Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 26. szám
Esztergom VIL évfolvam. ________________*_____ 2 6. szánri. Városi s megyei érdekeink I öziönye. Vasárnap. 1885. márczius 29-én, TT EG.IKI.ENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre........................................ f él érre . . • ... . • noyyetiévre........................................ Ei iyes szám ára 7 kr. 6 fit. — 2 , - i . r>o ItrSZERKESZTÖSÉG: ^ZENT-y^NNA-UTCA 317. Itnvá n. li.p S7.(*llaini részel illető l(<>7.1eiiiÁn yel( lnilci*Mu|"lt. I( I A D Ó H I V A T A L : S Z ÉCHENI-TÉR ^5., iiorit a hivatalos s a magán liiitleléselc, a nyiUtó. <>e szánt közlemények, elölizotési pénzek és lev.liumíiások intézemiők. HIRDETÉSEK. TI IV ATA I.OS III IMtKTIÍSlClx : M AU \ Nil I IfJáETÉNKK 1 szótól ION xzitijí — fit. 75 lu.1 meg ál lapo.l -is szerint. lehető 100 20l)-ig 1 n 50 „ legjul.ánj iiMil'han köítfUnek. 200—:u)0-ig . 2 „ 25 „ ; —Rólyeg.líj .‘10 kr. NVII.l ll'ilí sora. 20 kc Borászati egyesületünk. Esztergom, márczius 26. Egy jobb kor hajnalát készítik elő Esztergom városának azon kiváló polgárai, kik bizonyos általános érdekli vállalatokban nem direct anyagi haszonra, hanem az esztergomi létérdekek biztosítására iparkodnak. Ilyen valóban nemes és magasabb tendentiával bíró szellem vezérli a borá- szati|egyesületet is, melynek hivatása Esztergom borágas begyeinek termését bortermelőink érdekében messze világon ismertté és jónevűvó avatni. Az egyesület még mindig a kezdetlegesség stádiumában van. Speculutiója még mindig vakmerőnek látszik, de vezérlete oly férfiak kezére van bízva, kik becsületességük és arravalóságok által biztos garantált nyújtanak a részvényeseknek s az egész esztergomi érdekeltségnek egy jobb korszak elkö- kövétkezése iránt. A inult esztendei üzlet nem pangott, a forgalom elég élénk volt s mindamellett semmiféle osztalék sem jutott ki a részvényesek számára. Az egyesület missiója azonban kibékült ezen meddőnek látszó üzleti eredménynyel, mert az igazgatóság olyan szabása tervekkel foglalkozik, melyek előbb-utóbb meg fogják hozni a kárpótlást. A borászati egyesület múlt évi működését legvilágosabbau az igazgatói s a felügyelő-bizottsági jelentés jellemzi. Az igazgatói jelentés egész terjedelmében a következő : Tisztelt közgyűlés! Mielőtt a múlt. évi zárszámadás és mérlegünk részletes tárgyalását kérnénk, rövid vonásokban kívánjuk je lezni : miszerint 1884-ben, az előző évhez képest borvételeink 1000, — eladásaink ellenben csak 271 hektoliterrel csekélyebbek. Vételeinkben a múlt nyár folytán telhetőleg tartózkodók voltunk azon reménynél fogva, (mely szerencsére teljesedett is) hogy a. szüret jobb terményt adhat mint közelebb múlt években számos elődje. Megelégedéssel mondhatjuk is, hogy az 1884-iki fehér- és vörösbor valóban oly egészséges és jó, mint amilyennel működésünk óta nem rendelkeztünk ily bőségben és választékban. Egyletünk fönállásának hat évén által összes bowétftleink 27,292 hektolitert. — eladásaink pedig 22,195 hektolitert tesznek ki, inig a maradvány 5097 hektoliter, áltáljában oly jó borokból áll, mely leltári ér.ékének tökéletesen és bőségesen felel meg és amelylyel bármely megrendelésnek bátran nézhetünk elébe. Kereskedelmi vállalatoknak vannak úgynevezett gyermekévei, melyekben különféle megpróbáltatáson kell átmenniük; igy mi is abbeli törekvésünkben : hogy vidékünk borainak minél nagyobb körben szerezzünk fogyasztókat, — némi csalódásban is részesültünk ! — Jelesen a nagy távolságra vitt borral oly versenybe jutottunk, amellyyel egy ideig küzdöttünk ugyan a győzelem reményében ; de végre még .sem voltunk képesek oly mérvű eladást tenni, mely az ottani, elkeríilbetlen költségeket teljesen födözni képes lett volm. Ezek folytán sajnálattal jelentjük, miszerint egynémely fióküzletünk káros voltánál fogva nem voltunk képesek a múlt évben hasznot hajtani, de elhatároztuk : hogy mindazon fiókpinczék, amelyek nem képesek hasznot, felmutatni beszüntessenek, — a többiekben pedig minden tényezők telhetőén javíttassanak Igazgatóságunknak ezen határozata részben már megtörtént, részben pedig folyamatban van, minél fogva a tisz telt közgyűlésnek megnyugtatására mondhatjuk : hogy alapos reményünk van a folyó évben jobb eredménynyel működhetni és hogy vagyonunk a kedvezőtlen év daczára is teljes épségben áll fenn ! Kérjük a tisztelt közgyűlést, miszerint előterjesztett zárszámadásunkat és mérlegünket a felügyelő-bizottság jelentésének meghallgatása után elfogadni és valamint az igazgatóságnak, — úgy a felügyelő-bizottságnak is a szokásos felmentvényt megadni szíveskedjék. A nagy figyelemmel fogadott igazgatói jelentés után a felügyelő-bizottság következő nagy érdekű jelentését olvasták fel : Tisztelt egyleti közgyűlés ! Álóliróttak, mint a felügyelő bizottság tagjai egyesületünknek a legközelebb lefolyt 1884-ik évbeli működésére nézve a törvény és alapszabályok értelmében következőkben tesszük hivatalos jelentésünket, Az üzlet vezetését egész évben figyelemmel kisérvén, ugyanazt kifogástalannak tapasztaltuk. Nem külömben az üzlet folyamára vonatkozó számadásokat is tételről-té- telre átvizsgálván, azokat mindannyiszor tökéletes rendben és minden hiány nólkülieknek találtuk. Miért is a mérleget, valamint a nyer- és veszt-számlát elfogadás végett ajánlj u k. Nemkülönben Wimmer Forencz vezérigazgató úrnak, ügy sün te Kaan János és Reviczky Gábor aligazgató uraknak a törvényes felmentést megadatni kérvén, egyszersmind bizalmas tisztelettel felkérjük, miszerint az illető felmentést reánk is kiterjeszteni szíveskedj mi ele. Befejezésül szabadjon tiszta moggyő- ződésen alapuló abbeli véleményünket nyíltan kifejeznünk : miszerint üzletünk soliditása, valamint vállalatunk életképessége iránt —- habár az idei mérleg igen csekély nyereséget tüntet is ki — bizalmunk a jövőre nézve nem csökkent, annyival is inkább, mert a múlt évben minden téren egyiránt tapasztalt mostoha ilzletviszonyokhoz arányi!va, saját tiszta hasznunknak is termószetesszeríilpg apadni kellelt. Jövőre vonatkozó jobb reményünk azonban szilárd alapon nyugvó intézetünk iránt a régi maradt. Kelt Esztergcmban, 1SS5. már ti us 22 ón. Az ig^n tisztelt egyleti közgyűlésnek alázatos szolgái : Meszéua János, felügyelő bizottsági elnök. Rudolf Mihály, Bleszl Ferencz, Helcz János, Brunner Ferencz, felügyelő-bizottsági tagok. A közgyűlés mindkét jelentést min- I den részletében tudomásul vette s azzal 'a hangulattal bízta a borászati egyesületet a mostani igazgatóság vezérletére, melyet a remény és bizalom szokott j kelteni. Mi is az optimistákhoz csatlakozunk s borászati egyesületünk szármára a lehető legszebb jövőt óhajtjuk és várjuk. I. A tender mormolása, A szellő lebbeuáse Susognak csak köröttem A méla titkos éjbe. Az égnek messze táján, A távol láthatáron Halvány csillag ragyog, mint E köny a szempillámon. Ha majd lehull a csillag, S e köny is itt — alatta : Tudom, hogy mind a kettő Mennyországát siratja! II. Nem az a nagy távolság, mely El fáraszt ja szemeimet, Nem a tenger végtelenje, Nem az választ szerte minket. Szivünkben a meghasonlás Egy elrejtett, kis paráuya Többet tesz, mint a világnak Valamennyi óceánja! PERÉNYI KÁLMÁN. £1 (Regényes rajz az ötvenes e'veliböl.) Tizenkettőt üt lassú ütemekben a Bagno órájának óriási kalapácsa s különböző hangon zúgja azt utána Toulon valamennyi órája. Sokáig rezegnek még ez elhaló hangok az éjféli csöndben, inig végre elnyeli a sötét, átliatlau éj. Kialudt már a büszke paloták tündéri fénye, — ki a mécs kétes világa, a kunyhók keskeny czelláiban. Alszik minden élő Morfeus lágy karjai közt ; — alszik a szerelem és gyűlölet is, az emberek szivében. Éjfél van. — A borzadály s nyugalom órája ! Mint fellegekbe nyúló gigsnsok, kiket az ókor isteneivel harczoltat a mythologia, — feketén, nesztelenül merednek a Baguo komor épületei, a vak éjszakába. Oly borzasztón nagyszerűek, oly rémitőn érdekesek e falak hogy látva őket, ki mu- gyjirázhatlan érzelem nehezül lelkünkre. Mennyi véres jelenetnek, mennyi idegrázó melodrámának voltak tanúi ezek, — menynyi sóhaj, mennyi átok szállt fel a megkínzott áldozatok kebeléből, e mogorva Rezetek alól, — hány maró kin sajtolta köny hullott alá, századokat látott kőkoczkáira. . Toulon Bagnoja minden volt: kikötői erősség, gályarabok börtöne, államfoghaz, de legtöbb esetben — mészárszék. A mi Parisnak : La Rognette, a mi Londonnak : Tower, — az Toulomiak ; Bagno. Minden legkisebb fülkéje, minden talpalatnyi tere, egy-egy vérázott lap, az élet nagy regényéből. De mi ez ? — álom-e vagy visio ? . . . Alaktalan árny ereszkedik alább alább a magas falról, — sötétebb az éjnél, feketébb az ódon falaknál . . . Ki ez az árny ? — tán a felszállt átkok megtestesült rém alakja? . . . Földet ér . . . megáll . . . figyel, az ágon guggoló tigris, a bokorban összegyürközött kígyó türelmével .. . De semmi zaj, semmi nesz ... mély csend uralg mindenfelé, a sir fagyos, szomorú nyugalma. Hosszú sóhaj repül most ég felé.. . A visszanyert szabadság hála sóhaja. .. * * * Elrejtve a világ zajától, lombkoszorus falc árnyában áll egy kis lak, a tenger partján. Igénytelen ez a lak, a mily igénytelenek lakói, — de törődik-e a boldogság mások ítéletével ? A liget alja szép gyepes ; — a szerény ibolya, — a szűzi liliom, — a szende nefelejcs, apró kék virágival, egészen elözönlik az árnyas, bős helyet. A madárkák ezrei, uem lelve messze tájon sűrű berket, sere- genkint jönnek ide hazát, övéinek csendes lakot keresni, e földi édenbe. Szép e hely, valóban szép. Nem zörög itt száraz haraszt, mert az ég örök tavasza nem tűri meg ezt; nem jár itt, a hervad,is sárga szelleme, mert az ég áldó harmatja örök. E mesebeli arany liget, melvnek minden levele bűvösen rengő tündér tanya, melyet az agg oczeáu ölel átlátszó hab karjaival : ez az Ő világuk, nem a város poros utczái, — nem a zsibongó vásári zaj. Ki ne vágyna közülünk, szegény álmodók közül, ily csendes fészek után ? — ki ne epedne sóvárgva ily lomb-imolyában élni le napjait, párosán mint vadgalamb, édes boldogságban ? . .. Boldog is volt Rinald, a szegény halász, hogy nejével, az angyali Brigittával, már három év óta lakhata e béke tanyát, hol átfűzedve a szerelem rózsa-láncza által, együtt élvezek a kölcsönös szeretet kábító gyönyörét. Be boldog is volt. De a boldogság nem szeret sokáig egy helyen maradni. Nem mosolyog már Rimilcl szép arczn, a gond komor vonásai vonultak át azon. Némán illl ott az asztal mellett, észre sem veszi, mint játszik rele kis fia, — mint hajtja neje azt, a kis fejet, mit ő annyiszor megcsókolt, könyezv« ölébe. Az, óra ingája oly élesen, oly biztatón ketyeg felette a falon, mintha beszédre akarná indítani a hallgatókat; —de Rinald ezt sem hallja, ezt, sem veszi észre... — Isten tudja, merre járnak gondolatai, mióta az a városi ur ilt jáit.. . * * * Szélesen terül e1 Tóul óntól a királyi országát poros szalagja, széleit egvoldait virágzó gesztenye fák, másról a Inláthatlan oc/eán lágy hullámai szegélyzik. Egy 40—45 éves férfi halad ez ulon, koronként gondosan körültekintve, mintha titkos üldözőktől félne, kik veszteit, nyomát keresvén, szerte szágu danak a sűrű éjszakában. . , ‘ ’
