Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 101. szám

Esztergom VI. évfolyam. 10L szám. Csütörtök, 1884. deczember 18-áu Városi s megyei érdekeink I özlönye. K ETSZER : AAegjei.enik hetenkint VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ívre fél ívre . n<»r!) edé v re LŐ FIZETÉSI ÁR G frt. — 1 ! no lcr­EiiyKS r 7 A ni ár« 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: jbZENT-y&NNA UTCA 317. Iiotíí n lap nznllemi vészét illető közlemények kiililondSk. KIADÓHIVATAL: • ^SzécHENI-f ÉR 3^., Iiotíí ;i liivatalos s a magán hirdetések, a nyilttcvne S7.ánt köz­lemények, elöiizetési jmíiiy.elc és reelsimáksolc intézeiidőlc. HIRDETÉSEK. HIVATALOS TIIUDKÍRSEK 1 siótól 100 szóig — frt 7ő kr 100—200-ig . 1 „ 50 n 200—000-ig . 2 „ 25 „ Hélyegdíj 30 kr. MAGANHIUDICTÉSKK megállapodás szerint lehetS legjutányosabban közöl tatnak. NYILTTÉU sora 20 Kr SLi»g ÍJ >n IP Esztergom, decz- 16. H;i vim víiI a mi mi a kereskedői mi ifjúságra nézve e szünetet nem ismerő századot az előzőktől megkülönbözteti, akkor rövid idő múlva diadallal fogjuk emlegetni a kereskedő ifjak országos congressusának eredményét és azon ál­dozatkész férfiak neveit, kik lépést tar­tanak a korszellemmel, kik a haladás zászlaját fennen lobogtatják és megmu­tatják, hogy tudnak az alatt szent ei z- mékért, nemes cselekedetekért és hasz­nos ügyekért lelkesülni. Ha az igazság szemüvegén nézzük, hogy ifjú kereskedőink társadalmi éle­tére nézve mily káros a három évi ka­tonai szolgálat, önként támad bennünk az a gondolat, hogy ezen ügy meggon­dolás tárgyával!tétessék?és eszközöltes­sék, hogy kereskedő ifjúink ne irtózza­nak oly anny ra katonai kötelességük teljesítésétől, mely ugyan semmikép sem tagadható, hogy eddig jövőjiiknek meg- Toufója volt. De mindamellett nem képzelhetjük a katonai szolgálat szabályozását, az egy évi önkéntességet, a munka idő re­formálása nélkül. Hazánknak intelligens polgárra vau szüksége, legyen az akár katona,Jakár kereskedő, mert ma már az erő elveszíti kizárólagos glóriáját, hanem minden kasztnak szorgalom, in telligentia és qualificatió képezi értékét, tehát először is a kereskedő ifjak n unka idejének reformálását kell tárgyilagos tanácskozás tárgyává tenni. Ezen reformkérdós már sok ékes tollú ügybarátra talált és talán nem is csa­lódunk, ha azt véljük, hogy ezen ügy elintézése szép sikert Ígérő mederbe jutott, de azért nem tartanók fölösle­gesnek, ha a congresszus tanácskozásá­nak kissé ólénkobb lendületet adna. S ezt csak úgy él hetjük el, ha azou kereskedő főnökök, kik a kereskedelem világában maguknak szép nevet vívtak ki, a jó törekvés realizálására kezet fog­nak. Nem tagadhatjuk, hogy találkozunk sok „genialis“ kereskedővel, ki az élel­messég és eszélyesség fegyvereivel har­czol, de csakis saját előnyére, gyarapo­dására, gazdagodásra. A társadalom, közügy, haladás, vajmi keveset érdekli. Ily kereskedő főnök rossz szemmel uézi, ha személyzete az ifjúsági-egyesü­letek tagjává lesz. Ha ily fogalma kereskedő társaságá­ban véletlenül a kereskedő ifjak mive- lődóse kerül a társalgás szőnyegére, akkor sivár gondolkozási módja s em­bereinek uzsorás kihasználása nyomban megnyilatkozik. Nem a keserűség szülte szenvedély szól e sorokból. Szenvedélyhez nem kell tapasztalat és mi tapasztalatból mondjuk, hogy nem azért irtózik sok kerekedő főnök ezen általán érzett igazságos kívánalomtól, mert azon hit­ben van, hogy jövedelme megcsonkítva lesz, hanem mert fél, hogy kimarad lábai alól a föld és humá.us, in tel li- ! gens, qualificált kezekbe kerül hazánk jövő kereskedelmének sorsa, j Tagadhatatlan tény továbbá az is, hogy ily hitben levő kereskedőt, min­den vidéki városban találhatunk, tehát a munkaidő reformkérdésének csak is úgy lehet kellő sikere, ha először is a törvény gondoskodik az ügy elintézésé­ről, másodszor ha kereskedőink a ha­tóság iránt való respectálásra magatar tásukat kissé módosítani fogják. Ezek a törekvések vannak most napi renden a kereskedő-ifjak országos gyű lekezete előtt kereskedelmünk jövője érdekében. Gazdasági levél. (A szőlőojtásról. Molnár Istvánnak a székesfehérvári és nagymarosi tanfolyamon tartott előadása) — Vége — Az ojtás idejét, illetőleg a szabadban lehet ojtanj a nedvkeriugós megindul- tától. tehát a rügyek duzzadásától kezd­ve egész a nedvkeriugós rendes folyá­sába jöveteléig, tehát addig, mig a haj­tások 3—8 centimeter bosszúságot el nem értek. Szabadban lehet ugyan az állandó szőlőben is mindjárt ojtnni, az egymás tói négyszögbe egy méternyi távolság­ban kiültetett alanyokra ; sokkal jobb azonban az iskolában ojtani, mert a jövő évre az iskolából a megeredteket kiültethetjük állandó helyre négyszög- méférehkint s szőlőnk teljes s egyenlő erős lesz, mig ha mindjárt az állandó 'szőlőbe oj tank, fele körülbelül többszö­rös utóojtást kivan s még sem lesznek egyenlő erőben levő ojtványszőlőink, mert meg kell jegyeznem, hogy igen meg lőhetünk oj (ásunk eredményével elégedve, ha 100 ojtványból 50 — 60 db megered, Ha állandó szőlőben ojtunk, az alanyt a földszinétől felfelé négy ujjnyi ma­gasságban ojtjuk be s ojiás után bekötve betapasztjuk s feltöltjük főiddel, hogy ki ne száradjon, mindazonáltal júliusig jminden 2 —3 hétben kitakarva utána j kell néznünk, ha vájjon a forrásom oj- ■ lási hely, vagy mi több az ojtóvenyige nem hajtott-e gyökereket; mihelyt ilye­nek ószrevótetnek, azokat éles késsel simán le kell metszeuüuk s azután az ojtványt ismét betakarhatjuk. Ha az ojtás eléggé összeforrott, úgy júliustól kezdve már nyitva is lehet hagyni s csak minden ősszel kell azt télre befedni, nehogy szigorúbb téli fagyok tegyék tönkre fáradozásainkat. Ha iskolában ojtunk, lehet az ojtást mindjárt a föld felett is végeznünk s ojtás után az egész ojtványsort kapával fedjük be, mig csak biztosan össze nem forradt, elszedvéu róluk 2—3 heteukiut a netán eresztett gyökereket. Ha azután a jövő évre a megeredt: ojtványokat az állandó szőlőbe ültetjük ki, azok egy méter távolságra úgy ül- tetendők be, hogy az oj tás helye a föld színétől négy ujjnyi magasan álljon. Lehet ojtani a tél vége felé febru­áriéban, egész márczius közepéig, te­hát a nedvkeriugós megindulásáig hi­tetlen szobában, asztalon és pedig kéz­zel épen úgy mint géppel is. Bár világos dolog, hogy a szabadbau ojtás jobb lehet termelési okokból, mindazonáltal, hogy minél több ojtváöyra tehessünk szert s ue szorítkozzék összes ojtási munkánk a szabadban gyakorol­ható 4—5 heti ojtási időre, czélszerü- uek tartom s ajánlom, hogy ojtsauak télen szobákban is. Ha szobában s kézbon kényelmeseb­ben akarnak ojtani, azon esetben el készíteni a már mondott módon nem­csak az oj tó vesszőket, de a gyökeres amerikai alanyokat is. Ezeket is ki keli ősszel szedni az iskolából s a gyöke­rekben gazdagabbakat s szebbeket vagy fagymentes borház vagy száraz pincze- helvisésrbeu homokba kell soronkint be. Ai „Esztergom ésViiéks“ tárcája. | <31 kis <3)z'titána/h' (Válasz a reflexiókra.) Gyöngéd kezek kissé durczás soraira ró­zsaszínű tintával kellene válaszolnom, any- nyival inkább, mivel én mindig nagy tiszte­lője voltam a szépnemnek. S hu ezt e nagyi tisztetet dnczára nem tehetem, nem az én, hanem a tények hibája. ^ Mert ha tárgyilagos akarunk maradni s a tények szigorú logikáját tartjuk szem előtt: lehetetlen át nem látnunk, bogy a reflexiók kedves írója, meglehetősen nagyitó üvegen át uézi s nem minden elfogultság nélkül Ítéli meg a nők jelenlegi társadalmi helyze­tét. Kérem ne kételkedjék, ez igaz s "majd be is fogjuk bizonyítani. Ha a nők társadalmi állásának történeti fejlődését tekintjük, be keli látnunk, bogy a nők helyzete a társadalomban sohasem volt kedvezőbb, sohasem volt előnyösebb a nőkre nézve, mint éppen a jelenkorban, sohasem volt a nő annyira egyenjogositva a férfival, mint épen napjainkban. — 8 mi mégis átakarjuk alakítani a nő­ket ; — írja egy kis női kacsó. — Mért tesszük ezt ? Csupán azért mivel napjainkban a nők egyenjogúságuk érzetében kezdik elhagyni azon kört, molyét számunkra hivatásuk ki­jelöl. ' A nőt hivatása a családi körre utalja, a családi körön belül kell keresnie s ott meg­fogja találni működését. „Férfié az élet gondja“ ezt mondja Arany János s ebben nagyon igaza van, mert a mi gondunk az élet küzdelme ellen harczolni, a mi feladatunk a létért való barezban a babért elnyerni. A nők hivatása berniünket e küzdelemre bátorítani, szeretetükkel erősíteni. A nő a családi körben azou nyugvópont, hol fáradva megpihenhetünk, hol csak a jelen boldogságát élvezzük. S mi az a mi által a nők bennünket le­bilincselnek, mi az a mi által minden bajt és szomorúságot velüuk feledtetnek ? Az a meguevezhetleu báj, az a ki nem mondható kellem, az az utánozhatlau ked­vesség, mely a férfit leköti : a uőiesség s ha a nő ebből kivetkezik, ha elhagyva a családi kört, hova hivatása utalja, „férfias“ törekszik lenni: elvesztette nőiességét sbáját,le­het, hogy a szokallanság miatt pillanatra meg­lep bennünket ; de lekötni többé nem fog, rzeretni többé nem fogjuk. — Ugyhiszem ezt nem tagadhatja kedves kis olvasónőin! S napjainkban épen ezen törekvést ta- ! pásztóijuk a uőlc részéről, épen azt, tartjuk, [hogy a nők közül sokan nem tölthetik be I hivatásukat a családi körben, a családi tűz­hely mindinkább vészit költoiségóből, a férfi az élet gondjaitól elfáradva a családban hiába keresi azt a boldogságot, melyet atyáink ott feltaláltak, napról-napra szaporodnak a „csa­ládi drámák„ s már egészen megszoktuk a párbajok, öngyilkosságok s más hasonló épü­letes dolgok okául azt a prázist olvasni : „clierchez la femme“, ennek következménye azután, hogy a fiatalság, nagyon tartózko­dik a családi tűzhelyek alapításától. — Hiába ránczolja homlokát kedves kis olvasóuőm, ez szomorú tény. A inai nők közül sokan nagyon szűknek érzik a családi kör korlátáit s azt átlép ni törekesznek. — Ezzel azonban korántsem akarjuk azt mondani, bogy a no örökösen csak főzőka­nállal és kötőtűvel foglalkozzék, hogy a szellemi életből teljesen ki legyen zárva. Ezt korántsem akarjuk, sőt elvárjuk a nő­től, hogy ha szellemi műveltség tekinteté­ben nem is áll azou magaslaton melyen a férfi, de annyit mindig tudjon, hogy ben­nünket megértsen, hogy legyen fogékony az irodalom, művészet s átalában minden szép iránt; — de ezt is a kellő határokon belül ; mivel semmisem olyan visszatetsző a nőben, mint a tudákosság. Legyen a nő szellemes, mert Kisfaludy Károly is azt mondja : „a szépség szellem nélkül az aranyporhoz hasonló a pillangó szárnyain ; mely lesodortatván kelletlen ha­muvá válik s ez áll nem csak a szép, de a kevésbé szép nőkre is. Azt fogja mondani a reflexiók kedves kis ivója, hogy a történelem oly nőket mutat fel ; kik oly hőstetteket vittek véghez, me­lyek bármely férfi dicsőségére válnának. Ez igaz, csakhogy nem szabad elfelejte­nünk, hogy a bibliai Juditnak, Corioláu anyjának, az orleansi szűznek Corday Sa­roltának stbnek tetteit épen azért jegyezte fel a történelem ; mivel ezek csak oly kivé­telek, melyek a szabályt erősitik. De ha már ezeket felemlítettük, nem sza­bad felednünk, hogy Dávid királynak, a leg- bölcsebb Salamonnak, a legerősebb Sámson­nak épen nő volt a megölője, * nem szabad megfeledkeznünk Medicis Katalinról, Erzsé­bet Angol királynőről, Katalin czáruőről stbről kik mind csak Szász Károly azon mondását erősitik meg hogy : „Egy szép nő szivünknek angyal és ördög. Egyaránt lehet !“ De a reflexiók kedves kis Írója épen azt kérdi, hogy miért szorítjuk mi a uőt oly szűk korlátok közé : mi jognál fogva nem engedünk nekik is tért az élet küzdel­meiben ; miért nem lehet a nő egészen egyeujogu a férfival minden tekintetben ? Hát kedves kis olvasóuőm, nem mi szab­tuk ki a nőnek a működési tért. nem mi utaltuk őt a családi élet szűk korlátái közét hanem a természet örök törvé­nye, mely a férfit a küzdelemre teremtó s a nőt gyármolitóul adta mel'éje ; a termé­szet az, mely belénk azou erélyt, azon ki­tartást öntötte, melyre oly nagy szükségünk vau ; a nőket azonban más jeles tulajdonsá­gokkal ékesítette, hogy igy a férfi erélye a nő gyöudédségével egyesülve egy szoros egészet képezzen. Mi nem zsarnokoskodunk a nők fölött; mi nem akarjuk magunk számára monopo­lizálni a minket nem illető jogokat; mi csu­pán érvényesítjük természet adta jogain­kat s e jogunknál fogva a számunkra kije­lölt útra akarjuk vissza vezetni gyöngéd * É» pedig nagy Sámsonnak egy De lila. Mungó,

Next

/
Oldalképek
Tartalom