Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 19. szám
lak előliből, mint az itólellol ós annak „áldozataival.“ Egész irodalmat terem tett mára lia- lálliflntiHás ktndósi>. A leghíresebb jo gá.'7,ok és moralisták vitatkoztak mellette ó-í o 1 It'ii** ; érvok Iiarc/.olnak ér vek ollou, eldöutvn manapság sincs. Ha az (dmó|"t ellene volna, is, a gvako’lat mellette bizonyít. Do Ingyen bár jelszavunk : „a/, ember bűnbe esve mégis ember s halálra fizni őt, nem áll jogunkban, ha éltet, visszaadni nem tudunk,“ — meghűlninkozva, kell, hogy lássuk, mint volna hajlandó az elva dúlt érzelem valóságos máríyrok'it faragni a legel vetemedettől)!) gyil kosokból is. Ott, vo’tim a halálos Ítélet kihirde lésén. Ms nem lelek szavakat, annak a tiivolitásnak a jel 'omzósére, a mellyel a hallgatóság ezt a gyászáéi őst kísérte végig. Azt. hittem, hogy egy megfenditő, lélektanilag érdekes, méltóságteljes jelenetnek a tanúja, leszek s akárcsak egy czirkus előadáson, olyan hangulatét, találtam. Mikor az Ítélet, felolvasása után felszólaló Berecz első szavaira, felhangzott az éktelen — Halljuk, halljuk, — valóban méltó volt, az a. felelet a melyet maga Berecz intézett, a. tomboló közönséghez : — Legyenek kissé csöndesebben. A kibirdeles kora reggelre esett. Egy csomó hírlapíró társaságában virrasztót! itk keresztül az előtte való éjjelt, csakhogy idejében ott. lehessünk s mikor visszafelé jőve, álmos szemeim kó/ó csapolt a hideg dunai szél, bo- szankodfa dörmögtem magamban : — Ezért bizony kár volt nem aludni ! Alig egy pár napja, hogy a bakó ajkán elhangzott az „ Ml végeztetőt t“ a főváros ismét visszatért a napi rendre. Mii is ráértem volna, ha, esetleg hazulról egy barátságos látogatóm nem akad, a. kit azonnal te is fogtun vendégemül. Már pedig ha az embernek vendége van, hát akkor elesik a napi | rend és megyünk vele és kísérjük egész J az — udvariatlanságig. Az én ba/átom ritka látogatója lévén' a fővárosnak először is Budapest díszét, ; gyöngyét, a sugárút,at jártuk végig.j Ms bámultunk és gyönyörködtünk kö- < zösen. Mert, hiszen a főváiosi ember is, < ha egy pár napon nem esett arra fdéj az útja, mindig talál valami újat, va- 1 látni meglepőt ezen a szépségében pá, í ralián hou'evardou. Az operáim'/ a maga teljes pompája ball, az épülő négy sarok palota, a villa, sor elején, itt, is, ott is egy egy újdonsült nyaraló és ki tudná mind elősorolni az egyes rész leteket, a melyek olyan fölség<‘ssé varázsolják a már már teljesen kiépült sugarút,at. Ha, semmi e yéb, a sugár ul magában is fényesen bizonyítja az. az óriási emelkedést, haladást, a melyet a főváros utolsóévtized óta felmut.athatt Séta után az .ikadéinia ülésére men tűnk. Az én barátom el el csodálkozott azon a sok „nagyfejű“ tudóson, ....... i s mindennapi dolog egy rakásén látni ennyit) én meg inkább azon tűnődtem, hogy az ifjúság olyan tel tűnő kis szám mai van képviselve az ilyes „estélyeken“ hanem annál bőségesebben az amolyanokon. A színházra került a sor. Mii a „Vén KupeC'“ mellett szavaztam, a döntő szó azonban „Olga“ mellett nyilatkozott. Ábrányi Kornélnak ez a legújabb alkotása mindenesetro egyike legsike rill 1 ebh munkáinak, a, melylyel Ábrányi ismét bebizonyította, hogy gén iái is költő S hogy jeles íróink egyik legje lesobbike. Részemről még szívesen folytatnám leírását ennek az é'dekos napnak, csakhogy miután a folytatása, nagyon is bolenyúlik az éjjhe, tartok tőle, hoiry megaprehondál értő az én barátom — felosóge. Másnapra, megint, szegényebb lőttem azzal, hogy magamra maradtam. Most meg már Karnevál is végké- pon elhagyott. Ez az ón régi jó czim bórám, a ki minden esztendőben ellátogat. mulat, tombol, hogy azután fáradalmait egy esztendőn által pihenje ki. Ez ogysz'T ugyancsak hosszasan győzte. —- „7 hót a világ“ ! kurjongatta, hogy érkezett, de bárhogy is palástoltál nem tudta, egészen c I föd ti i azt a koserű vonást, a mely ott ült az arczán. . , Mintha, már akkor is egy kissé bla- zirt, lelt volna. Hanem azért mégis csak kiteli magáért és sóhajtva tekintek utána. Meg van az a szokásom, hogy farsang alatt rondosen egy pio/i könyvecskéim jegyzem azt a sok bohóságot, a mi Karneval uralkodása ideje alatt, rajtam megesik. Ezeket a napló töredékeket azután a farsang végével rendesen a kályhába, vetem. Most is van egy ilyan teli kis könyvecském. Vannak benne érdekes lapok Ms a sok bohóság Között, egy nagyon is komoly oldal. Egy nagyon szép es tőnek a története. Olvasom, el vasom és mintha, újra itéivznóm mind azt a boldogságot, a mely az ezer egy éj szaka reg* jóra emlékeztet. Fülembe zsong annak az észbontó csárdásnak a, dallama s mintha, látnám kiheviilt, ar czat, sugárzó szóméit, mintha élezném verem po'/sdülüsór, a mint átkarolva karcsú derekát a sűrű párok közé vegyülünk. . . A kis könyvecske elődei sorsára jut, de ezt az egy lapot el teszem örök emlékeztetőül. ANAKREON. BJ2IBE60ÍÍ VÁEKEBYE stali etikai, történelmi és helyrajzi leírása, vázlatosan összeállítva egy törtenetkedvelö esztergomi polgártól 1827. (Latinból fordította P. J.) (14. Közlemény.) R É S Z L K T E S LEI R Á 8. A következő napon, mikor a törökök tűzaknái működni kezdtek és a, felső var sánczait ah vetett tűzzid felégették, mikéi továbbá igen sok német megégett vagv a füstben megfúlt., felhagyva, a remény nyel, hogy a várat meg lehet tartani, Dampierhoz fordulnak hogy alja fel a várat. Midőn a németek összeesküdtök őrizet ala, helyezték s Alit a budai hasat bebocsátva vele a feladásról értekezni kezdtek, ki égvén a, vágytól Esztergomot visszahódítani, mindnyájuknak szabad elmenetelt s azoknak, kik maradni akarnának zsohlot Ígért. Ezen feltété lekbe a németek közül körülbelül kétszázan Dumpier minden ellenkezése dacára. beleegyezve, zászlóikkal és dobjaikkal visszamaradtak, Á többiek vagy ezren a fogságból kiszabadult. Dampier- ral együtt podgyászukka! és kibontott zászlóikkal Komárom felé távoztak. Mikor a törökök 1683. szepf. 12 ón Becsnél megver ettek és táboruktól megfosztodtak. Linos, legyen király, a bajor és Lotharingiai liorczegok Pozsonyinál átkelvén folytatják n t jók at, hogy az Esztergom és Párkány közti li'<Eit szétbontsák. A vezér, hogy a veszélyt, megelőzzo, tizezír törököt küld oda. Ezek közül négy ezren az erdei bűvé helyeken olrejtőzve a lengyeleket, a kik a mi seregünket megelőzték, nagy hévvel megtámadják és megzavarván a. sorokat, megszalasztják ; azonban Lotharingoni Karoly a, németekkel rögtön segítségül jön ; az esztelenül dühöngő ellen • séget visszaveri, megszaladtja ^ 9. Esztergom felé indítja a tábort. A törökök a tegnap elért eredménytől felbuzdulva a mieinket iszonyú hír mával megtámadták', azonban a keresztények vitézül szorítják őket vissza majd soraikban zavar támad, rendetlen futásnak erednek annyira, hogy 26,000 törökből csak 3000 menekülhetett meg, mert miután' u híd elszakadt, a Duna tönbeket nyelt el, mint a hányat kard és go'yó ölt meg. Ugyanazon időben Párkány is hévévé, kim holva a tűz martaléka, lett. Okt. 22 én Esztergom ostromlása kezdődött. Két. mir' íköUiözés után a budai kapunál lévő kofil egészen ösz- szeroskadt Az alsó várost, félórai küz- de'on után elfoglalták. A kormányzót a vár feladására. leLzolitjak, s miután a kért egy napi fegyverszünetet neki megtagadják, a megadás zászlaját feltüzelte a vezérek nagy örömére, minthogy az őst omlás ..ehézsogüitöl nagyon rettegtek. így Esztergomot a török járomból, régrevaluliéra heves és hősies ostrom uhui a királynak és a kereszténységnek újra visszahódították. Ez a török világ tö,tennie Esztergomban. Ibrahim szeraszkár 1685 ben. lio^v ■ Érsekújvárt oMromlo császári sereg erejét, szétválassza, 40 ezernyi seregéivel Esztergom felé indult és július 129-én Esztergomvárát melynek védelmo í kevéssel ezelőtt Sirasser Joachim alez- jrodesro lett bizva, megszállta. Szent- Tamás és Sz. György dombok elfoglalása után. a várost és a várat ágy tíz, tatja, ismételve ostromolja, harmadszor és negyedszer is megújítja a rohamot- de mindannyiszor nagy veszteséggel visszafizetik s akár az őrség által le- győzetve, akár pedig a közeledő császári seregtől megijedvén aug. 10-én visszaiaka rodott. Rákóczy Ferón ez. Bercsényi Miklós és mások 1706. év juh havának.elején nagy sereggel a várat és a városi minién oldalról körülveszik, több helyen sánezokat hánynak, áginkkal ós mozsarakkal ostromolják, az érseki város elfoglalása után a várat, tüzaknákkal akarják felrobbantani és a segítséget hiába váró őrséget annyira, szólítják, hogy a várparancsnok kénytelen volt feladni a várat. A császári sereget podgyászukkfil együtt liánt,allanul kibocsátják, a várba őrséget helyeznek s annak védelmét a franc/,ia Benafoux ra bízzák. Azonban — Az örökös mas/.kalasnak ! —- Ugyan nőért, ? — Annyit, csak tudhatsz, hogy inár béri'lőtt a tilalom — Miféle tilalom? — kérdé Tihamér csodál kozv a. — A nyúltihilom. Tihamér zavarba jott. Annyira még nem vitte, hogy a nyúltihilom létezéséről tudomássá] hirt volna... de egy dolgot mégis érteni kezdett azt t. i. hogy miért nem lehet most mar több nyuhit kapni a rákos- palotai parasztoktól. Bizonyosan a nyál ti híjon*. miatt. — Rmnénytom, hogy n vadászéval] elmúltával már csak te is fölfogsz hagyni a vadászat tál! — folytató. Olga, — Csalódd kedvesem ;a vadászévad nemcsak hogy el nem múlt, sőt ellenkezőleg most \eszi igazi kezdetét, — Most veszi kezdetet! ismételto Olga rémülten. Ugyan mire vadászhatnál még ? — Szalonkára, kedvesem, szalonkára. Tihamér nem is gyanitá, hogy mily rettentő igazságot mondott ő ezzel. Már az egész télen is nem annyira nyúlni mint szalonkáira vadászott őkelme. Van ugyanis az Istvánuto.i egy vendéglő, mely az „erdei szalonkahoz“ Van czimezve s melyben egy gyönyörű pinezórnő szolgálja ki a vendégeket. Tihamér szomjaatában egyszer ide vetődött s e pompás „szalonka“ annyira megtetszett neki, Jiogy rögtön el- vc.s7.lett« minden kedvét a nyil ak vadásza ától. E naptól kezdve egysen*** 1 óriási messzinek találta ;r Rákost és roppant fárasztónak a ezé! nélkül való bolyongást. A nyíllak tökéletesen eivesztették rá nézve eddi-n vonzerejüket, de annyival hatalmasabban vonzotta. őt o páratlan „szalonka“. A helyett tehát, hogy az előirt testmozgást végezte volna, az egész délutánokat, itt t,ölté el, mit sem sejtő nejének pedig azzal törölte ki a szernél, hogy a rákos-palotai parasztok valamelyikétől minden nap megvett egy nyalat s azt vitte haza becses vadász-zsákmány gyanánt. j Olgának sejtelme sem volt o gonosz ma- I nipulácziórul s titokban nem egyszer saj- j iiillta férjét, hogy esőben, hóban elgyötri magát egy n ihász na nyúl miatt, melyet esőt leg a piaczon is meg lohet venni, ha éppen annyira kedveli a nyulpecs«nyéh. A inig teliát ő térdig érő havak között képzelte Tihamórt, szélnek fagynak s a téli idő egyéb viszontagságain kitéve : addig ez szépen a meleg szobában ült, s óra számra udvarolt a csinos Katiezámik kinek tüzes tekintető egész szivét, lángba borította. Tihamér példás embernek tartotta magát, ez azonban korántsem gátolta őt abban, hogy úgy kéz alatt a mindennapi njúl helyett egy csinos szalonkára ne vesse szeméi. lL Katicza csakugyan szemre való szalonka volt. Mesterkéletlen egyszerűsége, ártatlan mivolta, bájainak üdesége rég nem tapasztalt ingerlő hatással volt rá s a legnagyobb mértékben izgatta kalainlszomját,. Es jól megfontolva a dolgot, miért ne ereszthetne meg még egyszer ő is egy kis kalandot. Három évig ugv is egész a megbotránkozásig szolid volt. Végre is ő férfi, a kit különben sem ismer itt senki, a leány csak egyszerű pinozernő. Nem is habozott hát soká, hanoin elszántan rugaszkodott, neki a fölöttébb köcsög tető kalandnak. Csak az volt a bökkenő, hogy minek adja ki magát.-, ha az állás kérdése valamikép szóba találna jönni. Tudta, hogy az afféle libácskáknál az állás igen sokat nyom a latban. Nagyot azonban még sem mondhat, mert ezzol csak elriasztaná magától, do köveset se, mert ezzel meg lerontana minden illúziót. Megmaradt tehát, a vadász szerep mellet,r, s bogy a leáDv képzeletére is hasson : kiadta magát gödöllői uradalmi vadásznak. No már ennél szebb titulust még keresve sem találhatott volna. Mint egyszerű vadász is már megnyerte Katicza tetszését, mint gödöllői uradalmi vadász meg éppen extázisba hozta őt. Most már igen könnyű yolt csatát nyerni. A leány szive önkényt kitárult a vadász előtt a ki mindent, elkövetett, hogy az elfoglalt, várban most már meg is erősítse magát, j Es ebhez mesterileg értett. Mulattató ké- i pességo egyszerre visszanyerte régi fényét s j mézes-mázas szavaival, hollók As ötleteivel apró ügyeimet.ességeivel annyira le tudta őt. bilincselni, bogy Katicza, most már éjjel- nappal csak a szép gödöllői vadászról álmodott. Egyszer tél közepén egy szép rózsabim-; bóvai lepte meg őt. — Jaj lie gyönyörű ! — kiáltott föl Katicza édes meglepetéssel. Ugyan bőimét vette ) szép bimbót. ? — Gödöllőről hoztam. — Igazan? — kérdő Katicza lágyult, irc/czal s mindjárt nmg is csókolta az il- .afcos rózsa bimbót. Istenem tévé hozzá ábránd >san mily szép tenet, az a kert, melyben ily szép rózsák teremnek. Lássa ön oda I vihetne egyszer engem — Én? — kérdé Tihamér kissé zavartan. — Igen, igen. Önt csak beeresztik ? — Engem csak beresztenének, válaszol, do I — En miattam aggódik ugy-e ? No tudja 1 azt fogjuk mondani, hogy én buga vagyok önnek. í — Igaz, igaz — liabozgatott Tihamér. De végre is összeszedte magát. — No, nem j bánom — inondá határozottan. Do aztán mi lesz a jutalom, szép Katicza, ha példán! nemcsak a kertbe, hanem magába a kastélyba is bevezetem ? i — Óh, mit, adhatna önnek egy olyan szegény leány, mint én? De várjon csak., valamit mégis adhatok. Majd a tavaszszal, ha az én virágaim is kinyílnak, a legelső és legszebb rózsa bimbót önnek adom. — Csak ennyit? — Én Istenem, mit adhatnék még ? Tihamér megfogta a leány kezét s belenézett azokba a szép szemekbe, mikben a lélek tisztasága mellett a mar fölébredt, de meg öntudatlan szerelemnek egész benső- sóge nyilvánult. — Katicza — motulá reszket,eg hangon hát azt az aranyos kis rózsabimbót, mely szivec.skéjének kellő közepéből fakadt, nem adná-e azt is nekem ? Katiczának nemcsak «az arczát, hanem egész vállát, síit még a haja tövét, is sötét pir öntötte el. Pillanatra lesütötte szemét, de a következő perczbcn mar fölemelte. Ki Írhatja le azt a tekintetet, mely Ipán az első szerelem bévvel-teljes odaadása a szűzies
