Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 30. szám

\ ( *

0 kevesebb ipgir'táblát ó,s a ww Ifibb cint/i ‘vetést látnék, ha töb gondot, fonlilatia a gazda, a, mag váiasv tájára és ha már az idén a géppt vetett, táblák száma megszaporodnál

M»-g vagyok győződve arról, hős jönni kell oly időnek, amiden befog ják 1 t!ii a kis gazdák is, hogy halni iii«>k és megkottŐztetett erővel műkői nifik kell, ha boldogulni akarnal mórt aki inasán nőin képos, nőm aki segíteni. az nem érdemli meg, bog az Isten is megs^gijse.!

Eszíerffomi lóvéi.

o

(Egy ismerot’on isrtie.ősöm.)

Mindenkinek lehelnek o'van ismered akiket, nem ismer. Akik nevén szó it.jál vállára csapnak, tegezik. körülményei ntá tudakozódnak, czignret tát, kérnek, kelletne sen elcsevegnek, azután' ajánlják magúkul

Nekem is van egy ilyen elegáns ismeret len ismerősöm Budapest,en, akivel maj< minden hétfőn találkoztam, d* azért, fogad ni mernék, hogy nem tudja íi nevemét, va In mint, hogy én sem tudom az övét.

Nem tudom már hot ismerkedtünk meg hanem valószínűleg még a törők-világban amikor a Dorottya utczában végig zúdult utczai kravall alkalmából szükségleten négt krajczárosoliat kérhetelt, tolom magasahl bzélokra. Lehet, hogy a' harmadik emelete« ki nem \i ágifolt ablakokat éltette. Ilye; alkalommal pedig nem ér rá az ember viskó-kártyát kérni.

1 OlVan érdekes 'sasorra van, hogy mikor másodszor tál átkoztam vele, már rá ismertem. 'A múzeumi liöiíy vtáihnn égy vén kéziratotv képiéit. Azt mondta, hogy Zrínyi Ilonáról újabb adatokat gyűjt.

‘ Gratuláltam neki. amit ő természetesen kamatostul visz,onzott.

Azóta akárhol is találkoztunk, mindenütt bámulatos ha.iátsáegal állta utamat s olyan 'erélyesen' szorítottál meg a kezemet, hogy akaratlanul is Toldi Miklósnak kellett a? eszeidbe jutnia.

— Hogy vagy? No ne is mondd. Ugy-e a múzeum könyvtárában találkozunk ?

;' — Tahi'kozunk. Szervusz.

Nem tudom, hogy miért tegezzük egymást. Lehelnek minden embernek gyönge perczenelei. melyekről nem képes beszámolni. Lehettek neki is, magamnak is egyszerre, de hogy hol és mikor, arm inár nem emlékezem és Int, esztendei ismeretség után nem illik elárubii teljes isii eretíenségünket. "Megbocsát hatál lan górombaság lenne mindkét részről.

A limitkor a kiállítási téren találkozom vele. Mér messziről nekem rohant s egész ‘eiilhusmiasmusszal ragad'a még a kezemet.

— Szervusz pajtés. Én már tizedszer vagyok itt és még mindig nem laktam jól. TJgy-e ri agy szerű itt minden. Gyerünk epy pohár sörre:

No most már eltökéltem, hogy meg kell b ismerkednünk — persze görbe utakon. Leülünk n pohár mellé.

— Hát elkészültél-e már Zrínyi Ilonával ? — kérdeztem a mu/eumi kutatások

r. alapján

y — El bizony. De más valaki száméra, aki nekem nagyon jó barátom, de az‘isten- háta inegett lakik. Ez a szegény fin docto- rátusra készült s hogy elősegítsem ambi- tióját, összeszedtem neki az egész matériát.

C, Tudod én ráérek s nekem nagy örömet r okoz, In valakivel jót tehetek. v — Hál most, micsoda matériát gyűjtesz ?

— Mo.-f már nem igen érek rá. Tudod pajtás : nősülök.

— Grid lilátok.

— K >s7öiiö:u. Ugy-e ismered a kis Ju- ezikál. Hiszen avat, lia jót emlékszem, lie is mida'fam a MTgibszigeten.

(Sz nt ég, megint egy ismeretlen isin mis !)

, — Ah 'gén emlékszem. Ugy-e szőke ? Véletlenül eltaláltam.

i -- Persze. Hanem akkor el ne kerülj- ám, lia" már saját tűzhelyem lesz.

— H'd lakói most ? '

— Hát a régi lakásomon. Az öregein 1 házában:

(Hat esztendei ismeretség után illik- ilyesmit tudni.)1 - r

— Az első emeleten ? (kérdeztem tnlá- , lomban.) i

, — Ott. Mához két hétre már vissza leszünk Velenc/.éből. Akkor látogass meg. De • kezet rá. Ist'en veled 1 Kezet fid fa 111.

Azóta e telt a két hét. Azóta már v issza- i tért Velonc/.éből, de azért nekem fogalmam 1 sincsen, hogy hol az örege háza, hol az az felső emelet, s hogyan hívják az én boldog ‘ismeretlen ismerősömet.

| És esküt merek rá tenni, hogy ő se 1 tudja a nevemet s hogy ő se találja illőnek hat esztendei futó ismeretség után névje- 1 gyet Cserélni. s Maradunk hát a régiben. Ismeretlen is j inerősök, inig a bohökás egyszer • véletlen he nem mutat egymásnak.

91. C 0

űnjö nettébe tű 1

o

ö

Kiváncsi vagyok, bojy az országos kiállításon ki b lesz-e téve Európa bámuló szemei elé az a hatat- , más esztergomi iparczik1', melyet a tespedés lexi- v i cona latbargiának uevoz ? j

j , . , * t

1 Szegény jó varosunknak mindenben csak baljóslatú végzete van. Az esztergomi primási árvaházat; s is Nagy-Szombatban nyitják meg. Esztergomnak ]. úgyis elég árvaháza van, ahol a város mostoha sorsával neveletlen árvák gyanánt b innak. 0

Pompei-it és Ilerculanumot hamu és láva te- ^ mette el. Esztergomot a por fogja eltemetni, ha <1 ' csak néhány nagylelkű polgártársunknak es/ébe y nem jut alapítványokat lerakni a város tisztántartására, vagy, vegrendeletileg eleven utezasepröket s iliagyni hatra. , jj

Egy őrültet kisértek tegnap a városházára, aki- V nek az a bolond, ideája támadt, hogy a Széche- ( nyi-teret parkkal fogja díszíteni. Gyógyithadan eimeliáboit const,at,áltak a .szerencsétlennél. d

A propeller kérdése olyan csigafontohíssa! ha lad előre, hogy mire szőke Dunánkat propel le hasítja, addig már egy másik részvénytársaság sza hadaimat kór a léghajó közlekedésre. Ami ötve esztendő múlva bizonyosan meg fog történni.

*

Aki különben igazi gyöngyéletet akar találni vá r »sulikban, az ránduljon ki a viszhangos Vaskap alá áhítatos gyöngyvirágot szedni.

AUCUN.

HÍREK.

— Herczegprimásunk a primási ár vallázat Nagyszombatnak adta, hol ölő nyösebb körülmenyek morflItek fül. Bol IL.ár püspök a napokban az udvarból járt s hő utasításokat volt a horczeg prímástól az árvaház fölállítására nózvo

— Gróf Csáky Károly kir. város plébános pozsonyi kanonokká novoz'to tett ki. A távirati hir péntokon este érkezőit hozzá. Fogadja a nemes gró ur 1 ogo s z i n t ó b b s z o r e 11 c s e k i v á n a t u 11 k a t

— A kir. váosi plébániához több tekintélyes polgár Németh Yiktoi szent-kereszti plébánost candidálja.

— A l3guj bbi kinevezések szerint (3 Felsőire Szkacsányi Homolay János somináriiinii vieerectort és Schulz Já los kövesdi esperes-plébánost nagyszombat! kánon-kokká nevezte ki. Ya- ödi érdemeket méltattak mindkét helyt

igy örömmel Hetünk gratulálni.

— A föapáti méltóságra, cand'dáló ’álaszdások f hó 9-én folytak le Győrként Mártonban. Főgymnásiumunk találd kara testületileg vett részt, a m- 'ezetes- apátjelölő választásokban Első íelyre Vaszary Kolozs' győri fogyni na iumi igazgalöt, másodiknak Rosmauith Ti eh a ni perjelt s harmadiknak Fíissy Annáé szt. Isi ván-társulati igazgatót andidálták. 0 Felsége rendszerint az lső candidal,üst szokta kinevezni,

— Vaszary Kolozs. a szegények va- ód i atyja, az Ínségesek, szűköl ködők, aguk igazi istápolója, a jó és nemos ügyek uzgó pártfogója valóban méltó volt Büntetéséhez, melyhez őszinte grata itiónkat legmelegebben csatoljuk. Esz- ergomban léte alatt mint egyszerű, zerényen élő tanár, heten kint rendesen eddi napon 25 — 30 szogónyt látott 1 alamizsnával, a mi óveukint nem sekély összeget representál t úgy, hogy z általa szokott órában látogatottba ítok templomának bejárata el volt lepve /.egényekkel, kikkel még ruháját, is legosztotta, többeket felruházván. Széni szerény anyagi helyzetében ely tét eket müveit, a mik a tudóstanár ál- ásos esztergomi szereplésére mindenkői ern loaeztetnl fogjak a aícgűrryokctrT r | F sorok írója tudatában ezon nemes F ■i tetteknek és azon könyeknek, s melye-* két a szegények az ő távozása után i fájó nélküiözósök érzetében hullattak, , a azon hitben ólt, hogy ilyen nemes tu - - lajdonok nem maradhatlak jutái mázát- - latiul. line az igazi érdemek forrása i meglelte méltó jutalmát a ‘fényén fő-* «- apáti székben. Mi csak azt kívánjuk, , hogy az iij főapát, Vaszary Kolozs szer-' *■ zeit érdemeinek magaslatán sokáig [és e boldogul éljen ! - i —f.

— Vaszary Kolozs győri házfőnök >

és főgyinnásiiimi igazgató, ki a fő- - apá'i méltóságra első helyen van can- - did;il va, Keszthelyen születőit 1832 ben, felír. 12-én. Irodalmi működését a kö-> >- vetkező adatokban állíthatjuk össze: : Világtörténelem 1863, irta Füssy Ta- - mással. — Várnai csata. 1864. - Horváti) kisebb története középt. szá- • mára. 1865. — Horváth története e

felsőbb tanintézetek számára 1868.

_* T

örténelem rövid előadásban. Alsóbb f oszt. számára 1872. — Yilágtörténe- - lem felsőbb tan. használatára. I. Ó- * kur. II. kiad 1872. — Közép-kor. . IL kiadás. 1874. — Uj kor. 1876. . — Történelmi atlasz. 1873. — Pan- - nonhalma hely története 1S76. — Ki- - sebb történél,i dolgozatai a tanári állam- - vizsga ügyében, az érdemjegyek meg- - határozása körül, a német- egyetemek 3 helyzetéről, módosító javaslatai a 'la- - j tin, az anyai s a görög nyelvről. — - Mit tolult és mit kell a néptanodának : 1 tennie, hogy azon borzasztó rablások : és gyilkolások, melyek az ország több < részét időről-időről remii lésbe hozzák, megszűnjenek ? Kitüntetett pályamű, 1859. Kritikák, paodagógiai tervrajzok, egyhá/i czikkok. A Balaton és f vidéke 1868. — A távírdák ismerte* téso 1S74. -- Adalékok a magy. tud. akadémia alapítási történetéhez. 1877 — Árpád és közeli utódai mily hata- lomkörrel voltak felruházva. 1872-ben a győri értesítőben, hol tavai is Várnáról jelent, meg egy történelmi tanulmány. Szerkesztette azonkívül Fiissyvol és Méry'vil 1858 — 1859-ig az Ifjúsági Pliitorchot. A boldogult főapát. Kínos/, különösen a természettudományokat kedvelte, inig Vaszary, mint a közölt adatokból kitetszik, kiválóan a hazai történelem serény munkása. A lutvan- három éves fé.fin, még ereje teljében v«n s igy a történelmi irodalom még kiváló alkotásokat is várhat tőle.

részben igén éles ft-lfogás, tinóm gyakorlati 'tapintattal s valódi m esten ügyességgel bírnak a töröli kormány főbb tagjai.

Az elikép zaklatott s ugyancsak „két tű/,“ közé szorított, töröli kormány utóvégre is kényszerít ve látni magát ez ügyben szintén határozottan föllépni. A török1 császár anyja (Valide szultánnő), mint Ili dicsőült férje a ^íragy Mahmud politikai titkaiba bele volt, ' avatva4 s nagy befolyást gyakorlott, a köz- dotgokva — s kinek számé ín Kossuth Lajos még 1849 év május liíivábaű' egy párG'álo- gatolt tehenet és ökröt küldött liediesliedém ajándokul — a menekültek1 kérdését utal- 'lioiló fi*, a nagyvezér, a k ül ügy minist, e!\ a azeraszkier (liadilgy minister)' és a nagy-muftival (seik-tii-iílaiii) egy értelemben kiválni eldönteni; szeptember 16-án áz összeült

díván“ hosszas és heves vita után elhatározd : a török földre menekült s magukat a porta öltalmába ajánlott magyarokat és lengyeleket, az Osztrák és Orosz kormánynak ki nem adni, mert a Körúti tiltja; hogy • menekültek és ’szerencsétlenek ellenségeik dühének éH bo'sztivágyának átszolg.Ht,ássanak. Abdnl Mlulsid’*1) szu'tán pedig ezt monda: ■■púikáló) százezer kátonáin feje hulljon porba, mint egy niéiiekílltet kiadjak.“

L liatároV.nt.t válaszra S'ürmer gróf és Titoff iliegszakaszták a diplomat iái össze- liötfetéseket s Ridzival iierczeg, a muszka ‘ezír rendliivüli követe, minden búcsúzáéi tis',i(dués nélkül tü.Gént. elhagyá Konstantiné, ölj t. Viddiiibeu ezalatt Hausiab vezér*\ AJvIul Hv'.iJ, a ’no taiiisz,ul,t;í'inak édes afvj».

S z. k.

őrnagy azon működött, bogy a meirekülle- ! két, hazá nkba való vissszatérésie reá bírja Adott is ki egy felhívást, melyben ,,eget- j földet*4 ígért, de a consul lakásáról a fel- j hívást letépték s gúnyos kioltások s füttyökkel zajöngtak a ház t ( lőlb.

De magában a "t^rölc birodalomban \i nagy mozgalmat idézett elő a ki nem adás el határozása. Az ozmán hajóhad mozgási),' tétetett, a szultán a szt. stefanoi térségei 70,000 főnyi hadsereg felett tábori szemlét •tartott,. Mind a mellett az óvatos nagyvezér. úgy látszik, még sem akarta az orosz és osztrák udvart, nagyon ínegharagilani s a ki nem adás határozata illán nemsokára Fiiad effendit Szt,-Pétervárra, s Muslims i if,uiilit pedig Bécsbo liíildó követekül, oly 1 őzéiből, hogy a kajnardsi szerződés alapján ja menekültek kérdését minden idegen befolyás nélkül kiegyenlítsék. Resid pasa nngy- j vezér ezen szerződés gyakorlati alkalmazásával akará a menekültek sorsát, szépen elsi- ónitani. Ezen 1774-ik évi „orosz-török“ szerződés egyik pontja szerint: „ha a két birodalom azon alattvalói, kik felségsértési bűnt követtek el, itt vagy amott, menlielyet aliíirnilnak keresni, nem hogy oltalirtat tata látná na k, hanem tüstént ki fognak adatni, vagy űzetni azon országból, melyikbe menekültek, kivévén azokat, kik akár Orosz- országiján a keresztény, akár Törökországban a mohamedán vallásra'térnének át.“

Ezen egyezkedési pontot Viddinhen a menekültek által elfogadtatni volt azon ügyes tapintata feladat, mellyel a nagyvezér a gordiusi csomót kettévágni, a bonyodalmat szerencsésen kifejteni hivó.*

Gróf Andrassy Gyula magyar politikai ügynök, a dolgok állását, körülményesen előadván, menekült honfitársaimat az izlam hitre való áttérésre szölitá fel. azon megjegyzéssel, hogy ez által nemcsak az ozmán kormányt, hanem önmagukat is kimentik a zavarból s kétes helyzetükből; és hogy kü- , lönben is az egész lii* csere puszta formali- {tás, miután rövid idő múlva, a kinek t,ot- jszik, ismét fölvelieti előbbi vallását és Tö- löiiországból szabadon utazhatnak bárhová, a ki pedig megma'ad az izlam vallásban, a török hadseregben, vagy más polgári hivatalokban alkalmazást nyerend.

| A mennyire megörvendeztető a menekülteket, a ki nem adás határozata, annyira zavarba liozá őket « felszólítás, mert most már legtöbben azt hitték, ha ki nem térnek bizonyára lii fognak adatni. A menekültek ■főbbjei' e nagyfontosságú ügyben egészen méghasonlottak, két pártra szakadtak. Kossuth, Mészáros, Batthyányi, Dembinszky és Guyoiv határozottan ellenezték az izlarrira áttérést s minden kísérletek daczára is a nagyobb résszel férfiason megállották a sarat. Azonban voltak a menekültek közt többen, liilc részint azon hittől Mkesitve, hogy török-orosz háború fog kiütni s mint renegátoknak ismét alkalmuk lesz gyűlölt ellenségükkel szembeszállni* csakugyan elhagyták vallásukat s az izlamra áttértek. Ezek közt első helyen említendő : Bem (Mir ad pasa.) Kmetiy (Kiamil pasa,) Stein (Felirád pasa), kik főrangú alkalmazást nyer-1 j t ek a török hadseregben s Bemnek már* 1 Viddinhen fényes lindsegédi környezete volt j i s 30,000 forint (ornnyban) évi fizetés je-1

löl balett ki számára. Aránylag sokkal több tiszt, mint közlegény liagyá el vallását. A magyarok köziif 257 egyén tért ki, köztük a három tábornokon liivíil 10 törzs tiszt, 52 százados és hadnagy, 40 altiszt és 152 közember. A polgáriakból kevesea tértek ki, köztük gróf Balogh János s fia ós Grimm Yinczo a nevezetesebbek.

^lig ezek történtek, az nustriai és orosz udvar közt folyvást mentek az alkudozások, s ezek különböző fordulatokat vettek. Míg végre lassan-lassan mind a két udvar engedett követelésiből s igv következett be először a menekülteknek Viddjibid Stimlába történt áthelyezése, a honnan 1850. év február 15-én Kiutabiába (Kis-Ázsia) az első hajóval a következők indultak el ; Kossuth Lajos nejével. Ihász, Biró, "Wagner, Kinizsv, Tamár, Fráter, Szerényi, Török, Lorády, László, Kopner, Ács, paczek, Cseh (Kossuth tolmácsa,) gróf Batthyányi Káz»- mér nejével, Mihalovics, Mészáros Lázár, gróf Vay László, Katona, Specz, Perczel Mór és Miklós, Lázmaun, Halász, Gyurmán nejével, S'zőllősy, Asbpth, Visoczky, Ma- rinszky, Szepinszky, Pryemszky, Liszakovszky, Kossak, Chajoc’/.ky ós a szolgaszemólyzet.

Az austriai követ az izlam hitre áttért osztrák alattvalókat is a birodalom belsejébe akará vitetni. A magas porta azonban ezen követelésbe nem egyezhetett, mert, a Korán törvényeinek megszegését, látta. Végre is abban egyeztek meg, hogy Bem Aleppó- I ban tog tartózkodni a többi izlam hitre át- • tértekkel, s igy a „renegátok“ csapatja 1850. év február 24-én Sumlából Várna felé, Konstantinápolyon át Aleppóba ifldull j

!