Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 42. szám
volna, lia Dembinsky „interregnuma“ jiélkül folytathatta volna a diadalmenetét Kassától Becsig. Görgei István műve már meg kezdi gyümülcsözését. Kein csak igen sok ellenséget meghódított hanem azóta majd mind'ii nap kap nj ós uj okiratokat, melyek Görgei Arthur mellett tanúskodnak, és igy nagy érdekeltséggel lehet n nagybecsű mű folytatását várni. Legmelegebben ajánlom tehát ezt a •uuívet mind Görgői barátainak, mind pedig föl tétlen elkárhoztatóimik figyelmes áttanulmányozás végett. A mogyorósi remete. A kiállításról. <(A fegyencz- és íabmunka az orsz. kitiltáson.) Külsőleg egyike a legigénytelenebb ikráilitási épületeknek a fegyencz és rabmunka csarnok, de tagadhatlak ul érdekes annak béltartalma, a mit azon körülmény és igazol, hogy abban mindig igen nagy számú látogató közönség van, s a szakértők azt ismételten szokták megtekinteni. Valóban meglepő is a munkatermékek azon váltózatossága aránylages tökélye és külső csínja, melylyel a szemlélő e csarnokban találkozik, s bár szánalommal az e1 bukottak felett, mégis nagy megelégedéssel tapasztalhatjuk, hogy börtöneink ma már nem a tunya tétlenség színhelyei, hanem oly intézetek, a melyekben az elitéltek nagy száma valóságos pótuevelésben részesül. A kiállított ezikkek összesúgó igen érdekes. Ott látjuk gyűjteményes összeállításban, hogy mily okszerűen űzetik a fűzniivelés oly fogházaknál, a hol erre alkalmas talaj létezik, egyéb kézműves foglalkozás meghonosítása pedig lehetetlen. Látjuk azután a kosárfonás legkülönfélébb termékeit is, elkezdve a fekete vesszőből font legdurvább szénhordó kosártól a legfinomabb és szépen színezett női munka — és egyéb disz- kosarakig. A közönségesebb kosárfonás legtöbb terméke a kecskeméti kir. ügyészség, valamint a nagy-enyedi orsz. .fegyintézet állította ki. Méltó tárgyai a közfigyelemnek a kisújszállási és kalocsa1” kiválóan szép gyékény fonások is. Egyszerűbb famunkákat igen siko- rü!t minőségben állítottak ki és pedig kádámunkákat az egri kir. ügyészség, a munkácsi és váczi fegyintézet. Ez utóbbi különösen szép gazdasági tal igákat is mutatott be. Kerti bútorokat s kézi mángorlót a zombori kir. ügyészség, egy szép borsajtót a sátoralja-uj helyi ügyészség küldött be a kiállításra. Butornemüek nem nagy számmal állít tattak ki s ezek közül határozottan a váczi orsz. fegyintézet termékei a legtökéletesebbek. A lipótvári fegyintézet különféle pokróczokat ós darócz- szöveteket, a nagyenyedi a műla- katossághoz tartozó czikket, továbbá hajlított fából készült székeket s pamutszöveteket, az illavai fegyintézet pedig igen szép esztergályozott és faragott famunkákat állított ki. Képviselve látjuk még e csarnokban a kefe- kötést, szalmakalap fonást, képkeretekhez való léczek előállítását, szabóságot ós czipészséget, kötszüvószetet és gyermekjátékok készítését. Az üveges kiállítási szekrényben a mária-nosztrai női fegyintézet kézi munkái és a kalocsai kir. ügyészség gombkötészete mutatnak be szép termékeket. Már ezekből is látszik mily sokoldalú munka-oktatás folytatfcatik fegyintézeteinkben s börtöneinkben a szemlélő meglepetéssel tapasztalja e munka termékek tökélyét s azon meggyőződésre jut, hogy a börtönökben csak a leg- gyakorlatiabb s oly kézi munkákra ok- tattatnak a rabok, a melyekből kiszabadulásuk után viszonyaik közt meg is élhetnek. Érdekes tanulságul szolgálnak e részben azon feljegyzések, a melyek a tárgyak legtöbbjén felvilágosítást adnak az azt elkészített rab korábbi életpályája iránt. Meglepetve tapasztaljuk, hogy ezt vagy ama szép tárgyat egy oly ember készítette, aki elitéi tetóse előtt cseléd, napszámos, maihahajcsár,üvegestót, vagy másefféle volt, tehát a mesterséget a melyben most magát kitünteti csakis a börtönben tanulhatta, s örömmel vehetünk tudomást arról, hogy azon a bejárattal szemközt álló faragott karszék mely figyelmünket okvetlenül megragadja, oly kezekből származik, a melyek az illavai fegyintézetben megtanult mesterséget most is nagy sikerrel folytatják, s szorgalmas munkájukkal elfeledtetik a foltot, mely egykor reájuk tapadt. Mint közállapotaink javulásának világos tauujelóre, bátran utalhatjuk a közönség figyelmét ezen csarnokra, melynek berendezésével az igazságügy-minisztérium csak elismerést arathat. Nem anyától lettél, rózsafán termet tél, piros pünkösd napján, hajnalban születtél. Már igy szoktak csicseregni a szerelmesek. Piros pünkösd napja tehát a költészetben a leggyönyörűbb születésnap, mely tündéreket teremt. Mi születik számunkra piros pünkösd napján ? A rra ugyancsak rátra- vestálhatjuk, hogy : Rossz mamától lettél, tövis közt termettéi, piros pünkösd napján semminek születtél. Már ahogy arra a fokozott tevékenységre gondolunk, mely nem a mi érdekeinkre, hanem Esztergom nagygyá tételére vonatkozhatnék. * Az országos kiállításra egyre sereglenek az ausztriai sógorok s a külföldi vendégek. Esztergom utközbe esik s még is kitér be ősi falaink közé ? Azt álmodtuk, hogy Esztergomot a kiállítás alatt idegen touristák fogják ostromolni. De nem álmodtuk, hogy senki egy esitri száudékkal se legyen a fontos látogatások iránt. Hát már most kiegészítem álmaimat s a következő kis programuiot állítom össze. Először is egy huszonötös bizottságot kellene szervezni az alispán elnöklete s a polgármester aleluöklete alatt A huszonöt fogadó és kalauzoló bizottsági tag időnkiut értekezletekre gyülekezik össze s itt a külföldi tou rislák hivatalos meghívását eszközölnék. Akiket a főváros fogad, azokat Esztergom is meghívja. De a meghívó bizottság gondoskodjék róla, hogy városunk minden nevezetessége a vendégek számára köny- nyen hozzáférhetővé legyen téve. Sőt arról is, hogy kellemes lakásokat bocsássanak rendelkezésökre. A tömegesebb kirándulásokat össze lehetne kapcsolni a Fürdő vendéglő nagytermében vigalmas estélyekkel, sőt ami még kellemesebb ós eredetibb, erdei majálisokkal. így azután az előkelő külföldi vendégek egy-két emlékezetes napot tölt- lietnének városunkban, ami rendkívüli előnyökkel járna, mind szellemi, mind anyagi szempontból. A szép tervet pünkösdi rózsa gyanánt teszem le azok asztalára, akik szeretik Esztergomot s nem szeretik a kedvelő alkalom teljes ignorálását. •* A kis propeller ugyancsak szerény vívmány. De mégis vívmány. Hanem azt már régóta számlálom, hogy hány „kiváló polgárunk“ is van, aki magának viudicálja az eszmét ? Mintha a jutányos dicsőség ezzel a gőzével mozgásba lehetne hozni a kis propeller csavarját. Nagyobb alkotásokat s kisebb koszorúkat csináljunk ! * Caesar egy rokkant katonája végelbocsát t ;itfisíit kérte, hogy nyugodtan készülhessen elő halálára. Július Caesar gúnyos mosollyal veregette meg a végelgyengülésben szenvedő rokkant katona vállait, — Hát azt hiszed öregem hogy te még élsz ? A rokkant szellemű városokra is egészen ráillik ez a mondás. Bizony mi is csak azzal áltatjuk magunkat, hogy élünk. Pedig csak voltunk. * A Szent-Lélok valamikor bizonyosan rászállott megyénkre, mert egy egész falut Szent Léleknek nevez megyénk geograpbiája. Hanem ez már nagyon régen lehetett, mert azóta habár több spiritus gyár is keletkezett, a magasabban szárnyaló szellem még mindig ismeretlen madár verebekkel és pbiliszterekkel túluépesitett virányainkou. , AUCUN. megfoszt ezektől, ha elűz magától: életemtől foszt meg. Esküszöm önnek Mathild, hogy mióta önt ismerem, meghaltam mások számára, s ba ön ezek utáu képesnek hisz engem arra, hogy önt egy hosszú életen .át boldogítani tudjam, ba nem volt önkénytelen, vagy színlelt az a sok apró jel, melyekből édes gyönyörrel sejtén) annyiszor, hogy nem vagyok teljesen idegen ön előtt: úgy esdve kérem mondja meg őszintén, hisz-e nekem, akar-e nőm lenni ? . .. — . Hiszek .... akarok .............. F eledi Jenő, fiatal fővárosi ügyvéd, Matlnldéknak három hónap óta szomszédja, s elbeszélésünk hőse a legkomolyabb készületeket tette, hogy e suttogva, mély pirulás közt kiejtett szavak után azokra a cseresznyepiros ajkakra egy brilliáus csókot nyomjon, s bizony mondom, hiábavaló lett vo'na minden tiltakozás, menten megteszi, ha Mathild szobaleánya e pillanatban <be nem lép, ezüst tálezán leveleket hozva, melyek közül egyet Mathilduak nyújtott át, a többivel Jeuő felé fordult. — A levélhordó volt itt, s mivel ügyvéd ur úgy is itt van, átvettem leveleit tőle. A szobaleány visszavonult. Matild kiváncsi pillantást vetett Dezső leveleire, melyeket az épen zsebébe gyűrni készült. — Ah !. .. n o i r á s ! . . . kiáltott fel Mathild a legfelső levélre mutatva. Jeuő megnézte. Láthatólag zavarba jött, az írást látta már valahol, de nem emlékezett reá, hogy hol. Hirtelen mozdulattal Matild felé uyujtá a levelet. — Olvassa el, győződjék meg előbbi szavaim igazságáról, meg fogja látni, hogy ba e sorok női kézből erednek is, csak a mondottak igazságát fogják bizonyítani, i azt, hogy bárom hónap óta nőnek egy sort sem írtam, Matild pirulva tolta vissza a feléje nyújtott levelet. — De kérem, hova gondol ? — Igen, most már kérem, követelem, hogy olvassa át a levelet, nagyobb elégtételem nem lehet, mintha meggyőződik abból, hogy nem mondtam valótlanságot. Letépte a borítékot s a levelet átnyujtá Matildnak. Néhány gyenge tiltakozó, visszautasító kísérlet után győzött a uői kíváncsiság, Matild átvette a levelet, átfutotta, s egy halk sikolylyal visszadobta Jenőnek és zokogva temette arczát a kerevet váukosába. Jenő könnyen megokolható, kolossális zavarral emelte fel a levelet és bepillantott. A levél Budán kelt, hangzott vala pedig a következőképen : „Imádott Jenőkéin! A broche-ot megkaptam, küldök érte millió puszit és ölelést. Amint áLj ősz, természetben utalványozom ki azokat. Tökéletesen el vagyok ragadtatva, a broclie gyönyörű, isteni. Megmutattam Tininek, képzelheted az irigység majd megette. De hálás is leend, s örökre hű marad hozzád ölelő Miczikéd. U. I. Ebben a pillanatban vettem leveledet, melybeu irod, hogy el kell utaznod. Tegnapelőtti Ígéreted után, hogy vasárnap meglátogatsz, ez legalább is egy kissé — furcsa. Kérek magyarázatot. M. Jeuő e sorok átolvasása után nem tudta ébren van-e,vagy valami rosszat álmodik, teljesen bambán bámult a levélre, mig Matild zokogástól fuldokló hangja felébresztette. — Távozzék uram . . . nem óhajtom . . . jelenlétét . . . — Do Maliid, esküszöm. — , — Ne esküdjék . . . nem akarok hallani semmit . .. semmit... Az előbb is esküdött . . . meglopta bizalmam .. . visszaélt hiszékenységemmel. — Én nem értem. — — De én értem, igen, s kikének minden mentegetődzést. . . sért vele . , . igazuk \ olt azoknak, kik out kalandhősnelc mondták . .. de én hősnője nem leszek . . .hagyjon el . .. távozzék ! . . . Jeuő dühösen tekintett a levélre, mely ilyen rósz pillanatbau érkezett és — hirtelen felkaczagott. — Matild ! ide nézzen ! Matild inegütődve, mélyen sértve a ka- czagás által felemelte fejét, s önkénytelenül oda nézett hová a szemei elé tartott levélen Jenő mutatott. És —a lepergő könnyeken áttört piros ajkainak engesztelő mosolya, s könnyeit letörölte, hogy jobbau láthasson. A levél három hónappal az előtt kelt. Nyilván a budai pósta nem akarta a Dunán leendő átkelés bizonytalan esélyeinek kitenni, s visszafelé indította útnak a levelet, mely igy addig utazta körül a világot mig végre Pestre ért anélkül, hogy a Dunán át kellett volna azt szállítani. Matild kis kezeit Jeuő felé uyujtá, s félig könnyezve, félig mosolyogva kérdé : — Megbocsát Jeuő ? Jenő ajkaihoz vonta a reá nézve veszélyben forgott parányi kis kacsókat, forró csó- kott nyomott mindkettőre: — Önnek szives készséggel ezer örömmel drága Matildom, do a magyar királyi pós- táuak — amiért így reámijos-ztett — életemben soha, de soha megbocsátani nem fo- gok ! , VAUKONYI DEZSŐ. Esztergom város könyvtára. Nemzetes Helischer József tudós városi senator Esztergom városának testálta könyvtárát melynek alapítványából a gyarapítás s az őr fizetése is kifutják persze nagyon szerényen. De nemcsak Esztergom tudós szenátora, hanem Kis Mihály ügyvéd, Lőrinczy Rezcő orvos és Subicz polgártárs is a városi könyvtár gyarapítására ajánlották könyveiket. így keletkezett Esztergom város könyvtára. A városi könyvtár a városházának ogy külön kis termében vau elhelyezve, sőt most már szakszerüeu rendezve is. A rendezés fárad almas munkájával Esztergom város közgyűlése Dr. Nem- tsák János reál tanárt bizta meg, még három esztendő előtt, ki a munkálatokat még múlt óv augusztusában fejezte be. A rendezés munkája tehát be vau fejezve, a katalógus teljesen kész s igy a város könyvtáráról a következő érdekes adatokban lehet ismertetést adni: Van összesen kétezer kétszáz kilencz- vennyolez mű háromezer hatszáz egy kötetben. Szakszerű összegezéssel thoologiai mű j van 112, 131 kötetben. Philosophia: 101 m. — 138 k. Jogtudomány: 260—464. (Folytatása a mellékleten.)
