Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 104. szám
parancsot végez; még vasvilbival fogadják, az után doronggal üdvözlik és Üsszehicskázzák s mindezért nincs egyéb cselekvési szabadsága, mint békés türelemmel jóakarókig kérlelni az illetőt, vagy menekülni, hogy 18 frtfcal fizetett családapai életét megmenthesse. A szilaj erkölcsök, melyek népünknél utczai botrányokban, fák kitépésében, kerítések szétszaggatásával, óriási hahota mellett a békés polgárok bántalmazásával durva játékot űznek, csendőrségért kiáltanak. A csendőrség bán tál máért, mely nem az alázatos megadásban és visszahúzódásban rejlik, hanem végső esetben fegyverének használatában, a mit azért adtak kezébe, hogy a. rakonczátlankodót megfélemlítse, az ellenszegülőt pedig megfékezze. Reméljük, bogy akad még több városi képviselő, ki a csendőrséget indítványozók mellé sorakozik és akkor behozzuk ezt a jótékony intézményt, melynek bizton nyomába fog lépni a rend és csönd országa, a mit Esztergom polgársága gyakran csak a híréből ismer. Egy polgár. Társas élet. Társas legényeknek szüleiének; — még mennybe se vágynék. Senkise, ha egyedül kellene lennie ott. VIII. Régi igazság. Hogyha barátodnak kölcsönt adsz, többnyire kárt vallsz : El fogod akkor a pénzt veszteni vagy pedig őt. IX. Egy zsugori sirverse. Dúsgazdag volt és mégis nyomorogva nyomorgott. Mórt ? Mivel 5 volt a szolga s a pénze az ur. THEWREWK ÁRPÁD. | A remek asszony iránt már több győigéd' sége van. Dédelgeti, csókolgatja, danolgatja, nevetteti. Hadd legyen nagyon kedves azaz ezernyolczszáznyolczvanötödik gyerek, a kinek első sírása a szöms/Adszoba elhagyatott haldoklójának utolsó sóhajával egyszerre születik. Nemsokára meg lesz. Legyünk addig részvéttel a megszámlált perczek iránt . . . msér&sn. Epigrammák. i. K óra v é n s ó g. Nincs annál szomorúbb tünemény, mint látni egy embert Éltének tavaszán állni a tél küszöbén. II. A ii r i sacra fames. Jó bogy nincsen arany, hogy vas van az emberi vérben : Mert emborvó- rért folyna szűnő ti en a harc. III. Jól van e z i g y! Jól van ez igy ! Mindent nem kaphat bőven az etnbor. Egynek nincsen elég kenyere, másnak esze. IV. R i p ö k. Távollétembf n szid : nem bánom ; de hogy engem Szénről szombe dicsér: meglakol érte Ripők. V. Egy majom sirverse. Itt nyugszik Pávián. Ő minket utánza; de abban, Mit mostan tesz, mi fogjuk uláuzani őt. Szemesé a világ! E mondás : „Szemesé a világ !“ kezd mostan avulni. Sokkal igazb mai nap : „Szemtelené a világ!“ VII. Esztergomi levél. (Megszámlált perczek,) Egy nagyon kedves barátom a múltkor dolgozó asztalom legrongyosabb könyvét megpillantván, gúnyos mosollyal mondta: — Hát inért respectálsz te ilyen ócskaságot ? — Mert ismerem. — Hiszen ilyen rongyos könyvnek semmi becse sincsen. — Már azelőtt, a ki csak rongyos könyvnek nézi. Én kedves könyvnek tartom. Jó barátnak ismerem. Mindennapi társaságomul szeretem. Ilyen ócska lomnak nézik sokan az örökös megsemmisülés feneketlen papii Kosarába tűnő esztendőt is. — Mit találsz rajta megénekelui valót ? — Mit fontoskodol vele? — Miért tartogatod ezt a rongyos emléket dolgozó asztalodon ? Keress különb t hé mát! így kérdezősködhetnek olvaséim is. De hát nem úgy van az egészen. A tökéletesen kikopott, az egészen lejárt, a végkép kiélt s tisztára végelgyengülésben köhögő aggastyán, a ki most utolsó perceit küzdi, valamikor nagyon szellemes, nagyon kedves és nagyon szeretetreméltó egy czim- bora volt. A ki velünk tartott mindenhová. A ki girálta örömeinket, orvosolta fájdalmainkat s nem mindennapi leleménnyel igyekezett elviselhetővé tenni az elviselhetetlent. Hát igazságos lenue rideg kamráját elkerülni s nz unalmas haldoklót egészen elfelejteni ? Kisebb embereket is halhatatlanokká tettünk már, gyarlóbb pályákat is megkoszorúztunk. Gyerünk a szegény haldoklóhoz utolsó visitere. Portása a vén Szilveszter, do egyúttal sírásója is. Ez a fagylalt szívü öreg ur épen most szorongatja keresztény számításunk szerint esernyolc/száznyolczvannegye- dik haldoklójának forró homlokát s hideg mosollyal nézi a szegény beteg végső küzdelmeit. Az ezernyelczszáznyolczvannegyedik haldokló mindenét e'verte, mindenét elélte s most a hálátlanság irgalmatlan szalmáján sóhajtja vissza szebb napjait. De Szilveszter-papának a másik szobában is gondja akad. Ott egy gyönyörű istennő pihen, egv egészséges beteg a vajúdó Jövő. Egyesületi élet. (Az Olyasé kör közgyűlése decz. 26-án ) I. Olvasó körünk rendes közgyűlését a városi tanácsteremben karácsony másod ünnepén tartotta meg. A tagok tekintélyes számban vettek részt s Dó- czy Antal elnök az alapszabályokban foglalt közgyűlési határnap megváltoztatását ugv motiválta, hogy az február másodika helyett karácsonyra alkalmasabbnak ígérkezett. A jegyzői jelentésből kiemelhető az a tétel, hogy az olvasókörre fogott politikai agitáczió semmi alappal sem bir. Ugyanitt említésbe került, hogy a kör szerencsés volt Horánszky Nándor városunk országgyűlési képviselőiét alapitó tagjának megnyerni s igy sikerült az olvasó körnek elérnie azt, hogy a város fényes nevű kapacitásai : ólén a Herczegpri mással, Máj er István püspök sthvel a kő* * tekintélyét nagyban emelték, a mi egyúttal a jövő biztosítására is kihat, a mennyiben Ő Eminentiája kegyes támogatása ez évben ismételten érezteté a kör iránt, való vonzalmát: a mi a kör vagyoni gyarapodására vezetett oly mérvben, hogy adósságot nem ismerve jelenleg 60 fit megtakarított alaptőkével rendelkezik, holott a beruházás, laptartás és egyéb kiadási tételek jelentékeny összegeket emésztettek fel. Ez örvendetes tény bizonyítja a kör életerejét, mely ernyedni nem igen fog, jóllehet, voltak elegen, kik romlására sokat elkövettek, de fáradozásuk eredménytelen maradt. Erre a könyvtáros jelentése következett, melyet ft. Ferenczy Gfy. olva-! sott, fel. A közgyűlés hálás éljenekkol, méltatta a szép jelentést. Utána tiszt- ujitás következett a következő eredménnyel : Dóczy A. elnök, Niedermann | E. aleln. Gyarmati J. jegyző, Ferenczy I Gy. könyt. Kubovits I. pénzt. Nieder- tnann P. ügyész. Választmányi tagok : Ellinger Ö. Dudás J, Holop F. Nagy J. Viszolai J. Köpödi J. Tátos J. Schuller M Súlya M. Niedennann J. Tóih o. szokc, xoiü i. jAugyeiKa 1. özano Jí- J., dr. Fehér Gy. Fekete P., dr. KŐ- rüsy L. Hromoda J. Muiáli J. Szölgyé- mi Gy. Hermann J. Hajnali Gy. Kap* M Stróbl J. Londvai I. Vörös J. Végül sorra kerültek az indítványok és azon elnöki felhívás, hogy a fingok a 28-ki felolvasó estélyre minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Egyúttal tudomására adatik a közgyűlésnek, hogy Miklósy J. leányiskolái tanító „A babonáról“ fölolvasást fog tartani jövő- év január havában. A pénztáros jolen- téso a közgyűlés megtartása idejének változása miatt elmaradt, tárgyalása a legközelebbi rendkívüli^ közgyűlés első- pontja lesz. II. (A kaszinó-egve-ü}*t közgyűlése decz, 26.) Karácsony másodnapján délután tor- tották meg a szokásos kaszinói évi közgyűlést, melyet Kruplanicz Kálmán kir. tan. elnök rövid megnyitóval üdvözölte Szabó Gyula titkári jelentése nagy tetszésben részesült. Az al ikuláson Moszéna János elnökölt. A választások eredménye a következő : Elnök Kruplanicz K Igazgató Ober- mayer Gy. Pénztáros Szíávy J. Jegyző Szabó Gy. Könyvtáros Niedormann J. Ügyész Magmányi J. A titkos szavazások egyhangúlag történtek. Erre a választmány következőleg alakult meg : Dr. Helcz A. Niedermann P. Dr. Földváry I. Frey F. Bellovits F. Meszéna K. Bartal R. Magos S. Leipoldner A. Ivanits I. Dr. Budán J. Hübsehl A. Duka T. Kollár M. Kollár P. Barta A. B. Szabó M. Deseő L. Dr Palkovich J. Szenttamási B. Póttagokká lettek: Ivanits B. Büttner R. Fels-enburg fry. Erre az elnök megköszönte a közi- gyűlés bizalmát s a hírlapok árverés» után a kaszinói alakölő közgyűlés feloszlott. A temetkező vállalatok már a haldokló gyiszj«- lentésrt nyomatják. Még ki se lehelte páráját, már ia éltetik a meg se született uj trónörököst. Hordárok és Lúnpagy&jtók, »irásók és bakterolr,. e's más egyének ékes rigmusokra készülnek s stereotyp riineikat lázasan nyomatják. Ezek az uj esztendei gvatulátiúk a boldogulandó- boldogtalan haldokló gyászjelentései. * Napirendre térünk fölötte. A ntpirend nagyon kérlelhetetlen egy szellem* TJnotta teszi a„ érdekeset, lejáratja a kellemetestv feledésbe sodorja a feledhetetlennek látszó emlékeket s uj szerepeket csinál egész uj embereknek^ hogy azután ezeket is kifutyöltesse s lomtárba lökje. Nines Dagyobb ur a napirendnél. Mindig között, tünk van. Egyik kezével koszoruz, a másikkal ö[_ dükäl. Egyik szemével biztat, a másikkal lesújt. kis gyermek szobámat, apró botoraival s az én számtalan játékszereimmel. Kicsiny in- ™sk'mbeu kibújva a paplan alól, fölemel- ^edte.ii ágyamban 3 az ablakból a kiskertbe tekintettem alá, hol az imént leirt jelenet tárult föl szemeim előtt. Édes anyám ott Ült ágyam szélen s látva, hogy elszomorodtam, ölébe ültetett, keblére ölelt s összevissza csókolta könyöktől áztatott arezomat s az az emlékezetes dióskalácsot mint a béke olajágát átnyújtva, elmondta nekem a föutebbi szavakat, melyek a lezajlott évek hosszú sora után is fülemben csengenek még. Oh hány derűs burús téli képpel gazdagodott meg azóta emlékezetem képcsarnoka ! * Szeretem a tavaszt, midőn rózsákban iflrdik a szellő, léttel enyeleg a csermely % az erdőnek keble ezer madár szivétől döfj og; a világos-kék, csillagos nyári éjen áhítattal merengek el s az ábrándok ründér- képei rajzanak föl bennem; költészetet találok az őszi liervadásbau, midőn nesztelen hullanak le az »-lsárgiilt levelek, elveszti szirmait a virág, lombjait a fa; de szilaj lelkem csak akkor \an elemében, a midőn zugva-bugva tombol a vihar boszorkány tán- ezot j ár a bómezőkön a zimankó, hordva- fuja maga előtt a szikrázó hószilánkokat, raig végre belekapaszkodik az erdők tar íis- üstökébe, kitépi gyökerestől a százados töl gyet s balomra dönti az égbenyuló fenyőket. Democraticus érzelmeim a. télben találják föl talajukat. A tél. fehér lepellel borítva el mindent, a legnagyobb ellentéteket is kiegyenlíti. Üvegtetőt és nádfedelet, palotát és bogárhátú házikót, angol ültetvényeket és szemétdombét, bársonyruliát és ko’dusror.gyot egyaránt elfedi a hótnkaró. Sőt még feliéiro is festi a holló-fürtöket is hogy az ifjúságot az aggkorral kiegyenlítse. A tél előtt egyenlő minden, mint köztársaság előtt.. S aztán mennyi költészet van a csillogó hópelyliekben, a znzmarás fákban, a síkos bómezőu tova iramló szánokban, a hidegtől kipirult arezban! Oh én rajongok a téli képekért, s ha „huszonegyet* játszom kétszer annyit szúrok föl a makkdisznóra, lévén az is téli, mint akármelyik más ászra ! * Csöngnek-bongnak az apró kakasharangok, pattog az ustor, nesztelenül siklik a szánkó. A rajta ülők meleg bundába burkolva, kipirult arczczal, merengve nézik a csöndes, néma tájat, melyet csak a varjak károgása élénkít meg néha. Pedig az az egyik farkasbunda ha levedlenók, egy pillangó volna előttünk, virágfolyondárokkal, lehelletszerű csipkékkel, patyolatos fodrokkal díszített moussplin ''libában... A szán c«:.k repül tova, a bundás pillangó szemei az örömtől ragyognak : megpillantotta az utazásuk czélját képező város bádogtornyát, melyet most oly áhítattal néz, mint ttízimádó a hajnalt. Nem sokára benn, vannak a városban. A kastély kapui kitárnak a szán előtt. A lovak dübörgése visszhangzik a bolthnjtásós bejáratban. Az udvar már teli van szánokkal. Az egész vidék előkelősége megjelent a kastély ura által rendezendő estélyen. A pillangó megvedlik. A háziúr előzékenyen vezeti be az érkezet-* tehet a fényárban us/ó terembe, hol vig zeneszó mellett pezseg a jókedv és lejt k a keriugőt, mintha robotba járnák... * A kastély kivilágított ablakait egy at- talellenes sarokkőről kopottas Hibába öltözött ifjú nézi. Figyelemmel szemléli az ablakfüggönyökön elsurranó árnyakat s néha villámló láng lobban föl szemében. „Ez ő I volt!“ sóhajt föl ilyenkor... A szél ezalatt I sivítva kapkodja föl a havat és szórja a kopott öltözetű ifjú szemei közé. Ez összébb j húzza vékony kabátját és könny csordul ki I szeméből. „Milyen jól mulat az álnok, a csalfa! Gondol is ő többet arra. kinek föl dúlta egész életét. Persze mig gazdag voltam, míg az ő szülei ki nem vették szüleim szájából az utolsó falat kenyeret is, addig szívesen látott vendég voltam náluk, addig rokonnak tartottak... de most a mama elfordítja fejét ha velem találkozik, ő meg lesüti szemeit, mert nem mer iám tekin- jteni...* így mereng tovább az ifjú s nem ! veszi észre, hogy a hideg szél már telehordta hóval. Valami jótékony zsibbadást érez egész valójában, álmosnak érzi magát szempillái megnehezednek, tekintete előtt összekavarodik minden s nem látja mint nyílik meg a kastély erkélyének ajtaja, melyen egy leány, a mi kis pillangónk, és egy férfiú jelennek meg. A férfiú átkarolja a pillangó derekát és odahajolva súg neki valamit, mire ez pirulva hajtja le fejét- A férfiú elragadtatással kérdi : — Tehát szeretsz Marim? A pillangó a férfi keblére temeti szép fejét... Ugyanezen pillanatban a szél elhozva a2 általeílenes sarokkőről. Utolsó sóhaja volt — Marim, én mogbocsátolr. A pillangó ósszeborzad a férfiú {kebelén és remegni Kezd. Jöjj be kedvesem, szól a férfiú megcsókolva a pillangó homlokát, itt|künu kidugván... Mari enged a szónak, Bemennek és beletévednek a szédítő kerir.gőbe. Mari kiveri szivéből a barátságtalan mementot, mosolyogva hallgatja tánezosa szenvedélyes vallomásait .. . Másnap aztán ráakadnak a megfagyott ifjú hullájára... * Hát Szent Halifax hívei! Hogy örülitek ennek a nagy nehezen beköszöntött télnek. Pár nap múlva már vígan csengő zeneszó- mellett siklik az acél-Jackson vagy Haynes. Az ember azt hiszi, hogy repül. A jégpálya egy eleven kaleidoslcop lesz, mely minden pillanatban más-más tarka képet mutat. — Egyszer-másszor némelyik testének azon részét hozza a jéggel érinlkezósbo, melyen épen nem szoktak korcsolyázni, korcsolyával fegyverzett, lábaival pedig magasan badonáz főn a levegőben. Hihetőleg a szürke égboltot nézi jégpályának. A többiek jót kacagnak rajta s tovább repülnek. A rythmikus lejtés közben”’hány szerelmi vallomás tör k: az érzelemtől túl áradt szivekből! Vág mennyit beszél egy-egy néma kézszoritás i. A szemek lázasabban, égnek, a lér lángolóbban lüktet s a merész futamok Közben merészebb a lélek is és készebb a nyilatkozásra. Ni, hogy röpül ott az 11 fiatal pár. Kor
