Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 52. szám

Lajos, Metternich legnagyobb politikai ellenfele, mint tiuyei közbirtokos, szintén Tinynyón lakott, kit itt országunk távol külföldi vendégei is sűrűn látogattak.

Hogy Metternich, az európai titkos rendőrség feltalálója, úgy a szerepét nem is sejtő veje, gr. Sándor Móric által hatalmas ellenfelének tinnyei minden mozdulatáról könnyen értesülhetett, azt a psycholog természetesnek fogja találni.

Gr Sándor Móric néhány év előtt fiörökös nélkül balt meg s igy benne egy nem hosszúéletű főúri családunk halt ki.

Egyetlen leányát, Paula gröfnét Metternich hg. fia, az ötvenes években párisi követ, hires keringőszerző s nagy táncos vette el.

III. Napoleon udvarában Metternich hgné, Sándor grófnő, mint a divat királynéja s a mindenható császár kitiiu- tettje szerepelt. Most, a házassági jelentésben felsorolt magyar uradalmaknak ő a tulajdonosnője.

Sz. V.

“ EGY UJ lMBERRÖL.

„Dr.u Horváth Géza.

— A doroglii kerület képviBelftje. —

(A „B u d a p e s t i H i r 1 a pu tárezájából.)

Mégis csak nagyszerű állapot az a képviselőség ! — igy gondolkodik bi zonyára Horzáth Géza ur, a doroghi kerület uj képviselője is, a ki megválasztatása révén nemcsak mandátumhoz, hanem még a mint a „Nemzetiben olvassuk, doktori czimhez is jutott, a mi nyilván bi/.onyitja, hogy ezentúl nemcsak a tudományos kiválóság, hanem a hazafi — értsd szabadéi vilpárti — érdemek is tiszteletbeli doktorsággal fognak jutalmaztatni.

A mi az uj képviselő egyéni jelességeit illeti, hiteles forrásból közölhetjük, hogy igen szép fekete bajusszal és szakállal dicsekedik i mint volt árvaszéki ülnök, kitünőeu ért — az üléshez, a mi annál inkább becsülendő, mert alig hihető, hogy képviselősködése alatt más irányban is foguá kiterjeszteni működését.

Hogy erős szervezetű egyéniség, aki nek akármi egyhamar nem árt, igazolhatja az a körülmény, hogy napi- és egyedüli olvasmányát a „félhivatalos lap“ képezi, a melynek válogatott vezérczik- keit kívülről is el tudja mondani, a minthogy azt választói kőrútján fényesen be is bizouyitotta.

Egyéb kitűnő tulajdonait, amelyek

Horváth Géza urat a képviselőségre minősitik, oly nagyszerűen sikerült a világ elől elrejtenie, hogy a legjobb akarat mellett sem tudunk róla többet mondani, hacsak el nem áruljuk, hogy kiváló sétáló képessége folytán az esztergomi „utszépitő-társaság“ tiszteletbeli tagjává választotta.

A nőkről s a nőknek.

(Lauka.)

— Midőn Mekleuburgi Karolina her- czegnő, III. György angol király meny- aszszonya Londonba megérkezett s a királyi palotát meglátta, megijedt s egészon elhalványult, kísérője Hamilton herczegnő meg nem állhatá, hogy ne mosolyogjon. A herczegnő észrevette s igy szólott: „Önnek könnyű mosolyogni herczegnő, ön már másodszor van férj nél, nálam azonban még csak az első próba; én igazán megvallva, nem nagy bátorságot érzek.“

*

Lord Byron különös ellenszenvvel viselteték a szürke szemek iránt „Ti még ifjak vagytok s hasznotokra lehet mit most mondok“ szólt egy napon a phisiognomiáról értekezvén „ne higy- jetek a szürke szemüeknek !“ „De hisz- önnek is szürke szeme vau?!“ jegyző meg valaki. „Irányomban is hasznokra loendett többeknek, kiknek velem ügyök

volt, ha e szabályt megtartották volna.“

*

A chainpagnei grófról következőt be szélik, mi Joinvillebeu történt volna. Bizonyos szegény lovag pénzt kórt, hogy leáuyát ki házasíthassa. Nogent, egy jelen volt gazdag polgár igy szólt a folyamodóhoz : „grófom már adott eleget!“ A gróf haragra lobbant s igy szólott: „Hazudol ! Yegye lovag ur ! éu ezen embert önnek ajándékozom. A lovag galléron csípte Nogent urat — s az kénytelen volt magát 5000 fton megváltani.

*

Fiilöp hesseni tartománygróf fiáról, it Würtembergi Kristóf herczeg leányának férjéül óhajtott, következő levelet irt a herczegnek : „igaz, hogy iám bolondos, perpatvarkodó, éjsza- ázó, iszákos és kártyás, de különben ájtatos, hű, szelíd és becsületes fiatal ornber.“

*

Svéd Krisztináról a haldokló Oxeus- tierna igy nyilatkozott: „boloudos, de azért mégis leánya a nagy Gusztáv' Adolfnak.“

Avignon herczeg rendkívül gyengének érezte magát, és támlásszékében is alig tarthatá magát, midőu egy hölgy meglátogatta. „Bocsássou meg aszszo- nyorn, ha arczfinforgatásokat kezdenék jelenlétében“ szólt vontatva a halálosan beteg „miután épen most mondá orvosom, hogy a halálküzdelmek nemsokára bekövetkeznek“ „oh kérem ! oh kérem !“ zokogott a dáma „ne tessék magát legkevésbé is genirozni!“

Pletykák.

Komárom, jun. 26.

Nem rég még egy színes rózsa bá múlásába voltam elmerülve, a ki vis á vis a 2. emeleteu apró fehér kacsóival öntözgette reggelenként virágait az ablakban, most meg már itt látom magam előtt a 13 próbás színes rózsát, a ki szivét uem a patikából kapta, no de vannak is kárpótlásul olyan tenyerei, hogy jónak láttam még ideje korán tanácsolni magamnak : kerülni velők minden összeütközést.

Már most melyiket szeressem ?..

Hanem ugy-e kérem jó lesz szegre akasztani.azt a politikát? mert|irtóz- tató hamis hangokat ád, há’szen nem csoda, mellettem énekesnő lakik.

Megpróbálom inkább a photographi- rozást, minek a sikeréért legalább a napfényt tehetem felelőssé.

Jaj, de épen most borult el ! Ez sötét kép lesz ! No bizony a tragoediák rendesen sötétek.

Tehát egy-kettő-három, ugy-e bár kedves olvasóm tudja, hogy a tragoe- dia alapja a tragicum, a mi pedig nem egyéb, mint a küzdő és küzdelmében ml ló felséges.Ergo szükségszeriilegnagy és muszáj bizonyos tökéletlenséggel elátva lennie. A tökéletlenség teszi .bűnössé : bátorrá s ezek következtében száll szembe a természeti, vagy erkölcsi világrenddel.

Erre a kaptafára tökéletesen ráillik a múlt heti e3et,

Exercirozás után a tiszt ur lehordja a „Zugsführert“ hogy a „mannschaft“ piszkos, különösen egy frájter után következő első embernek a füle. íme a piszkos füllel küzdelemre van hiva a végzet.

Tehát elrendeltetik a „kardcsörgető“ ur által, hogy az ipsének füle a Dunán szappan helyett téglával mosandó meg. A „koczakiadásbeli atyaisten“ (alias zugsführer) a vett parancsot a „gemeiner“ tiltakozása és kérése dacára is végrehajtatta. A műtét küzdelem természetes, hogy felséges, hiszen vér is folyt, már pedig egy Shakespearei tra- goedia se kíván többet.

Az eikölcsi, ha mindjárt nem is világrendet, legalább a „forsriffcot“ kihívó véres boszura szomjazó „gemeiner“ keresztüllövi a végzet eszközét a zugsführert.“

Most meg hátra van az utolsó felvonás, mely nagyon valószínű, sőt bizonyos, hogy felséges lesz, a mennyiben hős de dupla, az isteni akaratnak a „krigs gericht“ által való nyilvánulása 1 következtében felköttetik. Fiat iustitia.

Jaj ha a körünkben időző Jakab Lajos igazgatása alatti színtársulatra is a fenti mondást alkalmaznék, hát még azt a vasárnapi publikumot is elriasztanék a kokasülőről!

No de a nemzet napszámosai előtt illik szemet hunyni, hiszen Jusztitia Isten asszony is vak, úgy legalább nem látja az ember a grimassokat, meg azokat a gestusnak csúfolt valamiket, előadva matrmák által a vénuszi szerepeket, no de hallgass szám ! mert a zsebem bánja meg, — elvesz a potyajegy, s akkor nem mehetek az Angliában (mint az angol kertünket itt nevezik) felállított tyuk-ketreczbe — igazán mulatni.

HABER SAMU.

Színházi szemle,

7. BUBORÉKOK.

A szerdán este szép számmal jelen volt közönség, Csiky legújabb társadalmi vigjátékán a Buborékok jeles bemutatásán mindvégig kitüuően mulatott.

Siposué, Németh József, és S zabó Antal elemükbeu voltak. Játékukat folytonosa : figyelem kisérte, derültség követte. Nem fogyhatnánk ki a dicséretből, ha egyenként akarnók róluk megemlékezni.

Meggyőződtünk már arról, hogy K i s s n ó nemcsak a dráma, de a társalgási vígjátékban is egyaránt otthonos, egyformán s kitűnő művésznő.

Ha lmay igen ügyes felfogással alakította szerepét s játékával mi kiváuni valót sem hagyott fenn.

Abonyi és Pálfi egymással vetélkedtek játékban, tapsban, egyaránt osztozunk mi is az elism résbou.

Krecsányiné és Y á c z y Vilma rövid szerepeiket jelesen töltötték be.

Besseuuyei Mariska és Berónyi Mariska törekvései csak buzdítást, méltánylást érdemelnek,

Borándés Sajó ha nem is szerepköreikben mozogtak, igyekeztek aunak derekasan megfelelni.

8. DONNA JUANNITA.

Egyike a nehezebb operetteknek, melynek csinos zenerészletei t gyönyörrel hallgatta végig a nagyszámú közönség, de annál keMindszenti Gedeon költeményei három kötetben jelentek meg. A kor szellemétől áthatott költeményeket igy jellemzi : „A

kereszténység most a pogánysággal, a nihi- lismussal küzd. Sikerült-e „A Szentek unokáihoz,“ „ Diadal ének,“ „Ecce Homo“ „Üdvözlet IX. Piushoz,“ „Csak bátorság,“ „A dómok beszélgetnek,“ „IX. Pius aranymiséjére,“ „Péterfillérek“ Joly magaslatra vergődnöm, hogy a küzdő egyház szavamat hallja s lelkesedést merítsen kürthangjaim- ból ? ítéljék meg mások ; de biztos vagyok benne, hogy harczi szózataimban a kor literére tapintottam s eltaláltam a kellő jelszót.*

Mindszenti költészetének tagadhatatlanul főérdeme, hogy a század hangulata kifeje - zésre talál benne.

Századunk legkitűnőbb va'lásos költője látja a vallásosság hanyatlását, de azért nem adja fel hitét. Költészetének kihangzása sohasem leverő, hanem biztató. Kitűnő lyrai természet, habár a formák iránt nincs mindig kifogástalan műgondja s bizarr kifejezései nem egyszer sodornak ki a hangulatból. Az ő költészete a legszentebb vallásosság s vallásosága a legszentebb költészet.

Kazinczy, Bajza és Kölcsey idegenszer ü iskolájának epigonjaikéut tűnnek föl Nyulassi és Sujánszky Antal.

Sujánszky Antal költészetének jellemzését egy fiatal egyházi ember után adjuk : Sujánszky költészetének tartalma nemesen érző szivbői s elméből fakadó fenséges érzelmek és gondolatok, a melyek azonban nem igen válnak költőiekké ; mert bár az alak kezelése, a verselós úgyszólván kifogástalan, mégis hiányzik költészetéből egy erősebb

érzés, az egyéniség azon őszinte és erős nyilatkozata, mely a valódi lyrai költőnek varázst kölcsönöz.“

Nyulassi Antal versei szintén az ötvenes években, Esztergomban jelentek meg. Van beunök bizouyos népies iz, különösen az oktató félékben, de vallásos költeményeivel nem gyarapította a magyar vallásos költészet gyöngyeit.

Pájer Antalnak van érzéke az epigram mai fordulatokhoz, de vallásos költeményeiben nélkülözi a fenséges iránt való érzéket. Szent, Lantja, száznégy vallásos tárgyú költeményei nagyrészt bibliai és szent történeti reminiscenciák.

Garai János Szent Lászlója eposnak van Írva, holott csak verses elbeszélés ; még alsóbb színvonalon áll öcscsének, Garay Alajosnak, Bethulia hölgye czimű úgynevezett vallásos eposa.

Kutlien (Bariua Vendel) jóiztí vasárnapi verselő, de nem vallásos költő. Költeményei között alig van egy-két vallásos tárgyú. Legsikerültebb legendája a „Szent szűz képe“ s „Jézus névtiunepón“ czimű költeménye, melyet Renan ellen irt.

Mindszenti Gedeon sikereitől felbuzditva több egyházi költő kezdte a vallásos költészetet művelni.

Ezek közül azonban többen alig jöhetnek számba. Nemcsak hogy csekély költői képességgel vannak megáldva, de többen még a kellő resirói ügyességet sem sajátították el. A vallás leggyöngédebb, legszentebb érzéseit nem egyszer póriasán és ízléstelenül fejezik ki. Uj eszmékkel nem léptek föl, csak az olvasatlan könyvek számát, gyarapították.

Szülik József például egy egész komoly

komoly költeményében ilyen sorokat enged meg magának : „Az én szivem is úgy dobog. Majd keveri balfelera.“ Pedig ő is vallásos költőnek tartja magát.

Rosty Kálmán az újabb vallásos alkalmi versirök legtermélcenyebbike, szintén nélkülözi a költői tehetség áldásait. Alkalmi költeményei mesterkéltek és ridegek, nyelve pedig bombasztikus és erőltetett. Legendáiban nem a phantasia, hanem a képtelenség gazdálkodik.

Pály Ede közönséges lyrikus, a ki eposzi késérleteiben uem sok várni valót nyújt.

Kálmán Károly, a zsoltár fordító, uem ismeri eléggé a költői nyelvet s a technikai akadályokat sem tudja legyőzni.

Várady Autal a legújabb vallásos lyrában, sot a drámában is nem mindennapi dicsőséget arat. Vallásos költészetünk remekei közé sorolhatjuk „A strassburgi harangok,“ „Regina coeli,“ „Ave Maria !“ „Krisztus a tengeren“ s a „Patmoszi látnok“ czimű valódi költői tehetséggel megirt költeményeit.

És itt elérkeztünk évtizedünkhöz, melyről még nem nyilatkozhatunk.

A vallás eszméi mind a művészetekben» mind a tudományban még mindig tért fog nak hódítani. Legszűkebb birodalmat tartottak meg a tudományban, de legtágasabbat a költészetben.

Daute, Milton, Klopstock, Zrínyi az epos- ban a vallásnak, mint hatalmas költészeti tényezőnek nagy alapot vetettek.

A költészet más fajaiban szintén otthon vannak a vallás eszméi.

Nemcsak az eposban, de a drámában és lyrában is mindig lélekemelő, mindig üdítő

hatással fognak járni, ha vallásos költőink újabb alkotásokkal lépnek föl.

A vallásos költészet kasztszerű művelése már rég lejárt, Koronás főnek és Ínséges szegénynek egyaránt van hozzá jussa, ha Isten kegyelméből költőnek született.

Az csak a fejlődés első stádiuma lehetett, mikor miud az öt művészet egyesegyedül a vallás szolgálatába szegődött, mikor még a tudományok is egyesegyedül a vallásnak voltak alárendelve.

Az építészet mai napság már nemcsak díszes templomok emelésében virágzik; a szobrászat már nemcsak isteneket és szenteket ábrázol; a festészet hatalmas virágzásra emelkedett ugyau a vallás szolgálatában, de ki állítaná, hogy czélját tévesztette, mikor már nemcsak a vallást szolgálta ; a költészet a népek mythologiájából első fejlődésében szintén a vallásnak volt alávetve s vájjon hátrányára szolgált e, hogy túleraelkedett a vallás határain ; a zene kezdetben az egyházi énekek kíséretére az Istenek s utóbb az Istenség magasztalására törekedett s elhanyatlott-e az által, hogy kiemelkedett a szűk körből ?

A művészetek fölszabadulásával járt a tudományok felszabadulása is. A bonyodalmas hitviták s mystikus kérdések taglalásából s a vallás virágából, szintén kibontakozott s elágazott annyifelé, a mennyifelé csak a tudomány világának sugarai hivatva is voltak elhatolni.

A vallásos költészet a költészet többi testvérei között koránál is, hivatásánál, is meg tartalmánál is, mindig az első helyen állott.

Művelése azonban tagadhatatlauul haüja *