Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 1. szám
Esztergom VII. évfolyam. í. szám. Csütörtök. 1885. január 1-én Városi s megyei érdekeink közlönye. MbG.IRI.ENIK heten k int kétszer VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ÁR P'.Í.OriZKTF sí eiiásiz évin ........................................*■’ f él évre............................................... • ( . l isg* «dérre........................................' » E |jyHs szánt ara 7 kr. — krr.o lm »ő SZERKESZTŐSÉG: SzÉ< Lapun le :i hetedik évfolyam küszöbe előtt. áll. Nem volt eddig hetenkint, kétszer megjelenő hírlap Esztergomban, mely hetedik esztendejét megérte volna. Az „Esztergom és Vidéke“ megérte. Megérte pedig állandó olvasó közönséggel s kiváló irók és munkatársak közreműködésével. Semmiféle válság meg nem renditette, semmi változás meg nem változtatta. A hetedik esztendő küszöbén rövideden felújítjuk azokat az elveket, melyeket törekvéseink alapjául vallunk. Társadalmi lap vagyunk, A politikával nem törődünk semmit, de a társadalmi élet tanulmányozása, megneme- sitói'e s megél én kitése legfőbb hivatásunk. A kik városunk újabb történetét ismerik, azok előtt nem lesz feltűnő abbeli mondásunk, hogy Esztergom majd mindent a társadalomnak köszön. A társadalom teremtő ereje s fen tartó természete varosunk szellemi és anyagi világában utón útfélen megnyilatkozik s belliinket hivatásunk folytatásában megerősít.. A társadalmi erők összhangzó működése bizonyos tényezőkhöz van kapcsolva. Ezek a következők : nem szabad felekezeti meghasonlást s középkori szellemű üldözést helyeselni és gyakorolni. Vegyük az embereket emberségük s ne vallásuk szerint. De a vallást becsüljük meg emberségesen. Egyesületi czivódá- soknak nem szabad táplálékot adni, liánéin a jó egyetértés nevében mindennemű viszályt el kell fojtani. Hatóság és hatóság között nem szabad hadi állaHIRDETÉSEK. 4P*»» illető közlemények I<iildeud5k. HIVAT AI,OS HIRDETÉSÉÉ: MAG ÁNfltRDETÉSER 1 V A T A L: 1 szótól 100 n '.óig — fi t 75 kr-. megállapodás szerint lehető 100— 200-ig i „ 50 ; 1 égj ii lányosabb an kííjiőltetnek.-TÉR ^., 200—noo-ig 2 „ 25 „ . __ • tekések, a uyiltic.ee szánt közös reclamiíKsok inlózendők. Rélyegil íj ‘10 kr. NYU,TIER sora 20 icr pótokat teremteni'vágy végletes súrlódásokat m$g inkább elmérgositeni. Ezek a mi alapelveink, melyekhez hozzá adjuk még a következőket. Az anyagi és szellemi jólét minden tisztességes fegyverével fogunk küzdeni Esztergom szebb jövőjéért a kevésbé korhadt nézetű fiatalabb generáliéban, mely azonban megadja még a kor gyöngéinek is a köteles liszteletet. ízlés, ambitió, niunkakedv s kellő modern műveltség nélkül nem képzelünk haladást. A haladás ezen facérainak hiányát azonban nem fogjuk koszorúval jutalmazni. A mit megírunk azt lehetőleg élénken és formásán igyekszünk megírni, változatos rovataink, érdekes vezérczikkeink, hasznos és tanulságos közleményeink* mulattató tárczáink által pedig külön bűzni akarunk olyan vidéki lapoktól, melyek szánalmasan gyarló ismeretekkel, sót stilisztikai botlásokkal szerkesztődnek. Lelkesedéssel és uj erővel indulunk a hetedik esztendő szolgálatára. T. olvasóink rokonszenve és támogatása lesz legkedvosebb ajándékunk és jutalmunk. A szerkesztőség. * Az „Esztergom és Vidéke“ hetedik évfolyama betoukint kétszer fog megjelenni. Az előfizetés ára nem változik. Az uj évfolyam legközelebbi száma már uj betű készlettel Ízlésesen és takarosán lesz kiállítva. Tetemes berubá zásaink azonban nem szolgáltatnak ürügyet a lap megdrágítására. Az uj kiadóhivatal átálában készséges figyelemmel s lelkiösinoretes ponI »ossággal fogja az előfizető közönséget j szolgálni. j A hátrálókok s az előfizetési dijak szives megküldését az első számhoz mellékelt utalvánnyal kéri a kiadóhivatal. (Az elmúlt esztendő története Esztergomban.) Kis városban ritkán születnek nagy események. Megyénk parányisága, városunk szerény hatásköre s a társadalmi élet kevés intelligentiája nem lepheti meg a világot nagy eseményekkel. De a boldogult esztendő friss sirbalma fölött visszatekinthetünk emlékezetesebb ajándékaira s fájdalmas veszteségeinkre. Visszapillantásunk, nekünk esztergomiaknak, elég tanulságos lesz. Az elmúlt év legnevezetesebb ajándéka a Simor-muzeum. Egy nevezetes, művelödéstörtónelmi fontossági! intézet ez, mely a hgprimás egyik legnagyobb szabású alkotása. Városunk a meggyarnpo'dott katonaság számára ideiglenes kaszárnyát emelt s azt meg is nyitotta. A reáliskola állami segélyben részesült s igy városi cultúránk egyik hathatós tényezője biztosítva van. Legnevezetesebb gazdasági mozgalmunk a párkányi eke- és arató-verseny volt, mely tanulságos voltánál fogva a múlt óv naplójában páratlan. Egyesületi életünkben vezérszerepet játszott a dal- és zenekedvelő-egyesület, moly estélyei és hangversenyei, egyházi énekei és gyász dalai által mindig kitünően érvényesült. Ide sorolhatjuk a Bellovits-estélyt is, mely az elismerés valódi ünnepe volt. Kaszinónk egy előkelő Széchenyi-Un- nepélyt rendezett. A tisztikar, mint a helyi társadalom egy uj factora, cykii- kus estélyekkel kötelezte le társadalmunkat. — Sétahangversenyei és műkedvelői estélyei felfrissítették társadalmi életünket. A színművészet valódi apostolait Kre- csányi Ignácz vezette be. Olyan előadások s olyan érák voltak akkor napirenden, melyekhez hasonlók még nem ismétlődtek Esztergomban. A bazafiság, a jó ízlés s a művészet gyönyörének fejlesztése a múlt évi színi saison legnemesebb gyümölcsei voltak. Igen lélekemelő ünnepély volt Bátor! Schulz Bódog honvéd tábornok születése nyolezvan esztendős évfordulójának lelkes megünneplése. De Farkas József gazdatiszt fólszázados érdemeinek elismerése és Feichtinger János kanonok aianymiséje is a lezajlott óv logkegyele- sebb episódjaihoz tartozott. A farsangi világ tizenöt kitünően sikerült vigalommii elevenítette mega téli életet. A képviselőválasztás szeuvedélyoseu folyt lo s egy időre még a társadalmi élet harmóniáját is megrendítette. Ugyancsak a múlt év ajándéka a csendőrség, melynek működésével me- gyoszerte meg vau elégedve a figyelmes közönség. És most emlékezzünk meg azokról a veszteségekről, melyek a letűnt év emlékéhez fűződnek. Halottaink : Szabó József püspök, Sey- ler Károly főszékesegyházi karnagy és zeneköltő, Appel Nándor lovag ezredes, Fereuczy Jákó kiérdemült főgymnasiumi igazgató, dr. Hoffmann Vilmos egyik legjelesebb orvosunk, Doszáth káptalani Látlak megint !... Szivem, miként tavasz-mező Az éltető meleg sugárt, Egy édes mosolyoddal, —• c*y Epedve, búslakodva vári! Oh jer, ölelj meg Édesen, Ha szived szivemen pihen, Felejtem, ltogy a tél milyen Kegyetlen, zordul bánt velem!... n. Mióta tőled elszakadtam, Az örömet csak hírből ismerém, Ha sokszor elbolyougva útban A mások sorsán irigykedtem én. S mit hosszan, lassan elfeledtem A mint sóba sem reméltem, újra mind... — Csak egy órája, bogy tanítasz — Mint egykor,--már is úgy tudom megint! (Budapest, 1882.) FÖLDVÁRY ISTVÁN. ölíiit a sóz* mzc^tözt. — Rajz. — Megdöbbentő, földig sújtó volt az a fájdalom, mit Gyorffy Nagy István érzett, midőn neje koszorúkkal fedett koporsója előtt állott. Merev, hideg, mozdulatlan volt, mint egy kős'obor. ügy szeretett volna sírni keservesen, úgy szerette volna könnyekbe önteni zsibbasztó fájdalmát, de szive megvolt dermedve, szemeibe nem jött egyetlen köuy- csepp sem. Pedig úgy hasogatta szivét az a bús melódia, mellyel a kórus halottjától elbucsúztatta. A fák lombjai közt őszi szellő sirdogált, mintha ez is siratni ukarná az Ő sirba szálló boldogságát s fönn a komor ólmos felhők közelében a varjak sötét tábora hangoztató: kár-kár! S amint szemeit mereven rászegezte, eltompult lelke előtt, mely mitsem tudott többé ami körülötte történik, elvonult élete boldogságának rövid története. Öt évet töltöttek el együtt. S ez öt év alatt fényes boldogságát a bánatnak még csak bárányfelhője sem zavarta, ügy szerették egymást, olyan forrón, olyan végtelenül, mint ahogy csak két tiszta lélek szeretni képes. S midőn a nő egy gyermeknek, egy rózsás arczú, aranyfürtű leánynak adott életet nem volt többé semmi hiánya az ő boldogságuknak. Ebben a picziny lényben olvadt össze szivük és leikük, ebben a picziny lényben nyert újabb tápot szerelmük lángja, mely lobogott tiszta fényben, mint] az örök tfiz. És minthogy dúsgazdagok vol-1 tak, még csak auvagi gondok sora zavarták] boldogságukat. Nem, nem ! nem lehet máskép ; az égben irigyelték meg, hogy leun a siralom völgyé- j ben ennyi boldogság lakozhassék, s az an- j gyaiok magukhoz szorították a föld legsze-1 retettebb lényét. S ezért Ion mindennek a , nagy, nagy boldogságnak vége ! A kórus abba hagyta ?. bús gyászdalt, f Ad\ a pap beszentölte a halottat és a gyászmenet megindult. A boldogtalan férj kezénél vezetve szerelmük gyümölcsét, 4 éves kis Angyélkáját, követte a koporsót. Arcza sápadt volt.hideg, megdöbbentő nyugalom ült rajta. Hej ha valaki a szivébe láthatott volna ! Mily iszonyú kínok, mily szörnyű gyötrelmek tépdes- ték azt rongyfoszlányokká. De erős férfi volt s nem mutatta mit szenved. Csak mikor a sirba eresztették le a koporsót s a kemény, fagyos rögök dübörögve zuhantak a koporsóra, tört meg a nagy tagbaszakadt ember erejo. Egy velőt rázó kiáltást hallatott, mintha szive húrjai ketté szakadtak volna s aztán eszméletlenül rogyott a fagyos, havas földre... * „Hát a mint a szegény pity-poty hajász nagy szomorúan odaér a tóhoz, látja „ám, hogy a tó ugyancsak háborog, bull a „villám bele és körülötte, úgy hogy szegény Pity-poty alig bírta kikerülni, ba- „nem azért csak elmondta : — Hallod-e ponty ? Az a Ringy-Rongy, Az én feleségem Mindig pöröl vélem ! „Erre nagy dörgés és vihar közt előjött „a ponty, az elátkozott herczeg s kérdezé : „ — Hát mit akar már megint a te feleséged ? „ — Isten szeretne lenui, —felelt „Pinty- ponty. „—Eredj haza, — mondja a ponty, raeg- „találod az ürge-lyukban. „ügy is volt, az ürgelyukból lett császári palota eltűnt, de el ára a lialászué- „ból lett császárné is, kiből ismét a régi „Ringy-rongy lett s a piszkos ürgelyuk- „ban tisztogatott egy pár sovány kárászt és „tán még most is tisztogatná, ha azóta régen „meg nem balt volna.“ A kis Angyélka gyermekies örömmel tapsikolta össze két kis kacsóját mikor édes apja a nagyravágyó halászná meséjét befejezte. Szegény kis Angyélka betegen feküdt ágyacskájában. Anyja temetésén kötötte meg magát. Gyorffy Nagy István pedig ott ül éjjel-nappal Angyólkája ágyánál s mondogat neki vig meséket, hogy a kis beteg ezüst kaczagásba tör ki. Ágya előtt egy kis asztalra a legezifrább s legdrágább játékszerek vaunak felhalmozva, de ő rájuk sem néz, hauera kis karjával átfonja apuskája nyakát és súgva kéri, hegy meséljen még neki a Rigó királyról, a Három kígyó levélről meg a Rózsapiroskáról. A kis beteget óráukéut két orvos látogatja, kik aggódva látják, mint válik komolyabbá a kis Angyélka állapota. Fölismerték a bajt. Diphteritis volt. Angyélka óráról órára gyöngébb i«U forró láz vett rajta erőt. Az orvosok nem tágítottak többé ágyától. Az apa ki sejteni kezdte leányának helyzetét, egész vagyonát oda Ígérte az orvosoknak, ha megmentik az Ő egvetbm kincsét. Majd meg odaborult lányk-ija füfecskéjéhez és pajzán hangosan dudolgattu a fülébe! : Hallod-e ponty ? Az a Ringy-rongy,
