k. Nagy-Czétény Nyitni 18-170 258-46 339*37 417-83 246 25 512-59 1774-50 354-90 19 60 k. Vadkert Nógrád 4-611 31 45 15*12 43-96 10 80 51*50 152-83 30-50 6-99 k. Nagy Zello 7.800 19-34 42-28 48-36 39-40 75-05 224-43 44-88 5 99 k. összesei] : ' 1 89-726 ■ Átlag : 1062-65 11-90 A bor többnyire uradalmi szolgál, nagyobb eladások csupán [ szőlők visszavétele után volnának esz-j vignettel vannak ellátva 8 pontosan meg szükségletek fedezésére a 142 kát. holdra terjedő hetedes I közölhetők. A kiállított borok takaros j van jelölve a termelés vidéke. vau, csak izé ! . . . A fogam fájdult meg egy pillanatra. De most már semmi, vége van, — ha- dará Pista, — s tovább akarta a jó kedvet erőltetni. Hanem úgy látszott, hogy az az átkozott fogfájás megint csak visszatért, mert Pista egyre jobban kezdett ügyetlenkedui, tánczos- nője kérdéseire visszásán felelni, s mások tyúkszemét apróként töukre siláuyitaui, úgy annyira, hogy kéuyteleu volt tánczosuőjét helyre vezetni. Aztán bevette magát az éttermekbe, a borospalaezkok, meg a jó ezimbórák közé, mert hát mára talán hosszabb időre, úgyis hasznavehetetlenné vált. Ott várta be — keserű gondolatok között — a szüuórát. — Hát azt érdemli csak ő, az ő végtelen őrült szerelme, hogy az a lány talán éppen felette kaczagjon, mig az ő szive majd meghasad szerelmében, bánatábau ? S mig ő itt széttépett szivét siratja, az alatta csalfa, a hűtlen mással mulasson. És még azt a gólyanyakú, szúnyogba ójtott, peczkes lájtinántot helyezi elébe, kiért a főváros leányainak legalább is a fele szivesen versenyre kelne !. . . De jól van, csak vigadjon, csak mulasson, — hisz nem sokára sirhat úgyis eleget, omolhat könyeinek árja, ha meghallja, hogy az, aki őt szerette s kit ő úgy kijátszott, hogy az nincs többé — hanem ott kinn pihen, gyilkos fegyver által szétzúzott szívvel — a kerepesi temetőben ! Jlajdésirhat még akkor, de már — hiába! S mintha a „gaukler“ Pali neki is igazat adna rázendíti még egyszer, bánatosan, keservesen, hogy : „Sírva, ríva fogsz még «ngem keresni, De a sírban késő leszo már — szeretni." MíHiomátok ! . . . De ezt már igazán még egy jogász szive sem viselheti el ! Bár milyen megedzett, mégis csak kicsordul a keserűség belőle. — Piuczér! Pezsgőt ide, — akár száz üveggel I — Zúdult, oda harsányan Pista, — egy ólálkodó fiók — Gauymédre. — Hadd iszom le még ma utoljára magamat — aztán úgyis az Isteu a megmondhatója. A czimborák csak úgy hüledeztek, — de nem kutatták a báuat okát ; — úgyis tudták már tapasztalatból, hogy nem máshol lehet — ily szomjas symptoraák mellett — a baj, ha csak a szívben. Aztán minek is kutatuák — talán, hogy megvigasztalják őt ? ! No persze ! Hisz, ha a felhő el oszlik — a potya pezsgő zápora is ott reked valahol, a hűtő mélységes fenekén. Jobb lesz mindent csak a maga rendjén történni hagyni, az elsőfelhevülés tomboló perczei után majd csak megjön a .fiúnak* az esze. Azonban ez egyszer a calculus uem bizonyult jónak. A pezsgős palaczkok sora mindegyre hatalmasabbá lőu, a bánat fellege pedig a helyett, hogy oszladoznék, egyre süiübb, sötétebb, fenyegetőbb alakot öltött. Kivált mikor a Juliskáéit is abbau a teremben telepedtek le közelében — a hadnagyocska kíséretében. Öli, Pista igy még soha sem érezte a lelkét háborogui. A féltékenység mellett még talán az önvád hydrái is fölütötték fejüket keblében, szorítva marva — meg kinzott szivét. Menynyit adott volna érte, ha az egész esetet meg nem történtté képes változtatni. ! — De hiába ! — Most már minden késő. . . . Lázasan leste amazoknak minden mozdulatát s midőn látta, hogy kezeik egymásban remegnek s ők édeseu suttogva hajolnak eg.y>.nás felé, — tovább nem bírta fékezni háborgó érzelmeit. Halványan, sápadtan állott fel asztalánál, szemei szikráztak — ajkai remegve nyíltak meg, aztán hangtalan, szótlanul összerogyott. Ugyan e pillanatban, a másik asztalnál is, egy csinos szőke leányka, ijedt sikojjal aléltan dilit édes anyja keblére ! Harmadnap délelőtt egy halvány, megtört fiatal ember lépett a Juliskáék elfogadó termébe. Pista volt az. Elhatározó, visszavonulva a nagyvilágtól, messze, aggszülői körében tölteni el, — most már úgy is örömteleu —- életét. De még sem birt megválni a nélkül, hogy Juliskától legalább néhány szóval búcsút ne vegyen s csalfaságát a szemére ne vesse. Csak úgy táraolygott be a szobába, mint az álomkóros. Komor, kínos jelenetre volt elkészülve, s ime ! ott vigkaczajjal fogadták. — No te korhely Pista, te ugyan szépen megijesztettél engemet, —• emlékszel ? — Ott a bálban. De jó, hogy végre megmutatod legalább magadat, mert azt hittem, hogy azóta legalább is háromszor meghaltál! —Hátból méltóztattunk kószáim — hosszú két napon át? — csevegett Juliska. Pista azt hitte, megfordult véle a világ. Miudeut várt, csak ilyeu fogadtatást uem. Kevésbe múlt, hogy újra össze uem rogyott, mint amaz emlékzetteljes éjjeleu. Hosszan hallgatott, végre komoran tőré meg a csendet. — Ne űzz tréfát velem, Juliska. Vessünk a múltra fályolt. Eljöttem, hogy elbúcsúzzam, hogy az utolsó Isteu hozzádat elmondhassam s hogy e kis karika gyűrűt, raely- lyol annyi szép álmomtól kell megválnom, birtokodba visszajuttassam. Áldjon meg az Isten ! Ne váljunk el haraggal, ha egymásé nem lehetünk is, maradjunk azért jó rokonok. S ha majd egykor talán annak a kis tisztnek húzod ujj ára e »gyűrűt, gondolj reám ; mert én nagyon szerettelek. Tovább nem bírt beszélni, fájdalmas csuklásban haltak el szavai. Juliska megilletődve nézett reá, máj d lassan közeledőit s a keblére borulva, zo - kogni kezdett. Nem volt szavuk egymáshoz. Beszélni nem tudtuk, csak könyezui szépen, csendesen. E pillanatban felpattant a szálén ajtaja s az annyi keseitíséget okozott haduagyocska toppant be, Pista, mintha kígyóra lépett volna, hirtelen visszaugrott. Könveit letörlé s a gyűrűt, melyet még miudig a kezében tartott, földre vetve s a hadnagyot szemeivel végig mérve távozni készült. Juliska, mintha soha sem sirt volna, újólag vidám kaezajban tört ki. Jöjj csak, jöjj azzóu, hadd mutassalak be egymásnak, íiisz Pista bűnéért már eléggé bűnhődött! — szólt s a két elleufelet egymás felé terelve folytató, Pista — vőlegényem, Arzén fivérem, ki a bál napján érkezett meg csak Becsből, hol nyolcz évig tartózkodott s kiről te, Pista elég udvariatlan voltál megfeledkezni. Pista előtt egyszerre minden világos \ lett ! .. . Tehát az egész komédia csak az ő 1 megbüntetésére volt rendezve« Nem tudott haragudni érte. Boldogan ölelte magához menyasszonyát. , Arzén pedig ott mosolygott felettük, és ,j midőn a hosszú, forró ölelésből kiboutakoz- • tak, Pista elé állott. — Nos hát itt vagyok! Boszuld meg j magad a gólyauyakún, ha még haragszol. Pista elpirulva nyujtá felé kezét. Ez volt a felelete. perényi Kálmán. — Erdei mulatság. A régi jó hír- - nevű főgymuasiumi erdei mulatságot 4 június 15-én fogják megtartani az uj j majális helyen. Az erdei mulatság leg- ■ jobb sikerúuok Ígérkezik.
