Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 29. szám

Esztergom VI i. évfolyam.

29. szám.

Csütörtök, 1885. április 9-én

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik: hetenkint kétszer:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁHegész évre

............................................6 Ot.

f

él évre ..................................................^

•l

egyed év re...........................................................1

Egy«« szhiii ár« 7 kr.

Úrnő

SZERKESZTŐSÉG:

^ZENT-^NNA-DTCA 317.

Iiotií r li.p *7,«U;pmi rélwőt illan liő’/.lHiiitjnyck ImíMpihíSI:.

KIADÓ H T V ATAL:

jSzÉCHENI-TÉR

Iiotií :i liivttfiilos s u magán liinletÚHuk, tt nyilad.’«» szánt kfl*- li!iiiéiiv«l>, elnlizotási ]iái|fcel{ ós icelnmáKgok iiilézemiök.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS II IlíDKTI'ISIOK :j M AH A NI 111M > KTKSKK

1 szótól 100 Hzóijr — fi t 7") ki.1 megállapodás szermt lnliuló

] oo—20o-ig i „ r.o

200_:t00-ig . 2 „ 20

Hólyegclíj :t() kr.

lHgjutáiiy(isiil,l»«u közOll«in-k. N YII.TTlili »ura 20 «r

Demonstráljuk magyarságunkat!

Budapest, apr. 5.

Tulán soha sem volt oly jó alkalma tnég a magyar nemzetnek műveltségét, kultúráját, ipar- és termelési képességeit a világnak bemutatni, mint most lesz a kiállítás alatt.

Csak tóiilnk fOgg eloszlatni mindazon előítéleteket, s megczáfolni mindazon becsmérléseket és rágalmakat, mi Let ellenségeink felőlünk folyvást terjesztenek.

Hiszem, bogy meg is tesszük, bogy íiz idegen, ki talán bizonyos tartózkodással lépi át határunkat, innen azon meggyőződéssel fog távozni, bogy Magyarország polgárosult, s a műveltség utján már jó előre haladt jogállam, melyet igazlalauul becsmérelnek és rágalmaznak.

De még egy más feladatunk is van ez alkalommal. Arról is meg kell győznünk a világot, hogy Magyarország magyar ország, hogy o földnek vagyonosabb műveltebb lakossága túlnyomókig magyar, bogy a civilisatió és kultúra, a mit e földön találni fog, magyar civilisatió és magyar kultúra.

Ez a feladat nem kisebb a/ előbbinél s azért annak végrehajtására az ■egész nemzetnek kell egyesülni.

A főváros meg fogja tanúi a magáét, meg kell tenni a vidéknek is.

Különösen egy iráuyban hívjuk fel vidéki polgártársainkat és asszonyainkat a közreműködésre.

Oly vendéglőbe ne járjanak, melyben a felszolgáló személyzet nem magyar, s oly kereskedésekből, melyeknek czége

nómot, s melyben nem beszélnek magyarul, legcsekélyebb vásárlásokat Se tegyenek.

Támogassák ily módon a magyar iskola egyesület derek elnöke Gerlóey polgármester által megkezdett izgatást, melynek czólj.i, hogy Budapest külsőleg is kimutassa magyar voltát, hogy az idegen azonnal átlássa, hogy magyar földre, Magyarország fővárosába érkezett.

A vidék e támogatása mellett remélhető, hogy boltjaink cimtábláiról a német feliratok eltűnnek s bogy a kereskedő urak, ha hazafias tüntetésből nem legalább üzleti erdőkből magyar cégekkel látandják el üzleteiket.

Mind ez jó részbon a vidékiektől függ Ha a folrándulók következetesen követni fogják felhívásunkat s idegen feliratú boltokba és vendéglőbe nem mennek, akkor pár hónap alatt oly átalakuláson fog átmenni szép Budapestünk, a mire, már különben nagy szégyenünkre taláu még évtizedekig kellene várakozniuk.

Reméljük, hogy e fölhívásunk nem jleend elhangzó szó a pusztában, s hogy a magyar nemzet tüntetőleg fogja követni, hogy azok, kik tőle nyereséget várnak és kapnak, szintén kifejezést adjanak annak, hogy magyarok, hogy a magyar nemzetnek méltó fiai.

Erre a követelő tüntetésre a mostaninál soha sem volt jobb alkalom. Ne szalasszuk el !

BALÁZS SÁNDOR.

A kiállításról.

Budapest, apr. 8.

Hazánk közgazdasági fejlődése komoly forduló ponthoz ért, amint ezt számos

megfigyelésre méltó jelenség tanúsítja. Amit egy két évtizeddel ezelőtt csak kevesen sejtettek, az ma már általánosan elismert, gyakorlati következményeiben pedig élénken érzett valóság : és ez az, hogy Magyarország puszta jföldmivelő ország létére nem képes 'arra, hogy megát kulturállamkónt fen- 1 tartsa sőt tán inég arra sem, hogy államiságát végleg, biztosítsa. Nemzeti iparunk kérdését nem várt gyorsasággal égetővé tették a világpiacz sajátságos konjunktúrái, amelyek következtében a mi helyzetünk, mint mezőgazdaságot mivelő országé tarthatatlanná vált ; és az 1867 óta magunkra vállalt nagy pénzügyi kötelezettségek mellett nem áll többé módunkban, hogv visz- ;szahuzódjunk az előbbi ős-állapotba, pusztán szükségleteink bölcs inegszori tájában és életmódunk patriarchális egyszerűségében keresve ótalinat a nemzetközi verseny nehezen sújtó következményei elől. Ez az, ami az iparkórdést hazánkban égetővé, sőt létkérdéssé teszi.

E szempontból nézve az országos kiállítás a gyakorlati gazdasági politika egy nevezetes tette gyanánt tűnik fel és egyúttal impozáns és örvendetes nyil- vánulása gyanánt a nemzet azon akaratának, hogy a magyar ipar fejlődése la magyar nép minden erejének össze- működése által hatalmas lendületet nyerjen.

Közgazdasági életünknek egynémely kórjeleusége sürgetővé teszi a lappangó faj alapos felismerését és ha egy általános országos kiállítás eszméje már előbb föl nem merül és a törvény hozás által meg nem valósittatik v.ala, úgy a jelenlegi gazdasági konjunktúra

nyomása alatt most kellene hazánknak egy ily kiállítás rendezéséhez fognia.

A nagy kiállítási mű közgazdasági elemei, amennyiben már ma mérlegelhetek, azt a benyomást teszik a szemlélőre, hogy amaz általánosan elcerjódt vélemény, mely Magyarországot többnyire tisztán földiái velő országnak tekinti, a tények valódi állásának többé meg nem felel és bízvást a túlhaladott álláspontok közé sorozható. Igaz ugyan, hogy a negyvones éveknek az akkori primitiv viszonyokhoz képest épen nem fejletlen ipara a külföldi verseny következtében nagyrészt elcsenevóredett, azonban az orsz. kiállításhoz érkezett tömeges bejelentések két immár megdönthetetlen tényről tanúskodnak : először arról, hogy a régi iparnak az ország sok részében még tekintélyes maradványai vannak, melyek a modern, tőkehatalom és technikai haladás kellő kiaknázásával egy uj ipar megteremtésénél értékes anyagként volnának felhasznál hatók.másodszor pedig arról, hogy hazánkban az uj iparágaknak egész sora keletkezett, amelyek a kedvezőtlen időviszonyok elleném is ifjonti erőjüknek megfelelő jeleit tudtak már több Ízben nyújtani és amolyekuok kót- sógenkivül szép jövő jósolható.

Még oly iparágakban is, amiknek létezéséről is alig volt a közvéleménynek tudom sa, igy például a szövő ipar te- i róu is a hazai kiállítóknak valóban impozáns számával találkozunk. Az a közel négyszáz név, amelyet ez az iparcsoport fölmutat, arról tesz tanúságot, hogy még sem puszta ábránd az, ha a magyar szótő ipar föl lendül tőhöz ama reményt fűzzük, hogy néhány óv múlva legalább saját szükségletünket a maAa „Esztergom ésViiéks“ tárája.

ÖL ma<yyatok oytxa^á^a.

{„Airikai és ázsiai úti tapasztalatok“ ozimü munkámból.)

lauen az őshazából, hol az emberiség bölcsője riugott, honnan a hét fővezér : Almos, Előd. Kund. Und, Tas, Huba és Tu- butum elindult a földet megkeresni a messze uyugoton, melyet a nagy ,,Isten ostor“-a birt egykoron, iuueu a szép Ázsiának földéről, hol a magyar szabadsági)arezosok a scytba nagy sikou büszkén, miként a pár- ducz, mint a sólyom szabadon éltek — Írom soraimat.

*

Damaskust elhagyva, a syriai pusztán át haladva, tizennégy napi lovaglás után : a magyar „renegátok“ Mekkájába — Alep- póba értem. Ezt a kietlen rengeteg pusztaságot európainak csakis katonai fedezet mellett lehet keresztül utazni, miután az idegen utazó az itteni kóborló beduin (rabló) csapatok fölkonczelásának van kitéve. Ellővén látva ,,ferruán“-nai, minden állomásnál felváltva két zapthie (zsandár) lett mellém rendelve, tehát utazásom uérnileg biztosítva volt, azért mondom némileg, mert volt rá eset, daczára a fegyveres kíséretnek, hogy az európai utazót mégis legyilkolták. Nekem más bajom nem letr, mint az, hogy a borzasztó hőség folytán úgynevezett ázsiai lázas betegségbe estem,*) s Hogy ebből szerencsésén felépültem, egyedül dr. Legnuwszky Félix (lengyel szárm zásu) aleppói katouai ezredor- , vos tudományának és kedves neje gondos ápolásáuak köszönhetem. Az irányomban J tanúsított rendkívüli nemes jószívűségükért s gondos ápolásukért, 'tt a nyilvánosság terén is : hálás köszönetét nyilvánítok.

*

Hamah közelében egy sziklán ülve, a syriai térség véghetetlen terjedelmű pusztaságán körültekintve, keblemet egy meg- magyarázhatlan érzet tölté el, mely az ősi hazát juttatá emlékembe.

„Fölötte lángol a nap, az égnek ifja, Lángol, mert kebelét a szerelem vívja : Szeretője, aki epedre néz rája,

Délibáb, a puszták szép tündérleánya“.

Elődeink e tájon taposták a földet, mielőtt az ,,uj hazát“ megalapították volna. Ezek a kopár sziklák a múlt történet, a nagy liarczok, hosszú küzdelmek emiékje- lei. Oh mily jól esik e tájékon végig tekinteni s lelkem szemeivel rajt pihenni: — a múlt példája lelkesít és felmagasztal.

Szép nagy ősök emlékére visszatekinthetni, szép oly fajból származni, melynek neve az egész világot diosőséggel tölté el.

*) Midőn Eger várát Dobó hős katonái védelmezték, s egy kisebb kirohanás alkalmával az egyik harczosnak a lábát az ellenség golyója elszakította, ez esetet Dobó uramnak ilyen formán jelentették : nem történt semmi bajunk, csak a Dudás kománknak az egyii lábát a törökök ellőtték, Az ázsiai lázas betegséget is igy tessék értelmezni, mert ezzel is a beteg már egyik lábával a sírban áll. ß*. K.

,.A múltba visszapillantva — írja.egyik történetírónk — eszembe jutnak az öröm és szomorúság napjai, eszembe jut az apák vitézsége, liarczi kedve, mely dicső örökségképpen fiúról fira szállott, eszembe jut az anyák erénye, kik a sokat szenvedett honfiak jó angyalai valának ; kik a családban békét, örömet árasztanak el, hiveu dajkálták az ifjú csemetéket, de ajkaik, melyek a bölcső mellett az anyai szeretet édes dalait dudolgatták, megénekelték a hősök vitézségét is, s kezeik, melyek a munka verejtékét kedves gondoskodással törölték le az arczról, reszketve bár, de gyöngéden kötözték be a sebeket, melyeket az ellenség fegyvere okozott. Eszembe jutnak a villám- szemű ifjak, kik igazán méltók voltak az apák nyomdokába léphetni; kik a hadrontó vitézséget fáradhatlanul gyakorolták ; eszembe jutnak a tündér szép leányok, kik az anyák oltalma alatt felnevelkedtek szemérmes egyszerűségben s mindig drága kincs valának a sóvárgó férfi kebelnek.“

A magyar nemzet eredetéhez nehéz eljutnunk, homályos az ő forrása, mint a hegyi patak-é. A magyarok Ázsia belsejében laktak, s Ősi hazájukat a köztük támadt egyenetlenség miatt elhagyván, az Ir- tis, később a Volga folyón ál települtek le és itt határozták el. hogy Attila hajdani birodalmát fölkeresik, melyről hallották, hogy szép és gazdag.

Atillának három fia volt: Ellák, írnák, Dengósich.' i—» Imáknak pedig: Ed és Ede inon. Edét hitták Útig urnák ; Edemont Kutiguruak, azért nevezték Ede népét uti- guruknak, Ede után az utigurok fejedelme

Grokosz volt, enuek testvére volt Moager Ezen névtől ké-őbh a nép Muager ós végre ,,Magyar“ nevet kapott. A hagyomány, a uépmouda kiegészité a magyarok származását s e szépítésben rátalálunk a büszkeségre, mely s/.irésén vallja magát égi eredetűnek, hogy ne legyen köze a föld lakóival.

Hadd mondek el egy ilyen szép regét:

,,Régen, nagyon régen, mikor még a magyar nemzet csak egy piezmy mag vala. élt egy vezér, kin«k fia volt Moager, a szép és vitéz ifjú, kinek szemei uiegigóztók a leállvszivet, karjai pusztiták az ellent. Ezen ifjú egykor kisded csapatával ellenségre indult. Baj társai óléu büszkén lépdelt hollófekete lovával, midőn észreveszi, hogy egy gyönyörű hófehér galamb repdes felette, majd később leszáll a zászló tetejére, okos kis szemeivel folyton a vezér ifjút nézegetvén, Moager szive olyan különoseu érezte magát, amidőn e galambot meglátta ; szerette volna azt keblére szorítani, csókjaival elborítani. Kezével intett a gyö- györü Allatocskának s ime ! az hangos szárny-csattogásSal hozzá repül, keblére sG . inul, mintha szerető leány volna, ki boldogságot ktdvese szivén keres Midőn az ellenséget megközelítők, a kis galamb magasra repült s ott lebegett Monger csapata felett, inig az teljes diadalt uom aratott.

, Az ifjú égi jelenségnek tartá a galambot is neki köszönő a győzelmet.

De hát ki, vagy mi volt a hófehér galamb ?

Tündérországnak hatalmas királyi» nagyon elbusult, mert legkisebb és Ing-kedve- 1 eebb leánya földi ifjúba szeretett s folvto-