Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 23. szám
Esztergom VI. évfolyam. 23. szám. Csütörtök, 1884. márczius 20-án Városi s megyei érdekeink közlönye. Mi EG.1EI.EN1K HETENKIMT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐ FIZ ÉTÉ'SÍ ÁR: egész évre ...............................................0 fi! — fÓl é*TO.............................................................., — n egyedévre................................................I „ 50 E(|ye8 szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: % Széchenyi tér q liov!» :i Imp rv.<‘ 111*mi rós/.út illető liíizleiiKÍnyek lnildoiulSIr. KIADÓHIVATAL: ^SzÉCI I ENI-TÉR ^5-, liov.'i. ;i, ]iiv.*iI:i.Ios k ii. ningiiii liinlétésulc, a iiyiIf.lőrbe szánt lu»,- leniények, előfizetési pénzek és reolitiniílások iiitézeinlük. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IlIItDIOTI'ÍSI'MC : MAO Á Nil I ItDKTIíSlíK 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. megállapoiLis szerint lehető 100—200-ig 1 „ 50 „ legjutőipyesnliban köjtöltstnek. 200 —ÜOO-ig . 2 „ 25 „ Hólyegdtj ‘10 kr. NYILTTLR sora 20 rtr. A papi javak bérbeadása. Tehát megtörtént és bekövetkezett azon senki által sem várt esemény és szomorú valóság, hogy a papi javaknak bérbo adása kezdetét vette és ezen bérbeadást az esztergomi főkáptalan is már részben megkezdette és mint hallatszik tovább is folytatni akarja. Pedig ezen bérrendszer mellett való gazdálkodás már Angolországban is az irlandi kallio likasok tönkrejiit tatását eredményezte, azzal a különbséggel mégis, hogy ott a bérlők túlnyomó számát Anglican hclvetikusok képezik. Nálunk pedig, vagy is a mi főpap jaink, jószágaikat idegen bérlőknek adjak ki, igéi vén nekik e~ek mindenesetre több bérleti összeget, mint mennyit gazdatiszteiktől várhatnának. El fog jönni azonban az idő, midőn főpapjaink majd magok is be fogják látni, n mint ezt már az egri káptalanbéliek és mások is már megértek, miszerint ezen átgondolatlan calculus nélküli elhatározásuk nem csak hogy hasznot nem fog nekik hozni, hanoin azon felül, hogy ezen bérrendszer állal számos keresztény család lesz földönfutóvá és ezok majd csak is a prolelárok és nihilisták veszedelmes számát fogják szaporítani. E inellott az ismert bérlők nem csak az általuk bérelt területeken, hanem a velők szomszédos falvakban is, a nép között le fogják rontani a vallás iránt még fennálló azon csekély í'uzgóságot és tiszteletet is, melyet minden gazda tiszt földes ura iránti kegyeletnél fogva mindig fon tartani törekedett. Hogy ez igy áll és ha netalán valaki ennek valódisága felett csak kétkedni is merne, áin tessék ennek csak égj kis körutat tenni az ilyen bérleti terű letekre és falvakba, legott meg fői győződni hogy bizony erkölcsi és val lási tekintetből rosszul folynak ott í dolgok és hogy c bajon idejekorán se gitoni is kell. ; De hogyan ? Hát úgy uraim, hogy eljj^orban b vissza kell állítani az’erkölcsi jog alapot és azután a valódi gazdálkodási rendszert, még pedig nomzet-gazdálko- dási szempontból, úgy hogy no a bérlők gazdagodjanak a nép rovására, ha nem megfordítva. A földesuraké legyen a valódi haszon és hogy mellettük a nép is tisztességesen megélhessen. De ezen óhajtás csakis úgy válhatik testté, ha a’ földes urak czél szer fi és hasznos beruházásokat fektetnek he előbb jószágaikba és ha ezt tenni fogják, úgy biztosak lehetnek, miszerint gazdatisztjeik is kiknek jövedelmi és fizetési egyik fő ágát különben is a procentualis képezi, a bennük bolyhozott bizalomnál fogva megfeszített szorgalommal Jognak iparkodni a kezeikre bízott gazdaság- jövedelmét is hatványozni, mit ka még 1° valamelyik tiszt elmulasztana^/. ilyen azután egyedül csak is magának tulajdoníthatná, ha kenyerétől elesnék. Ez és csakis ily gazdálkodási rendszer mellett lesz majd elérhető az is, miszerint az utó nemzedék áldani fogja a főpapoknak a bérrendszer eltörlésére vonatkozó ebbeli áldásos intézkedéseiket. Ellenkező esetben azonban a bérrendszer mellett biztosak lehetnek, miszerint a bérlőkkel folyton por ben fognak állami a bérlet letelte után pedig egy oly kifognak visszakapni, melyet hogy ha potom áron ismét bérbe adni nem akarnak oly nagy beruházások befektetésére lesznek kényszerítve, miszerint ezek folytán csak évek mulva várhatnak annyi jövedelmet, mennyit akkor kaptak mikor a szerencsétlen bérletet inegkö tették. Nem lesz tehát feloslegos e fölött azoknak a kiket illet saját érdeküknél fogva egy kissé komolyabban is elmélkedni. Isten velünk ! Az iparosok helyzetérők (Gfy. J.) Nagyon sokat báliunk és sokban közvetlen meggyőződésünk szolgál Útmutatóul arra nézve, hogy miben kell keresnünk az indító okot, mely az iparosok helyzetére a jelen viszonyok között oly kedvezőtlen. Az iparosok közül az oroszlánrész az 1872. évben hozott ipartörvény egyenes kifolyásaként emlegeti az ipar mai zilált állasát, mások pedig az önálló vámterület hiányában keresik az okot, mely a magyar ipar lendületét elvonva : Magyarországot osztráktól hoszál ütött iparczikkek piaczává tette, — de találkoznak mások, kik a gyáripar, a nagyiparosok productumaitól féltik a kis ipart. Ilyen vegyilléko a különböző véleményeknek azt a gondolatot ébreszti fel, hogy a hazai ipar, illetve kisipar általános megszorításnak van kitéve, melyen mindenáron segíteni kell, még pedig azon az utón, melyen acél gyorsabban éretik el t, i. a törvényhozás utján. Az igaz, hogy e részben megtétel lek az előzetes intézkedések, m Ivek a hazai összes iparosság éber figyelmétől kisérve nem sokára kellő megoldásra várnak, de vájjon akkor midőn az ipar- törvényjavaslat törvényerőre emelkedik azon alakban melyben a hazai iparosok kérelmezték : megváltoznak e a jelen állapotok, v;igy nem — az a jövő titka. | Hogy igen szép eredménnyel kecsegtet a kontárokkal szemben és hogy a kényszer társulástól várható kedvezmények az iparosokra összességben úgy, mint az egyedikre egyaránt jótékony hatással leendőnek: az kétségen kívül álló ; — de hogy a helyzetnek ezen az utón való gyökeres javulasa nem lesz teljesen elérve: az több mint bizonyos. Vajba jóslatunkban csalódnánk ! — mert őszinteség szaván szólva — fáj lelkűnkben a tudat, hogy a jobb sorsra érdemes hazafi s eszmékért mindig lelkesedni tudó, déré ipaiosos tály immár csak a kótsogbee-é'Sel küzd, inéit nincs | munkájának sem k'doto sem értéke s így nincs is exist *ntiája. Az a légi mondás „a inen er ég aranybánya“ ma már csak elkopott phrásis. De hát az uj ipartörvény — mint föl lebt) említők javulást Ígér, — hogy miért nem változtatja meg a helyzetet gyökeresen ? abhoz nemzetgazdasági szempontból igen sok szó férhetne. Ugyanis, — nálunk a töke uralkodik és uralkodni fog akkoron is, midőn az ipartörvény létesüléso meghaladott álláspontra helyezkedik. Hiába kiirtölik az elfogult szemlélők, hogy az iparos szorítsa össze jobban igényeit s takarózzék addig, meddig takarója ér, ez üres tanács mostan Az „Esztergom és Vidéke“ tárcája' A házasító uszály. (Paar elbeszélése.) — Zsófi ! — Nagyságos asszonyom? — Tekints csak az uszályra! — Igenis nagyságos asszonyom — Nem nagyon hosszú ? — Nem nagyságos asszonyom. — Igen — nem -- istenein kétségbe ej tsz! Nézetedet kívánom hallani. A szobaleány, kinek nézetét nyilvánítani kellett volna, nagyon elcsudálkozott és hallgatott. — Az uszály egy kicsit hosszú s te vagy ennek az oka, — moudá a fiatul nő. Egy székbe veté magát s keszkenőjét ajkára nyomta, boszankodását igyekezett legyőzni. — Nem bírom ezt a sérelmet elviselni ! — K’ sértette meg nagyságos asszonyom ? — Magam se tudom ! Egy ismeretlen, ki megszólított — uyilvános séta közbeu s felkért, hogy uszályomat emeljem föl mert nagy poit_okozz s ez a fiirdővendégekuek árt. Szemtelenség ! Zsófi nem is lett volna szobaleány ha úrnője haragjában nem osztozik. — Annyira megdöbbentem — folytattá, hogy hamarjában nem jutottam szóhoz és a mi a legrosszabb volt felemeltem uszályomat, mert féltem, hogy ez a szemtelen ember még nagyobb lármát csap. Erre azián roszlelküen köszönt és to\ahb menf, — míg én gyorsan haza felé siettem, s most egészen oda vagyok. — Ide hivassam talán az orvost nagyságos asszonyom?- Jó lenne ha megüzennéd neki, hogy szeretnék vele beszélni,nagyon szeretnék, vonja majd felelősségrev‘azt a szemtelen embert. A szobaleány sietett úrnője parancsát teljesíteni, raig a fiatal nő kissé nyngodtabb hangulatban ülve maradt s valami betegséget akart kigondolni. Wallroth Helena bárom év óta özvegy volt. fiatal, szép és gazdag. Férje kit nagyon szeretett tüdőbaj következtében meghalt ; e fürdőhelyre minden évben eljött vele, s a kegyeletnek hódolva most is minden évben eljött, daczára hogy friss egészsége nélkülözhette e fürdőhely meglátogatását. Itt mint törzsvendéget jól ismerték annál inkább boszantotta egy idegen ember sértése. Rövid idő mulva Zsófia megérkezett azzal a jelentéssel, hogy az orvos ur követi őt. Nein tartott soká, kopogás hallatszott, Helena az ajtó felé fordult, hogy régi barátját üdvözölhesse, de szava elállt midőn a belépőt észrevette. Ez nem volt az ő öreg orvosa hanem egy fiatal csinosan öltözött férfi kitől ugyan semmi oka lett volna vissza riadni ha véletlenül nem ő lett volna az a| szemtelen ember, ki egy óra előtt azt nagy szívbajt okozta. A fiatal ember is megütodött a mit azonban. Helena haragjában nem vett észre, de csakhamar összeszedto magát sőt ajkain! mosoly futott végig.- Asszonyom, bátorkodtam. —• Uram, magavisete jellemzésére nem találok szavakat, kezdé Helena indulatosan. — Megkérlelem asszonyom ! — És a sérelem ? — Hát sérelemnek tekinti asszonyom ? Én azt hittem, hogy jó szándékomat nem értette félre. — Miért ? — Mert — uszályát felemelte. — Azt csak . . . — Azt csak boszankodva tette — most tudom csak asszonyom. De hát nekem a rossz tüdők érdekében már igy kellett cselekednem, szólt a fiatal ember kedves mosolylyal, különben a modern női öltözék ezt a nemét egy teremben szívesen megengedem de egy fürdőhelyen í hová az ember a városi por elől menésül mindig ellenezni fogom. — Es ki jogosítja föl reá ? — Hivatásom. — Mi baja asszonyom ? Helena e kérdésre a meglepetés tekintetével válaszolt. — Az, hogy még mindig eltűröm önt! szobámba u — Oh asszonyom ne éljen vissza jogával. — Kénytelen vagyok önt elutasítani — nondá Hetén szikrázó szemekkel. — Kiutasítani ? keidé büszke Önérzettel i fiatal orvos. — Nem maga hivatott-e isszonyom ? — Uram ön őrült ! — És ön asszonyom .. . Indulatos felelet j szikrázott a fiatal ember szemeiből, de mégis vissza tartá magát, kalapja után nyúlt s 1 minden továubi szó s köszöntés nélkül elhagy á a szobát. Helena elhalaványodva és remegve nézett utána. * — Nos nagyságos asszonyom mit rendet az orvos? — kérdé Zsófia ki kíváncsian körül nézve belépett. — Zsófi, miképen bocsáthattád is be- ezt az embert? — Az orvost?— kérdé Zzófhi elfogulatlanul. — Dehogy, ezt a szemtelen embert a sétatérről ! — Hát ő volt? Az orvos ur volt?-- Hát te hivattad ? — kérdé Helena magán kivíil. — Mily kínos félreértés! — moudá. Az igaz, hogy megsértett de a visszatorlás nagyon kegyetlen volt. Közönséges bosszúnak tarthatja fellépésemet s ezt a megalázó gyanút el nem tűrhetem. Zsófi menj gyorsan utána s mond meg neki, hogy minden csak, félreértés volt, hogy én más orvost várta iu- fiess . . . Zsófi elosont. Helena kínosan töprenkedett. Minden szarát emlékezetébe idézte. A fiatal ember sérelme az övéhez képest elhalváuvodott ; sőt eszébe jutott, hogy az orvos magaviseleté egkevésbé sem volt szemtelen, legfeljebb önérzetes, de érdekes, — és voltaképeu az igész uszály históriában igaza volt. Ily gondolatokba elmerülve egyszerre csak neguyilt az ajtó. — Nos — kérdé anélkül, hogy mega ’ordulna, mert szobaleánya előtt se akart, j* 'elindálását elárului, — meghallgatott
