Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 103. szám
Melléklet az „ESZTERGOM és VIDÉKE“ 1884. évi 103. számához. magúban foglal, az a sokoldalú rokontudomány Katona Lajos művében valóban érvényesíti. Hangja itt-ott ugyan a német professorok pedáns uagyképüsó gére emlékeztet, de a hol fejteget és jellemez, ott nem tagadja meg eredetiségét és élénkségét. Szóval Katona Lajos műve kiváló philologiai tanulmány, mely az összehasonlító mytkologiai eredeti könyvekben bámulatosan szegény magyar iro diámat egy kitűnő kötettel gazdagítja. A második esztergomi könyv Szántó könyve „B aj za J óz s e f. Irodalom- történeti tanulmány irta Szántó Zsigmo n d. Esztergom, 1884. nyomaiéit Liiszky Jánosnál.“ A kezdők rendesen könnyebb thómáf választanak. Bajza Józsefről újat Írni s jellemző monographiát nyújtani még egy olyan Lónak is nagy föladat lenne, a ki már évtizedeken keresztül buvárko clik irodalomtörténeti tanulmányokban. Mert Bajza korszakos alak a magyar kritika történetében. És egy nagy kri tikusról bízvást irhát, de nem Ítélhet egy kis kritikus. Szántó Zsigmond munkája ugyan kevés újat tartalmaz, de a mit megír, az gondosan meg van Írva. Legnagyobb hiánya kétségkívül az, hogy Lessing és Bajza részletes összehasonlítása hiányzik a kötetből, pedig ezt minden irodalom történet kedvelő inkább beleohaj- totta volna, mint a sok s nem mindenütt jellemző citátumot vagy mutatványt. Egyébiránt első munkáról van szó s nagyon igazságtalan kritika lenne az, mely egy szép készültségü s komoly törekvésű kezdőt, a kezdő veleszületett hiányai és hibái miatt elriasztaná. Szántó Zsiginondtól teljes joggal várhatunk érdekes irodalomtörténeti tanulmányokat, mert első műve legalább felköhötte ezt :l várakozást. A harmadik kötet rózsaszínű borítékjára ez van nyomtatva: „Ilyen az’ álét. Elbeszélések. Irta Kosovi tz Rezső. Esztergom, Buzárovits jusztáv 1884.“ Van azután tizenegy ivén három olyan novella, melynél se- ióiyisebbet, üresebbet már rég olvasniuk. Kosovitz Rezsőnek semmi szerencséje sincsen se elbeszélésben, se fésűsben, se tliéma választásban. Szellemeién bőbeszédűség üres tárgyakról még lein érdemi meg, hogy külön kötetben ásson napvilágot. A kötet czime „Ilyen az étet.“ Egy szó szaporításával el le-. egyszerre csak mindenféle, szinti gyertyák bet róla mondani az igazságos kritikát, kezdenek nőni.Itt már nemi véleményeltérés Írni, hoí Csak a czim fölébe kell „Nem ilyen az élet.“ A negyedik esztergomi kötet epen most hagyta el a sajtót. Czime : rE unté k e i in. K ö Item é nyék. Irta L á n y i A dől ár. Nyomatott Laiszky Jánosnál 1884.“ A karácsonyi és uj esztendei könyvek díszével kiállított kötet szerzője sokkal közelebb áll hozzánk, hogy- sem róla lapunkban Ítéletet mondhatnánk, De a miatt aligha lesz valami megbánni valónk, ha a takaros kötetet olvasóink rokonszenvébe ajánljuk. vesznek is el a hadakozásokban é° lia- jókázásokban, mégis minden leánynak maradjon egy fiü. IV. Miért a férfiaknál kisebb okosságunk az asszonyok ? Mert Éva Adatnunk nem a fejéből, hanem az oldala csontjából teremtetett. V. Mit kell ítélni azok iránt, a kik az aszouyokról azt mondják, hogy nem emberek ? Az illyenek magukról egyenesen azt vallják, hogy ők nem emberek : mert ha az asszonyok nem emberek, tehát vagy angyalod, vagy ördögök, vagy oktalan állatok; mert azt nem merik állatni, hogy istenek volnának is így mivel ők asszonyoktól születtek, vagy augyalfiak vagy ördögünk vagy oktalan monstrumok, de nem emberek, mert az asszonyok a magok természetükkel egyezőt szülnek. Písztergomi könyvek (Dr.K.L.) Négy esztergomi kötet hagyta el az idén a sajtót Esztergomban. Nem bocsátkozhatunk ugyan kritikai ismertetésükbe, mert nagyon szerény területtel rendelkezünk, de általánosan mégis megkoczkáztathatunk fölöttük néháy kritikai észrevételt. Legérdekesebb kötet valamennyi között kétségkívül Ka to na Lajos műve. i Teljes czime: „Völund kovács és,: rokonai az árja rege v i 1 á gba, n. Philologiai értekezés. Irta Katona Lajos. Esztergom, 1884. nyomatott Laiszky Jánosnál.“ Katona valóban exotikus feladatra vállalkozott, midőn összehasonlító my- thologiai művét kiadta. Az árja jellegű mythikus Völund regét az Edda ó-scandiuáv alliteratiós formájában mulatja be. Előbb azenban terjedelmes bevezetőt ir az Edda eredetéről. Igen érdekesen ismerteti a Teli mese legősibb fonását a Völund monda Egilljébeu s ezzel talán eloszlatja néhány iskolakönyvünknek azt a megfoghatatlan naiv állítását, mintha Teli Vilmos történeti alak lett volna. Beható részletekkel mutatja meg, hogy hol származik a Völünd monda Németország regevilágába s hogyan lesz Vülundból Wieland, kinek összes regecyklusát elbeszéli és összehasonlitóan jellemzi. A mit a philologia modern fogalma Mily ártatlan öröm falóid szivíikbeu, hogy karácsony ünuepét együtt ünnepelhetik, Nem juthat szóhoz az egyik, a másiktól. Oly sok kérdezni valójuk van; hiszen oly rég nem látták egymást s nem szoríthatták meg egymás kezét, de biztató mosolyt sem válthattak. Azután... hát azután a szerelmeseknek mindig több mouduui valójuk van mint nekünk. Majd leülve boldog bőbeszédűséggel csevegnek a rózsás jövőről s oly sok szép tervet hímeznek egymásután, hogy az örök idők végtelensége sem válthatná be valamennyit. Nagyon szeretik egymást s ez manapság inár uem is miudenoapi dal. Nincs egyéb óhajuk mint egyesülésük. Ez van szemük tündöklésébe, szivük boldogságába s édes suttogásukba Írva... Áldott vagy „Kis Jézus“, ki meghoztad nekik a szerelem ajándokát. A boldogság ezt az igazi karácsonyfáját. Öuts áldásos békét a szivekbe, bogy a szeretet ne fagyjou ki a mostani világból. Add meg édes kis Jézuska a szerelmesek óhaját, vágyát és meny országát. Öli áldd meg azokat, a kik igazán szeretnek... PALÁSTBY ERZSI. II. Nem kelletett neked valódi szenvedély Forró bű szerelem, igazi mély érzés. Olvastál tán róluk —játszottad a deszkán — De a valóságban soha meg nem érted Azt hitted, hogy gyémáut, üveg-gyöngy [egyforma Mert mindkettő csillog. Tetszett neked fénye És aztán eldobtad, uem gondolva meg hogy, Mi volt ennek és mi amannak értéke! Gr. VAY SÁNDOR. Esztergomi levél. (Hogyan terem a karácsonyfa-) Fütyöreszve árulja el a kis piaczi Júdás a fenyőágat vagy a boróka bokrot az utcasarkom A cselédnek persze ki van adva a parancsolat, hogy csak ugv csempéssze be, mikor a kicsinyeket az ovóbácsi arra a nótára tanítja, hogy akkor szép a kis lány mikor — szót fogad. Mert különben vége vau minden karácsonyi örömnek. A szent fa őrizete azután a mama kacséi alá kerül. Jobban is tudja őrizni a tejfölnél, meg a mákos patkónál, a mikből a kis Józsi, a csecsemő capacitás, nem mindennapi fortéllyal szokott sikkasztani az ozsonna időn ki'.ül. A mama egyenesen el csukja a szent fát s karácsony estéje előtt való napig szigorú fogságban is tartja. Végre a szent fa visszanyeri szabadságát. De csak oly formán hogy a kicsinyeket át- küldik Zsuli nénihez, aki ájt.atos históriákat mesél nekik a kis Jézuskáról. Ekkor azután hozzálátnak a szülői kezek. Először is aranyos diót kötögetuek föl. Azután egy másik ágra piros almát. Egy harmadikra bogáifekete szilvát. A csodálatos ojtásu fa egyszerre háromféle gyümölcsöt is kezd teremni. Aztán lekölcsönzik a menyországról a legfényesebb csillagokat. Jaj In gy fog azon a kis Józsi meg a picziny Mariska elálmélkodni ! A papa a csillagokat tér nő fa legföljére ráköti a napot, ügy tündöklik az már most is, hogy árnyékot kell csinálni aranyos papirláuczolvból különben rögtön özszeolvasztja a czukorból termett katonákat s a mosolygó babácskákat. A szeut fa kedves türelemnél elviseli, hogy rárakják az egész meny országot. Még a l ónozok ellen siucseu kifogása. A fekete bajuszos és kék dolmányos huszárokra szinte büszke, inig a huuezutkásan mosolygó babákat óva óvja tüskés öleléseitől. A mama pedig inig a papa apró ezukor- siiveg alakú s aranyos ezüstű görögtiizecs- kéket csempész a paradicsom földjénél csodálatosabban termékenyítő szent fa cserepébe, azalatt szent képecskéket aggat a fekete bajuszos buszároeskák s a mosolygó babácskák közé. A csodálatos termék euvségíi fán &c í10Z>. I. Tudora, hogy nem jutok eszedbe Hisz játékszer voltam csupán, Mely perezekre mulattatott Szórakozást is uyujta tán — Tudora én,’ hogy vau körülötted Most is egy sereg majom A ki mulattat, bókol s néked Untig elég ez angyalom. QDZazyitéfi faatácoony-^ája. Zoltáuuak senkije sincsen. Magába zárkózott természete még legtöbb barátjától is elidegenítette. Nagyon különös gyerek volt, nagyon nemes szívvel de nagy bizalmatlansággal. Nem tiitt senkiuelc s átalábau ké' telkedet! abban, amit mai napsáig szerelemnek vagy barátságnak neveznek. A szerelmet elavult középkori rajongásnak tartotta. Minuesaeugerek, troubadourok és hegedősök ideális mesterségének. Üzletcsinálás, nyerészkedés meg számítások művészete lett manapság belőle. Azt gondolta, hogy az emberek látszólag csak azért szeretik egymást, hogy gondatlanul, valódi anyagi boldogságot élvezzenek egy?nás mellett. Nem a szivek, hunéra a zsebek szerelme ez. Aztán a barátságró* * 1 is olyan kölöuös nézete volt. Nem az a benső, az a mély érzés ez többet, melyről olyan gyönyörű regéket rögtönzött az örökkévalóság számára Orestes és Pylades, Castor és Pollnx. A barátság maiuapság czimboraság, mely közös anyagi érdekekért szövetkezik s másként beszél, mint a hogy érez. Nem a szivek, hanem a kölcsönös érdekek szövetsége a mai barátság. így azután magára maradt. Szerette, nagyon szerette az embereket, de csak távolról. Szive érzéseit magába zárta, minta kagyló az igaz gyöngyöket, nem hitt senkinek, nem bízott senkiben s a hígvelejű „psychologok“ fásultuak és meghasonlottnak moudtík. Pedig Zoltánnak voltak eszményei, voltak 1 érzései és vágyai, melyek boldoggá tették (magányában, a hol sohasem volt egyedül, mert édes álmainak alakjai mindig körülvették. Karácsony estéjére nem kelleti; senki számára karácsonyfát állítania, de reménye se igen kecsegtette, hogy a boldog családi kör karácsonyi ragyogása az ő homlokára is néhány fényes és meleg sugarat fog szórni. A mint igy egész magában épen az el- elliagyottságról elmélkedik, kap egy kis levélkét s a kis levélkében egy kis meghívást karácsouyestéjére. És éppen Margittól. Margit képe mindjárt egész fönségében föltámadt ledíébeu. Valamikor forróan sze- ette. És Margit szivét is betöltötte egészen betöltötte az első szerelem hatalma. De a boldogság országa nem tartott sokáig. Jött egy harmadik, a ki gazdag is volt, előkelő is volt. Vagyona imponált, neve el- vakitotta a szülőket s Margit egy modern összeköttetés áldozata gyanáut mosolygó könnyekkel mondott le első szerelme üdvösségéről, a mit a szülők olyan ékes körülírással bolondságnak s haszontalan rajongásnak kereszteltek el. Zoltán és Margit uem találkoztak többet. Azóta három esztendő múlt el. Három esztendő pedig nagyon elég arra, menti föl a papa és a mama rendező néz»»- tei fölött. A papa huszonnégy, a mama tizenkét gyertyácskát indítványoz. Végre győz a papa, mert neki ilyenkor dupla szavazata van. De olyanformán, hogy ne legyen egv- uek se egészen igaza, hanem győzzön a gyerekek öröme s hadd égjen huszonöt szál gyertya. Végre kivirult a'karácsonyfa (tökéletesen. Olyan meseszerü gyümölcsök teremnek rajta, a milyeket csak a kis Jézuska tudott teremteni Azután beállítják az erősen hajlongó fát a gyerekszobába. A papa bizonyos lámpalázzal gyújtogatja végig a huszonöt szál gyertyát, de inárk tizediknél nem bánta volna, ha csak kilenczet kell moggyujtania, mert a kis ujján nem mindennapi égési sebe támadt, No de ez ilyenkor nem fáj. Mikor egész pompájában világított, és melegített a csillagos világ, mikor a huszá- rocskák huszonöt gyertya fényében hado- náztak kardocskáikkal, mikor a kis babák még jobban mosolyogtak s a szent képecs- kéle szemérmesen kacsingattak a piruló almákra, a büszke aranydiókra és demokrata szilvákra, akkor a kis mama még kirakott az asztalra egy valóságosat] siró-nevető hajasbabát és egy igazán megbokrosodó kis paripát s kikiáltotta a konyhába : — No most már hadd jöjjenek a gyerekek. Megtermett a karácsonfa. Itt van a kis Jézuska. A szakácsnő soha életében se sietett jobban, minthogy Zsuli néninél legelőször vehesse ki öröme osztályrészét a kicsikék szivéből, azzal a hírrel, hogy — Itt vau a kis Jésuslca ! A papa már a kapu alatt hallja a roham lépteket s ekkor újabb égési sebek árán gyorsan meggyujtja a négy kis aranyos ezüslű görög tüzecskét s örömtől reszkető szívvel sorakozik a maraácska mellé tableauxba. Most termi még csak a legdrágább gyümölcsöket az a csudálatos fa. Most tenni a gyermeki szív legédesebb örömét. Ennél édesebb gyümölcsök még a paradicsomkertbeu se teremhettek. Mait hát ott tutajdouképen nem is termett karácsoufa sohase. _____________ ms^&sn. ^ njoncjij/űfet. Akkor volna valóságos gyöngyélétünk, ha olyan karácsonyfát állítanának várakozásaink asztaláran mélyen kellő summákkal a következő kidolgozót tervek fiiggenének alá : t Elős-ör is tiszta forrásvizvezeték terve. Másodszor állandó hid a nagy Dun án. Harmadszor egy kis valóságos vasút. Negyedszer állandó színház. Ötödször redóut. Hatodszor (Goethe végrendeletének végrehajtás gyanánt) több és jobb világosságot. Hetedszer kövezést (es nem gyöpöt). Nyolczads/.or szegények házát. Kilenczedszer városi könyvtárat. Tizedszer népkonyhát, Ezzel a tízparancsolattal azután be lehetne veze az esztergomiakat az Ígéret földére. Mert igy ahogy most vagyunk, már nem negyven, hanem négyszá év óta barangolunk a pusztaságban. bogy a napirend molochja ne találjon több emészteni valót egy rég befejezett história csontjain. Nem is beszéltek többet ról r Zoltán és Margit históriája unalmasa« lett, elavult. & És most jön egy kis meghívó; egy ismert kis kacsó vonásaival, egy boldog család édrs, bizalmas hivogatásával. Zoltán a Margit mosolygó könnyeivel olvasta el azt a kis levelet, azután útnak eredt. Egy fényes ház jólétéből a boldogságot nem mindig lehet kiolvasni. A boldogság gyönyörét ott elhomályosítja a pazar fény és pompa. A drága kötésű könyveket az egész világ szép tartalmúnak szokta hinni. Egy derék fiatal férfi s egy szép asszony mosolya üdvözölte a megérkező vendégeket. Az ilyen találkozásban egyszerre annyi boldogság és keserűség támad, hogy az érzések alig tudnak kibontakozni. És aztán belépnek mindhárman a gyerrapk szoba menyországába, hol olyan édes öröm fakad a karácsonyfa fényéből. Egy szép kis fiú tapsol mind a két kacsójával s átöleli édesen mosolygó szülőit. Margit szemében megint főlcsillámlanak azok a mosolygó könnyek, a melyek olyan szépen tudnak engesztelni is meg enyhíteni is. Zoltán pedig ott állt elszédülve, elkápráztatva a családi kör boldogságától. És ennek a boldogságnak az árát és áldozatát senkise tudta jobban átérezni, mint Zoltán a Margiték karácsonyfája előtt. KŐRÖSY LÁSZLÓ.
