Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 100. szám
’ atyafiak.“ A munka röviden, mole-1 vf.r, szellemmel írott elbeszéléseket tur. zott a magyar tótságrói; teliát Wciálitás volt irodalmunkban. És Mik- áátli Kálmán egy csapásra hódította m.g a sajtót s egyszerre elfoglalta méltó hétéi a nemzet szerek» tűben. És ezen közben megjelentek sűrű egymás uian- ban -- novellái, apróságai s egy regénye i|; és a hírlapokban felmerült egy inagyjr hírlapíró a Jókai anekdotázó kedvvel s magyaros humorával, ^a modern ró aktuális tollával s az 6 maga sajátos eredeti érdekes tollával vonásai i, A nemzet végre valahára megtalálta novellistáját, s a novellista nemzetét. Most pedig ölelkeznek s ha e szeretke zést nézem : nem tudom az írót s közönséget Egymástól elválasztani ; égjék s ugyanazok ők. Ez ölelkezés legnjabb s legméltóbb terméke Miikszátk Kálmán „A tekintetes váríríegyé“-je, mely Révai testvérek kiadásában a napokban hagyta el sí sajtót/s most dominálja a könyvárusok kirakatait. Disizeségro nézve nem jelent meg <merg ilyen kötet a magyar könyvpiacon. Viuom vei inén, finom s találó íllusztv.ici5k — a jó novű festő Mannheimer Ágost tollából - ; S ami a legkolle üresebb : a remek külsővel a legélénkebb s lemgazibb harmóniában áll a belső. A tekintetes vármegye“ Mikszáth lutüiiő müvei között is a legkitűnőbb. Teljesen kiforrva, igazi s állandó egyé ínségében áll előttünk a „falu Írója“ amint őt Tolnai Lajos rendkívül dicsérő kritikájában a Pesti Naplóban elnevezte _ s teljes erejében áll előttünk a tekintetes vármegye művészi krónikása, a mely címre az iró joggal tarthat igényt. „ .. A főváros izgalommal s gőzzel leli levegőjében — ngy érzi az ember, ha e könyvet olvassa — mintha kellemes tide lég, r. rontatlau vidék szűzi levegője csapná meg arczát. S a lóba dib- dáb alakok, melyek ellepik a főváros utczáit s kokettiroznak a kirakatok nagy üvegtábláiban megjelenő képmásaikkal: eltűnnek szemeink elől s megjelennek a könyv életből vett alakjai . Moluai Andrásné a szegedi kosztadó asszonyság termetes élete párjával, ki légi magyar szokás szerint virtust csinált ott, hol pénzt lehetne keresni ; s előterem a vén Filesik, a roszszáju Filceik, s a csupasziv Filcsik. — A szí dett dolgozgatni. Annyira beleélte magát, kellemes munkájába, hogy szinte örömmel kezdett járni az irodába s szmte egeszen ■természetesnek találta, bogy mint gazdasági írnok kottaírással -.r.ulasson. De végr^ is j-aita vesztett. Az Írnokoknak seholse szoktak privát passiókra módot nyújtani az no- dákbau. A hivatalbeliek napokon keresztül nem láttak tőle kópiákat, a legfontosabb lemásolni való okmányok az íróasztal alatt, ad act a hevertek. Fokrul fokra emelkedik a panasz, végre elér egész a priuczipális füléig. Már pedig a priuczipálisok azért vannak hogy ilyenkor jó hallásuk legyen. A princzipális ur egy alkalommal egész váratlanul (rendesen igy tett mikor beköszönt az irodába) betoppant a bevádolt fiatal 1 10 c" hoz a ki hivatalával semraitse törődik. Csakugyan kottákat irt. A hivatalos aidákat tisztes porréteg takarta. _gát amice mi nem használhatunk muzsikust ! ... ... í gy kezdi és végzi a szigorú pinczipális, a mi természetesen kegyelemben való teljes fölmentést jelentett. , . Szégyenkedve jelent meg atyja előtt ki fiát jómódú primatiális gazdatisztnek álmodta, a mint négy lovon hajtat be a városba s hatalmasan inponál minden szegény muzsikusnak és szerencsétlen flótásnak. De hát mit volt mit tenni. Az apa kiábrándult illusióiból, szegény jövőjű muzs»- kusnak szánta hát jó fiát s felküldte Becsbe Seyfried keze alá. . ~. . . Hét évig tanult a mi Seyler Károlyijuk Bécsben, hol alkalma nyilt ez idő alatt minden javabeli|zeriei mozgalomban részt venni, a legrangosabb zenészekkel ismeretséget .(ölni goru talispáu előttünk diktálja le — fejből — és szórulszóra a tiszteletbeli esküdt által elvesztett jegyzőkönyveket s még csak egy szót se ejt miatta. Látjuk amint kolera pusziit végig a vi déken s a Hurtya gyerekek apa anya nélkül árván maradnak, mint az ujjara, de még sem akarnak, ha hőségben és egymás nélkül élni s elszökdösnok a gazdáiktól vissza az (lies házba, s vígan játszanak a kazal tetején. Hallunk históriát egy házasságról s előttünk fur- fungoskodik fráter Anzelmus. (Kedvünk volna barackot adni a tonzurás fejére !) Látjuk a mint titkos pecsétet (a sigil lum sekretum) nyom az alispán egy hófehér sziizi nyakra, — bele vájván fogaival a rózsaszínű húsba. Mikorra elolvassuk a könyvet: nem vagyunk többé Budapesten, —- Magyar- országban, a mi szép, hiú, változékony, de kedves jó hazánkban vagyunk. Jókain kívül nincs magyar iró, ki oly hiven fesse a magyarnak a magyart; s nem jelent még meg könyv, mely „a tekintetes vármegyénél“ jobban typizalta volna a magyart. És olyan röviden, olyan praegnansul mint Mikszáth, talán senki som tud jellemezni minket. * Elborítva a népszerűség változatlan sugaraitól egy iró alakja all előttem, amint a vorőfényes légbe füstöt fu. A füst eloszlik. De Mikszáth s „A tekintetes vármegye“ dicsősége ? ! Fsichtinger János. A vízivárosi plébánia templomban öt- ven esztendő előtt, 1834. év deczember 13 áll egy fiatal pap mutatta be első mise-áldozatát. Ez az áldozó pap ötvon év múlva, ugyanazon templomban 1884. dccz. 13-án aranymisójét mondotta. Ez az aranymisés áldozó. pap pedig nem más, mint Feiclitingor János ka nonok. Feichtinger Ev. János Esztergom megye N.-Szölgyén községében 1811-ben született. A gymn. osztályokat az első kivételével Pesten a piaristáknál, az elsőt 1821-ben Esztergomban a bencéseknél vógzó. 1826. év szept. havában a pozsonyi Eraerikanumba, mint növendék papot vették föl. Á phibsopliiai és theologiai cursust 6 óveu keresztül Nagy Szombatban végezte. Elvégezvén a tbeologiát, fiatalsága miatt pappá fel nem avattatták s igy egy évet a pesti egyetemen, a jogi fas magát a magosabb énekben teljesen kiképezni. 1841-ben édes atyja halála után, visszajött hazájába s átvette a székesegyház zenekarának vezetését. És innen kezdve majdnem kizárólag az egyházi zenének élt. Pályaválasztása miuden zajosabb elismeréstől és ünnepoltetéstől ugyan eleve megfosztotta, de azért nem volt pályatévesztése. Isteu kedvéből való kitűnő zenei tehetsége benső vallásossággal szövetkezett,termékenysége fenkölt lelkének nyilatkozása volt minden izében, mert művei nagyban emelték ugyan a veligió áhítatát, de napjaink buzdító elismerésében nem részesültek. Munkássága az egyházi zeneköltés terén valóban nagyszabású. A mindennapi használatra szánt kisebb votival miséken kívül barmincz- négy nagy misét componált. Ezekből tiz meg is jelent, a többi kéziratban maradt. Huszonnégy nagy mise kézirata származik tehát korunkra örökségül. Olyan hagyaték ez, mely vallásos zeneköltészetíiukuek valóságos kincstárat biztosit. Scitovszky prímás az uj főszékesegyházban igen sok egyházi ünnepélyességeket rendezett. Szerette pedig ezeket fényes pompával s kitűnő zenével összekapcsolni. Seyler Károlynál tehát bő alkalma nyilt a prímás óhaja szerint különféle ünnepélyességekre megfelelő egyházi zenemüveket teremteni. A bazilika fölszerelésére Liszt Ferencz irt egy misét, a molyét maga is dirigált. De az eseményszerű misében volt három betét, mely benső vallásosságánál fogva a maestrot is elragadta. A Tedeiun, a graultácson töltött, hol a természeti és a |hazai jogot hallgatta és azokból vizsgát is tett 1834. decz. 13 án áldozárrá széntől tetett fel és két hó múlva Tardos- keddi segédlel kész lelt, onuan 1836-ban Érsek-Újvárba és 1839-ben Esztergom Vízivárosba hasonló minőségben této tett át. 1844. elején Hg. Kopácsy József prímás által sűttoi plébánossá neveztetett Itt egy uj kálvária kápolna felépítéséhez adá az első impulsust és oly tevékenységet főj tojt ki, hogy az egy re gényes magaslaton, közadakozás utján közreműködése és vezetése mellett fel is építtetett és fölszentöltetott. 1861. május havában Scitovszky hgprimás által Esztergom-Vizivárosba mint plébános helyeztetett át. 1865-ban az akkor újonnan bevezetett vízivárosi apáczák zárdája leányiskolájában igazgatóvá neveztetett ki. 1867 ben a kir. városi kisdedovónak lett igazgatójává. 1871-ben kerületi alesporessé és egyházi taiifelügve'ővó emeltetett Sinior János herezngprimás által. 1874 ben főegyházmegyei könyvtárossá neveztetvén, a nagyszerű könyvtár rendezését és egészen újból átalakítását három és fél év alatt teljesítette és végleg befejozto. Majd két évig a bíboros hgprimás Sinior János nagyszerű magán könyvtárát is Őrizte Az országos könyvkiál- litásra az esztergomi főszékesegyházi könyvtár kincseit ő rendezte. Az esztorgomi reáliskolában két éven át mint főegyházmegyei egyházi biztos a hittani vizsgán működött. 1881. nov. havában ő cs. és ap. kir. Felségo által czimzetes esztergomi ka Ilonokká neveztetett ki. És most Esztergom-Yizivárosban ugyanazon templomban, melyben félszázad előtt első miséjét mutatta be az Urnák, secunditiáját is övéinek és hurutjainak öröm* re tartotta inog, Érdemeit három prímás ismerte el. Félszázados tevékenységre vetett fényt aranymisó- jónek oltárlángja. Isten tartsa és éltesse őt még nagyon sokáig. Esztergomi levél. (Századik számunk.) Van abban valami (még a századik számban is) hogy mikor valami kerekdedet ka- nyarituuk, akár évszámunkban, akár családunk tagjaiban, akár szivarvég, vagy bé'yeg- gyüjteméuyüukbeu, akkor nagyokul érezzük magunkat. Akkor salonkabátunk bizonyos gomblyuka sajátszerü csiklandozást érez s kitör rajtunk a legmodernebb kór, a melyet gomblyuksovárgásnak is nevezhetünk a Kuopflochschmer- zen után. A halhatatlanság ez a naiv meguyilatko- zása már sok embert nevetségessé tett. És mindamellett maguk a nevetők is beléesuek ebbe a járványba. Századik szám... Ab milyen érdekes jelentősége van ennek a számnak egy olyan bankárnál, a ki a századik ezresre írhatja ráazta két feleségű nagy urat! Vagy egy olyan urnái, a ki épen századik rossz emlékező tehetséggel bíró felebarátját boldogította egy kis nemzetközi kölcsönnel. Vagy egy olyan boldog mézeshetes párnál, a mely épen századik órája utalványozza a százezredik csókot. Vagy azután egy olyan becsületes családapánál, a kit a felesége épen századszor szid össze, hogy miért nem néz már egy kis nagyságos protektor után... Hát még nekünk! A mi századik számunk hároinszázötven esztergomi nap nyugtája, ezer öröm és ötszáz keserűség utalványa, a jövő „száz“adok kötelezvénye s majd egy egész esztendő váltója, a mely nemsokára lejár. Engedjék meg hát kedves jó olvasóim,hogy wgy kicsit elérzékeuyedjem s a különféle ciceró, garraond és petit betűkből álló rokkant küldöttségeknek a maguk nevében köszönetét rebegjek. Seyler életéből. Nehány mozzanatot följegyzünk a boldogult életéből. Seyler nagyou szelíd, csendes ember volt egész addig, mig a zene nem került szőnyegre. Itt nem ismert sem apai szeretritet, sem barátságot, sem udvariasságot. Fekete Mihály püspök tréfás ember volt és szívesen mókázott Seylerrel. Egyik uj szerzeményét adták az esztergomi érseki templomban. Seylert mise után meghívta ebédre. Mikor asztalhoz ültek, a püspök bi- rálgatui kezdé a zeneszerző legújabb alkotását. Seyler épen beleinártá kanalát a le- veses tányérba, azt megmenté, hogy a szájához emeli- E pillanatban Fekete azt mondja, hogy az egyik résznek iustruraentátiója hamis. Seyler elsápad, el kezdi magát védeni. Nem látott és nem hallott semmit, csak beszélt. Egyik ételt a másik után hozták, ő még mindig leveses kanalát tartá, mar vége volt az egész ebédnek, ő még akkor sem nyelte le a legelső kanál levest aenu — No egyék már, hisz csak tréfáltam, mondd a püspök. Hiszeu ettem és jóllaktam válaszolá a művész — de abbau a pillanatban szeme a kezében levő kanálra esvén, észrevette, hogy egy pajkos tréfának esett ebédje álvozatul. Mai ebédemet majd helnap eszem meg, —- mondá — és másnap elment és megebédelt a püspöknél. * Mikor Liszt Ferencz a basilika szentölésre Esztergomba jött, a pesti nemzeti színház egé-'z énekkara ment oda, hogy előadja Lisz^ miséjét. A főpróbán a karok derekasan mű. ködtelc, Liszt úszott dicsőségének fényében A glóriát, mikor a zenekar elvégezte, Lisz- odatépett Hollósi Kornéliához, horalok0t ------------- ~TR d uálé s a/, offertórium Seyler Károly szerzeményei közül származott. Alig volt püspökszentelés, melyre Seyler egy újabb Ecce sacerdos ma gnus-ti, vagy Te Delim ladamust nem szerzett volna. Szóval az esztergomi főszékesegyház chornsa elhalmozta thémákkal, de olyan thémákkal melyek inkább emelték a látványosságokat, mint a zeuészeti érdeklődést. Ez azonban az ő szellemét nem csüggesztette s a termékenységét nem csökkentette. Külföldi összeköttetéseit folytonosan gyarapította. Tanulraány-utjatval pedig munkásságát újabb tapasztalatokkal és tökéletességgel bővitette. Zeneművei az augsburgi, a~salzbiirgi, a bécsi, a prágai, a pozsonyi, a pesti és bu- t dai dómokban és templomokban már régóta napi rendben voltak s ezek közül nem egyet személyesen dirigált. Alig hangzott el azonban az utolsó akkord, véget ért az érdek is. Seyler Károly anyagi helyzete ugyanis nem igen engedhette meg, hogy miséit kiadhassa, külföldi ezégek pedig nem igen vetekedtek egyházi müvek terjesztésében. De a kiadott művek mindamellett mgy elterjedésnek örvendnek sálig van nagyobb katholikus templom, a hol a zenekar ne adna valamit Seyler eddig megjelent miséi közül. Négy nagy miséjén kívül augsburgi, müncheni és bécsi kiadóknál számos graduáló, offertórium, Tantum ergo, hymuus, sextette, Te deum, septette, pastorale, requiem, karácsom ének, vespora stb. jelent meg énekre s zenekarra, orgona és physharmonika kísérettel. Ezek közül Suitovszkynnlí ajánlott gey offertóriumot, Assmayr. uk egy sextettet,t Aiblingeruek Ave Mariát, Herbeckuek és Brosignak offertórium okát és Hayualduak, mint iskolatársának egy TedeumoL Reudkivüli munkásságának második iránya a kamara-zene s a dal művelése volt. Premier Trior, pour pianoforte, violon et violoncelle (Vienne Pietro Mechefcti) ezimff művét Hellmersberger tanár óhajára 1839- ben, mint egész ismeretlen fiatal zenész matatta be a bécsi közönségnek s ekkor aratta első habárait. „Vier Lieder ohne Worte* zongora művét Tlialberguek dedicálta. Grand de Valse de Bravoure“-ja Lisztnek, Variations brillantes“ Wieck kisasszonynak van ajánlva. Ábrándjai, soherzói s egyéb művein kívül különösen kedvelték „Erinnerung an Rhein“, „Gebet“ s „Waffen tanz“ czimii szerzeményeit., .Üdvözlő Énekét“ Scitovszky félszázados docto.ii ünnepélyére irta. Dalai Münchenben, Bécsben és Pesten jelentek meg s Vogl, Schmidt, Leonhardt- Leper, Brummer, Steinbach, Braun, Hirsch» Lemeke, Kitekert, Moseuthal, Hoffmann v. Fallersleben és Heine egy-egy költeményét zeuósitik meg. “"Számos miséje, symphouiája és septetteje, továbbá két nagy nyitánya, melyet a bécsi színházakban többször adtak, sok vonós és énekhangra irt négyese, töméntelen zongora szerzeménye és uópszerü dalokra szerzett duója kéziratban maradt. Seyler Károly szerénysége nem hajhászta a népszerűséget. Ovátiólc elől mindig kitért, kitüntetést sohase keresett. És mégis ő Felsége a 17-ik miséért gyönyörű és nagyértékű gyémánt gyűrűvel tűn- jtte ki, melyet Scitovszky prímás a főp ap-
