Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 1. szám
viselő, Mósz/uos J.ínoQ nyu- ffíilmnbá vonult; pjébáno«, dr. VáIhi, (Rezső, ügyvédi kiírunk egyik legszebb íremén jelt re jogosító t;igja, Reusz János s'/ontiryörgyme/oi jegyző, Pór Sándor ipriwási tisztviselő. Frey Vilinosuó. Kel- der IHenedeiiiié és Sznlay Mária úrnőkre s/’iitién a letűnt esztendő boritolt szem föd őt. Még az irodalmi élet rövid történe tét kell adnunk. A közvélemény szavát lioteiikint kétszer megjelenő lapunk s a lioteiikint. egyszer kiadott „Esztergomi Közlöny* fejezték ki .Uj könyveink a kö vetkezők: Major István püspök Ezer műkereszt-je, Katona Lajos Vülund kovács a, 'Szántó Zsigmond Bajza József-o, Kosovitz Rezső Ilyen az élet ez. novella ’kötete, Lányi Adolár költeményei « Őr. Kőrösy László Berzsenyi Dániel tol s 'Vallásos költészetünkről külön .megjeleni irodalomtörténeti tanulmányai. Ez a boldogult esztendő rövid történetének hiányos vázlata. Adja az ég, hogy a jövő év naplója gazdagabb ada-v í-okat nyújtson szeretett szülővárosunk anyagi és szellemi gyarapodásának történetéhez ! Kaszinónk történetéhez (Szabó Gyula titkári jelentéséből.) A szellemi élet helyes irány ti kifej- lése csakis az egyének társadalmi szövetkezésében érvényesülhet. Ily társadalmi szövetkezés eszméje adott létet annak a társas alakulásnak* mely a Kar szinólt nagy nevű alapítójának, nagy elméjű inteutiójából, a hazánkban tör télit meghonosítás folytán, kis városunkban is termő talajra talált. Az esztergomi kaszinó egyesület, közel negyed százados feliállása óta, mindenkor kitudta vívni azt a kiváló helyet. melyet Esztergom társadalmi életében, mint annak egyik jeles faetora, ma is méltóan foglal el. És ha valamiről, úgy a társadalmi életről áll a tétel, hogy „mindenj[a mi létezik, érdemes arra, hogy helyesen felismertessék.“ Hogy egyesületünk, létezésének felismert szüksége óta, a nemesen kitűzött czólt, folyton szem előtt tartotta, 8 hogy a mindvégig egyenes úton követett irányától soha el nem tért, igazolja az eredmény, mely inig belóletó ben tagjainak harmóniájában soha meg zavarva nem lőtt, s igy helyesen felis mertetett, — addig külső nyíl vaníliásai ban, sikeres fellépése és eredménydús fél ráismerte i eit volna, de a nagyközönség részérói mindenha elismertetett! Első sorhan, a múltra nézve, egyö ;■ illetünk ez évi működéséről számolok bp, s ha tálán csak röviden is összo foglalom, hogy a társas élőt élénkítését felolvasások, tanczestályek, tombola s különösen a közkedvelt műkedvelői előadások rendezése által, ugyancsak gján- csolhatl.ni szép sikerrel érte el, —\ha kiemelem — a mit elsősorban kel/lett volna tennem — és megemlékezem arról a nagyszabású s minden tekintetbon fényes, és impozáns ünnepélyről, mely f, ó. május havában Széchenyi Istivan gróf emlékezetének megünneplésére tar tatot.t midőn is az Egyesület, a kegye let adóját rótta le s koszorúját letette annak a nagy halottnak emlékezésére, a ki — mint Jókai írja róla „egy pisztoly lövéssel halhatatlanná tette magát“! — ha továbbá refurálok arról, li(Sgy az egyesülőt a 11 Ízben tartott választmányi illésein, a ritka tapintata vezetés, mellyel ns. Kruplanicz Kál’iiű» igazgatása alatt nem mulasztott oi idői, nem halasztott el soha alkalmat, hogy az egyesület érdekeit ne karolta volna fel, s igy a belélet számtalan fáradságos, de apróbb ügyes-bajos dolgainak is mindenkor eleget tenni iparkodott, — ha megomlitem, hogy az egyesület úgy kiválóan rendozett és tekintélyes könyvtára, a mint hogy egyéb berendezése tekintetében is, mi kívánni valót sem hagy fönn, mert daczára annak, hogy azegyesillet anyagilag ugyan valami fényesen nem áll — mégis fog tudni módot találni úrim, hegy tagjai méltányos óhajának eleget lohesson, s igy történt, hogy a már igazán hosszasan kiérdemelt nyugdíjba kívánkozó antik tekeasztal helyett, a választmány egy újnak, s már a közel jövőben leendő beszerzését elvben elfogadta s a kivitel módozatai a legalsó választmányi ülés első teendői egyikét fogja képm-ni, —■ engedjék remény Imiéin, hogy mindezek után talán csak nőm fog akadni, ki az egyesület ez évi működését — főleg ha az alábbi számadás és költ ségvefós is alapos méltánylóra talál, az előző évekhez mért eredményeken alant áll óbbnak tartaná. Még a gr. Széchenyi István-féle pá- lyadij alapítvány ügyben örömmel jo 1 ez hetem a tok. közgyűlésnek, miszerint a pályadijnak már a folyó tanévben leendő ki hi rdet hetese czéljából, a szabályzat értelméhez képest a helybeli fő szerepléseiben nemcsak, hogy valaha gynmásium Ft. tanári kara megkereste tett s igy a nemes czél megvalósulása első nyíl vánulásáuak immár küszöbén áll. 1884. évben a kaszinó tagjainak létszáma összesen 167 volt. Az 1885. évo összoállitott névsor pedig 170 tag sorát tünteti elő. A tagok létszámában tollát nem kevesbedés, do ellenkezőleg habár csekély különbséggoi is, szaporodás const.atálható. Szó mórral emlékezem meg az egye sólet halottjairól. A fekote zászlósötét bobogásában App4 Ferdinand, Takács Béla és Vállas Rezső örök bucsuzását gyászoltuk. Mielőtt a számok rideg me zqjére áttérnék, e kitéréssel tartoztam az ő emlékezetüknek. Az egyesület választmánya kebeléből a ponzláii számadások megvizsgálására kiküldött bizottság, az egyesület pénztárosa által beterjesztett számadásokat tételenként beható vizsgálat tárgyává tévén kitűnt, hogy az 1884. évi bruttó bevétel főősszego 2378 fit 20 ki, az ez évi kiadások főösszege pedig 2141 frt 67 kr. Az egyosület pénztárában a készpénz maradván 236 ft 53 kr. Mint behajthallan tagdíj törölve lett 93 ft 44 kr. Az 1884. évről még befizetetlen tagdíj hátralék összege 219 ft 57 kr, A gr. Széchenyi István pályadij alap 4 db á 100 írtról szóló 4 százalékos aranyjáradék kötvényekből áll és az egyesület pénztára által külön kezeltetik. Miután pedig a pénztári számadás a fentem 1 ilett bizottság által az egyes tételekre vonatkozó okiratukkal történt egybevetés folytán minden tekintetben teljesnek, összhangzónak és hibátlannak bizonyult, indítványozza a választmány, hogy Fekete György pénztáros urnák az 1884. évi pénztári számadására a fel men tv ény megadassák. A jövő 1885. évre az e czélra ki küldött bizottság, a költségvetés előirányzatát a következőkben kéri a közgyűlés által megerősíteni : Bevételekben : 2349 frt 53 kr. Kiadásokban : 2349 frt 53 kr. A választmány a következő hírlapok megrendelését ajánlja : Pesti Napló, Egyetértés, Nemzet., Budapesti Hírlap. Pesti Hírlap, Pester Lloyd. Neue freie Presse, Fremdenblatt, Fővárosi Lapok, Vasárnapi Újság, Magyarország és Nagyvilág, Leipziger Illustrirte Zeitung, Borsszem Jankó, Bolond Istók, Fliegende Blaotier, Esztergom és Vidéke, Esztergomi Közlöny és Wehrzeitűiig. És ezzel tele. közgyűlés ugyan jelentésem végéhez értein, de nem merem t * v • 11 1 vOJ soka t kellelt volna még elmondanom,In helyettesi megbízásomnak teljesen ele tettem volna sazérfc ehelyettesi minőség legyen önök előtt uraim egyúttal ment gumis.sőt annyival inkább,mert akép, i I.yeta kaszinó 1884. évi működéséről öi elé tártam, bizony hiányos vázlatnál in egyéb. Virágozzék egyesületünkezentú és önök tisztelt uraim egyesüljenek kaszinó körül továbbra is oly áll ha fosán, mint tették eddig, mert ö igazság nagy Széchonyink monda : „Csak egyesülés s állhatatosság á aL győzhet a halandó mindenen !“ sy rot un ;.é- >e- ók tu ‘ is a a- <k Esztergomi levél. (Boldog uj e«ztendd! t) ti <§fatazta+n, 1885. jcina-áz- 1-c-n Ezt a visite-kárlyát szögeztem ki ajtómra s nyugodt lélekkel mentein a basiliká a. Hogy hová utaztam, azt nem árultam 3I üldözőimnél«, különben néhány szenvedői vés gratuláns még utánam siet a Csukcsok földjére is. Mert a mai napnak szabadalma van letörésekre és fosztogatásokra. Ab, és az olyan boszantó, mikor ostoba ábrázattal, ünneplésen kifent bajusszal * végttdeu kannibálismusszal eléd lép a sir 6 és elrebegi mondókáját. Egész Európában nem követnek el i - gyobb merényletet, mint mikor Esztergo - ban a sírásók gratulálnak. Ezek az e.nbej- csontokkal dolgozó szörnyetegek, ezek a l - lőtt,szagú temetőbeli szelletnek — ezek b - dog ujeszlendőt mernek kívánni az élő i- l ágnak! Azután az idylli illatú kanászok, a kik »I soha semmiféle összeköttetésben uein állta „ mint hogy kétizbeu umggra!utaltattam vei ic magamat. Hát hogy jutok én ilyen kit fi tetőshez? Jön azután a lámpagyujtogatök s hordárok küldöttsége. Nem érzik ugyan rajtuk a petroleum szaga, do a pálinka illat* ani inkább. Ezek is kikeresnek engem, a olyan isteni megadással tudtam végigha - gatni climax ókat. De az éjjeli őrök se kerülnek el. Nir mit őriztetnem vetők s mégis olyan prete sióval üdvözölnek, mintha legalább is há- romszázliatvanörször mentettek volna me gyilkos betörésektől a múlt esztendőben. Hanem a rendőrök küldöttsége is roppa ékes. Egy ujságiiő valóságos kaviár nekik s miliaszna életrajzukat nem is mulaszt) •; el rigmusaikhoz toldani- Ezek is csak nz< orrát illáinak, -mert hát röndnele muszáj len az uj esztendőben. Tűzoltók, favágók, plakátragasztók, ujsá kihordók, inasok és fölserdült ismeretlen« mint bizalmas ismerősök toppannak be ho - zánk s elkívánják Kappadócziál. és Kamcsat kát, Matlmzálem korát, sőt végső esetre;/ egész inenyországot is. Az én feleségem Mindig pöröl vélem. Bágyadt mosoly jutalmazó az.apa fáradozását, ki ismét reménykedni kezdett. És úgy látszott, hogy jogosan. A gyermek mindjobban magához tért. Pedig nem volt ez más mint az utolsó láng föllobba- nása. Kis karját apja nyaka köré fonta és hallható hangon súgta : .Kedves apuskám, láttam anyuskát!“ A szerencsétlen apa rátette hideg kezét leánykája forró, lázas homlokára s azután csókjaival boritá el aiuak égő, piros avezát. Éjjel azután beállott a katasztrófa. Ángyéi ka érverése csöndesebb, lélegzete rövi- debb lett. Az orvosok fölismerték a helyzetet s az apát eltávolítani igyekeztek. De ő nem akarta ott hagyni gyermekét s tanúja volt utolsó lélegzetvételének. Ki tudná leírni azt a jelenetet, mely ezután következett. Az apa őrjöngve veté magát a kis halottra és lesújtva a szörnyű csapás által, elveszté eszméletét... Midőn Gyorffy Nagy István a két orvos hosszas ápolására magához tért, igen liyu- godtuak látszott, csak tekintete volt kissé zavaros. A körülötte szorgoskodó orvosok egyikétől egész nyugodtan kérdező : — Mikor temetik leányomat ? — Holnap, — volt a válasz.. Gyorffy Nagy István erre zsebébe r.yult, kivette tárcáját és egy száz forintost a következő szavak kíséretében nyujta az orvosnak : — Tegye ezt leánykám kezébe — u t r a- r alón a k ! A két orvos jelentésteleljes szempillantást váltott egymással... * Azután való éjjel, hogy a kis Angyélkát édes anyja trelló temették, nagy zajra ébredtek a temető körül lakók. Fényt, láttak a temetőben és muzsikaszót hallottak. El nem tudták képzelni, hogy mit jelentsen e szokatlan dolog. A félőaebbek rémülve bújtak el. Akadt azonban néhány bátor ember, akik elmentek a temetőbe. Ott aztán furcsa látványnak voltak tanúi. Egy frissen hántolt sir körül hosszú fáklyák füstölögtek, melyek kisértet,es fényt, vetettek egy pár sötét alakra. Czigányok voltak ezek, kik szomorúbbnál szomorúbb nótákat húztak. Az akinek parancsára e hús nótákat húzták ott feküdt a sirhalmon s kezébe te- meté fejét. — Hét esztendeig égjen itt a fáklya és hét esztendeig húzzátok a legszomorubb nótákat ! moudá vadul fölugorva. De hirtelen ismét, lecsöndesedott és lehajolva a sirhalomra szolid, suttogó hangon, mintha Angyalkájának mesélgetna, énekelve moudá: H »I Iod-e ponty ? Az a Ringy-rongy, Az én feleségem Mindig pöröl vélem ! — Hisz az a Gyorffy Nagy István, mondák az emberek, kik szánakozva vezették haza a szerencsétlen — Őrültet. , HEVESI JÓZSEF. 5)aÍo4. I. A régi kín. a régi dal, Szivemen újra átnyilal, S a régi dalban annyi kín van, És annyi dal a régi kínban ! II. Keletre nyílik ablakod, Nyűgötnak fordul az enyém, Neked mosolyg a nap. len kél, Nekem mikor nyugodni mén. Oh, bölcs a nap ! Jól tudja, hogy Hozzád való a fényözön, S miként szivembe a remény, Én hozzám csak meghalni jön ! III. E u: löksz el-e, emlékszel még A szép időre, Midőn az ábránd tarka volt még S a szív, az dőre ? Bokáig ért ruhácskád fodra, A hajad vállig, És ah, nem tudtál még szeretni Csupán halálig. (Esztergom decz. 28.) MÁRKUS JÓZSEF. Qi Évidecj,' MiC'MXjcm&oii'ij’. (Esztergomi virágok egy müncheni sírra.) Szomorú halálhír érkezett a müncheni kórházból. Egy esztergomi szép leány halálát jelentette, a ki nagyon fiatalon halt meg. A kórház szegényebb lett egy régi numerussal s egy gyászololó any i szegényebb lett reményében és keserűségében. A müncheni kórház halottjának uagyon beszédes története van. Ajánlom pedig e a hús történetet a szerető szülőknek. Volt egyszer egy esztergomi kis lány, kinek eleven szelleme mellett csinos hang] is volt s nagyon szépen ragyogó szeme. Acs - nos hangot gyémántDányának nézte a rajong apa, ki tündöklő jövőt jósolt a varrógép mellől szegény kis leányának. Egyszerre csak föl kezdett járni a bas - dívába s apró sikerei annyira elkaputták a apát, hogy a művészi pálya megkezdése mi nem is volt mindennapi imádság, hauet . sürgős utánjárás. A csinos hangú, rokonszenves arczú, c már egy kissé túltaksált szabóleány végi bejutott a paradicsomba. Kóristanő lett népszínháznál, a hol Horváth Paul* mellel , a ki volt már egy ideig törvénytelen spr nyol királyné is, a legszebb kard dosnők köz tartozott. A kis Viki azonban inkább ragyogott szí meivel mint hangjával. Lassú haladását 1 apa mindenesetre máskép magyarázta, min1 az ének mester, a ki nem birt szép tanítva nyában csillagot találni, pedig sokáig kérést' Egy kóristanő sajkájában a nyilvános éh tengerén ezerféle kísértések eveznek. A sajk igy legalább előbb verődik szírihez, vág; hamarabb vész el a kavargó örvényben. Ez már a kóristanők rendes sorsa. A kis kardulosnó'ben azonban föltámadt az ambitió átka. Mert megveri azt az ég, a ki nem nagy isteni adománnyal neki m< menni vakmerőén a nagy világnak s idege; nemzetek koszorúit keresi. így jutott a n szegény kis énekesnőnk Parisba, a hol ma gyár chautense volt, igy ért Hamburgba, hol egy szerelmes szerkesztő kiadta szC ‘
