Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 4. szám

értelemmel s ott a hol hell föl lmsználhaL IIjennek (ártom en az idei bort. Molnár István Kereskedelmi iskolánk. Ezen czim alatt jelent meg o 1 apok legutóbbi számában rg*y több jóakarat­tal, mint helyes adattal megírt czik- kecsko, a melyre néhány sorral jó lesz talán válaszolni, nehogy az olvasó kö­zönség a helybeli kereskedelmi társu_ latot oly szűkkeblűnek vélje, mely kó_ pes a haladás irányát visszafelé kitűzni . mint a czikk mondja. Mindenok előtt helyre kell igazi ta­nunk a czikkiró azon vastag tévedését, hogy a keresk. társ. néhány évvel ezelöt állított volna fel kereskedelmi iskolát, mert a társulat ezen sok áldozattal fenn­tartott iskolája miként azt a hatósági biztosok jelenlétében fülvett jkönyvek igazolják, 185S-ik tanévben nyittatott meg s 1861 ben már az akkori viszo­nyoknak megfelelően 583 661 jk. sz a. a tanügyi viszonyokról az illetékes pesti kerojkedelmi egyesületiiek szabály szerű értesítést küldött. A megnyitás íi ipjától 1867-ik év végéig a legszebb sikerrel működött, mely évtől azonban a társulat működése a hiányos vezetés miatt egész 1874. év elejéig szünetelt, de még ezen idő közben is azonban az iskola Obormayer György reáliskolai ta­nár által, bár fizetéséről senki sem gon­doskodott, elég tiszteletreméltó önfel­áldozással tovább vezettetett, inig végre 1874, jauár havában a társulat is nj j 1 életre kelvén, legelső dolga volt az iskola ügyét rendezni s már 1874. má­jus 6-áu a polgármester, dr Feichtin- gor Sándor igazg tó és a, keresk. társ, egész választmányának jelenlétébe^ új­ból megnyittaioU s azóta is két jeles reáliskolai íanár vezetése alatt szaka datlanul működik s bizonyára mindazon kereskedő tanulók, a kik tanulni akar­tak, ismeretekkel gazdagodva hagylak el ezen tanodát így tehát nem néhány év, de néhány évtized óta tart fenn a helybeli keres­kedők társulata szakiskolát, a mi két­ségtelen, hegy igen lényeges különbség figyelembe véve mindenkor azt is, hogy ezen társulat soha sem dicsekedhetett adományokkal, állami segéllyel, vagy rendkívüli jövedehnekkel, sőt elég szo­morú, hogy akadtak olyan helybeli ke­reskedők is — igaz, hogy kevés szám­mal — -a kik nem tartották önmagukra nézve szükségesnek, hogy a helyi ér igcn jól delieket szorgosan munkáló és fejlesztő azzal, hogy felszólalása folytán a tár- társul-il tagjai sorába lépjenek, holott sulat e kérdést még egyszer tanácsko- tmljuk, hogy a legutolsó iparosnak is zas tárgyává teszi, mert azon nincs ok törvényszerű kötelessége volt eddig rá,' miért változtatni, özemül is, valamely társulatba, tartozni. ( Ez«n határozatot már közölte is a Ott kell inkább a hibát keresnünk, j társulat a kir. l.anfelügyelőséggel, meg­rogy nincs szabály, mely a, kereskedő-1 jegyezvén természetesen azt is, hogy az két a társulatba lépesre kényszerítse s iskolát csak a mai szervezetében tart hogy nem volt eddigelé elég ügyelet hatja fenn, mert a miniszteri tantorv arra, hegy minden kereskedő tanuló is• ismét oly követelményeket állít föl, a kólába is járjon. Hasztalan a jól szer­vezett iskola, lu nincs a ki bele járjon, ha, a főnökök nem tartják lelkiismereti kötelességüknek a tanulókat iskolába já rat, ni s a hatóság s a ki r. tan fél ügye - lőség nem találta szükségesnek a város területén levő tanulókat ös^zeiraíni s azok iskola látogatását ellenőrizni is ! Most már lassan fordul a koczka s az iskolába járás kötelesség lesz s a kir. fan fel ügyelő ur, kezében az állam pa­rancsával sarkában is áll az intéző kö­röknek. Csak egy kis türelem és a kereskedő tanulóit szakoktatásának megnyílik or­szága — országszerte ! Valóban szükkeblüség lett volna ilyen reményekkel szemben a keresk. társ. választmányának oly határozatot hozni, hogy három évtized óta fönn tartót ( is­koláját beszünteti, éppen akkor, mikor minden az uj aora beköszöntél, várja. Nem ! a keresk. társulat több áldo­zatot hozott már a közügynek, hogy sem ily szükkeb'.üségről lehetne vádolni s csak a czikkiró értesült részül és ezen helytelen értesülés alapján elhirtelen- 'cedte felszólalását. A társulat épen el­lenkezőleg azt határozta : hoyy daczára annak, miszerint a miniszteri rendelet értelmében már ez évben a város volna köteles alsó fokú kereskedelmi iskolát felállítani, mégis nehogy ennek késle­kedése esetén a kereskedő tanulók ok­tatása szenvedjen, mindaddig fen tartja, inig a törvény értelmében felállitaodó iskola meg nem nyílik. Ha tehát az állatni szakközegek nem lesznek képe­sek egy alsó fokú keresk. iskola felál­lítását 10 évig kivívni, akkor a mos­tani iskola, inig az állam be nem zá ratja, 10 évig is fenn fog ál lan i és ! mint eddig tartatni. Ezen határozattal : inkább ügy buzgalmát tannsitá a társu­lat, mert a közterhet vette vállalni, ki­jelentvén annyit, hogy a fensőbb hata­lommal ellenkezni azonban nem akar s | magániskoláját beszünteti azonnal, a mint a köz-iskola életbe lép. j Nyugodjék meg tehát, a czikk iró e határozatban, s ne hízelegjen magának melyeket közel ezer frt évi kiadást csakis a nagy közönség, a város és a szom­szédos városok viselhetnek el s magán társulat ezeknek ma semmi szili alatt meg nem felelhet. Ajánlotta ezmi fel­iratában a társulat, hogy mind a négy- város állítsa fel a követelt alsó fokú szak iskolát, mert hi»z a .szomszédos városok kereskedői ugyanoly forgalmat, talán még jobbat, élvoznek s Esztergom inegve kozigazg. bizottsága csakugyan ily értelemben határozott is, a határozat aztán kiadatott a városi elöljáróságok­nak, hol az tisztességesen megfeneklett. A keresk. alsó fokú ipariskolának épen oly szervezetűnek kell lenni, mint a lassú vajúdások után immár életbe lepett ipar iskola, addig azonban mig ez is meg lesz, úgy vélem sok czikket kel] inii és sok követ megmozgatni, mert hiába lassan lehet csak azt elhi­tetni , hogy a mit a kereskedő tanulók oktatására fordít a város és a közönség, azt nem Péter és nem Pál kereskedőknek teszi, de az ország köz­gaz iasagának és kereskedelmének. Ad­dig azonban, mig a, czikkező-k közt is akadnak, a kik azt gondolják, hogy egy magán társulat köteles ezt eszkö zölni, ez az ügy is lassan fog haladni. Szolgáljanak végül o sorok helyre igazításul ugyan e lapnak hírek rova­tában megjelent azon közleményre, mely a komáromi keresk. társulat megalakít lásáról szólva, az esztergomira czéloz s azzal hason 1 Ugatja ezt össze, mely azon­ban sehogy’sem jó péld.t, mert az esz­tergomi keresk. társ. még 1851. évi július hó 5-ik napján tartotta, meg ala­kuló közgyűlését. Dr. Földváry István a „Keresk. Társulat“ titkára. Esztergomi levél. (Egy csésze thea.) írtak már róla vígjátékot is, novellát is, regényt is, tárczát is, hát inért ne Írhatnék én egy szelíd kis esztergomi tárezalevelet. Mikor a tlieát úgyis mindig nur, nélkül iszom, hát olyan nyugodt hangulatom van tőle, mint Sanct Johann im Ponkauban < gy csésze tej után. Van egv kis tiizhelyecske, melyet már akkor megszi-rzünk, mikor az érettségi a zsebünkbe kerül. Ez az első ambitió. Ez a kis tiizhelyecske fehér bádogból van , csinálva. Olyan olcsó, mint egy szép illusio és olyan nélkülözhetetlen, mint egy ciga­rette. Erre a kis tűzhelyre ráönti azután a ma­gányos fiatal ember a leendő csésze thea keresztvizét, a borszeszt s akkor azok a kí­sértetiesen cbamaeleonkodó lángok el kez­denek mesélni mindenféle bolondságot. In­diai tündérmesét, siuai theuregét, arabs ezeregyéjit, perzsa liimes históriákat, franczia pikantériákat és német sentimeutális regénr- kéket. J Tizeumiégy esztendős leánykák maguk között nem cseveghetnek kedvesebben, mint azok a gyorsan hevítő borszesz lángocskák. Arra azután el kezd a phlegmatikus viz is- szellemeskedni, átmelegszik a lángok kitartó udvarlásától s átveszi a csodálatos szót. Eleinte halkan mormog '-alami értekezést egy régi szerelméről, a forrásról, később el­kezd csevegni egy könnyelmű patakról, azu­tán elregéli a folyó tüud-Teinek titkait szól azután az impozáns tenger rejtelmeiről s végre a luumatró] és a pádról disluirál. Egyszerre csak azután zúgó moraj kelet­kezik a theafőzoben, Egy végtelen alagntou zubog érdekesebben a gyorsvonat, mint az a csésze eleven viz,, a mint tüzbejött. Végre valóságos kis Aetna kezd dolgozni a kis bádog kráterben s egész csecsemő fel­hők go bolyodnak fölfelé. A lángok sziszegése a/önben nemsokára elnémul, a lobogás egész ereje csökken, a theafőző tartalma féktelenül neki van bő­vülve s a borszesz lángja egy hatásos végsó' loboanás után végső kimerülésben múlik ki. Ekkor azután beléliuIJ a thea s azok a száraz kis bokorlevelek el kezdenek kinyílni s finom füszerűkeo kilehelve meghalunk, má­sodszor. Néhány perez múlva kész a thea. Egy párolgó csésze thea azután elcsevegi- gyors születése egész történetét. A kávé izgit, a thea limit. A kávé fe- csegové, a thea szellemesebbé teszi az em­bert. A kávé megoldja a nyelvecskéket, a thea megnépesiti a phanfasia országát cso­dás alakokkal, a kiket szeretnénk magunkhoz karolni. E'jy csésze Ilién, egy theafőző s egy ér­dekesen rendetlen asztalka együttvéve gyö­nyörű théma egy nőtlen ember csendéletké­péhez. Azután a csésze thea bizonyos családi örömet is hajt. Kedélyesebbnek, kelleme- ebbnek és vidámabbnak tűnik föl tőle az segész élet. Ilyenkor valóban elégedettek vagyunk — Legalább mig a tliea tarf. Egy kis megszólítást azonban nincs kihez intéznünk, mikor esetleg kevesebb ezukor keiül a csészébe. Pedig csak akkor tehet egy csésze thea valóságos keleti hatást, ha van kivel igy kedveskednünk : — Te, kis galambocskám, édesítsd meg; csak kérlek a theámat! 9i%Sér®£Z. néhány személynek tetszik, később a hasz­nálat fo'ytán többnek, végre szokásból és utánzásból mindenkinek. Minden időben a politikai és anyagi ha­talom bir legnagyobb befolyással az élet­körülményekre s igy a divat s viseletre is. Az 5 ik százaiban virágzó kis Burgund oly hatalmas volt, hogy a geuti „Sammt- brokate“-ot egész Európában elterjesztett«. A nínt a spanyol dyuastia a reformatiót legyőzte, a spanyol ruha szintén -divatos. Hogy milyen nagy hatása volt a divatra XÍV. Lajos udvarának, azt a későbbi korután- z-ásai tüntetik fel 'legjobban. Ha végre azt kérdezzük, jelenleg ki csi­nálja a divatot? — E tekintetben Paris el­mondhatja : Létat e’est moi ! Egyátalában azt szokás mondani, kiváló események, feltűnő személyek adják meg a divutnak az impulsust­Ki ne emlékeznék a „Kossuth kalapokra,“ vagy a hölgyek által kedveit „Rembrant“ kalapra ? Az eseményekhez fűződnek a ruhák s ki -velők érez, ezekben tüntet. A k:it a közönség felkarol, a kereskedő, -az élehrves üzletembere, rögtön az illető Hevéhez ffiz valami öltönyt s nevére keresz­teli el. A híres bécsi fánez-osnő Pepita után jöf.i divatba a koczkás pepita-sző vet. A párisi szabók ezreket áldoznak az egyes események alkalmával. Folyton tervezgetnek ruhaformákat, me­lyeket aztán forgalomba hoznak. Hogy divattá legyen, ép ily események, hires férfiak, de leginkább ümmepelt színész­nők legalkalmasabbak nz elterjesztésre. Nevükhöz kötik az illető rnhaaiakot, vagy pedig a kedvelt színésznők a sziupadou benne megjelennek — s a ruha divat lesz. Sarah Bernhard a midőn Fedorában, vagy pedig Odette-ben fellépett, egész Pár s bá­multa elragadó játékát és — pazar ruháit. Ezzel a saison divata is meglett. Hogy a divat folyton uj és uj — ezt sok tekintetben a ranghiuság idézi elő. Ha valamely divatot a közosztály elfo­gad. rögtön a „Tongeberek“ mást, keres­nek. A fényes kíilLátszat igen alkalmas az elkápráztatásra, a tévútra való vezetésre ; azért nagy a kelendősége. Pedig akkor szép a toilette, ha az iIlelo egyéniségével is összhangzatban áll. Ha szemügyre vesszük XIV. Lajos kora­beli arczképfpstményeket, melyek az udvar­hölgyeket ábrázolják, csodálkozással látjuk, mennyire képesek voltak e nők magukat, ösz- 8zeszoritani. D" nemcsak a hölgyek fűzték ily erősen magukat, hanem a férfiak is. Különösen a harezfiak és az akkori dandvk között terjedt el ezen divat, kik erőnek erejével fessek akartak lenni. Voltaire említi, hogy igy voltak felpántozva azon franczia lovagok, a kik Valois Károllyal, szép Fülöp testvérével, Itáliába átmentek. A franczia forradalom újító hatása a divatra is kihatott: a szűk fűzők használata egyre ke- '.esbedett s a görög divat Ízlésesebb formája kezdeti, uralömra jutni. A franczia forradalom nemcsak a társa­dalmat; szabadította fel leuyügző kötelékeitől, hanem általa a mellkas, a tüdők is szaba­dabb légzést nyerlek. A hölgyek u kis fűzőt hozták divatba, s melyből a halcsontok és rugók hiányoztak, j mely a testet fentartotta anélkül és védel­mezte anélkül, hogy annak fejlődését aka­dályozta és szenvedést okozott volna. Be sa jnos ez csak rövid ideig tartott, mert a divat szeszélye ismét életbe léptette a szoros fűzőket. A párisi előkelőségek közül egyedül a I hires szépségű és szellemes Tál lieu asszony ! nem hódolt a káros hatású divatnak. S mi­dőn hajlott korában környezete több Ízben ; ama kérdést intézte hozzá: „mit tett, hogy ! oly változatlanul megtartotta szépségét és üdeségét ? — azt felelte: Mindenkor óva­kodtam a íűzőtől ! Az ujjászervezós idejében a szoros fű-ő divata tovább haladt. Ezt a fűzőt hátulról fűzték össze, a mi nagyon is alkalmatlan lehetett azon hölgyekre nézve, kiknek nem volt szobaleányuk. Hány szegény férjnek kellett e miattszo- baleáuyi minőségben szerepelnie ! De Hogy a fűző történetét még egy igen találó kis történettel fejezzem be, fölemlítem egy francia tudós szellemes tettét. Cuvier, Franciaország egyik legnagyobb tudósa, egy szép nyári napon a „Janiin des Plant,es“-ban sétált egy előkelő hölgy tár­saságában, a. kinek arcán is meglátszott, hogy a fűző divatnak egyik lelkes párlfo- jgója és követője. I A mint, egy gyönyörű virág előtt megáll­tak, melyet az illető hölgy a legnagyobb el­ragadtatással és dicsérettel halmozott el, az öreg tudós, kis szünet után bizalmasan igy szólt „Lám, Ön ilyen volt, mint e virág, holnap pedig ez lesz olyan, mint ina Ke­gyed !“ A In Igy úgy tett, mintha nem vette volna észre a czélzás élét s megjegyzés nélkül hagyta a mély értelmű szavakat. Azonban másnap, gyötörve kíváncsiságától, hogy meg­tudja, miuép fognak valósulni a tudós sza­vai elment megnézni a virágot. Meghökkenve vette észre, hogy az ellier- vadtan hajlott le ágáról. Mohón közeledett feléje, hogy a gjors hervadás okát kutassa, tís mit vett észre ? A virág ága erősen le volt kötve. Ezzel a tudós czélzásu meg volt, fejtve. A mi végre hazánk fűző-divatának törté­netét illeti, erről azt a dicséretes szokást találjuk feljegyezve, hogy az ős magyar hölgfbk igen egyszerű divatnak hódoltak. Igaz ugyan, hogy később, inár a lajbi és- pruszli is szerepel, de ezek sem olyan kirí­vóan, mint a balcsoutos és aczélos fűző, me­lyet az egészséges falusi nép maiglau is- csak gűnydalokból ismer. Pedig hát a divat szeszélyes játékot tíz ; néha |ót-rosszat a nagyváros porából kiso­dor az egyszerű falusi nép közé, mely aztán egyiket, mint másikat felkapja s többször szokássá emeli. Csak akkor kezdett a fűző hazánkban el­terjedni a midőn nagyjaink a külfölddel, különösen Parissal és Ólaszoiszággal meg­ismerkedtek s okosabbat nem tudtak tenni, mint a tűző divatát hazánkban meghono­sitar.i. _ Különösen Mátyás király, Köbeit Karoly és Mária Tináévá a udvar ibun fényiéit a divat teljes pompájában és természetesen itt a szűk fűző is szerepel. Ha a fűző hatásának eredméuyet, akarjuk megismerni, lehetetlen a mellkas élettanát i-«„*.juj4j. ku .'!.:*.;r • tmi/f/rrr.wiTTrtittr> i*ti ■■ .LJ.9: J’.::

Next

/
Oldalképek
Tartalom